Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozásának egyik feltétele az uniós joganyag beépítése a magyar jogrendszerbe. Ennek keretében a hazai jogalkotó a büntetőjogban is köteles olyan jogintézmények átvételére, amelyek a magyar jogtól idegenek. Egyik példája a közelmúltból a gazdasági vezetőknek a beosztottak bűncselekményéhez kapcsolódó felelőssége, amelyet a 2001. évi CXXI. törvény vezetett be a magyar büntetőjogba.
A hagyományos magyar büntetőjogban a más bűncselekményéhez kapcsolódó büntetőjogi felelősségre vonatkozó rendelkezéseket a tettesség, a részesség, a csoportos bűnelkövetés és a bűnkapcsolatok között találjuk. A tettesség és a részesség, valamint a csoportos bűnelkövetés szabályai a bűncselekmény befejezése (bevégzése) előtti tevékenységre vonatkoznak. A bűnkapcsolat olyan formájáról, amely a befejezett bűncselekményt követi a különös rész önálló tényállásai rendelkeznek.
A feljelentési kötelesség megszegésének tényállása fogalmazza meg az alapbűncselekmény elkövetőjétől eltérő személy kötelességét A feljelentési kötelesség megszegése szándékos bűncselekmény. Elemei a más bűncselekményéről történő tudomásszerzés és az ehhez kapcsolódó szándékos mulasztás. A feljelentés elmulasztása (150. §) tényállásában nincs relevanciája annak, hogy a feljelentési kötelesség teljesítése az alapbűncselekmény elkövetését megakadályozta volna-e.
E hagyományos magyar dogmatikai megoldástól eltér a gazdasági vezetőknek a beosztott bűncselekményéhez kapcsolódó felelőssége, amelyet a 2001. évi CXXI. törvény a két konvencióra hivatkozva kodifikált. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló konvenció 3. Cikke,1 valamint a korrupció elleni küzdelemről szóló konvenció 6. cikke2 foglalkozik a gazdasági vezetők kapcsolódó felelősségéről. Az említett 3. és 6. Cikk szövege - az alapbűncselekményeket kivéve - szóról-szóra megegyezik. Hasonló megegyezés ismerhető fel a magyar törvényszövegekben is.3
A beosztott szándékosan elkövetett bűncselekményéhez kapcsolódó felelősségi forma alapvetően eltér a hagyományos felelősségi formáktól. Eltérést jelent például, hogy vizsgálni kell a mulasztás relevanciáját, továbbá a szándékos alapcselekményhez gondatlan kötelességszegés is kapcsolódható.
Nem célja ennek az írásnak az Egyezmény szövegelemzése. Mégis rá kell mutatni arra a különbségre, amely a pénzügyi érdekekkel kapcsolatos egyezmény 1. Cikkének 2. pontja és a 3. Cikk fogalmazása között van. Az előbbi kifejezetten előírja az államok számára, hogy büntető tényállást építsenek a belső büntetőjogukba. A 3. Cikk viszont, amely a gazdasági vezetők felelősségéről szól azt a fordulatot tartalmazza, hogy az állam a belső jogával összhangban olyan intézkedést tesz lehetővé, amely a gazdasági vezetők mulasztásának büntetőjogi felelősségére vonatkozik. A 3. Cikk a hozzá fűzött indokolással összevetve nyeri el igazi értelmét. Az indokolás szerint a 3. Cikk nem akadálya a gazdasági vezetők objektív felelősségének, amelyet alkalmazni lehet anélkül, hogy szükség lenne a vétkesség, a hanyagság vagy az ellenőrzés elmulasztásának bizonyítására.4 Ilyen felelősségi rendszerben a 3. Cikkben írt büntetőpolitikai követelmény minden nehézség nélkül alkalmazható lenne.
Az írás célja olyan elemzés, amelyet a bűnösségi elvet érvényesítő jogalkalmazási gyakorlat hasznosíthat. Az elemzés külön vizsgálja az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseket. A közös elemek mellett ugyanis olyan lényeges különbségek is felismerhetők a pénzügyi érdekek védelmére és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó azonos jogi rendelkezésekben, amelyekre a jogalkalmazás során figyelmet kell fordítani.
