Kevés jogtudósnak adatik meg az a dicsőség, hogy új fogalmakkal gazdagítsa a jogtudomány fogalomtárát. Peter Mankowski szerint Erik Jayme ezen kevesek közé tartozik, hiszen három új fogalom-meghatározás köthető munkásságához, nevezetesen: 1) a normatív normák tana, 2) a posztmodern nemzetközi magánjog meghatározása1 és a 3) kulturális identitás elmélete.2 Ezek közül a jelen írásunkban a kulturális identitás gondolatát kívánjuk részletesebben megismertetni az olvasókkal, mégpedig a 2002. június 7-én és 8-án a Heidelbergi Egyetem Wissenschaftsfórumában megrendezett "Kulturális Identitás és Nemzetközi Magánjog" című konferencia, és az ott elhangzott előadások írásban megjelent gondolatainak a felidézésével. A nevezett konferencia egyben Jayme professzor heidelber-gi emiritálásának az ünnepi rendezvénye is volt, az előadások 2003-ban tanulmányként megjelentek a C. F. Müller könyvkiadónál3.
Az első referátumot Erik Jayme professzor tartotta "Kulturális identitás és nemzetközi magánjog" címmel. Jayme kulturális identitás alatt személyek, személycsoportok, államok egy adott nyelvhez, történelemhez, tradícióhoz való visszanyúlását, kapcsolódását érti. Az egyesülő Európában az önálló identitás elvesztésétől való félelem miatt eltérően reagálnak az egyes nemzetek az egységesülés folyamára, és olyan, néha erősen szimbolikus reakciókban válaszolnak erre a folyamatra, mint például a lengyelek a nyelv védelméről szóló törvény megalkotásával.4 A kulturális identitás jelentőségét az UNESCO 2001. november 2-i közgyűlése a "Declaration on Cultural Diversity" deklarációjában fogalmazta meg. Az 1994-es ENSZ Gyermekjogi Egyezmény 20. cikk 3. bekezdés 2. mondata szerint a gyermek nevelése során a gyermek etnikai (nemzetiségi), vallási, kulturális és nyelvi származására is figyelemmel kell lenni.5 A nemzetközi magánjogban a személy kulturális identitása jelentősséggel bírhat a személyhez kapcsolódó jogviszonyokra alkalmazandó jog meghatározása körében. Mancini6 nyomán számos állam az egyént érintő jogokat az állampolgárság államához köti, míg mások a tartózkodási hely államához. Az állampolgárság kötőereje, kapcsoló szabálya Európában vesztett jelentőségéből, a személy tartózkodási helye fontosabbá vált. Az állampolgárság még mindig fontos kulturális kapcsot jelent az anyaországhoz.
A tartózkodási helyen túllépve a dátum-elmélet juthat fontosabb szerephez, amely a lex fori generálklauzuláin keresztül az idegen szabály figyelembevételét lehetővé teszi. Az állampolgárság elve helyett az egyes személy kulturális identitása jelentőséget kaphat a vonatkozó szabály értelmezésénél és a dátum-elméletben. Nem feltétlenül állami szabályokra, normákra kell gondolni, hanem pl. egyházi szabályokra, amelyek mint narratív szabályok a generálklauzulát konkretizálhatják.
Jayme professzor említést tett a nemzeti jogok kulturális identitásának védelméről, hisz az Európai Unió Alapjogi Charta 6. cikk 3. bekezdése szerint az Unió figyelemmel van a kultúrák, vallások és nyelvek sokféleségére. Az Unió tagállamainak nemzeti identitásához tartozik például a nemzeti jogrendszer is. Az olasz, lengyel és görög jogban az egyházi házasság polgári jogilag is elismerést kap, ez a kulturális identitás egyik megjelenése Jayme szerint. Más példákat is idéz Jayme, az ún. "Airbus" ügyben nyilatkozó Lord Goff of Chieveley-t említi, aki a nemzetközi eljárásjoggal kapcsolatban a common law és a "civil law" kulturális különbségeit fejtette ki. Jayme gondolatai a nemzetközi szerződésektől kiindulva, a gyermekek jogainak nemzetközi védelmén keresztül, az egyes személy (ember) kulturális identitásának fontosságáig vezetnek. Az Európai Unió Szerződésének 6. cikk (3) bekezdése szerint az Unió figyelemmel van az egyes tagállamok nemzeti identitására. Ezen az íven helyezkedik a nemzeti identitás folyományaként az ún. szekundér Európa jog, az egyes tagállamok által a nemzeti jogrendbe átültetett irányelvek alkotta szabályok. A nemzeti jog, a nemzeti norma egyik sajátos jelensége a nemzeti jogba beillesztett európai norma, amely a jogrendszer kulturális identitásának további megjelenését mutatja. Jayme példája a házaló kereskedésre vonatkozó 85/577/EK irányelv, amelyet a nem-tagállam Törökország is átültetett a jogába, de kivétellel, nevezetesen a tradicionálisan házaló jellegű szőnyegkereskedelem kivételével, amelyet a török törvény kivesz a jogszabály hatálya alól. A jog, mint a kultúra része, sokféleségében őrzi egyik értékét - mondja Jayme. A különbségek figyelembevétele az egyenlőség védelmében a nemzetközi magánjog élő lelkiismerete.
