Kezdjünk rögtön egy jó hírrel. Nagy jelentőségű döntés született nemrég Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy nem jogsértők a tranzitzónák, milyen hozadéka van a Nagykamara ítéletének?
Mindig jó, ha pozitív hírek jönnek Strasbourgból, mert ritka élmény számunkra az utóbbi időben. Volt három alapkérdés, amelyből kettőben a magyar kormánynak adtak igazat. Általában, amikor az Alapjogi Charta sérelmét állapítják meg Luxemburgban, akkor azt a strasbourgi esetjogra alapozzák, ezért úgy gondolom, hogy sok, Brüsszel által Luxemburgban megtámadott törvényünk elbírálására, és így a kötelezettségszegési eljárásokra is pozitív hatással lehet ez a döntés. Szerintem nagyon fontos, hogy egy nemzetközi fórum az egész európai menekültügyi probléma egyik kulcskérdésében nekünk adott igazat, nem véletlen, hogy sokáig váratott magára ez az ítélet, valamint az, hogy a fellebbezésünket befogadták, és a Nagykamara azt elbírálta. Arra keressük ugyanis a választ, hogyan tudjuk ellenőrzött körülmények között megvizsgálni, hogy aki be akar lépni Európába, az gazdasági bevándorlóként vagy menedékjogra jogosultként tenné azt, és amíg ez a vizsgálat zajlik, addig ne mehessen el a schengeni zónába, anélkül, hogy fogva tartanánk.
A jogállamiság fogalma és az aköré épített viták az elmúlt években nagy hangsúlyt kaptak, és egyre inkább előtérbe is kerülnek, mire számít, milyen csatákat kell megvívni ezen a téren Magyarországnak az elkövetkezendő években? Milyen fogalomnak tekinti a jogállamiságot?
Ha jobban belegondolunk, a Magyarországgal szembeni hetes cikkely szerinti eljárást nem is az Európai Bizottság, nem is a Tanács, hanem az Európai Parlamentnek egy már nem létező többsége indította el egy jogsértő határozattal, tehát ez egyértelműen nyomásgyakorlási eszköz, mert Magyarország a migráció tekintetében nemet mondott az európai fősodorra. Ha ez jogi vita lenne, az Igazságügyi Minisztérium jogászai könnyen választ adtak volna rá, és már tegnap lezárhattuk volna, hiszen nincs egy standard elfogadott modell, amely részleteiben meghatározná, hogy milyen jogállami berendezkedést kell létrehozni a tagállamoknak. A jogállamiság fogalmának számos jogi, tudományos és politikai megközelítése létezik, de amikor megvizsgáljuk az egyes jogintézményeket, amiket támadnak a hetes cikkely kapcsán, és végiggondoljuk a mi következetes érvelésünket, akkor nem nagyon lehet már fenntartani a kifogásokat. Ha Brüsszelben tiszteletben tartanák a jogállamiságot, akkor az előbb említett strasbourgi döntés nyomán felül kellene vizsgálni a jelentés tartalmát, hiszen nagy részben alapoz az ítélet által már tisztázott problémákra. Úgy szoktam fogalmazni, hogy megérett a lezárásra ez a vita, mindent elmondtunk, 160 oldalban, több nyelven közzétettük álláspontunkat. Ha legmagasabb szinten megszületik a politikai akarat arra, hogy ezt le kell zárni, akkor lesz lezárva, addig pedig minden egyes meghallgatáson részt veszünk, lelkesen fogunk készülni a tárcák segítségével, és határozottan fogunk érvelni, de nem akarok naiv lenni azzal kapcsolatban, hogy ezt a csatát a jog eszközével meg lehet nyerni.
Az uniós politikában szerzett kilencéves tapasztalatát most a "jogász minisztérium" élén fogja hasznosítani. Hogyan látja a jog és a politika viszonyát az uniós döntéshozatalban? Milyen szerepet tulajdonít ennek a két tényezőnek a magyar ügyekben?