A Btk. 314. § (1) és (2) bekezdése szerint büntetendő, aki az Európai Közösségek költségvetését számos elkövetési magatartással károsítja. A károsítás többek között történhet valótlan tartalmú nyilatkozattal, hamis vagy hamisított okirat felhasználásával, ez előírt tájékoztatási kötelezettség nem-teljesítésével. Ugyancsak elkövetési magatartás a támogatások vagy a befizetéssel kapcsolatos kedvezményeknek a jóváhagyott céltól eltérő felhasználása.5
A 314. § (1) és (2) bekezdése teljesíti az Egyezmény 1. Cikk 1. és 2. pontjában írt büntetőpolitikai követelményt. Az Egyezmény 1. Cikk 3. pontjában támasztott büntetőpolitikai követelménynek maradéktalanul megfelel a magyar büntetőjog Általános Része, amely a részességet (a felbujtást és a bűnsegélyt), valamint a kísérletet büntetni rendeli.
Az 1. Cikk 4. pontjában foglaltaknak megfelelően alakul a magyar bírói gyakorlat, amely szintén az objektív körülményekből von következtetést az elkövető szándékáról. A magyar törvényben megszabott büntetés megfelel az Egyezmény 2. Cikkében írt hatékony (dissuasive) büntetésnek.
Az Egyezmény 3. Cikke szól a gazdasági vezetők büntetőjogi felelősségéről. Eszerint minden állam megteszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott tagállam jogának alapelvei szerint a gazdasági vezetőket (üzletvezetőket, illetve más, az adott gazdálkodó szervnél döntéshozó vagy ellenőrzési joggal rendelkező személyeket) büntetőjogilag felelőssé lehessen tenni abban az esetben, ha a felügyeletük alá tartozó személy a gazdasági vállalkozás érdekében, az Egyezmény 1. Cikkében meghatározott bűncselekményeket követi el. Az Egyezmény 3. Cikkében írt büntetőpolitikai koncepciót a gazdasági vezetők büntetőjogi felelősségéről realizálja a 314. § (3) és (4) bekezdése.
Elemezve a vezető felelősségéről szóló tényállást megállapíthatjuk, hogy objektív oldalának része
- a beosztott bűncselekménye,
- a vezető mulasztása,
- a mulasztás relevanciája.
A beosztott bűncselekménye szándékos eredménybűncselekmény. Az eredmény az Európai Közösségek költségvetésének károsítása. Elkövetési magatartása a 314. § (1) és (2) bekezdésében pontosan részletezett. A gazdasági szervezet keretén belül - jó munkaszervezés esetén - pontosan meghatározott az a munkakör, amely az Európai Közösségek pénzügyi támogatásait vagy az Európai Közösségek költségvetésébe történő befizetéseket intézi. A gazdálkodó szervezet keretén belül tehát pontosan behatárolható az a feladatkör, amely - a gazdálkodó egység szervezeti és működési szabályzatának megfelelően - érintheti az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit.
A vezető felelőssége szempontjából a gazdálkodó szervezet érdekében történő elkövetés olyan objektív tényállási elem, amely biztosítja, hogy a beosztott gondatlan mulasztása nem képezheti a vezető járulékos felelősségének az alapját. Ha tehát az nem állapítható meg, hogy a hamis nyilatkozat, okirat felhasználása stb. a gazdálkodó szervezet érdekében szándékosan történt, akkor a vezető felelősségre vonásának egyik objektív feltétele eleve hiányzik. Ezt a körülményt azért kell hangsúlyozni, mert - mint látni fogjuk - a vezető felelősségét gondatlan bűnösség mellett is meg kell állapítani.
