Túry Sándor Kornél a két világháború közötti időszak jelentős részében a szegedi Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Kereskedelmi és Váltójogi Tanszék vezetője,[1] aki a második bécsi döntést követően követte a visszaköltöző egyetemet Kolozsvárra. Azon jogászprofesszorok körébe tartozott, akik akadémiai pályájukat nem az egyetem "iskolapadjából" kikerülve, a gyakorlati évek teljesítése után közvetlenül kezdhették meg. Túry egy évtized munkájával érdemelte ki ezt a rangot. Ezen a ponton kapcsolódik össze pályafutása a magyar fizetésképtelenségi jog történetével, ugyanis a Magyar Királyi Igazságügyminisztérium alkalmazásában dolgozva kapta feladatául az 1920-as évek közepén, hogy az 1915-ben bevezetett csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás reformját készítse elő az immáron tíz éves jogintézmény gyakorlati tapasztalatai alapján.
Jelen tanulmányban, így Túry Sándor Kornél életrajzának ismertetését tűztem ki célul, mivel részletes, pályájának egyes eseményeit elemző életrajza még nem készült el. Az 1945 előtti szegedi/kolozsvári jogászprofesszorok életének és munkásságának feldolgozását célul kitűző kötetből ugyanis hiányzik bemutatása.[2] Hamza Gábor és Ruszoly József tollából viszont kerültek ki a karrierjét kisebb terjedelemben vázoló írások,[3] ezek viszont
- 165/166 -
célkitűzésüknél fogva nem bocsátkozhattak az események láncolatának mélyebb kibontására. Ezen kívül még a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak életrajzi adatait vázlatosan összeállító kötetben is megtalálható a bemutatott professzor.[4] Kiterjedt tudományos munkássága kapcsán a fizetésképtelenségi joghoz kapcsolódó írásait kívánom részletesen vizsgálni, mivel a korszak meghatározó eljárási formájának reformjában kulcsszerepet játszott.
Túry Sándor Kornél 1892. május 7-én született Kassán református családban, négy testvérével nőtt fel.[5] Édesapja Túry Sándor (1856-1941) volt, aki Makóról indulva futott be kiemelkedő bírói karriert.[6] A Kassai Kir. Törvényszék bírájaként teljesített szolgálatot,[7] amikor Sándor Kornél fia született. 1907-ben nevezték ki kúriai bíróvá,[8] majd 1918-tól 1926-ig kúriai tanácselnökként dolgozhatott.[9] Emellett jogirodalmi munkássága is értékes, amelyből a legismertebbek a szabadalmi jog kapcsán írott műve,[10] valamint a hiteljogi jogszabályok gyűjteménye.[11] Túry Sándor Kornél apai nagyszülei Túri Sámuel, szabó és Szőllősi Borbála.[12] Édesanyja Némethy Kornélia,[13] aki 1888. évi házasságáig színésznőként volt ismert.[14] Anyai nagyszülei, Némethy György (1826-1901) és Eötvös Borcsa (1833-1909) szintén a színházi élet jeles alakjai voltak.[15] Testvérei közül Túry
- 166/167 -
György (1888-?) neve volt a legismertebb,[16] mivel a második világháború időszakára miniszteri osztályfőnöki címig ívelt közhivatali pályája,[17] amely pozíciót az 1922-től munkahelyeként szolgáló Magyar Kir. Igazságügyminisztérium börtönügyi osztályán tölthette be.[18] Ezzel együttesen a minisztérium épületében működő Országos Börtönügyi Múzeum igazgatói tisztét is ellátta 1922-től kezdve hivatali karrierje végéig.[19] A második világháborút követően a népbírósági perek egyik vádlottja volt,[20] amelynek következtében utolsó éveit börtönben töltötte.[21] Túry Lajos (1890-?), másik bátyja orvosdoktori végzettséggel rendelkezett.[22] Két fiatalabb testvére, Pál és Borbála 1894-ben született.[23] Túry Pál gépészmérnökként dolgozott az Egyesült Izzóban, ahol elért kutatási eredményeiért kiérdemelte 1956-ban a Kossuth-díjat.[24]
Túry Sándor Kornél 1929. augusztus 16-án kötött házasságot Bender Annával (19071953) Budapesten,[25] aki Bender Ernő rozsnyói bányamérnök lánya volt.[26] Túry apósa később a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. mérnök-igazgatói posztját töltötte be.[27] Felesége nyelvtanárként dolgozott.[28] A vizsgált professzor középiskolai tanulmányait a budapesti Magyar Királyi Tanárképző Gyakorló Intézeti Főgimnáziumban végezte,[29] ahol jeles eredménnyel érettségizett.[30] 1910-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen.[31] Kiemelkedő tanulmányi eredményeket ért
- 167/168 -
el a képzés során,[32] majd 1914-ben szerezte meg jogtudományi doktorátusát kitűnő eredménnyel. 1915-ben "A kereskedelmi és váltói megtartási jog, különös tekintettel a hágai váltójogi egyezményre és az új váltótörvényre" című dolgozatát Nagy Ferenc és Szászy-Schwarcz Gusztáv bírálatai alapján pályadíjjal jutalmazták.[33] 1916-ban pedig "A végrendelet ellenére való örökösödés a római jogban, történetileg és elemzőleg, az újabb irodalom kritikai figyelembevételével" című munkájával nyert jutalomdíj at szintén a budapesti egyetemen.[34]
1915 elejétől másfél évig ügyvédjelöltként dolgozott Dr. Papp Józsefnél, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökénél.[35] 1916-ban nevezték ki az Újpesti Kir. Járásbíróság bírósági jegyzőjévé,[36] majd 1918 januárjában helyezték át a Budapesti Kir. Törvényszékhez.[37] Az egységes ügyvédi és bírói vizsgát egyhangú dicsérettel teljesítette.[38] 1918 júniusától az Igazságügyminisztérium általános törvényelőkészítő osztályán teljesített szolgálatot.[39] 1921. október 1-jén nevezték ki igazságügyminiszteri titkárrá,[40] amely pozíciójából 1926 májusában léphetett előre miniszteri osztálytanácsossá.[41]
- 168/169 -
Emellett első 1917-ben, a Jogtudományi Közlönyben megjelent tanulmánya után folyamatos publikációs tevékenységet is folytatott, elsősorban a Magyar Jogi Szemle hasábjain,[42] amelynek helyettes szerkesztője is volt. Ezen tudományos tevékenységének köszönhetően 1924-ben habilitálhatott kereskedelmi jogból magántanárrá a Budapesti Magyar Kir. Pázmány Péter Tudományegyetemen.[43] A "személyes minősültségéről" 1922. november 15-én döntött a Kari Tanács 16 igen, egy nem szavazattal, amely kérdésnek előterjesztője Nagy Ferenc volt.[44] A szavazást azonban formai okokból meg kellett később ismételni, ami jelentősen elnyújtotta ennek elbírálását. Erre végül 1923. november 28-án kerülhetett sor, amikor 15 igen szavazattal eredményesen zárult az eljárás első lépcsőfoka.[45] A Kari Tanács 1924. február 25-én Nagy Ferenc és Magyary Géza véleménye alapján tudományos munkásságát is egyhangúlag alkalmasnak találta a habilitációra, így kollokviumra bocsátotta a jelöltet.[46] A kollokviumot 1924. március 19-én teljesítette, amikor Nagy Ferenc, Magyary Géza és Szladits Károly biztosítási és kereskedelmi joggal kapcsolatos kérdéseit válaszolta meg.[47] A próbaelőadását Túry Sándor Kornél 1924. április 10-én tartotta, amelynek alapján a Kar egyhangú határozattal magántanárrá képesítette.[48] E pozíciójának köszönhetően jogosulttá vált a budapesti egyetemen előadás tartására, amelynek keretében eleinte kereskedelmi joggal kapcsolatos órákat tartott,[49] majd második tanévében emellett biztosítási jogot tanított.[50] Ezt a tevékenységét a szegedi kinevezéséig folytatta, amikor bejelentette az óráinak felfüggesztését.[51]
- 169/170 -
1924 novemberében Kuncz Ödön terjesztette elő azon kérését, hogy magántanári képesítését a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági Karára is kiterjesszék. A folyamodványt egyhangúlag elfogadta a Kari Tanács.[52] Kuncz Ödön és Fellner Frigyes véleménye alapján a Kari Tanács habilitációra bocsátotta kereskedelmi és váltójogból, amelynek feltételei közül a kollokvium alól felmentette, így csak próbaelőadás tartására kötelezték.[53] A próbaelőadást 1925. november 20-án tarthatta meg "A biztosító magánvállalatok állami felügyeletének magánjogi vonatkozásai, különösen a biztosítás, csődjog" címmel, amelyet a Kar egyhangúlag elfogadott.[54] A kultuszminiszter 1926. február 16-án erősítette meg az újabb sikeres magántanári habilitációt.[55] A magántanári habilitáció megszerzésének jelentőségét az adta, hogy a professzori állásokra való pályázás egyik előfeltételeként tekintettek erre.[56]
A Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetemen a Kereskedelmi és Váltójogi Tanszék vezetését Kuncz Ödön látta el az intézmény Budapestre való meneküléséig.[57] A Budapesten töltött évek alatt azonban 1920. december 4-én kelt kinevezésével Kuncz Ödönt a kormányzó a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági Karán újonnan szervezett, a korábbi tanszékével azonos nevű tanegységre helyezte át.[58] A Szegedre költözésre készülő Jog- és Államtudományi Karon így a kereskedelmi és váltójogi katedra megüresedett.
