Ahogyan az e lap olvasói előtt már minden bizonnyal ismeretes,[1] a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat (továbbiakban: MTVSZ, illetve Szolgálat) célja a kollektív munkaügyi érdekvitában álló felek - így egyfelől munkáltatók (és érdekképviseleteik), másfelől szakszervezetek, üzemi/közalkalmazotti tanácsok - között a bizalom helyreállítása, a konfliktushelyzet megszüntetése, a munkahelyi béke megőrzése, illetve helyreállítása, illetve, távlatibb igénnyel, a hazai munkaügyi kapcsolatok kultúrájának, rendezettségének generális javítása. Az MTVSZ tehát nem más, mint egy európai uniós pályázat keretében (2016-19: GINOP-5.3.3-15; 2019-2021: GINOP-5.3.3-18) a szociális partnerek konzorciuma által - a szakminisztériummal együttműködésben - működtetett, a kollektív munkaügyi érdekviták megoldásának országos, AVR (Alternatív Vitarendezési) megoldásokat nyújtó, egységes elvek mentén működő, szakmailag független, ingyenes támogató rendszere.
1. Bevezetés: az MTVSZ mibenlétéről
2. A Szolgálat első működési ciklusa (2016-2019)
3. A Szolgálat második működési ciklusa (2019-2021)
4. Az MTVSZ tevékenységének összegző értékelése
5. Az MTVSZ továbbfejlesztésének elvi lehetőségei
6. Főbb releváns nemzetközi tapasztalatok, trendek
7. Az MTVSZ jelenéről és a jövőjéről
A Szolgálat a kollektív munkaügyi érdekviták békés, konszenzuális feloldására, illetve azok kialakulásának - illetőleg a már kialakult viták eszkalálódásának - megelőzésére jött létre.[2] "Ügyfelei" lehetnek a munkaügyi kapcsolatok szereplői, különösen a szakszervezetek, üzemi tanácsok és munkáltatók (munkáltatói érdekképviseletek). A nagyvállalatok mellett a kkv-szektor, a versenyszféra mellett a tág értelemben vett közszféra munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletei számára is elérhető a Szolgálat. Az egyéni vitás kérdések rendezése éppen úgy nem tartozik a Szolgálat hatáskörébe, mint a tisztán jogvitás helyzetek rendezése (hiszen a Szolgálat nem az igazságszolgáltatás része, hanem egy támogató jellegű szakértői szolgálat kollektív munkaügyi érdekviták esetére).
A Szolgálat eljárása gyors, ingyenes, szakértői igényű és független. Az eljárás főbb alapelvei a következők: önkéntes alávetés - eljárási szabályok elfogadása, a vitarendezési eljárás választhatósága, önkéntesség, díjmentesség, együttműködés, függetlenség és semlegesség, felek megegyezésének elsődlegessége, az eljárás nyilvánosságáról való rendelkezés, a szolgáltatások átjárhatósága. A Szolgálat a felek közös kérelmére az alábbi eljárásokat folytatja le: békéltetés, közvetítés, egyeztetés, döntőbíráskodás. A Szolgálat legfontosabb szolgáltatását és küldetését - a tanácsadást - a felek egyoldalúan is igénybe tudják venni a munkaügyi kapcsolatokkal kapcsolatos problémáik, kérdéseik tekintetében.[3]
Az MTVSZ szervezetileg független, ám része a jogszerű foglalkoztatást célzó szolgáltatásnyújtásra irányuló támogatási rendszernek (Jogpontok[4]). Projekt oldalról az MTVSZ - mint "rendszer" - hét önálló, ám egymással koordináltan funkcionáló Szolgálatként épül fel. A Szolgálat az Észak-Magyarország régió, az Észak-Alföld régió, a Dél-Alföld régió, a Dél-Dunántúl régió, a Közép-Dunántúl régió és a Nyugat-Dunántúl régió területén - együtt: ún. "kevésbé fejlett régiók-
- 61/62 -
ban" - a pályázati (GINOP) konstrukció keretében működik. A Közép-Magyarország régió területére vonatkozóan hazai forrásból az illetékes szakminisztérium (korábban: Pénzügyminisztérium, jelenleg: Innovációs és Technológiai Minisztérium) működteti a Szolgálat hetedik alrendszerét [Közép-Magyarország régió (a továbbiakban: KMR) hasonló szellemben, de önállóan.