A beosztott szándékos eredmény-bűncselekményéhez a vezető immateriális mulasztásos bűncselekménye kapcsolódik, amelynek elkövetési magatartása a felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása. A felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség a büntetőjogszabályban kerettényállásként került megfogalmazásra. A kerettényállást kitöltheti a gazdasági szervezet szervezeti és működési szabályzata, ha az ellenőrzési kötelességeket részletesen szabályozza. Ilyen részletes szabályozás hiányában a szervezeten belül megkövetelhető gyakorlatot kell mérceként tekinteni a mulasztás megállapítása szempontjából.
Az ellenőrzési kötelesség objektív mércéjének felállításakor különbséget kell tenni a felső szintű és az egyéb vezetők között. Az ellenőrzés rendszerének kiépítése a felső szintű vezetők számára kötelezettség. A vezetői hierarchia magasabb fokán álló személyek felelősségre vonásánál azt kell vizsgálni, hogy megalkotta-e a felügyelet és ellenőrzés olyan rendszerét, amely alkalmas az Európai Közösségek pénzügyi érdekét sértő bűncselekmény elkövetésének megakadályozására és ezt a rendszert működtette-e. Az alacsonyabb szinten álló vezetők felelősségének alapja, hogy a konkrét esetben teljesítette-e a felügyeleti és ellenőrzési kötelességét. Ha az alacsonyabb beosztású vezető teljesítette a számára előírt kötelességét, de a kötelesség teljesítése nem volt alkalmas a beosztott bűncselekményének megakadályozása, az alacsonyabb szintű vezető a 314. §-ban írt bűncselekményért nem felel. Ha ez a vezető tudatában volt annak, hogy a számára előírt kötelesség teljesítése alkalmatlan a beosztott bűncselekményének a megakadályozására, akkor a megfelelő ellenőrzés szándékos elmulasztását a részesség keretében lehet értékelni. Ilyenkor a magasabb vezető terhére viszont megállapítható, a megfelelő ellenőrzési rendszer létrehozásának elmulasztásában álló kötelességszegés. Ha a szervezeti és működési szabályzat egyáltalán nem rendelkezik az ellenőrzési kötelezettségről, de a gazdasági egységen belül ténylegesen működik olyan ellenőrzési gyakorlat, amely alkalmas a beosztott bűncselekményének a megakadályozására, akkor a tényleges gyakorlat szolgál a felelősség alapjául.
Fontos hangsúlyozni, hogy a büntetőjogi felelősségre vonáshoz a konkrét kötelességet, mint követelményt kell megállapítani. Ezen az úton lehet eljutni a kötelességszegés relevanciájához, azaz ahhoz, hogy a kötelesség teljesítése a beosztott bűncselekményének elkövetését megakadályozhatta volna. A relevancia vizsgálatát az alapbűncselekmény elkövetésének idejére visszavetítve kell elvégezni. Vizsgálni kell, hogy az alapbűncselekmény elkövetésekor hogyan szervezték meg az ellenőrzést, tehát az ellenőrzési rendszer alkalmas volt-e arra, hogy a beosztott bűncselekményét megakadályozza. Kérdés, hogy az ellenőrzési rendszert megfelelően működtették-e ahhoz, hogy a bűncselekmény felderítésének és megakadályozásának absztrakt lehetőségét a konkrét esetben is érvényesítsék.
Az említett objektív feltételek megléte esetén kerülhet sor a vezető felelősségével kapcsolatban a szubjektív feltételek vizsgálatára. Szubjektív elem a szándékos vagy gondatlan elkövetés. A szándékosság és a gondatlanság a vezetői felelősség ténybeli és jogi elemeit egyaránt érinti. A vezető azt a bűncselekményt képes megakadályozni, amelyről tudomással bír. Ha a vezető bármilyen forrásból tudomást szerez a beosztott készülő bűncselekményéről, akkor kötelessége a megakadályozásra vonatkozik. Ha ez a tudás hiányzik, akkor a vezető automatikusan nem mentesül a felelősség alól, mert az ellenőrzési kötelessége kiterjed arra is, hogy tudomást szerezzen a beosztott bűncselekményéről. A felügyeleti és ellenőrzési kötelességnek tehát nem csak a bűncselekmény megakadályozása képezi részét, hanem olyan rendszer kiépítése és működtetése, amely alkalmas arra, hogy a vezető tudomást szerezzen a beosztott bűncselekményéről.