Jogászként mentem ki az Európai Parlamentbe dolgozni, éppen friss szakvizsgával. Az első dolog, ami szemet szúrt nekem, hogy semmi nem az eljárási szabályok szerint, papírforma szerint zajlik, hanem a politikai érdekek rendre átírják az eljárási szabályokat. Alapvetően egy politikai többség tudja előre vinni a dossziékat, állandó kompromisszumkeresés és
- 4/5 -
alkukötés zajlik, aztán a végén a közös megállapodást a jogszabályok nyelvére fordítják, így van ez a nagy gazdasági döntéseknél is. Úgy gondolom a garanciákat, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a jogbiztonság elvét, a jogállamiság klasszikus értékeit az intézmények működésén rendre számon kell kérni, ezt egyébként sokszor felhozom a Tanácsban is. A lopakodó hatáskörbővítésre is figyelni kell, aminek tanúi vagyunk, amikor tulajdonképpen puha jogalkotással próbálják bővíteni az uniós hatásköröket, pedig ha jogbiztonságban lennénk, akkor mindenkinek szirénáznia kellene, hogy ez nem felel meg a Szerződésnek. Gondoljunk csak a kiküldött munkavállalók irányelvére, ahol tizenkét ország blokkolása nem volt elég ahhoz, hogy a régi tagállamok felfigyeljenek a új tagállamok alapvető gazdasági érdekének a sérelmére, és a szabályokat papírforma szerint, de rosszhiszeműen alkalmazva átvittek egy irányelvet, amit a kedvezőtlenül érintett országok megtámadtak, tehát ilyenkor is elvárt a kölcsönös együttműködés elve. Úgy látom, hogy egy folyamatosan átalakuló Európában kell résen lennünk, és figyelmeztetni a Közösséget, hogy a jog talaján álljon.
Miniszterelnök úrtól kapott feladata, a kormány uniós stratégiájának végrehajtása, ami az egymást kölcsönösen tisztelő, egymással együttműködő nemzetek Európájára épül, igazságügyi miniszterként komoly kihívásnak ígérkezik, hogyan tervezi megvalósítani?
Ha stratégiai szempontból nézzük ezt a kérdést, akkor meg kell említenünk, hogy júniusban fogadták el az EU stratégiai menetrendjét. Itt nagyon sok ún. vörös vonalat fogalmazott meg a magyar kormány is, például az ún. saját energiamix megválasztásához való jogot, ami az energiapolitika területén lévő egységesítési törekvésekkel megy szembe, hiszen a saját gazdaság-politikai döntéseink meghozatalához való szabadságunkról nem kívánunk lemondani. Szeretném megemlíteni a keresztény gyökerek védelmét, ami sokszor jogszabályi szinten is leképeződik, itt is számíthatunk csatákra Brüsszelben, de ezek a viták mind jogos érdekekről szólnak, és Európában megengedettek. Nyilván várható menekültügyi reform is, ami egyelőre megfeneklett uniós szinten, itt is ki kell állni a saját határaink védelméhez való jogunkért, és azért hogy eldönthessük, hogy kikkel élünk. A klímapolitika terén nagyon fontos, hogy a magyar eredményeket láttassuk, és mindig olyan ambíciós szinteket vállaljon a Közösség, amelyek mellé megfelelő terveket és pénzügyi eszközöket tud rendelni. Európának fontos lenne, hogy a globális versenyben visszahozzuk azt a szerepet, amit kezdünk elveszíteni, és a jogi versenyképesség segítségével Európa versenyképességét is növelni lehetne. Ennek szellemében veszünk részt az uniós jogszabályok végrehajtásában, említhetném például a standardizálást és az oklevelek elismerését is. Ha nem nagy politikai kérdésekről beszélünk, hanem az "élet" dossziéiról, akkor mi az európaiaknál is európaibb országként vagyunk számon tartva, nagyon stréber módon hajtjuk végre az átültetéseket, és e tekintetben kiemelt koordinációs szerepe is van az Igazságügyi Minisztériumnak. A Velencei Bizottság állásfoglalását legutóbb például mi magunk kértük, proaktívan.