Az első kísérlet a betöltésére már 1921 júniusában megtörtént, amikor a kari tanács egyhangúlag támogatta Mártonffy Marczel, a debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem nyilvános rendes tanárának meghívását, akinek mind oktatási, mind tudományos teljesítményét elismerték a kari tanács tagjai.[59] A vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban ebben az esetben nem engedélyezte a meghívással való betöltését a státusznak,
- 170/171 -
amely gyakorlatnak több más esetben nem volt akadálya. Ennek hátterében minden bizonnyal szerepet játszhatott a jelölt korábbi politikai szerepvállalása is.[60] A Tanácsköztársaság során az oktatók által tanúsított magatartás komoly feszültségeket gerjesztett ugyanis az egyetemi szférában. Jó példát szolgáltat erre a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán történtek.[61]
Az előadások megtartásának helyettesítésével a Kari Tanács ennek okán Tóth Károly nyilvános rendes tanárt, a polgári törvénykezési jog oktatóját bízta meg. A tanszék betöltéséhez szükséges pályázat kiírásának előkészítéséről pedig intézkedtek,[62] amely 1921 decemberére készült el. Ezzel egyidejűleg Tóth Károly helyettesítési megbízatását is meghosszabbították.[63] Az 1922 tavaszán a vallás- és közoktatásügyi miniszter által közzétett pályázat csupán 1925-ben került ismételten a Kari Tanács napirendjére,[64] így addig helyettesítéssel oldották meg az órák megtartását, amely megbízatást az 1922/23. tanévtől Menyhárth Gáspár vette át.[65]
1926. június 26-án ismertette Tóth Károly a bizottság előadójaként a Kari Tanács előtt a Kereskedelmi és Váltójogi Tanszék betöltésére kiküldött bizottság állásfoglalását.[66] Az 1922-ben kiírt pályázatra négyen jelentkeztek, akik közül Költő Gábor ítélőtáblai bíró életét vesztette, míg Mártonffy Marczel visszavonta pályázatát valószínűleg a már bemutatott okból. Buday Gyula ekkor már ügyvédként praktizált Budapesten, míg Túry Sándor Kornél miniszteri osztálytanácsosként dolgozott. Buday Gyula kiterjedt jogakadémiai oktatási tevékenységet követően pályázott a szegedi professzori helyre, ugyanis az egri jogakadémián nyilvános rendkívüli tanárként kezdett 1911-ben, majd 1914-ben a nagyváradi jogakadémián a Kereskedelmi, Váltójog és a Polgári Perrendtartás Tanszékére nevezték
- 171/172 -
ki. 1917-ben habilitált magántanárrá a Budapesti Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, amelyet követően rendes tanárrá nevezték ki a nagyváradi jogakadémián. A partiumi tanintézményben két évig a dékáni tisztet is betöltötte. Ezt követően más, nem oktatási, hivatali tevékenységeket végzett, majd ügyvédi praxisát folytatta Budapesten.[67]
A bizottsági javaslat kiemelkedő és Buday Gyuláénál sokkal nívósabb tudományos tevékenységére hivatkozva Túry Sándor Kornélt javasolta a Kereskedelmi és Váltójogi Tanszék betöltésére nyilvános rendkívüli tanári minőségben,[68] amelyet a Kari Tanács egyhangúlag támogatott.[69] A kormányzó így 1926. augusztus 14-ei hatállyal kinevezte Túry Sándor Kornélt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter előterjesztésére a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Kereskedelmi és Váltójogi Tanszékének nyilvános rendkívüli tanárává.[70] Néhány évi egyetemi tapasztalat után, 1928. december 13-án válhatott a kormányzó jóvoltából ugyanezen tanegység nyilvános rendes tanárává.[71] Túry Sándor Kornél ezen a tanszéken így Nagy Ferenc, Klupathy Antal és Kuncz Ödön örökébe léphetett.[72]
Túry Sándor Kornél egy alkalommal az 1935/36. tanévben töltötte be a szegedi évek alatt a dékáni posztot a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, amely tisztségben 1935 nyarán erősítette meg a kormányzó.[73] Hivatali működésének állandó feszültséget generáló ügye a keresztmozgalom volt, amely több alkalommal is figyelmet kapott a napi sajtóban.[74] Ennek keretében ugyanis a hallgatóság egy része a feszület kifüggesztése mellett kardoskodott a tantermekben, de az egyetemi vezetést erősen megosztotta a kérdés. Végül engedélyezték a vallási szimbólum elhelyezését az egyetemi épületekben.
Az akadémiai pályán való következő előrelépésére az 1930-as évek végén kerülhetett sor, ugyanis 1939. május 12-én választották meg 42 igen és négy nem szavazat mellett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává Finkey Ferenc, Angyal Pál, Ereky Ist-
- 172/173 -
ván, Illés József, Kolosváry Bálint, Kuncz Ödön és Szladits Károly ajánlásának köszönhetően,[75] akik tudományos munkásságát méltatták kiemelve, hogy egy korábban Magyarországon kevésbé vizsgált jogterület, a biztosítási jog dogmatikáját építette ki értekezéseiben.[76] 1 940. március 18-án tartotta meg akadémiai székfoglaló előadását "Biztosítási jog és bizonyítási módszer" címmel.[77]
Az akadémiai tagságát 1949-ben szüntették meg, amikor a Magyar Tudományos Akadémia szocialista átszervezésének jegyében az akadémiai tagság megszűnésekor őt is tanácskozó taggá minősítették vissza.[78] Ez a tisztség tartalom nélküli formalitás volt csupán.[79] A Magyar Tudományos Akadémia rendes közgyűlése 1989-ben több tudóstársával együtt Túry tagságát is folyamatossá nyilvánította, így rehabilitálva őket.[80]
1940-ben a második bécsi döntést követően a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kara visszatelepült Szegedről Kolozsvárra, amelynek köszönhetően Túry Sándor Kornél hat professzortársával áttette székhelyét Erdélybe.[81] A második dékánsága erre az időszakra esett, ugyanis 1944 júliusától egy évig töltötte be a tisztséget igencsak vészterhes időkben.[82] 1944 szeptemberében Búza László kivételével a jogászprofesszorok ugyanis elhagyták Erdélyt,[83] de közben Túry igyekezett eleget tenni dékáni kötelezettségeinek is a feszült helyzetben.[84] A kereskedelmi jog professzora végül több társával együtt 1945 márciusában visszatért Kolozsvárra,[85] így az újonnan alakult
- 173/174 -
magyar tanítási nyelvű Bolyai Tudományegyetemen kezdhette meg újra a tanítást.[86] Végül 1946-ban költözött vissza Magyarországra.[87]
Túry Sándor Kornél a kolozsvári évek alatt már erőteljesen ambicionálta, hogy oktatói pályáját Budapesten folytathassa. A fővárosi jogi karon a Kereskedelmi és Váltójogi Tanszéket azonban Kuncz Ödön töltötte be, így a Nizsalovszky Endrének az 1943. évben az anyagi jogi tanszékre való távozása miatt megüresedett Magyar Polgári Törvénykezési Jogi Tanszék elnyerésére nyílhatott lehetősége.[88] A tanszék betöltésére a szokás szerint a Kari Tanács tehetett javaslatot a kultuszminiszternek, aki ezt a döntést terjesztette fel a kormányzónak a kinevezési aktus céljából. A Kari Tanács meghívás vagy pályázat útján dönthetett a professzori helyre javasolt személyről, de amennyiben erre lehetőség nyílt, akkor a meghívásos módszert preferálták a felsőoktatási intézmények. Az előbb említett perjogi tanszék vezetésére meghívandó oktató személye, azonban nem megszokott módon "puskaporos" vitát hozott, és megosztotta a kari közvéleményt.