A 314. § (3) és (4) bekezdése megkülönbözteti a szándékos és a gondatlan mulasztást. A vezető szándékos mulasztásának előfeltétele az a tudomás, hogy a beosztott bűncselekményt fog elkövetni. Ez a tudomás származhat bármilyen forrásból. A tudomás megléte esetén a vezetőnek az a kötelessége, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmény elkövetését akadályozza meg.
A bűncselekmény megakadályozásának szándékos elmulasztását az alapcselekményhez kapcsolódó részességtől el kell határolni. Ha a vezető mulasztását az alapcselekmény elkövetőjének tudomására hozza, akkor a felbujtás vagy a bűnsegély megállapítására kerülhet sor. Az információ arra nézve, hogy az ellenőrzés nem fog működni, döntő motívumát adhatja a bűncselekmény elkövetésének és ezzel a vezető felbujtóvá válik. Ha a mulasztásról szóló információ nem a döntő motívuma volt a beosztott bűncselekményének, akkor is szándékerősítőleg hat, tehát pszichikai bűnsegélyt jelent. Az ellenőrzési és megakadályozási kötelezettség szándékos elmulasztása csak akkor nem lesz az alapcselekményhez kapcsolódó részesség, ha az alapcselekmény elkövetésére nem gyakorol semmiféle hatást. A vezető akkor követi el a felügyeleti és ellenőrzési kötelesség szándékos elmulasztását, ha
- a vezető tudta vagy tudatosan figyelmen kívül hagyta azokat az információkat, amelyek határozottan arra utalnak, hogy a beosztott bűncselekményt követ el vagy fog elkövetni,
- a bűncselekményt a vezető tényleges felelőssége és ellenőrzése alatt álló tevékenység keretében követték el,
- a vezető elmulasztotta a rendelkezésére álló szükséges és ésszerű intézkedéseket az elkövetés megakadályozására.
Az előbbi feltételeket tartalmazza a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumának 28. Cikke.6 Ezt olyan nemzetközi mércének kell tekinteni, amelynek alkalmazásától nem szabadna eltérni.
Külön vizsgálatot igényel a mulasztásos bűncselekmény gondatlan formája. A gondatlanság egyrészt kiterjedhet a felügyeleti és ellenőrzési rendszer olyan megteremtésére, amely a rendszert alkalmassá teszi a bűncselekményt képező elkövetési magatartások felderítésére. Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése elnevezésű bűncselekmény pontosan körülírja azokat az elkövetési magatartásokat, amelyeket egy gazdasági szervezet működési rendjében meghatározott személyek valósíthatnak csak meg.
Ha a rendszer alkalmas lenne a beosztott bűncselekményének megakadályozására, akkor a rendszer működtetésének az elmulasztása lehet gondatlan is. Ebben a bűnösségi formában az már konkrét mérlegelést igénylő kérdés, hogy a rendszer ésszerű működtetése milyen határokig terjedhet. Vizsgálni kell, hogy az ellenőrzés milyen mértékű gyakorlása tekinthető ésszerűnek. Lehet, hogy az alaposabb ellenőrzés a beosztott bűncselekményének elkövetését megakadályozhatta volna, de ilyen ellenőrzés aránytalan költségekkel jár, ezért nem tekinthető ésszerűnek.
Összegezve, tehát a vezető felelőssége két alapra épül. Az egyik, a beosztott bűncselekményéről való tudomás, a másik e bűncselekmény elkövetésének megakadályozása. A tudomás származhat bármilyen forrásból, vagy a felügyeleti és ellenőrzési kötelesség gyakorlásából. A tudomásszerzéssel kapcsolatos mulasztás lehet szándékos és gondatlan egyaránt. Ha a vezető a tudomásszerzés tekintetében szándékosan nem teljesíti kötelességét, a bűncselekmény megakadályozására vonatkozó mulasztása is szándékos. Ez a szándékos mulasztás akkor lesz a beosztott bűncselekményéhez kapcsolódó részesség, ha szerepet játszik a beosztott bűncselekményének elkövetésében.