A jogi versenyképesség fontosságára hívta fel az imént a figyelmet, annak megvalósítása szintén nem kis feladat, milyen területen terveznek ehhez jogszabály-módosításokat?
Mielőtt érkeztem, már megvalósult a választottbírósági reform, ami a külföldi befektetői jelenlétet is erősíti. Emellett a cégeljárást is gyorsítjuk, a cégbejegyzést a digitalizáció eszközeit segítségül hívva fejlesztjük, és van egy új csődjogi koncepció is, ami egyrészt uniós megfeleltetés, másrészt modernizálás, a reorganizáció, az életben tartás előnyben részesítése a sok törléssel szemben. Ezek a lehetőségek mind a versenyképesség növelésének irányába hatnak.
Sok szó esik mostanában a nagy "techcégek", mint a Google vagy a Facebook szabályozásáról is, és egyáltalán a digitális világ jogi keretek közé szorításáról. Készül ezzel is foglalkozni?
Szeretném leszögezni, hogy nem én akarom cenzúrázni a Facebookot, hanem a Facebook által alkalmazott cenzúrát szeretném megvizsgálni. Kíváncsi vagyok, hogy mi alapján működik, hogy a fogyasztói döntés mennyire szabad, egy politikai kampány során vagy akár egy mosógép választásánál, vajon a kattintásomhoz vezető út mennyire volt átlátható. Erre is van társadalmi igény, hiszen nagyon sokan kutatják ezt a területet nemzetközi szinten is, és most már az IM-ben
- 5/6 -
is létrejött egy munkacsoport, ami alaposan szeretné végigjárni ezt a jelenséget. Reményeim szerint egy fehér könyvben azonosítanánk a problémákat és feltárnánk a döntési pontokat a politikusok számára, de határokon átívelő jellege miatt azt tudom mondani, hogy vigyázó szemetek Brüsszelre vessétek...
A közigazgatási bíróságok felállítását határozatlan időre halasztották, milyen változtatásokat, módosításokat terveznek a közigazgatási bíráskodás területén?
Elődöm, maga kérte a közigazgatási különbíróságok felállításáról Európa véleményét a Velencei Bizottságtól, és javaslataikat is figyelembe véve, európai sztenderdekkel abszolút összhangban álló törvénytervezet került az asztalra. Született azonban egy döntés nyáron, hogy alaptalan vádak miatt hatalmas a javaslat visszhangja, ezért határozatlan időre elhalasztottuk a bevezetését. Mostanra az a szakmai álláspont kerekedett felül, hogy maradjon a jelenlegi bírósági rendszer. A közigazgatási bíróságokhoz kapcsolódó, egyébként fontos kérdéseket azért a különbírósági rendszer felállítása nélkül is szükségesnek látjuk rendezni, mint például a szerteágazó fórumrendszert. A közigazgatási perrend lassan két éve hatályban van, és ennek tapasztalataira építve egy egyszerűsített fórumrendszer bevezetése mellett döntött a kormány. Nyolc kiemelt törvényszéken lesz az elsőfokú közigazgatási eljárás, majd másodfokon a Kúrián, és bizonyos ügyek első- és másodfokon is a legfelsőbb bírói fórumhoz kerülnek. Ez a módosítás egyszerűsíti az eljárást, növeli a perhatékonyságot is, hamarabb jutunk el az anyagi jogerőig, egységesebb lesz a judikatúra, és nem utolsósorban elmondhatjuk, hogy szakmai konszenzus övezi a bevezetését.
A közigazgatási bírósági rendszer felállításához kapcsolódott az igazságszolgáltatásban dolgozók bérrendezésének kérdése is, de ez most attól függetlenül is megvalósul, többlépcsős illetményemelést jelentett be a bírák és az ügyészek számára, hogy fog ez megvalósulni?