A Kari Tanács által a javaslat kidolgozására kiküldött bizottságban komolyan két jelölt neve merült fel az arra alkalmasak közül az életkori szempontokat is figyelembe véve, mivel a Debrecenben polgári perjogot oktató Bacsó Jenő meghívását éppen előrehaladott életkora miatt vetették el.[89] A korábbi szegedi kollégák (Kolosváry Bálint, Moór Gyula) Túry Sándor Kornél meghívását támogatták, míg a bizottság másik három tagja (Kuncz Ödön, dékán, Gajzágó László, Marton Géza) Sárffy Andor felkérését szorgalmazta. A vita tárgya az volt, hogy mely szempont a fontosabb az aspiráns kiválasztásakor. A Túryt pártolók szerint az egyetemi pályán eltöltött éveknek, a kiterjedtebb tudományos tevékenységnek és a nagyobb oktatási tapasztalatnak kell többet nyomnia a latban, míg a másik csoport érvei akörül összpontosultak, hogy a legfontosabb aspektus az adott tanszéki tudományterülethez való kapcsolódás és szaktudás. Túry tudományos tevékenységét ugyanis elismerték, de hiányolták belőle a "fajsúlyos" perjogi témájú munkákat, míg Sárffy főállása nem az akadémiai pályához kötődött,[90] így oktatói és publikációs tevé-
- 174/175 -
kenysége elmaradt a másik jelöltétől, de tudományos munkásságát a polgári perjog területén fejtette ki. A Sárffy mellett kiállók arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kodifikációs tevékenység is egyfajta tudományos szerepvállalásnak tekinthető.[91] A bizottság ennek okán szűk többséggel Sárffy Andor meghívására tett javaslatot.[92]
A Kari Tanács 1944. május 10-én mindkét oldal érveinek meghallgatását követően azonban döntésképtelen maradt, mivel szavazategyenlőség állt elő a titkos szavazás alkalmával.[93] Ez a bizottsági indítványnak, így Sárffy Andor meghívásának elvetését jelentette. A Kari Tanács következő ülésén ennek következtében arra az "öszvérmegoldásra" jutott, hogy sorrend állítása nélkül mindkét jelöltet felterjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszter számára,[94] aki így szabadon választhat közülük a kormányzó számára való javaslattétel alkalmával. 1944. augusztus 9-én Horthy Miklós Sárffy Andort nevezte ki a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magyar Polgári Törvénykezési Jogi Tanszékének nyilvános rendes tanárává a vallás- és közoktatásügyi miniszteri teendők ideiglenes ellátásával megbízott igazságügyminiszter előterjesztésére,[95] így Túry ilyen irányú törekvése ekkor meghiúsult.[96]
1945-ben ezen történések után is igyekezett "ébren tartani" azonban a kérdést, hogy Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen katedrát kaphasson.[97] Elsősorban Szladits Károly támogatásában bízott. Egy újabb kereskedelmi jogi tanszék felállításában bízot, vagy a Kolosváry Bálint nyugdíjazásával felszabaduló magánjogi katedrára aspirált. Erdei Ferencnek (ekkor belügyminiszter) írott levelében a következőképpen fogal-
- 175/176 -
mazott, amelyből jól kivehető a Budapest felé gravitálása: "Ha pedig részt vennél a megbeszélésen, úgy kérlek, hassál oda, hogy ott rám nézve kedvező valamelyes megoldás alakuljon ki, hogy ilyként annyi hányattatás és mellőzés után célomat elérhessem."[98]
Ezek a próbálkozások azonban nem jártak sikerrel, viszont a Szegedi Tudományegyetemre sem tért vissza a kereskedelmi és váltójog nyilvános rendes tanára. A miniszterelnök pedig a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem megszűnésekor ismételten Szegedre nevezte ki 1945 decemberében,[99] azonban a kezdetekben a kultuszminiszter hozzájárulásával Kolozsvárott maradhatott az újonnan alakult egyetemen való oktatási feladatok ellátása céljából a szegedi státuszának fenntartása mellett.[100] Kolozsvár elhagyását követően sem kezdte meg azonban az oktatást Szegeden,[101] hanem Budapesten az Agrártudományi Egyetemre nyert kinevezést 1947 januárjában, így a szegedi jogi karnak gondoskodnia kellett a pótlásáról.[102]
Túry végül a második világháború utáni időszakban válhatott az ország elsőszámú jogi karának oktatójává, amikor a szocialista átalakulás irányába "száguldott" a tanintézmény. A szemléletmód megváltozása jegyében Kuncz Ödön a kereskedelmi és váltójog professzora 1949-ben kényszerűen kérte nyugdíjazását,[103] amelynek következtében megüresedett Túry szakterületén az egyetemi tanári pozíció. A Kari Tanács azonnal az ő meghívása mellett döntött tanszéki jogú előadói titulussal.[104] Nem sokkal később azonban az új szellemiség őt is elsöpörte, mivel 1951-ben neki is idő előtt kellett nyugdíjba vonulnia az időközben nevet váltó egyetemről.[105] 1949-től már a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa 1956. évi nyugdíjazásáig.[106]
1971. szeptember 28-án hunyt el,[107] a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.[108]
- 176/177 -
Túry Sándor Kornélnak a Magyar Királyi Igazságügyminisztériumban töltött éveinek legnagyobb ismertséget hozó feladata a csődönkívüli kényszeregyezség reformjának kidolgozása volt. A háborús konjunktúra után elnehezülő gazdasági környezetben ugyanis a kormányzat a fizetésképtelenség átalakítását tartotta az egyik szükséges lépésnek. Az 1915-ben a kivételes hatalomra támaszkodva bevezetett eljárást végül az általa elkészített 1410/1926. M. E. számú rendelet formálta újra,[109] amely nemcsak a módosításokat tartalmazta, hanem egységes szerkezetben szabályozta a teljes processzust. A jogalkotó a korábbi jogszabályszöveget viszont megőrizte, azt alakította át.
A csődönkívüli kényszeregyezség szabályozásának módosítását is rendeleti úton valósította meg tehát a magyar kormány, így ahhoz hivatalos indokolás nem készült. A törvényeket ekkor már szinte kivétel nélkül indokolással is ellátta az országgyűlés, így e nagy fontosságú eljárás kapcsán is jogosan igényelhette a gyakorlat az autentikus magyarázatot. Az 1915. évi csődönkívüli kényszeregyezségi rendelethez annak megszövegezője, Meszlény Artúr készített e szándékkal kommentárt,[110] így ennek módosításához is szükség volt az ehhez fűződő kormányzati szándék okainak bemutatására. Ez a feladat hárult Túry Sándor Kornélra, aki kommentárjában igyekezett eleget tenni az igénynek.[111] Az erről tudósító lapok ennek megfelelően úgy hivatkoztak erre a kiadványra mint a rendelet alkalmazásához nélkülözhetetlen forrásra.[112] A fizetésképtelenség reformja kapcsán kifejtett munkássága tette tehát országosan ismertté a nevét, egyrészt jogászi körökben a kommentárnak köszönhetően, másrészt ez olyan horderejű kérdés volt a korszakban, hogy Túry Sándor Kornél még a rádióban is előadás keretében ismertette a legfontosabb változásokat e téren.[113] Ennek különös jelentősége lehetett, mivel a híreken és a zenén kívül nem sok minden más jelent meg még ekkor a rádióműsorban.