Ha a vezető a beosztott bűncselekményéről való tudomásszerzés tekintetében gondatlan mulasztást követ el, akkor a megakadályozásra vonatkozó kötelezettség megszegése is csak gondatlan lehet. Szintén gondatlan lehet a megakadályozási kötelesség elmulasztása akkor is, ha a vezető más forrásból szerez tudomást a beosztott bűncselekményéről.
Ha az ellenőrzés szokásos gyakorlása mellett a vezető azért nem szerez tudomást a beosztott bűncselekményéről, mert a beosztott a leleplezés megakadályozására külön intézkedéseket tett, akkor a vezető mulasztása nem lesz felróható, mert a külön tevékenységével leplezett bűncselekmény felderítése nem vezetői, hanem bűnfelderítői kötelesség.
Következtetések:
1. A részességgel szemben, amely a bűncselekmény elkövetését támogatja, az új felelősségű forma objektív jellemzője a beosztott bűncselekménye megakadályozásának elmulasztása;
2. A vezető mulasztásának előfeltétele, a beosztott bűncselekményéről való tudomásszerzés objektív lehetősége. A lehetőséget a felügyelet és ellenőrzés gyakorlása realizálja. A bűncselekményt elkövető beosztott ellenőrzése a közvetlen vezető kötelessége. Az ellenőrzési kötelesség nem teljesítése ennek a vezetőnek a mulasztása. A magasabb vezető állásúak számára viszont nem az ellenőrzés gyakorlása, hanem az ellenőrzés rendszerének megteremtése jelenti a kötelességet;
3. A kötelességszegés relevanciáját a közvetlen vezetőnél az teremti meg, hogy az ellenőrzés gyakorlásával a beosztott bűncselekménye megakadályozható lett volna. A magasabb szintű vezetőknél a mulasztás akkor lesz releváns, ha nem alkottak olyan felügyeleti és ellenőrzési rendszert, amely alkalmas lett volna a beosztott adott bűncselekményének a megakadályozására. Az ilyen rendszer megteremtésére irányuló kötelesség csak az ésszerűség határain belül követelhető meg;
4. A vezető felelőssége akkor minősül a 314. § (3) bekezdése szerinti szándékos bűncselekménynek, ha a tudomásszerzésre irányuló kötelességét szándékosan szegi meg. Szándékos mulasztásra utal, ha a vezető a felügyeleti és ellenőrzési rendszert egyáltalán nem teremti meg, vagy azt szándékosan nem működteti. Ha a vezető szándékos mulasztása a beosztott konkrét bűncselekményével kapcsolatos, akkor a gyakorlat szerint bűnrészesség megállapítására kerülhet sor;
5. A vezetőt a Btk. 314. § (4) bekezdésében írt gondatlan felelősség terheli, ha elvárható volt tőle a rendszer megteremtése vagy az ellenőrzés gyakorlása. Az utóbbi akkor is megállapítható, ha a vezető a kötelességét általában gyakorolja, de az adott esetben ezt gondatlanul elmulasztotta;
6. A 314. § (3) és (4) bekezdésében írt kötelesség csak a 314. § (1) és (2) bekezdésében pontosan meghatározott tevékenységi körhöz kapcsolódik, és ezzel meghatározott személyi körre terjed ki a felügyeleti és ellenőrzési kötelesség.
Az Európai Unió tagállamai és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló Egyezmény 6. Cikke rendelkezik a gazdasági vezetők büntetőjogi felelősségéről, ha a felügyeletük vagy ellenőrzésük alatt álló személy a vállalkozás érdekében aktív vesztegetést követ el. A járulékos cselekmény megfogalmazása szó szerint egyezik az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló Egyezményben foglaltakkal.