A Szolgálat jogi hátterét az állami foglalkoztatási szerv, a munkavédelmi és munkaügyi hatóság kijelöléséről, valamint e szervek hatósági és más feladatainak ellátásáról szóló 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet biztosítja. A Szolgálatok tulajdonképpen a "régiós" egyetemek jogi karainak munkajogi tanszékei "köré" épültek (régiós szervezeti koordinátorok vezetésével), biztosítandó a maximális szakmaiságot, hitelességet és helyi beágyazottságot. A Szolgálat tagjaiból álló régiós névjegyzék személyi összetétele a szakmai - munkajogászi - hozzáértésre, függetlenségre, a konfliktusok kezelésében való jártasságra és érdemekre kíván garancia lenni (régiónként minimum öt elismert munkajogász részvételével). A munkajogászi fő névjegyzéket ("vitarendezők") egészíti ki a szakértők (például munkavédelmi, közgazdasági stb.) és a tanácsadók (mediátorok, kommunikációs szakemberek, pszichológusok) két listája, akik bevonásával a jogász vitarendező adott esetben még célzottabb szolgáltatást tud nyújtani egy-egy - akár összetettebb - ügyben.
A Szolgálat - konferenciáival, fórumaival, kiadványaival,[5] képzéseivel, széles körű szakmai hálózatával, a munkaügyi kapcsolatok terén aktív egyéb szervezetekkel való konstruktív partnerségeivel stb. - önmagán túlmutató, tevékeny, dinamizáló szerepet kíván játszani a hazai munkaügyi kapcsolatok világában, abban egyfajta progresszív "think-tank" funkciót hivatott betölteni.[6]
A GINOP-5.3.3-15 Projekt keretében az MTVSZ 2016 novemberében kezdte meg működését és 2019 június végéig tartott működésének ez az első - bő két és fél éves - szakasza. Ezen időszak alatt (2019. június 30-ig) a Szolgálat hat régiós egysége (tehát a minisztérium által működtetett külön KMR-t ide nem értve) összesen százötven ügyet vitt, mely ügyek többsége tanácsadás (százharmincegy) volt, de előfordult néhány közvetítési (tizenhárom) és egyeztetési eljárás (öt) is (döntőbíráskodásban mindösszesen egy alkalommal vett részt a Szolgálat). Az ügyek kezdeményezésében a munkáltatók oldala (nyolcvanegy eset) és a munkavállalói oldal megközelítőleg kiegyenlített mértékben játszott szerepet (szakszervezeti kezdeményezés hatvanhat, üzemi tanács: három).
Ez az ügyszámmennyiség egyébként kifejezetten impresszívnek tekinthető. Összehasonlításul: a korábbi Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (a továbbiakban: MKDSZ)[7] például 1996 és 2007 között (tizenegy év alatt) kilencven esetben járt el és ötvenkilenc esetben történt tanácsadás.[8]
2019. július 1-től 2021. december 31-ig bezárólag a Szolgálat egy új Projekt (GINOP-5.3.3-18) keretében, ám változatlan küldetéssel, szellemben és lényegében azonos struktúrában folytatta tevékenységét, részben megújult névjegyzékkel.[9] Hasonlóan az első etaphoz, e második ciklusra nézve is elmondható, hogy minden régióban teljesülni látszottak a minimális projektelőírások (például: ügyszám, ügyfélszám indikátorok), sőt néhol kifejezetten túl is teljesültek azok. A Szolgálat régiós adatainak összesítése szerint 2021. december 31-ig száztizenöt beérkezett és a projektben lezárt ügy szerepel a nyilvántartásokban. Ez régiós bontásban a következőt jelenti: Dél-Dunántúl húsz ügy (három közvetítés), tizenkilenc ügyfél; Nyugat-Dunántúl huszonhat ügy (két közvetítés), tizenegy ügyfél; Közép-Dunántúl huszonhárom ügy (egy közvetítés), tizenöt ügyfél; Észak-Magyarország tizenhat ügy (egy egyeztetés, egy közvetítés) két ügyfél; Dél-Alföld tizenöt ügy (három egyeztetés) tizenhárom ügyfél; Észak-Alföld tizenöt ügy (mindegyik tanácsadás), tizenegy ügyfél.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