A Túry által készített kommentár nem a teljes joganyaghoz fűzött magyarázatot,[114] amely nem is volt ez a célja a szerzőnek, hanem csupán a korábbi szabályozást módosító rendelkezéseket látta el indokolással. Hosszabb fejtegetéseket ennek megfelelően nem
- 177/178 -
találhatunk művében az újonnan bevezetett jogintézmény kivételével, amelyet a többi részhez képest részletesen ismertet a jogszabály szövegén is túl. Ezek a rendelkezések pedig a magánegyezségre vonatkoztak,[115] amelyet kötelező jelleggel hozott be a jogalkotó a bírósági eljárás elé illesztve.
A magánegyezségi eljárás lefolytatását egy nem állami szervre bízta a rendelet, ugyanis az Országos Hitelvédő Egyletet a kereskedelmi és iparkamarák, valamint más gazdasági érdekképviseleti testületek alapították az igazságügyi és kereskedelmi miniszterek jóváhagyásával. A magánegyezség szükségességét vagy azt, hogy miért ehhez a szervhez utalták a lefolytatását Túry nem magyarázta a kommentárban. A kötelező magánegyezség viszonyát részletezte a fakultatív magánegyezséghez képest és a bírói egyezséghez viszonyítva, valamint arra helyezte a hangsúlyt, hogy milyen többletjogokat biztosít a rendelet az OHE-nek a többi magánszervekhez képest, amelyek egyezség létrehozására vállalkozhatnának. Emellett azokat a biztosítékokat vette számba, amelyek a hitelezőket védik amiatt, hogy egy magánszerv kapta az eljárás lebonyolításának jogát. Összefoglalóan kijelenthető, hogy a kommentár csak a részletszabályok értelmezéséhez kívánt "mankót" nyújtani, de a módosítás mögött meghúzódó koncepció bemutatásával adós maradt.
Emiatt érdemes egy egységként vizsgálni a kommentárt az azzal közel egyidejűleg Túry Sándor Kornél tollából kikerült tanulmánnyal,[116] amely éppen ezeket a vezérlőelveket mutatja be. A korábbi rendelettel szembeni kritikaként azt vázolja fel, hogy a tisztességtelen adósoknak nyújt "mentsvárat". Ennek a rosszhiszeműségnek a kiküszöbölését kívánta az eljárás megindíthatóságának korlátozásával biztosítani, mivel az egyezségi hányad minimális mértékét megszabta, a korábban fizetésképtelenségi eljárásokban érintett adósokat és a frissen alapított vállalkozásokat pedig kizárta a csődönkívüli kényszeregyezségi eljárás kezdeményezésének lehetőségéből. Emellett az eljárás lerövidítését célozta a jogorvoslat egyszerűsítése, és a költséghatékonyabbá tételt szolgálta az, hogy az eljárás résztvevőinek díjazását a ténylegesen rendelkezésre álló vagyon százalékos hányadához igazította a jogszabály. A magánegyezségi eljárásban a bírói garancia hiányát a magasabb hitelezői hozzájárulással igyekezett ellensúlyozni, ugyanis a bírói eljárásban szükséges összkövetelések 2/3-a helyett itt a hitelezők támogató szavazatainak az összkövetelések 75%-át kellett kitennie. A komolyabb visszaéléseket ezen kívül a bírói jóváhagyás követelménye küszöbölte ki.
Túry Sándor Kornél a rendelet megalkotójaként az arról folytatott vitákban is aktív szerepet vállalt. 1926 novemberében a Budapesti Ügyvédi Kör szervezett ennek kapcsán vitaestet, amelynek előadója, Ember Sándor ügyvéd a csődjog teljes reformját szorgalmazta. Emellett a csődönkívüli kényszeregyezség kapcsán kiemelte, hogy az Országos Hitelvédő Egylet előtti kötelező eljárás bevezetése elhibázott döntés volt. A magánegyezség megkötése véleménye szerint enélkül is létrejöhet mindenféle formalitás mellőzésével, így csak felesleges időveszteséget és költségeket okoz közbeiktatása,a melynek következtében eltörlését javasolta.[117] A rendezvényen Túry hivatalos felkért hozzászóló
- 178/179 -
volt, amely felszólalását publikálta is,[118] így megismerhetők az itt felhozott érvei. A kritikára válaszul kiemelte, hogy a magánegyezség újszerű, merész próbálkozás volt, így lehetnek kevésbé sikerült elemei, de véleménye szerint egyértelmű, hogy a védegyletekbe tömörült hitelezők érdekei jobban érvényesülnek e keretek között. Ennek kapcsán jelentős érdemeket tulajdonított az OHE-nek, amely elősegíti azt, hogy az adós biztosítékok nyújtásával is javítsa a hitelezői helyzetét. A gazdasági krízis elhárítására pedig önmagában alkalmatlan eszköznek tartotta a jogi reformot, ehelyett a hitelélet átfogó átalakítását szorgalmazta, sőt kiemelte azt is, hogy a jogalkotó törvénymódosítás nélkül kívánta javítani a hitelezők helyzetét, így a csődeljárás szükséges átalakítására nem lehetett lehetőség. A csődjog jelentős átformálását azonban ő is szükségesnek tartotta.
A fizetésképtelenségi jog kapcsán kifejtett munkásságának mintegy megkoronázásaképpen 1928-ban német nyelven publikálta e jogterület magyarországi reformja kapcsán vallott nézeteit.[119] Elsősorban azonban a sokat kritizált csődeljárás átalakítására tett javaslatokat, valamint az Országos Hitelvédő Egylet pozitív eredményeit hangsúlyozta,[120] amelynek megőrzése és hangsúlyosabbá tétele növelhetné az eljárások hatékonyságát.
A bemutatott életraj zi elemek alapján megállapítható, hogy egy átgondoltan felépített karrierív körvonalazódik, érzékelhetően készült az akadémiai pályára a későbbi szegedi professzor. A Túry családban ez már-már hagyománynak mondható, ugyanis mind a négy fiútestvér magas kvalifikációt igénylő pozíciókban helyezkedhetett el, amelyet az apai minta is motiválhatott. A Horthy-korszak akadémikusainak szociológiai hátterét vizsgáló munka ki is emelte, hogy a felmenői között szabómestereket számontartó Túry Sándor volt a család első intellektualizálódó tagja a dédszülőket nem számítva.[121] Túry Sándor Kornél tervszerű előrehaladásának az ismeretében így némiképp érthető, hogy csalódottsággal töltötte el a már az akadémiai levelező tagságig jutó nyilvános rendes tanárt, miszerint a korszakban a vidéki professzorok pályájának csúcsát jelentő professzori tisztséget évekig nem sikerült elérnie a budapesti egyetem jogi karán.
Túry Sándor Kornél korszakának kiemelkedő kereskedelmi jogásza volt, akinek tudományos munkássága elsősorban a biztosítási jog köré összpontosult.[122] Nem véletlenül
- 179/180 -
nevezték kollégái "biztosításjogásznak" az akadémiai tagsági ajánlásukban,[123] azonban egyetértve velük kijelenthető, hogy Túry átlagon felüli általános magánjogi ismeretekkel is rendelkezett, nem csupán egyetlen jogterület szakértője volt. Ezt bizonyítja, hogy a Magánjogi Törvényjavaslat kodifikációjában[124] és a Szladits-féle nagy magánjogi összefoglaló elkészítésében is aktív szerepet vállalt.[125] Emellett több alkalommal magánjogot, perjogot vagy akár római jogot is helyettesített a szegedi egyetemen.[126] A budapesti katedrához jutása szempontjából szerencsétlensége, hogy a magyar jogtudomány egyik legkiemelkedőbb és talán legtermékenyebb kereskedelmi jogásza, Kuncz Ödön volt a kortársa. Lenyűgöző eredményeik ellenére pályájuk végén a szocialista átalakulás okán, mégis kutatási területük háttérbe szorulását kellett átélniük. Túry éppen emiatt igyekezett idomulni a megváltozó viszonyokhoz,[127] de ennek ellenére sem kerülhette el korai nyugdíjazását.