A magyar büntetőjogban az említett büntetőpolitikai intención alapuló rendelkezéseket a 253. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a 258/B. § (3) és (4) bekezdésében találjuk meg. A 253. § a magyar, a 258/B. § a külföldi hivatalos személy aktív vesztegetéséről szól.
A korrupcióval kapcsolatos vezetői felelősség objektív feltétele a beosztott bűncselekménye. Ez a bűncselekmény az aktív hivatali vesztegetés, tehát a beosztott magyar vagy külföldi hivatalos személyt a gazdálkodó szervezet érdekében veszteget meg. Az aktív vesztegetés elkövetési magatartása a jogtalan előny adása vagy ígérete. Eltérően az Európai Közösségek pénzügyeit sértő bűncselekmény elkövetési magatartásától, a korrupció természeténél fogva titkolt, fedett, leplezett tevékenység. Az Európai Közösségek pénzügyeivel kapcsolatos tevékenység nem titkolt, tehát lehet és kell ellenőrizni. A korrupció viszont olyan fedett és leplezett magatartás, amelynek felderítése gyanúokok mellett is meglehetősen nehéz bűnüldözői tevékenység.
Az aktív vesztegetést a szervezet bármely dolgozója elkövetheti. A bármely dolgozó által elkövethető vesztegetésről történő tudomásszerzésre és annak megelőzésére általános ellenőrzési rendszer szervezését előírni meglehetősen irreális és ésszerűtlen. Ezért a magasabb vezetők kötelességszegését az ilyen ellenőrzési rendszer kialakításának elmulasztásáért nem lehet megállapítani. A közvetlen vezető számára sem lehet olyan ellenőrzési kötelességet előírni, amelynek gyakorlása biztosítja a készülő korrupciós bűncselekményről való tudomásszerzést. A beosztott korrupciós cselekményéhez nem kapcsolható olyan kötelezettség, amely kiterjedhet a tudomásszerzést célzó ellenőrzési rendszer felállítására és működtetésére.
A megakadályozási kötelezettség tehát csak az olyan készülő korrupciós cselekménnyel összefüggésben merülhet fel, amely a vezetőnek ténylegesen a tudomására jutott. A megakadályozás szándékos elmulasztása abban az esetben állapítható meg, ha a vezető bármely forrásból tudomást szerzett a készülő korrupciós bűncselekményről. Abban az esetben, ha a vezető a megakadályozás helyett hallgatólagosan támogatja a beosztott készülő korrupciós bűncselekményét, a gyakorlat szerint részességet kell megállapítani. A beosztott korrupciós bűncselekményének megakadályozására vonatkozó szándékos mulasztás miatti felelősség - a részességre tekintettel - csak szűk körben érvényesíthető. Azért szűk ez a kör, mert a megakadályozás szándékos elmulasztása a konkrét esetben rendszerint a támogatással egyenértékű.
A vezető számára objektív jelzést jelenthetne az, ha a megvesztegetett hivatalos személy indokolatlanul a gazdálkodó szervezet javára döntött. Ez a jelzés azonban már a bűncselekmény elkövetését követi, tehát megakadályozhatta volna fordulat ebben az esetben nem használható. A hivatalos személy kedvező döntése legfeljebb a sorozatos vesztegetésnél szolgálhat a gyanú objektív alapjaként. Ilyenkor sem a korrupciós cselekmény megakadályozására, hanem legfeljebb a korrupcióhoz szükséges anyagi eszközök blokkolására kerülhetne sor. A vezető csak azt tudja egyáltalán megakadályozni, hogy a beosztott a korrupcióra felhasználható anyagi előnyhöz hozzájusson, de magát a bűncselekmény elkövetését nem, mert bűncselekményt valósít meg már az előny ígérete is. Az pedig, hogy a beosztott mikor ígér jogtalan előnyt, a vezető sem a rendszer kiépítésével, sem a kiépített rendszer működtetésével nem tudná megakadályozni.