A jog kulturális dimenzióit keresi Ulrich Haltern "Recht als kulturelle Existenz" filozofikus ihletettségű és filozofikus mélységű tanulmányában. Haltern kiindulópontja, hogy a jog nem egy normatest, amely a társadalmat kívülről befolyásolja, hanem a jog világszemléletének és megismerésének egyik módozata. Nem dolog, megfigyelhető, hanem perspektíva - természetesen mindez a szavak elvont értelmében. A jog szemléletén keresztül a társadalom egy speciális nézőpontot kínál. Haltern Ernst Cassirer-re hivatkozik, aki a jogtudományt nem a megismerés tudományának tartotta, hanem az önmegismerés formájának nevezte. Haltern a jogot a nyelvhez hasonlítja ebben a tekintetben. A jog a kulturális jelentés és a szimbólumvilág része, amelyben az ember rejtőzködik. Ajog nem kívülről hat ránk, hanem része az önértelmezésünknek. A jog vizsgálata mint képzelt jelentésrendszer fogható fel, amely szimbólumokban jelenik meg. A jog kulturális szemléletének a feladata a szimbolikus formák felkutatása és a különféle jelentések megfejtése. Haltern megkülönbözteti a jogot más uralomrendszerektől, mint pld. a politika vagy az egyén uralmától. A jog uralma - Haltern szerint - a "Senki" uralma. Haltern lényegében a jog uralmának kulturális magyarázatát keresi. Mitől hat a jog? Miért tudja kifejteni hatását? - Ha itt megállunk egy pillanatra, akkor látszólag elszakadtunk a kiinduló témánktól a kulturális identitás kérdésétől, valójában pedig Haltern elvezetett bennünket a jog legmélyebb rétegéhez, a jogként való uralom kérdésfelvetéséhez.
A jog "Sinnspeichern" - értelem-tároló -, a kultúrtörténet számos tudását és emlékét őrzi, hiszen az identitás csakis az emlékezet révén alakulhat ki és maradhat meg. Haltern ebben a körben segítségül hívja a híres heidelbergi egyiptológus, Assmann tanait.7 Mítoszok, képek, dalok, ünnepek, rituális események írásbeliséggel való rögzítése révén az emlékezés, értelmezés, megújítás variációk kialakulására ad lehetőséget. Ennek kapcsán mutat rá Haltern, hogy az Európa jognak, amely a szabadság, a jólét és a szupranacionalitás céljait kívánja megvalósítani a "politika és a jog grammatikájának mélyrétegével nincs kapcsolata". Hiányzik az eredetmítosz, nincs olyan "test", nyom, áldozat, ezért érthető, hogy az Unió miért szenved legitimációs deficitben. Az ún. európai szövegek, textusok - jogi szövegek - nem képesek a kulturális emlékezet megőrzőjévé válni. Itt egy tisztán ész alkotta termékről van szó. Ami megmaradt, az a piac, a határok nélküli univerzális jelleggel. A jog a gazdaság szolgálatában áll, de a gazdaság grammatikája alapvetően más mint a jogé. Hasonló gondolatokat fogalmaz meg Haltern a nemzetközi joggal kapcsolatban is, hiszen a nemzetközi jog beágyazottsága, gyökerei pusztán az államok közti viszonyrendszeren alapul, szemben az államok szabályrendszerével. A jog kultúrteoretikus szemléletéből azt a következtetést vonja le Haltern, hogy a jog esetében nem tudásról, hanem hatalomról van szó. A jog mindig olyanra vonatkozik, amely a jogon kívül található. Ha a jog egyszerű parancs volna, akkor a hatalmat gyakorlók erejével lenne egyenlő. De nem az.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
