Az Európai Bíróság ítéleteiben megállapította, hogy a vonatkozó törvények által rájuk bízott feladataik alapján az érintett tagállamokban a közjegyzői tevékenység esetében az európai jogrend mai állasa szerint nem követelhető meg a tagállami állampolgárság.
A tagállamok egyrészt hivatkoztak a közjegyzők jogállására, és arra, hogy a közjegyző által végzett hitelesítési és okirat készítési tevékenység a közhatalomban való közvetlen részvételnek minősül. Az Európai Bíróság hangsúlyozta, hogy a jogállás csak másodlagos szempontként vehető figyelembe, a döntő szempont az egyes foglalkozások keretén belül végzett tevékenységek közhatalomhoz való kötődése.
Az Európai Bíróság értelmezésében azon foglalkozások esetében követelhető meg az állampolgárság, amelyek esetében kimutatható, hogy e korlátozás (az állampolgárság megkövetelése) feltétlenül szükséges a tagállamok által védeni engedett érdekek megóvásához. A Bíróság értelmezésében azon tevékenységek esetében követelhető meg az állampolgárság, amelyek keretei között végzett tevékenységek önmagukban is a közhatalom gyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek minősülnek.
A Bíróság azt is kimondta, hogy nem minősülnek ebben az értelemben a közhatalom gyakorlásában való részvételnek azok a tevékenységek, amelyek a közhatalom gyakorlásában csak kisegítő módon vesznek részt, vagy előkészítő jellegű tevékenységnek minősülnek, vagy akár azok a kötelező jelleggel igénybe veendő, a bíróságok tevékenyégéhez szorosan kötődő tevékenységek, amelyek nem járnak döntési, vagy mérlegelési jogkörrel, vagy kényszer alkalmazására vonatkozó jogkör gyakorlásával.
Ebben az ítéletében [1] a többi ítélet sémájához hasonlóan - az Európai Bíróság megvizsgálta, hogy a francia jogrendben a közjegyzőkre bízott tevékenységek a közhatalom gyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek minősülnek-e.
A francia jogrendben - hasonlóan a többi tagállam közjegyzőségeihez - a közjegyzők fő tevékenysége a szükséges alakszerűségek betartásával történő közokiratok kiállítása. Fontos megemlíteni, hogy a francia szabályozás értelmében a felek a törvény adta határok között maguk határozzák meg a hitelesíteni kívánt szerződés rendelkezéseit, amelyeket magukra nézve kötelezőnek kívánnak elfogadni, illetve a közjegyző a felek előzetes jóváhagyása nélkül szabadon nem módosíthatja a megállapodás feltételeit.
Az Európai Bíróság értelmezésében tehát az a tény, hogy a közjegyzők kötelesek megvizsgálni a magánszemélyek között létrejött okiratok tekintetében az összes törvényi feltételt - és ezt a tevékenységet a köz érdekében végzik - a jóhiszeműség a jogbiztonság biztosítása szempontjából önmagában nem igazolhatja az érintett foglalkozás állampolgársághoz köthetőségét.
A Bíróság hivatkozik a francia polgári törvénykönyv 1322. cikkére, amely bizonyos körülmények között a magánokiratokat ugyanolyan bizonyító erővel ruházza fel, mint a közokiratokat.
A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a közokiratban foglaltakat a bíróságok előzetes közreműködése nélkül végre lehet hajtani, nem jelenti a közjegyzők közhatalomban való részvételét, ugyanis a végrehajthatóság végső soron a felek szándékán alapul. Ebből következően a francia közjegyzőség nem végez olyan feladatokat, amely a közhatalomban való közvetlen és sajátos részvételt jelenthetne.
Az Európai Bíróság kiemelte, hogy a közjegyző a felek jóváhagyása nélkül nem módosíthatja a hitelesíteni kért megállapodást [2]. A Bíróság megállapította, hogy a közjegyzői okirat bizonyító ereje és végrehajthatóságának tekintetében vitathatatlan, hogy ezek fontos joghatásokat biztosítanak ezen iratoknak, azonban ez nem elegendő ahhoz, hogy a közjegyzői tevékenységet a közhatalom gyakorlásában való sajátos és közvetlen részvételnek keljen tekinteni.
A Bíróság értelmezésében a közjegyzői okirat nem köti feltétel nélkül a bíróságokat mérlegelési jogkörének gyakorlása során, a bíróságok szabad mérlegelésének elvét egyébként a ZPO 272. cikke is kimondja.
A Bíróság - e tagállammal kapcsolatban is kimondta - hogy a közokirat - bírósági közreműködés nélküli - végrehajthatósága önmagában nem jelenti a közjegyzőnek a közhatalomban való sajátos és közvetlen részvételét, ugyanis ezen hatás a felek erre irányuló szándékán alapul.