A korrupció sajátos tényállására (az előny ígéretére) és az elkövetés ténybeli különlegességére (a többféleképpen leplezett elkövetésre) tekintettel a vezető szándékos bűnösségének megállapítására gyakorlatilag csak a részesség keretében kerülhet sor. Nem reális az a követelmény, hogy a készülő korrupciós bűncselekmény felderítésére a gazdálkodó szervezet keretében ellenőrzési rendszert lehet felállítani. Akészülő korrupciós bűncselekmények felderítése és megakadályozása legfeljebb a bűnüldöző szervek feladata lehet.
A megakadályozási kötelezettség gondatlan elmulasztásához azt a követelményt kell támasztani, hogy a körülmények gondos vizsgálata alapján a vezetőnek gyanítani kellett volna, hogy a beosztott korrupciós bűncselekményt készül elkövetni. A tudomásszerzés objektív lehetősége a köteles gondosság megállapításának szükséges előfeltétele. Ehhez kapcsolódik a megakadályozás objektív lehetősége.
Következtetések:
1. A beosztott korrupciós bűncselekményével kapcsolatban nem lehet olyan ellenőrzési rendszert felépíteni és működtetni, amely alkalmas a készülő korrupciós bűncselekményről való tudomásszerzésre. Az ilyen ki nem építése tehát nem értékelhető szándékos mulasztásként.
2. A szándékos mulasztás csak a vezető tudomására jutott készülő bűncselekmény meg nem akadályozásával kapcsolatban merülhet fel. A vezetőnek a konkrét bűncselekménnyel kapcsolatos szándékos mulasztása a gyakorlat szerint a részesség keretében kerül értékelésre.
3. A vezetőnek bármely úton tudomására jutott készülő korrupciós cselekmény megakadályozásának gondatlan elmulasztása elvileg lehetséges.
4. Mind a mulasztás, mind a gondatlanság dogmatikája igényli olyan kötelesség előírását, amelynek teljesítése objektíve lehetséges és ez az objektív lehetőség képezi a mulasztásért és a gondatlanságért való felelősség objektív alapját. A korrupció elkövetési magatartására (az előny ígéretére tekintettel) a beosztott bűncselekményéről való tudomásszerzésre vonatkozó kötelességet, mint mércét előírni irreális követelmény, tehát a gondatlan mulasztás csak az előző pontban írtakra vonatkozhat.
5. A gazdasági vezetők járulékos felelősségének a tárgyalt fajtáját a beosztott korrupciós bűncselekményéért csak azokban a jogrendszerekben lehet realizálni, amelyek az Explanatory Report 3. Cikkének utolsó mondatában írt objektív felelősséget is alkalmazzák. A magyar büntetőjogban érvényesülő bűnfelelősség mellett nem lehet mellőzni a vétkesség, a hanyagság vagy az ellenőrzés elmulasztásának bizonyítását.
A 20. században terjedt el az a felfogás, amely a szakmai szabályok megszegésével szemben is használja a büntetőjogi felelősséget. Ezzel a közönséges bűncselekmények mellett egy sor szakmai bűncselekményt is kodifikáltak. Ebbe a sorba illik a tárgyalt két konvenció büntetőpolitikai koncepciója is.
A magyar szabályozás nagy érdeme, hogy a nemzetközi konvenciókban megfogalmazott büntetőpolitikai követelményt komoly garanciális elemmel egészítette ki. Ez a garanciális elem a kötelességszegés relevanciája.
A mulasztás okozatossága azt a követelményt írja elő a jogalkalmazó számára, hogy ne csak a felügyeleti és ellenőrzési kötelesség teljesítésének elmulasztását vizsgálja. Erre a tényállási elemre a pénzügyi érdekek sérelmére elkövetett bűncselekményeknél a mulasztás okozatosságának szabályai szerint következtetést lehet levonni. Ilyen objektív lehetőség nélkül sem a mulasztásért, sem a hanyag gondatlanságért nem lehet felelősséget megállapítani. Elvileg megteremthető és működtethető - az ésszerűség szabályai szerint - olyan felügyeleti és ellenőrzési rendszer, amelynek célja lehet a beosztott ellenőrzése. Ez az ellenőrzés kiterjedhet a készülő bűncselekmény megakadályozására is. Ezért a vezető járulékos felelőssége az Európai Közösség pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel kapcsolatban elvileg nem kifogásolható.
