A kommentár kézhezvételét követően, legalábbis a korombeli olvasó, némi elfogódottsággal állapítja meg, hogy a szerzők azt Eörsi professzor emlékének ajánlják. A személyes motivációtól eltekintve ennek objektív okai is vannak: a nemzetközi adásvételről szóló 1980. évi diplomáciai konferencia elnöke Eörsi Gyula volt, akire a még élő szemtanúk közül sokan ma is elismeréssel emlékeznek vissza. De annak is örülni lehet, hogy Eörsinek a diplomáciai konferencián készült kézírásos jegyzetei nem váltak levéltári anyaggá, hanem a kommentárban is több vonatkozásban megörökítést nyertek.
A mű előzményét Dr. Sándor Tamás 1980-ban megjelent azonos című munkája képezte. Azt az azt követő másfél évtizedes jogfejlődés eredményeire figyelemmel Dr. Vékás Lajos dolgozta fel újra, ami a tartalmi bővítés eredményeként a terjedelemnek mintegy harmadával történő növekedését jelentette.
Az előszóban a szerzők arról emlékeznek meg, hogy az első kiadás óta "a Bécsi Egyezmény a nemzetközi jogegységesítés egyik valódi sikertörténetévé vált: 2005-ben az Egyezmény tagállamainak száma 63 volt. Az Egyezményhez kapcsolódó irodalom is nagyságrendekkel gyarapodott: kommentárok, monografikus feldolgozások tucatjai és tanulmányok ezrei foglalkoznak rendelkezéseivel és alkalmazási problémáival. S a legfontosabb változást a gyakorlati alkalmazás jelenti. A nyomtatásban vagy az elektronikus világhálón közzétett bírósági és választottbírósági ítéletek száma 1000 körül van."
Az Egyezmény preambulumának (1) bekezdésével kapcsolatban azt mondják, hogy "az Egyezmény igazi jelentősége az, hogy egységes szabályrendszert sikerült kiépítenie egy nagyon fontos területen. Az előny a megnövekedett jogbiztonságban rejlik elsősorban, mivel az mindenkit kedvezően érint." Majd a preambu-lum (3) bekezdésével kapcsolatban hangsúlyozzák, hogy "az egységes jog célkitűzése csak egységes alkalmazás esetén válik valóra. Az Egyezmény értelmezéséhez ebből az következik, hogy az egyezményes normákat esetleges nemzeti gyakorlatuktól elszakítva, autonóm módon kell felfogni és alkalmazni".
Az Egyezmény tárgyi hatályáról, valamint a tárgyi hatály alóli kivételekről rendelkező 4. cikk kommentárja jól szemlélteti a joggyakorlat feldolgozását. Amíg az első kiadás alig egy sorban említ néhány példát az Egyezmény által nem szabályozott kérdésekről, a második kiadás alkalmával már mód nyílott több nem szabályozott kérdést a joggyakorlattal is szemléltetni. Ilyenek például az ügyleti képviselet, beszámítás, az engedményezés és tartozásátvállalás, a kötbér, a fizetés pénzneme vonatkozásában hozott bírósági ítéletek, nem is beszélve a jogirodalomban e tárgyban található, nemegyszer egymással vitatkozó nézetekről.
Az Egyezmény alapelvei körében talán az egyik legfontosabb norma az értelmezésről és a joghézagok kitöltéséről szóló 7. cikk. Ezzel kapcsolatban említésre méltó, hogy az a tézis, hogy az Egyezmény rendelkezéseit autonóm módon, magából az Egyezményből, saját összefüggéseiből kell értelmezni, úgy tűnik univerzális nézet. Erről a szerzők tiszteletreméltó szerénységgel csak annyit jegyeznek meg, hogy "az általuk hivatkozott valamennyi kommentár" ugyanezt mondja. Hiszen ki tudja, vajon egy kínai vagy argentin szerző nincs-e más véleményen?
Hasonlóképpen univerzális nézet a szakirodalomban az Egyezmény egységes alkalmazásának követelménye, amiről Eörsi korabeli kéziratában azt mondja, hogy "a nemzeti jogra történő hivatkozás az értelmezés során tilos és mellőzendő". Módszertani szempontból közelítve, a feldolgozott nagyszámú kommentárral összhangban a szerzők azt mondják, hogy az egységes alkalmazás követelményének "kielégítését segíti, ha a bíró döntésénél figyelembe veszi az Egyezményben részes államok fórumainak joggyakorlatát és jogirodalmát". Ez persze nem kis munka, mondhatni jóval nagyobb, mint a közösségi jog alkalmazása, olyan kérdésekben, ahol az kötelező. A joghézag kitöltése vonatkozásában pedig a kommentár, ugyancsak külföldi szerzőkkel összhangban azt mondja, hogy "az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvek hiányában a joghézagot - végső eszközként - a fórum nemzetközi magánjogi szabályai által kijelölt nemzeti jog rendelkezéseivel kell kitölteni".
Az Egyezménynek az ajánlatról szóló 14. cikkével kapcsolatban már az első kiadás is felhívta a figyelmet a 14. cikk és az 55. cikk közötti ellentétre, az ár meghatározása kérdésében. Az azóta eltelt másfél évtizedben az irodalomban az álláspontok még jobban megoszlottak e konfliktus mibenléte és megoldhatósága kérdésében. Magam a szerzők nézetéhez csatlakozom, akik szerint az olyan ajánlat, amely meghatározható árat nem tartalmaz nem érvényes és ezért ilyen ajánlat alapján szerződés sem jöhet létre. Így határozott egyébként a Legfelsőbb Bíróság is, a kommentárban "híres" jelzővel említett MALÉV perben (igaz erről a kommentár csak az 55. cikknél emlékezik meg). Az Egyezmény annak idején talán legnagyobb újdonságnak számító rendelkezése az alapvető szerződésszegésről szóló 25. cikk volt, amelyről a kommentár helytállóan jegyzi meg, hogy a Ptk. 314. §-a - más megfogalmazásban - hasonló gondolatot tükröz. Az alapvető szerződésszegéssel kapcsolatos bizonyítási teher kérdésében a szerzők által kifejtett és ismereteim szerint a külföldi irodalomban szinte egyedülálló nézet különösen érdekesnek tűnik. Úgy gondolom érdemes azt röviden visszaadni. Szerintük alapvetően az elálló fél vállán nyugodjék annak bizonyítási terhe, hogy a szerződésszegéssel előidézett súlyos hátrányt a szerződésszegő fél előre látta, vagy legalábbis előre kellett, hogy lássa. Ez az álláspont következik önmagából abból az elvből, hogy lehetőleg egyik felet se terheljük negatív (ráadásul: tudati!) körülmények bizonyításával stb.
Az ipari tulajdonnal kapcsolatos felelősségi előírások (42. cikk) ismertetése kapcsán személyes megjegyzésem: megtisztelő, hogy a szerzők e tárgyban írott francia nyelvű tanulmányomat megemlítik. Igaz ez kiforrottabb, mint a magyar nyelvű "első közlés", mégis talán hasznosabb lett volna a magyar olvasónak címzett korábbi tanulmányra utalni.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