Túry korábbi életrajzi ismertetéseiben nem igazán kapott hangsúlyt a fizetésképtelenségi jog területén kifejtett munkássága, pedig kiemelt fontossága volt ennek további karrierje szempontjából. Az igazságügyminisztériumi előmenetelében kulcsfontosságú volt,[128] valamint a korszak jogászi elitje is ennek kapcsán ismerhette meg a nevét szélesebb körben. A rövid és tömör széljegyzeteket idéző kommentárja is kiváló, bár talán kissé túlzóan pozitív kritikát kapott,[129] míg az általa szövegezett rendelet szintén remek visszhangra talált,[130] így minden bizonnyal a néhány hónappal később megszavazott egyetemi tanári kinevezésében is nagy szerepet játszhattak.[131] Ennek ismeretében meglepő, hogy a már bemutatott, 1926 és 1928 között publikált írásain kívül nem foglalkozott
- 180/181 -
már többet e kérdésekkel, még akkor sem, amikor később a budapesti kinevezés reményében perjogi kutatásokba kezdett az 1930-as évek végén. A két világháború közötti fizetésképtelenségi jog egyik legmeghatározóbb alakját tisztelhetjük benne így is, mivel az általa alkotott rendelet egészen a szocialista átalakulásig uralta e jogterület gyakorlatát.
Iny my paper, I present the path of life of Sándor Kornél Túry and his and his work's connection with compulsory non-bankruptcy settlement. Sándor Kornél Túry was a full professor of the Faculty of Law and Political Sciences in the University of Szeged in the Interwar period, he led the Chair of Commercial Law between 1926 and 1940. After the Second Vienna Award, the university removed to Kolozsvár (Cluj), and he followed this institution. He was elected dean two times, firstly in Szeged he became dean in the summer of 1935, the second time he was on the top of Faculty in Cluj in 1944. He played a key role when the faculty left Kolozsvár (Cluj) the second time. After that he continued his academic career in Budapest because he did not want to return to Szeged after the Second World War. His scientific work was appreciated by the Hungarian Academy of Sciences in 1939, when he was elected Corresponding Member of the Hungarian Academy of Sciences. But it was not unsatisfactory for him, he desired a full professor status in Pázmány Péter University in Budapest (today Eötvös Lóránd University), because it was the first, the most significant higher education institute in Hungary and it was a social rank in this period. His dream realised due to the socialist arrangement of the university in 1949, when the most famous commercial legal scholar, Ödön Kuncz was forced to retire, and he could fill the position of Kuncz. But he worked for this university for a short time, since he was retired from the renamed Eötvös Lóránd University in 1951.
Before his academic career, he worked for Section of Legislative of the Ministry of Justice from 1918 to 1926. It was an important part of his professional history because he based his reputation in legal circles in this position. His most significant achievement as councillor of the Ministry was the creating of modification of the decree on compulsory non-bankruptcy settlement procedure in 1926. These proceedings were introduced in Hungary in 1915, the government gave an alternative to bankruptcy procedure with this regulation. It was a more modern process than the Hungarian bankruptcy procedure of 1881, therefore it was most frequently applied in the case of insolvency in the Interwar period. The goal of the compulsory non-bankruptcy settlement was the establishing a
- 181/182 -
compromise between debtor and creditors, within that the debtor paid determined proportion of his debts. The creditors with the 2/3 of the total claims should agree the compromise offer of the debtor, and the creditors who did not agree the compromise was forced to renounce a determined part of their claims by the agreement, therefore it was "compulsory" settlement. The government wanted to modify the decree based on the practical experiences after 10 years of its coming into effect. The young Túry got this task in the Ministry, which gave him a big reputation because this process had an outstanding significance in the Hungarian economical and legal life. In addition to the decree, he also wrote a commentary for the modified legal regulation in 1926, and he published two papers concerning his work. But he did not deal with this topic in his further scientific publications, his main research topic was the insurance law, his colleagues called him "insurance lawyer". ■
JEGYZETEK
* A K 138618 számú projekt az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a K 21 pályázati program finanszírozásában valósult meg (a projekt címe: A magánjog fejlődése a két világháború között).
[1] A bemutatandó professzor neve többféle írásmóddal szerepel Turyként és Túryként is. Névjegykártyáján (Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS. 4743/49. Tury Sándor levele Kiss Albertnek) és az egyetemi jegyzőkönyvekben is jellemzően Túry Sándor Kornélként használta a nevét, így jómagam is ezt a megoldást követem a főszövegben, míg a hivatkozásoknál a hivatalos bibliográfiai adatok szerint tüntettem fel a neveket.
[2] Görög Márta - Homoki-Nagy Mária - Varga Norbert (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem jogász professzorai I. Acta Universitatis Szegediensis. Forum. Acta Juridica et Politica 2020/1.
[3] Hamza Gábor: Túry Sándor Kornél (1892-1971), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. In: Hamza Gábor (szerk.): Portrék a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól I. Akadémiai Kiadó. Budapest, 2021. 359-362. pp.; Ruszoly József: Jogtanárok emlékezete. Túry Sándor Kornél centenáriumára. Reggeli Délvilág 1992/124. 4. p.
[4] Markó László: Tury Sándor Kornél. In: Beck Mihály et al. (szerk.): A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. III. k. MTA Társadalomkutató Központ - Tudománytár. Budapest, 2003. 1331-1332. pp.
[5] Dr. Túry Sándor gyászjelentése. https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-X3C7-W7
[6] Tury Sándor. In: Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar életrajzi lexikon. II. k. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 917-918. pp.; Eltemették a makói dr. Tury Sándort, a Curia ny. tanácselnökét. Makói Újság 1941/173. 2. p.
[7] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1890/133. 1. p.
[8] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1907/232. 1. p.
[9] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1918/151. 1. p.; Tury Sándor. Jogtudományi Közlöny 1926/7. 62. p.; Nyugdíjaztattak. Igazságügyi Közlöny 1926/3. 76. p.
[10] Túry Sándor: A magyar szabadalmi jog kézikönyve. Győző A. Budapest, 1911.
[11] Tury Sándor: Hiteltörvények gyűjteménye kiegészítve az iparügyi, hajózási, vasúti és egyéb melléktörvényekkel. I-II. k. Athenaeum. Budapest, 1908.; Hiteltörvények gyűjteménye. Ügyvédek Lapja 1909/22. 8. p.
[12] Makó-Belváros Keresztelési anyakönyv V. kötet (1853-1861) 273. p. 115/1856. (https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9392-MP9Z-RP?cc=1858355&cat=163733, letöltve: 2023.08.20., azonosítása Tury Sándor wikipedia oldala alapján); Nagy idők tanuja. Budapesti Hirlap 1911/96. 11. p.; Kovács I. Gábor -Takács Árpád: Adattár. A Magyar Tudományos Akadémia tagjainak ősfái. In: Kovács I. Gábor - Takács Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti tudáselitben. I. k. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2018. 191-193. pp. (Itt a Túry család visszakövethető a dédszülőkig.).
[13] Halálozás. Pesti Hírlap 1942/160. 9. p.
[14] Esküvők. Fővárosi Lapok 1888/96. 707. p.; Némethy Kornélia. Kecskemét 1883/22. 4. p.; Szinház. Kecskemét 1882/52. 2. p.
[15] Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar színművészeti lexikon. III. k. Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [Budapest], [1930]. 342-343. pp.
[16] Badics Ferenc (szerk.): A M. Kir. Tanárképző-Intézeti Gyakorló-Főgimnázium értesítője az 1905/1906. évi iskolai évről. Franklin. Budapest, 1906. 55. p.
[17] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1940/4. 1. p.; Kinevezések és áthelyezések. Igazságügyi Közlöny 1944/1. 26. p.