A gazdasági szervezeten belül a beosztott aktív vesztegetésének megakadályozására szolgáló felügyeleti és ellenőrzési rendszer megteremtését és működtetését ésszerű követelményként nem lehet támasztani. A vezető tehát csak az olyan készülő korrupciós bűncselekményt képes megakadályozni, amely ténylegesen a tudomására jutott. A megakadályozás szándékos elmulasztása a gyakorlat szerint ilyenkor a részesség keretében kerül értékelésre.
A korrupció elleni konvenciónak az az előírása, amely a vezetőt a ténylegesen tudomására jutott bűncselekmény elkövetésének megakadályozásának gondatlan elmulasztásáért kívánja felelősségre vonni, a bűnfelelősség elve mellett elvileg alkalmazható. Lényeges, hogy a konvenció nem teszi a tagállamok kötelességévé a vezető járulékos felelősségének beépítését a belső jogba. Tekintettel arra, hogy hazánkban a felelősségi rendszer alapvető átalakítása nélkül ez a felelősségi forma nem alkalmazható, a jogalkotónak tartózkodnia kellett volna ennek kodifikálásától. A 6. Cikkben foglalt követelmény - a hozzá fűzött indokolásnak megfelelően - az objektív felelősséget elfogadó és alkalmazó rendszerekben működtethető. ■
JEGYZETEK
1 Convention drawn up on the basis of Article K. 3 of the Treaty on European Union, on the protection of the European Communities' financial interests Official Journal C 316, 27/11/1995. P. 0049-0057
2 Convention drawn up on the hasis of Article K. 3. (2) of the Treaty on European Union on the fight against corruption involving officials of the European Communities or officials of Member States of the European Union Official Journal C 195, 25/06/1997 P. 0002-0011
3 253., 258/B. § és a 314. § (3) és (4) bekezdése szó szerint egyezik.
(3) Az (1) bekezdés szerint büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, illetőleg ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha az (1)-(2) bekezdésben írt bűncselekményt a gazdálkodó szervezet tagja vagy dolgozója a gazdálkodó szervezet érdekében követi el, és a felügyeleti vagy az ellenőrzési kötelezettségének teljesítése a bűncselekmény elkövetését megakadályozhatta volna.
(4) Vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel, pénzbüntetéssel vagy közérdekű munkával büntetendő a gazdálkodó szervezet vezetője, ellenőrzésre vagy felügyeletre feljogosított tagja vagy dolgozója, ha a (3) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el.
4 Explanatory Report on the Convention on the protection of the European Communities' financial interests (Text approved by the Couneil on 26 May 1997) Official Journal C 191, 23/OG/1997p. 7. Hasonlót találunk a korrupció elleni küzdelemről szóló konvenció 6. Cikkének indokolásában is. Explanatory Report on the Convention on the fight against corruption involving officials of the European Communities or officials of Member States of the European Union (Text approved by the Council on 3 December 1998). Official Journal C 391,15/72/1998 p. 8.
5 314. § (1) Aki az Európai Közösséget költségvetését károsítja azzal, hogy
a) az Európai Közösségek által vagy nevében kezelt pénzalapokból származó támogatásokkal,
b) az Európai Közösségek által vagy nevében kezelt költségvetésbe történő befizetésekkel kapcsolatban valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, avagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy megtévesztésre alkalmas módon hiányosan tesz eleget, bűntettet követ el, és 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő az is, aki
a) az (1) bekezdés a) pontjában írt támogatást, vagy
b) az (1) bekezdés b) pontjában írt befizetéssel kapcsolatos kedvezményt a jóváhagyott céltól eltérően használja fel.
6 International Criminal Court (Revue Internationale de Droit Pénal 71eme année nouvelle série 1 er et 2eme trimestres 2000) 97. p.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Wiener A. Imre egyetemi tanár, ELTE ÁJK, Budapest
Visszaugrás