A közjegyző által biztosított konzultáció, illetve segítségnyújtás akkor sem tekinthető a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek, ha az kötelező, vagy ha a törvény értelmében a közjegyző kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az osztrák közjegyzőség örökléssel kapcsolatos feladatait is megvizsgálta a Bíróság: a halál tényének megállapítása, hagyatéki leltár elkészítése, örökösök azonosítása, hagyaték megszerzésére vonatkozó nyilatkozatok megszerzése, hagyaték megőrzése, valamin e célból foganatosított intézkedések végrehajtása. A közjegyző e feladatait azonban szoros bírósági kontroll alatt végzi: a bíróság jelentést kérhet, vizsgálatot folytathat, akár vissza is vonhatja a közjegyző megbízását, valamint vita esetén a bíróságok hoznak döntést.
A Bíróság szerint az a tény sem releváns, hogy az eljárás során az osztrák közjegyző meghozhat bizonyos biztosítási és szervezési intézkedéseket, ugyanis e funkciók a Bíróság értelmezésében járulékosnak minősülnek a közjegyző feladatához képest.
Ugyanez a véleménye a Bíróságnak a közjegyzőkre bízott más feladatok tekintetében is, mint az ingó és ingatlan vagyon értékének felbecslése, leltár készítése, vagyon megállapodás alapján történő megosztása, amely szintén bírói felügyelet alatt történik.
Az Európai Bíróság megállapította [3], hogy a közjegyzői okirathoz kapcsolódó bizonyító erő a német jogrend részét képezi, ugyanis a ZPO közokirat bizonyító erejét meghatározó cikkei az okirati bizonyítékok címben szerepelnek, így e tevékenység nem minősül a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételnek.
A közokiratok végrehajthatósága azonban nem jelenti a közjegyzőnek a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételét, ugyanis az adós hozzájárulásától függ, hogy aláveti-e magát az aktus előzetes eljárás nélküli végrehajthatóságának.
E megállapítások a Bíróság értelmezésében mutatis mutandis alkalmazhatóak azokra az okiratokra, amelyeket semmisség terhe mellett közjegyzői okiratba kell foglalni. Földterület tulajdonjogának megszerzése, hagyaték átruházására vonatkozó szerződések, ajándékozásra tett ígéret, házassági szerződés, jövőbeni hagyatékra vonatkozó megállapodás, hagyatékról való lemondás, kötelesrészre vonatkozó szerződések, valamint ez vonatkozik a közjegyző társasági jogban betöltött szerepére is.
Az Európai Bíróság a Bizottság/Luxemburg ügyben hozott ítéletben [4] is hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okirathoz kapcsolódó bizonyító erő a luxemburgi jogrend részét képezi, ugyanis a polgári törvénykönyv azon cikke, amely a közokirat bizonyító erejét meghatározza, a kötelezettség és kifizetés bizonyításáról szóló fejezetben található, illetve ugyanezen törvénykönyv 1322. cikke azt is meghatározza, hogy bizonyos körülmények esetén a magánokirat ugyanolyan bizonyító erővel rendelkezik, mint a közokirat.
Ezen ítéletében az Európai Bíróság főként a luxemburgi közjegyző ingatlanfoglalással kapcsolatos tevékenységét vizsgálta. E tevékenység keretében a közjegyző a bíróság felügyelete mellet árverést, vagy megállapodás alapján történő értékesítést szervez, és az általa meghatározott feltételek betartása mellet folytatja le.
Luxemburgi nyelv használatát nem lehet előírni. Az Európai Unió tiszteletben tartja a nemzeti identitás megőrzését, az adott tagállam nyelvének védelmét a Bíróság értelmezésében más eszközökkel is lehet biztosítani, mint a más tagállamok polgárainak kizárásával.
Mint már említettük, az Európai Bíróság gyakorlatában az egyes foglalkozások keretében végzett tevékenységek közhatalom gyakorlásában való részvétele a mérvadó az állampolgárság megkövetelésének európai joggal való összeegyeztethetőségében, a jogállás kevéssé meghatározó. Ebből következően korlátozott hatással bírnak a magyar közjegyzőség esetében a magyar állampolgárság megkövetelhetőségében a magyar közjegyzőség jogállására vonatkozó alkotmányos rendelkezések, alkotmánybírósági határozatok, tudományos álláspontok, illetve a közjegyzők tevékenységét szabályozó eljárási szabályok jogállásnak határt szabó rendelkezések.
Egy a MOKK által készített szakmai anyag értelmében a közjegyző kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján végez az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet. Ezt az érvelést úgy lenne célszerű módosítani, hogy hangsúlyozzuk a közjegyző diszkrecionális jogkörrel járó feladatait. A diszkrecionális jogkör alapvető eleme, hogy a jogszabály nem képes teljes pontossággal előre meghatározni a felmerülő helyzeteket, következésképpen a diszkrecionális jogkör szükségszerűen magában foglal bizonyos mértékű döntési jogkört, mérlegelési lehetőséget.