[18] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1922/167. 2. p.; A m. kir. igazságügyminisztérium fogalmazó személyzetének beosztása. Igazságügyi Közlöny 1923/1. 26. p.; Magyarország tiszti cím- és névtára. LI. k. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1944. 618. p.
[19] Ez év végén az igazságügyminisztérium épületében nyilik meg az uj Börtönügyi Muzeum. Uj Nemzedék 1922/189. 5. p.; Magyarország tiszti cím- és névtára. LI. k. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1944. 650. p.
[20] A népbíróság megállapította dr Tury György fasiszta börtönügyi diktátor bűnösségét. Világosság 1946/207. 3. p.; A fasiszta börtöndiktátor ma is úgy cselekedne, mint 1944-ben. Szabadság 1946/207. 2. p.; Letartóztatták Vidovits fegyőrét. Szabadság 1948/69. 2. p.
[21] Hegyi Márton: Mindszenty szabadon. Katolikus Szemle 1956/4. 160. p.; Felsőpetény lakossága mentette meg Magyarország hercegprímását. Délamerikai Magyarság 1957/3822. 5. p.
[22] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1915/217. 7. p.; Badics 1906, 55. p.
[23] Badics 1906, 53. p.
[24] Nemes Éva: Kossuth-díjas újítók. Újítók Lapja 1956/7. 9. p.; Elhunyt Tury Pál. Magyar Hírlap 1975/167. 8. p.
[25] Budapest VII. ker. polgári házassági anyakönyvek 1929. 392. p. 1166/1929. (https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-69ZK-TP?i=57, letöltve: 2023.08.20., azonosítása Tury Sándor Kornél wikipedia oldala alapján).
[26] Jegyzőkönyv. Bányászati és Kohászati Lapok 1905/18. 398. p.
[27] Általános részvét nyilvánult meg a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt. mérnök-igazgatójának végtisztességén. Keleti Ujság 1943/254. 5. p.
[28] Budapest XII. kerület halotti anyakönyvi kivonat 1953. 138. p. 689/1953. https://www.familyse-arch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTM7-4XH
[29] Badics 1906, 54. p.; Badics Ferenc (szerk.): A M. Kir. Tanárképző-Intézeti Gyakorló-Főgimnázium értesítője az 1909/1910. iskolai évről. Franklin. Budapest, 1910. 87. p.
[30] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 212-213. pp. (Az egyetemi jegyzőkönyvek a https://library.hungaricana.hu/hu/collection/egyetemi_jegyzokonyvek/ oldalon keresztül elérhetők.)
[31] A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az MCMX-MCMXI. tanévre. M. Kir. Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1911. 192. p.; A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Almanachja az MCMXI-MCMXII. tanévre. Kir. M. Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1912. 195. p.; A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az MCMXII-MCMXIII. tanévre. Kir. M. Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1913. 197. p.; A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az MCMXIII-MCMXIV. tanévre. Kir. M. Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1914. 202. p.; A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem 1914-15. tanévi almanachjának függeléke. M. Kir. Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1915. 132. p.
[32] Az egyetem története MDCCCCX-MDCCCCXI-ben. Acta Regni Scientiarum Universitatis Hungariae Budapestinensis. Anni MDCCCCXI-MDCCCCXII. Fasciculus I. 87. p.; Az egyetem MDCCCCXI-MDCCCCXII. tanévi története. Acta Regni Scientiarum Universitatis Hungariae Budapestinensis. Anni MDCCCCXII-MDCCCCXIII. Fasciculus I. 97. p.; Az egyetem MDCCCCXII-MDCCCCXIII. tanévi története. Acta Regni Scientiarum Universitatis Hungariae Budapestinensis. Anni MDCCCCXII-MDCCCCXIII. Fasciculus I. 95. p.; Az egyetem MDCCCCXIV-MDCCCCXV. tanévi története függelékkel. Acta Regni Scientiarum Universitatis Hungariae Budapestinensis. Anni MDCCCCXV-MDCCCCXVI. Fasciculus I. 69. p.
[33] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 213. p.
[34] A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem újjáalakításának CXXXVI. évfordulója alkalmából 1916. évi május hó 13-án tartott ünnep. Acta Regni Scientiarum Universitatis Hungariae Budapestinensis. Anni MCMXV-MCMXVI. Fasciculus II. 25. p.
[35] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 213. p.
[36] Budapesti Közlöny 1916/142. 5. p.
[37] Budapesti Közlöny 1918/6. 5. p.
[38] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 213. p.
[39] Az igazságügyminisztérium fogalmazó személyzetének beosztása. Igazságügyi Közlöny 1918/12. 669. p.; A m. kir. igazságügyminisztérium fogalmazó személyzetének beosztása. Igazságügyi Közlöny 1921/1. 45. p.; Antal Tamás: A Magyar Királyi Igazságügyminisztérium története (1867-1944/45). Iurisperitus. Szeged, 2022. 24. p.
[40] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1921/219. 1. p.
[41] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1926/118. 1. p.
[42] Túry Sándor Kornél: A háborúokozta lehetetlenülés az ítélet jogereje után I. Jogtudományi Közlöny 1917/17. 157-159. pp.; Túry Sándor Kornél: A háborúokozta lehetetlenülés az ítélet jogereje után II. Jogtudományi Közlöny 1917/19. 175-178. pp.; A további írásai 1926-ig: Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 214-216. pp.
[43] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1924/142. 1. p.
[44] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1922/23. tanévi (HU-ELTEL 7.a.23.) II. rendes ülése (1922. november 15.) 35. p.
[45] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi (HU-ELTEL 7.a.24.) II. rendes ülése (1923. november 28.) 18. p.
[46] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi (HU-ELTEL 7.a.24.) IV. rendes ülése (1924. február 27.) 36-37. pp.
[47] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi (HU-ELTEL 7.a.24.) I. rendkívüli ülése (1924. március 19.) 67-70. pp.
[48] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi (HU-ELTEL 7.a.24.) II. rendkívüli ülése (1924. április 10.) 71-72. pp.
[49] A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MDCCCCXXIV-MDCCCCXV. tanév első felére. Királyi Magyar Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1924. 13. p.; A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MDCCCCXXIV-MDCCCCXV. tanév első felére. Királyi Magyar Tudományegyetemi Nyomda. Budapest, 1924. 13. p.; A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MDCCCCXXIV-MDCCCCXV. tanév második felére. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1925. 12. p.; A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MDCCCCXXV-MDCCCCXVI. tanév második felére. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1926. 11. p.
[50] A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MDCCCCXXV-MDCCCCXVI. tanév első felére. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1925. 11. p.
[51] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1926/27. tanévi (HU-ELTEL 7.a.27.) I. rendes ülése (1926. október 29.) 15-16. pp.
[52] Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági Karának 1924/25. tanévi IV. rendes ülése (1924. november 19.) 17. p.
[53] Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági Karának 1924/25. tanévi XI. rendes ülése (1925. május 27.) 21-22. pp.
[54] Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági Karának 1925/26. tanévi VIII. rendkívüli ülés (1925. november 20.) 153-154. pp.
[55] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1926/37. 1. p.
[56] Bíró Judit: Magántanárok a Pesti Tudományegyetemen 1848-1952. Eötvös Lóránd Tudományegyetem. Budapest, 1990. 68.; 81. pp.
[57] Varga Norbert: Kuncz Ödön (1884-1965). Forum. Acta Juridica et Politica (10)2020/ 1. 436-437. pp.; Vajda Tamás: 1919 - a magyar egyetem elűzése Kolozsvárról. Per Aspera ad Astra 2019/2. 22. p.; Balogh Elemér - Antal Tamás: A Jog- és Államtudományi Kar. In: Marjanucz László (szerk.): A Szegedi Tudományegyetem és elődei története. II. k. Szegedi Egyetemi Kiadó. Szeged, 2022. 186. p.
[58] Kinevezések. Hivatalos Közlöny 1921/3-4. 27. p.
[59] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1920/21. tanévi IX. rendes ülése (1921. június 17.) 135-138. pp.
[60] Balogh Judit: Krasznarécsei Mártonffy Marczel (1875-1943). In: P. Szabó Béla (szerk.): "Ernyedetlen szorgalommal..." A Debreceni Tudományegyetem jogász professzorai. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Debrecen, 2014. 282-285. pp.
