A korábbi büntetőeljárási törvény, az 1998. évi XIX. törvény "titkos információgyűjtés" és "titkos adatszerzés" néven szabályozza a titkos eszközökkel való fellépés szabályait.
A 2018. július 1-jén hatályba lépett 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról (a továbbiakban: új Be.) a Hatodik Részben újra szabályozta a leplezett eszközökre és módszerekre vonatkozó szabályokat, és az 1998. évi XIX. törvényben meglévő "kettősséget" elméletileg feloldotta. Bevezette az előkészítő eljárást, amely a nyomozás elrendelését megelőzően ad lehetőséget a leplezett eszközök és módszerek alkalmazására, és ezen eszközök, illetve módszerek alkalmazásának lehetősége megmaradt a nyomozás elrendelése után is. Álláspontom szerint az emberi jogok védelme, a jogállamiság, a demokrácia és a jogbiztonság szempontjából szükséges garanciák ezzel törvényes kereteket nyertek. A hatékony, egyszersmind törvényes gyakorlat kialakulása azonban feltehetően hosszú időt vesz igénybe. Ahogy azt Tóth Mihály az új büntetőeljárási törvény tervezetéről kifejtette: "annyi mindenesetre leszögezhető, hogy a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés büntetőeljárásba kerülése, ezáltal az efölött gyakorolt ügyészi felügyelet megteremtése, továbbá a más - tehát nem bűnüldözési célú - titkos információgyűjtés eredményének felhasználhatóságra vonatkozó szabályok kiegészítése és egyértelműbbé tétele javulást ígér a jelenlegi sokszor ellentmondásos helyzethez képest."[1]
Dolgozatom célja elsősorban az új szabályozás néhány, általam fontosnak vélt elemének összegzése.
A bűncselekmények (vagy annak minősített magatartások) felderítésére már a kezdetektől fogva magától értetődően alkalmaztak titkos eszközöket, és ennek hatékony metodikáját is igyekeztek kialakítani.
A titkosszolgálati módszereket alkalmazó személyeket mindig (is) igyekeztek leplezni, titokban tartani a felderítés eredményessége érdekében. Ez az "aranyszabály", és ahogy annak idején egy titkosszolgálatoknál dolgozó személy mondta: "ha dekonspiráció történik, az soha nem a személy, hanem a szervezet hibája".
Nálunk a múlt század utolsó évtizedéig a magánszférát érintő titkos technikai eszközökről és módszerek alkalmazásáról stílszerűen titkos jogszabályok rendelkeztek. Igen jellemző például, hogy az állam és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr. nyilván még utalást sem tartalmazott a titkos eszközök alkalmazhatóságára, felhatalmazta azonban a Minisztertanácsot arra, hogy [részletes szabályok] megalkotásával "gondoskodjék a tvr. végrehajtásáról".
E hivatkozás alapján született az immár titkos 6000/1975. (VI. 2.) Minisztertanácsi határozat, amely a Belügyminisztérium állambiztonsági főcsoportfőnökségének feladataként határozta meg "az ellenséges elemek tevékenységével szembeni védekezés" keretében "jogszabályban meghatározott eszközök és módszerek alkalmazását". E "jogszabály" a Minisztertanács elnökhelyettesének 1/1975. számú utasítása volt, amelynek 2. pontja említést tett "rejtett operatív technikai lehallgatásról" és "postai küldemények titkos ellenőrzéséről". A részletes szabályozás több mint száz, titkos ügykezelés szabályai szerint készült és használt parancs, utasítás, módszertani útmutató feladata volt a rendőrségen, a határőrségnél és az ügyészségen.[2]
A rendszerváltást követően a "Duna-gate" néven elhíresült ügy - amelyben a politika egyértelműen szerepet játszott - felvetette a titkosszolgálati eszközök használata szabályozásának szükségességét.
Az első nyílt jogszabály, amely az emberek szabadságjogait érintette, és az emberek magánszférájába való beavatkozás lehetőségét megteremtette az 1990. évi X. törvény "a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról" volt. A törvény szerint a "különleges eszköznek minősül minden olyan eszköz és módszer, amelyet az érintett személy tudta nélkül alkalmaznak, és amelynek használata a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat sértheti.[3]
A törvény az Emberi Jogok Európai Egyezményével[4]
- 418/419 -
(a továbbiakban: Egyezmény) összhangban tartalmazta azt, hogy különleges eszköz csak akkor alkalmazható, ha az adatok más módon nem szerezhetők be.[5]
A 26/1990. (II. 14.) Minisztertanácsi rendelet - a nemzetbiztonsági feladatok ellátásának átmeneti szabályozásáról - 1. §-a szerint az 1990. évi X. törvény 2. §-ban, és az 1974. évi 17. tvr. 4. §-ban meghatározott feladatokat a nemzetbiztonsági szolgálat, az információs szolgálat, a katonai biztonsági szolgálat és a katonai felderítő hivatal látja el.
Ezt követően a fentiekben említett átmeneti jogszabályokat felváltották a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény[6] (a továbbiakban: Nbtv.), amelyek részletesen szabályozták az ágazati titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazását. Az Rtv. 75. §-a szerint a törvényben felsorolt rendészeti szervek belső bűnmegelőzési célú és bűnfelderítési szerve a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata is kapott erre nézve jogosultságokat. Ezt követően a határőrségről szóló törvény (1997. évi XXXII. törvény, a továbbiakban: Hörtv.), illetve a Vám- és Pénzügyőrségről szóló törvény (2004. évi XIX. törvény, a továbbiakban: Vámtv.) adott felhatalmazást titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazására a törvény hatálya alá tartozó szerveknek. A jövedéki törvény (2003. évi CXXVII. törvény), illetve a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény, valamint az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény is lehetővé tette ezen eszközök és módszerek alkalmazását.
Összességében öt nyomozati feladatokat ellátó szerv, öt titkosszolgálat[7] és a rendőrség belső elhárítása (összesen 11 szervezet) kapott jogosultságot titkos eszközök igénybevételére. A jogszabályi környezet módosulásával párhuzamosan többen és többször felvetették: indokolható-e az ilyen jogosultsággal rendelkező szervezetek viszonylag nagy száma.
Az új Be. hatodik része "leplezett eszközök" címmel az alkalmazás általános szabályait, fajtáit, tartamát, meghosszabbítását, kiterjesztését, végrehajtását, megszüntetését, valamint a megszerzett adatok felhasználása feltételeit, különösen pedig a bizonyítékként való felhasználásának a feltételeit tartalmazza.
A titkosszolgálati eszközök és módszerek a szervezett bűnözés elleni harcban a következő feltételek mellett alkalmazhatók:
- a törvényeknek precízen és konkrétan kell szabályozniuk (törvényességi elv);
- csak abban az esetben, ha tényekre alapított gyanú áll fenn arra, miszerint súlyos bűncselekmény elkövetése fenyeget;
- csak akkor, ha a hagyományos ("klasszikus") rendőri eszközök az ügy felderítésére alkalmatlanok (szubszidiaritás elve);
- egy független igazságszolgáltatási szervnek kell engedélyeznie és ellenőriznie (igazságszolgáltatási ellenőrzés elve);
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