Az illetményemelés már nagyon régóta érett, 2004 óta nem volt átfogó reformja az illetmények és bírói pótlékok rendszerének. Egy éve az ügyészek előreszaladtak ezen a téren, ez okozott is némi feszültséget a hivatásrendek között, ezért az elsődleges cél a fizetések egy szintre hozatala volt. Ezen túl pedig fontosnak tartottuk, hogy kellő perspektívát nyújtson a szakma a fiatal jogászok számára anyagi szempontból is. Szem előtt tartottunk még egy ökölszabályt, mégpedig hogy motiváltak legyenek a tehetséges bírák abban, hogy szintet lépjenek, és akár várost is hajlandóak legyenek váltani, hogy törvényszékről táblára kerüljenek. A bírói függetlenség egyik garanciája a méltó javadalmazás, ennek fényében született meg ez a javaslat, amelynek határt csak a költségvetés szab, ezért fokozatos illetményemelést javasol a Kormány.
Hogyan fogja az Igazságügyi Minisztérium szakmai munkáját segíteni a nemrég felállított Mádl Ferenc Intézet?
Az Intézet már megkezdte a munkáját, látom az eredményeket, a költözés is megtörtént, ott is igyekszem mihamarabb "helyszíni szemlét" tartani. Az Intézet állománya garancia arra, hogy a minisztérium szakpolitikai állománya kellő összehasonlító jogi tudományos és kutatói felülettel, és szakértelemmel legyen alátámasztva.
Egy korábbi interjúban úgy nyilatkozott, hogy zökkenőmentes váltást szeretett volna az Igazságügyi Minisztériumban. Melyek azok a módszerek, értékek, amelyeket tovább szeretne vinni a Trócsányi László által képviselt minisztériumi munkamorálból?
Nagyon professzionálisan működő minisztériumot vettem át, ami szeretném, ha így is maradna, stabil szakmai munka folyik. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy időre, pontos, precíz anyagok készülnek, amelyek alapján a politikai döntés megszülethet. Nekem ez egy kellemes változás, mert az IM klasszikus jogászminisztérium, én pedig szeretek "csendben jogászkodni".
A Miniszterelnökségről magával hozta korábbi feladatát, miért volt ezekre szükség, tervez esetleg további átalakításokat?
Az Európai Uniós Ügyekért Felelős Államtitkárság egy üde színfolt az Igazságügyi Minisztériumban, az uniós jelenlétünknek nagyobb biztonságot ad, hogy tudom, hogy csak egyik szobából a másikba átmegyünk, és megbeszéljük az álláspont jogi alapjait, nincs megkettőzött rendszer, felesleges egyeztetések, ez a racionalizálás szerintem nagyon hasznos. A jogállamisági viták csúcsra járatottak Európában és ennek a struktúrának köszönhetően gyorsabb reakciókkal tudunk fellépni, a régi uniós kollégák és az itteni szakjogászok együttműködésének köszönhetően. Büszkeség és jól eső érzés egyben, hogy egyre több szakértőnk és egykori bajtársunk tér haza a "brüsszeli intézményi buborékból", és helyezkedik el nálunk, hazahozva és alkalmazva uniós szakjogi, politikai vagy diplomáciai tudástárát.
Végezetül engedjen meg egy személyesebb kérdést. Szereti a sportot, a labdarúgást, minden bizonnyal a zenét is, hiszen kiválóan zongorázik, mikor döntötte el, hogy jogász szeretne lenni, és miért ezt a pályát választotta?
Mindig az osztályfőnökömmel vitatkoztam és védtem az osztálytársaimat, akiket "bántott". Akkor jöttem rá, hogy az ügyvédi pálya lesz nekem a legjobb, mert szerintem jó egy ügy mellé odaállni és azért küzdeni. Így lettem jogász, egyébként a nővérem jogász még a családban, a szüleim a kereskedelem és pénzügy területén jártasak. Azt tartom, hogy egy jogállamban a jogi diploma az csak a kezdet, olyan, mint egy modern kori érettségi, és ahhoz, hogy valamire is tudjuk vinni a pályán, szakosodni kell. Nagyon jó az a gondolkodási struktúra, például szillogizmus, amit a jogi egyetem ad, később azt minden hivatásrendben jól tudjuk hasznosítani.
Budapest, 2019. november 25. ■
Visszaugrás