[61] Szivós Kristóf: A Tanácsköztársaság után felállított igazolóbizottság körüli vita a Budapesti Tudományegyetem jogi karán. Jogtörténeti szemle 2021/4. 37-46. pp.
[62] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1921/22. tanévi I. rendes ülése (1921. szeptember 27.) 21. p.; Pákozdi Zita: Tóth Károly (1876-1928). Forum. Acta Juridica et Politica (10)2020/1. 748. p.
[63] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1921/22. tanévi IV. rendes ülése (1921. december 13.) 68-69. pp.
[64] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1922/23. tanévi V. rendes ülése (1922. január 25.) 81. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi VII. rendes ülése (1926. március 25.) 150. p.
[65] A Magyar Királyi Ferencz József-Tudományegyetem tanrendje az MCMXXII-MCMXXIII. tanév második felére. Szeged Városi Nyomda. Szeged, 1922. 5. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1922/23. tanévi VIII. rendes ülése (1923. április 19.) 83. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi I. rendes ülése (1923. szeptember 19.) 33. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1923/24. tanévi X. rendes ülése (1924. június 23.) 150. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1924/25. tanévi III. rendkívüli ülése (1924. december 4.) 78. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1924/25. tanévi VIII. rendes ülése (1925. április 29.) 164. p.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi II. rendes ülése (1925. október 29.) 45. p.
[66] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 211-237. pp.
[67] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 216-219. pp.
[68] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 237. p.
[69] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 238. p.
[70] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1926/203. 1. p.
[71] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1928/285. 1. p.
[72] Labancz Andrea: Verseghi Nagy Ferenc (1852-1928). Forum. Acta Juridica et Politica (10)2020/1. 760. p.; Varga Norbert: Klupathy Antal (1853-1922). Forum. Acta Juridica et Politica (10)2020/1. 371. p.
[73] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1935/163. 1. p.
[74] A szegedi ifjuság ismét kitüzte a keresztet az egyetemen. Nemzeti Ujság 1936/37. 8. p.; Mégis fölkerül a szegedi egyetem falaira a kereszt. Nemzeti Ujság 1936/39. 3. p.; Ünnepélyes külsőségek között elhelyezték a keresztet az egyetemen. Délmagyarország 1936/47. 5-6. pp.; A krisztusi béke és szeretet jegyében helyezték el a keresztet a szegedi egyetemen. Magyarország 1936/45. 2. p.
[75] Voinovich Géza (szerk.): Akadémiai értesítő. XLIX. k. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1939. 11. p.
[76] Magyar Tudományos Akadémia tagajánlások 1939-ben. Sárkány. Budapest, 1939. 32-34. pp.
[77] Voinovich Géza (szerk.): Akadémiai értesítő. L. k. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1940. 285.; 378. pp.; Túry Sándor Kornél: Biztosítási jog és bizonyítási módszer. Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Bizottsága. Budapest, 1940.
[78] Pótó János: Harmadik nekifutásra. A Magyar Tudományos Akadémia "átszervezése", 1948-1949. Történelmi Szemle 1994/1-2. 108. p.; Szabadfalvi József: Adalékok a hazai jogászképzés és az állam- és jogtudomány '50-es évekbeli történetéhez. Debreceni Szemle 2017/1. 9. p.
[79] Rehabilitált tudósaink. Élet és Tudomány 1989/24. 743. p.
[80] Közlemény. Akadémiai Közlöny 1989/7. 117. p.
[81] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1940/240. 1. p.
[82] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1944/150. 1. p.
[83] Kokoly Zsolt: Jogászképzés a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen: áttekintés. In: Veress Emőd - Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959. Sapientia EMTE - Forum Iuris. Kolozsvár, 2016. 34-35. pp.
[84] Kokoly 2016, 91-92. pp.
[85] Uo. 38. p.
[86] Barabás Béla - Joó Rudolf (szerk.): A kolozsvári magyar egyetem 1945-ben. Magyarságkutató Intézet. Budapest, 1990. 162. p.; Vincze Gábor - Lázok János: Emlékirat a leendő Bolyai Egyetem ügyében 1945-ből. Korunk 1995/7. 46. p.; Veress Emőd: Törésvonal vagy folytonosság. In: Veress Emőd - Kokoly Zsolt: Jogászképzés a Bolyai Tudományegyetemen 1945-1959. Sapientia EMTE - Forum Iuris. Kolozsvár, 2016. 13. p.
[87] Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953. Teleki - JATE. Budapest-Szeged, 1994. 48. p.
[88] Balogh Judit: Debreceni adalékok Nizsalovszky Endre életrajzához. Debreceni Szemle 2007/2. 250. p.
[89] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1943/44. tanévi (HU-ELTEL 7.a.43.) VII. rendkívüli ülése (1944. május 10.) (1944. május 3. a perjogi tanszék betöltése tárgyában kiküldött bizottság harmadik ülése) 269. p.; Balogh Judit: Bacsó Jenő (1877-1955). In: P. Szabó Béla (szerk.): "Ernyedetlen szorgalommal..." A Debreceni Tudományegyetem jogász professzorai. Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. Debrecen, 2014. 155-162. pp.
[90] Sárffy Andor a Magyar Kir. Igazságügyminisztériumba beosztott magyar kir. kúriai bíróként került a jelöltek közé, aki a Magánjogi és Közigazgatási Jogi Osztály vezetője volt a minisztériumban ekkor. Oktatói tevékenységet is folytatott ezen kívül, ugyanis a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán 1925-ben szerzett magántanári címet. Ezt követően 1940-ben teremtett oktatói kapcsolatot a budapesti egyetemmel is, mivel a nemperes eljárások kapcsán szerzett habilitációt és ezt követően ugyanezen témakörben tartott előadásokat a Jog- és Államtudományi Karon. Sárffy Andor. In: Kenyeres Ágnes (szerk.): Magyar Életrajzi Lexikon. II. k. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1982. 572. p.; Magyarország tiszti cím- és névtára. LI. k. Magyar Királyi Állami Nyomda. Budapest, 1944. 619. p.; Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1939/40. tanévi (HU-ELTEL 7.a.40.) III. rendkívüli ülése (1939. december 5.) 64-65. pp.
[91] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1943/44. tanévi (HU-ELTEL 7.a.43.) VII. rendkívüli ülése (1944. május 10.) 285-287. pp.
[92] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1943/44. tanévi (HU-ELTEL 7.a.43.) VII. rendkívüli ülése (1944. május 10.) (1944. május 3. a perjogi tanszék betöltése tárgyában kiküldött bizottság harmadik ülése) 268-272. pp.; A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MCMXL-MCMXLI. tanév első felére. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1940. 13. p.; A Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem tanrendje az MCMXL-MCMXLI. tanév másodikfelére. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Budapest, 1941. 19. p.
[93] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1943/44. tanévi (HU-ELTEL 7.a.43.) VII. rendkívüli ülése (1944. május 10.) 293-294. pp.
[94] Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1943/44. tanévi (HU-ELTEL 7.a.43.) VIII. rendes ülése (1944. június 21.) 303-314. pp.
[95] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1944/183. 1. p.
[96] Kuncz Ödönnel ekkor mérgesedhetett el a viszonya, amely korábbi szakmai kapcsolataikra (magántanári kérelmének előterjesztése a közgazdasági karon, akadémiai ajánlás) tekintettel jónak, sőt támogatónak tűnt. Túry azt írta Szebenyinek, hogy 1944 júniusában egyhangúan meghívta a Kar, de ezt Kuncz Ödön Antal István miniszternél "egyszerűen elfűrészelte". [Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms. 5888/75. Tury Sándor Kornél levele Szebenyi Endrének (1945. IX. 4.)] Ez az állítás tényszerűen nem igaz, ahogyan az a fentebbiekből kitűnik, mert egyhangú támogatásáról semmiképpen nem biztosította a Kar, bár Kuncz valóban nem pártolta a kinevezését. Kuncz visszaemlékezésében így fogalmazott Sárffy halála kapcsán: "Tury S. Kornél most nyugodt lehet. Felülhet akár két lóra is." Kuncz Ödön: Életem (Írtam 1948. december 6-tól 1950. november 28-ig). ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2017. 290. p.
[97] Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms. 5888/75. Tury Sándor Kornél levele Szebenyi Endrének (1945. IX. 4.).
[98] Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára Ms. 5825/366. Tury Sándor Kornél levele Erdei Ferencnek (Budapest, 1945. VIII. 29.).
[99] Hivatalos rész. Magyar Közlöny 1945/203. 1. p.
[100] Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1945/46. tanévi I. rendkívüli ülése (1945. november 22.) 13. p.; Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1945/46. tanévi III. rendes ülése (1946. március 13.) 98. p.
[101] Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1946/47. tanévi I. rendkívüli ülése (1946. szeptember 4.) 9. p.
[102] Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának 1946/47. tanévi V. rendes ülése (1947. március 11.) 282-286. pp.
[103] Kuncz 2017, 290. p.
[104] Schweitzer Gábor: A "Pázmány"-tól az "Eötvös"-ig. Adalékok a budapesti jogi fakultás történetéhez (1945-1950). Múltunk 2011/4. 48. p.
[105] Uo. 49. p.
[106] Markó 2003, 1331. p.
[107] Nem közlekedési baleset áldozata lett, hanem természetes úton veszítette életét. Ruszoly József ez irányú közlése téves. Ruszoly 1992, 4. p.; Budapest XII. kerület halotti anyakönyvi kivonat 1971. 440. 2200/1971. https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-894V-CXG5?i
[108] Halálozás. Népszava 1971/239. 15. p.
[109] Kelemen Roland: A magyar kivételes hatalmi struktúra kialakulása - út az 1848/49-es vészmegoldásoktól az első jogállami kivételes hatalmi törvény rendszeréig. Védelmi-biztonsági Szabályozási és Kormányzástani Műhelytanulmányok 2022/5. 29. p.; Kelemen Roland: A kivételes hatalom történeti és elméleti rendszere. Gondolat. Budapest, 2022. 111. p.
[110] Meszlény Artur: A csődön kivüli kényszeregyesség, a 4070/1915. M. E. számu minisztériumi rendelet, az 1916. évi V. t.-c. és a csődön kivüli kényszeregyességre vonatkozó egyéb jogszabályok rendszeres magyarázata. Athenaeum. Budapest, 1916.
[111] Ez a megoldás gyakori lehetett a korszakban, mivel Túry egy másik kisebb jelentőségű rendeletnél (A m. kr. minisztérium 1921. évi 2.300. M. E. számú rendelete, a lakásügy rendezéséről) is ugyanezt a gyakorlatot követte. Tury Sándor Kornél: A lakásügy rendezéséről szóló 2.300/1921. M. E. sz. rendelet. Ordo. Budapest, 1921.; Az uj lakásrendelet. Nemzeti Ujság 1921/75. 4. p.
[112] Dr. Tury Sándor Kornél igm. titkár: A csődönkivüli kényszeregyességi eljárás uj szabályai. Magyar Pénzügy (Magyar Kereskedők Lapja) 1926/22. 8. p.; Az új kényszeregyességi eljárás kommentárja. Magyar Gyár-ipar1926/3. 20. p.; A csődönkívüli kényszeregyesség új rendelete. Világ 1926/36. 13. p.
[113] Tury Sándor dr. rádióelőadása. Budapesti Hírlap 1926/61. 9. p.; Egyesületi és társadalmi hírek. Nemzeti Ujság 1926/61. 9. p.
[114] Túry Sándor Kornél: A csődönkivüli kényszeregyességi eljárás uj szabályai. Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara - Országos Hitelvédő Egylet. Budapest, 1926. 3-4. pp.
[115] Uo. 34-50. pp.
[116] Tury Sándor Kornél: A csődönkivüli kényszeregyezségi eljárás reformja. Kereskedelmi Jog 1926/3. 41-48. pp.
[117] Az ügyvédek az Országos Hitelvédő Egylet ellen. Budapesti Hírlap 1926/252. 13. p.
[118] Túry Sándor Kornél: Megjegyzések a fizetésképtelenségi jog reformjának kérdéséhez. Jogállam 1926/10. 536-541. pp.
[119] von Alexander Cornel Tury: Die Reform unseres Zahlungsunfähigkeits-Rechtes. Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungaricae Francisco-Josephinae. Sectio Juridico-Politica. Tomus I. 1928. 219-278. pp.
[120] Tury 1928, 267-269. pp.
[121] Kovács I. Gábor: Felekezeti-művelődési alakzatok, ősfák, mobilitási pályák, történeti-szociológiai mintázatok, - prozopográfiai elemzés a Magyar Tudományos Akadémia 1920 és 1944 közötti protestáns tagjainak családjairól. In: Kovács I. Gábor - Takács Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti tudáselitben. I. k. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest, 2018. 351. p.
[122] Hamza 2021, 361. p.
[123] Magyar Tudományos Akadémia tagajánlások 1939-ben. Sárkány. Budapest, 1939. 33. p.
[124] Hivatalos rész. Budapesti Közlöny 1928/51. 1. p.
[125] Túry Sándor Kornél: Elvont kötelmek. In: Szladits Károly (szerk.): Magyar magánjog. IV. k. Grill. Budapest, 1942. 15-153. pp.
[126] Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1939/40. tanévi II. rendkívüli ülése (1939. szeptember 20.) 1-2. pp.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1931/32. tanévi I. rendes ülése (1931. szeptember 24.) 25-26. pp.; Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1929/30. tanévi IX. rendkívüli ülése (1930. június 18.) 257-258. pp.
[127] Kidolgozta a kereskedelmi jog helyébe lépő új tantárgy, a gazdasági jog tananyagát és bekapcsolódott az ezzel kapcsolatos diskurzusba is. Tury Sándor Kornél: Gazdasági jog. VKM 2. Jegyzetsokszorosító. Budapest, 1950.; Vita a magyarországi gazdasági jog kérdéséről (II.). Jogtudományi Közlöny 1951/10. 585-598. pp.
[128] Dr. Tury Sándor Kornél miniszteri osztálytanácsos. Polgári Jog 1926/6. 207. p.
[129] "E glosszákban a félhivatalos felfogás objektív és hűvös stílusát gyakran áttöri egy határozott egyéniség eredeti gondolatokat hordozó hangja, amely azonban minden tompítottsága mellett is nem egyszer szinte elhomályosítja a rendelet eredeti intencióit." vi [Varannai István] : Öt könyv az uj kényszeregyességi rendeletről (Dr. Orbán és dr. Berényi Pál, dr. Tury Sándor Kornél, dr. Csiky és dr. Cs. Sommer, dr. Rakonitz Dezső és dr. Meszlény Arthur kommentárjai). Polgári Jog 1926/6. 207. p.
[130] "az uj rendelet minden technikai fogyatékossága és céltalan ujitása ellenére egészséges törzsről hajtott nagyvonalu kodifikáció: hosszú idők után az első jogászi alkotás, amely az eleven élet viszonyait rendezi és egyuttal elméleti feldolgozásra, rendszeres glosszálásra is alkalmas." vi [Varannai István] 1926, 210. p.
[131] Tudományos munkásságának magas színvonalát dicséri azonban, hogy a nyilvános rendes tanári pályázatának előadója a csődönkívüli kényszeregyezség kapcsán készített kommentárját csak marginálisan említette meg a többi írása mellett. Hangsúlyosan "A felelősségbiztosítás" és "A valutakrízis kötelmi jogi vonatkozásai különös tekintettel a magánbiztosításra" című munkáit értékelte a bíráló. Magyar Kir. Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának 1925/26. tanévi X. rendes ülése (1926. június 26.) 219-230. pp.; Tury Sándor Kornél: A felelősségbiztosítás (szavatossági biztosítás). Kilián. Budapest, 1923.; Tury Sándor Kornél: A valutakrízis kötelmi jogi vonatkozásai különös tekintettel a magánbiztosításra. Pallas. Budapest, 1921.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, SZTE Állam- és Jogtudományi Kar, Magyar Jogtörténeti Tanszék.
Visszaugrás