A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásai már jobban illeszkednek az európai jogrend által meghatározott kritériumokhoz, hiszen a közhatalmi jelleg megítélésénél már a tevékenység jellegét tartja döntő szempontnak, és nem azt, hogy az adott személy a feladatait milyen szervezeti keretek között látja el (PK 42. számú állásfoglalás).
Ennek ellenére úgy véljük, hogy ezen állásfoglalásával az Legfelsőbb Bíróság az európai jogrend kritériumainál tovább megy - valószínűleg az európai érdeket mindig érvényesíteni kívánó Európai Bíróságra jellemző teleologikus értelmezés miatt - azzal, hogy megállapítja, hogy nincs döntő jelentősége annak, hogy a hatósági feladatokat állami szerv alkalmazottjaként, vagy más jogi felhatalmazás alapján végzik (PK 42. számú állásfoglalás).
A közjegyzőt (Ktv. 5.§) közreműködési kötelezettség terheli, hatáskörébe tartozó ügyekben a közreműködést csak a törvényben szabályozott esetekben tagadhatja meg, ezekben az esetekben a közreműködés megtagadása egyben kötelezettsége is. A közjegyző a közreműködését végzéssel tagadja meg, melyet a megyei bíróság előtt lehet megtámadni, és a bíróság a közjegyzőt eljárásra utasíthatja.
Közjegyzőség létszáma jogszabályilag limitált, tevékenységéért jogszabályban meghatározott díj illeti meg. A közjegyzői hivatás összeegyeztethetetlen a politikai életben való részvétellel, más közhatalmi feladatot ellátó személyekhez hasonlóan vagyonnyilatkozat tételi kötelezettség terheli, jogosult - a közhatalom gyakorlásának külső jeleként -a Magyar Köztársaság címerének használatára.
A kézirat alapján a közokiratot a közjegyző és az ügyfél között - annak ellenére, hogy a közjegyző a közokiratot az ügyfél kérésére állítja ki - ez a viszony nem a Ptk. szerinti megbízási viszonyt, hanem közjogi jogviszonyt keletkeztet.
A Kjtv. 1. §-ának (4) bekezdése értelmében - amely az Alkotmánybíróság 944/B/1994 határozatának szinte szó szerinti átvételével - a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.
Álláspontunk szerint viszont az európai jogrend által szabályozott állampolgársághoz köthetőséggel kapcsolatban igen kevéssé releváns az az érvelés, miszerint az alkotmánybírósági határozatokban megfogalmazott jogállásból következik, hogy a közjegyzőnek fogalmilag nincs, és nem is lehet olyan tevékenysége, amely az állam igazságszolgáltató tevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül helyezkedne el.
A jogállás ugyanis az Európai Bíróság joggyakorlatában csak másodlagos szempont lehet, illetve nem azt kell bizonyítani, hogy a közjegyzőnek nincs az állam igazságszolgáltató tevékenységeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenységen kívül levő tevékenysége, hanem azt, hogy a jogszabályok alapján a közjegyzői feladatkörök olyan kényszerítő elemet, vagy diszkrecionális jogkört tartalmaznak, amelyek alapján az európai jogrend mai állása alapján megkövetelhető a magyar közjegyzőség esetében az állampolgárság.
Az Európai Bíróság a kötelezettségszegési eljárással érintett tagállamokkal kapcsolatban hozott ítéleteiben elsősorban az érintett tagállamok közjegyzőinek hitelesítési és okiratkésztési tevékenységeit vizsgálta. A magyar közjegyzőség tevékenységének - mint ahogy ez a statisztikákból is kitűnik nagyobb - és egyre inkább meghatározó - részét képezik a nemperes eljárások.
Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 1. § (1) és (2) bekezdése értelmében a közjegyző hatáskörébe tartozó eljárásokban azokra a kérdésekre, amelyet ez a törvény nem szabályoz, a megfelelő sajátosságok figyelembe vételével a Polgári perrendtartás (Pp.) szabályai irányadók, valamint a törvény azt is megállapítja, hogy a közjegyző eljárása - a polgári nemperes eljárásokban - a bíróság eljárásával azonos hatályú.
Ugyanezen törvény 16. § értelmében a Pp. 207 §-ában szabályozott esetekben, ha a kérelmezőnek bizonyíték beszerzéséhez, jelentős tény vagy állapot megállapításához jogi érdeke fűződik a közjegyző előtt előzetes bizonyítást kérhet. Az előzetes bizonyítás eredménye egyenértékű a perbeli bizonyítással.
A törvény 19. § (4) bekezdése értelmében a kérelmező által megjelölt ellenfelet az előzetes bizonyítás tárgyában nem kell meghallgatni, ha a kérelmező valószínűsíti, hogy a meghallgatás az előzetes bizonyítás eredményes lefolytatását veszélyeztetné. A közjegyzőnek az ellenfél meghallgatásának mellőzése esetén legkésőbb az előzetes bizonyítás foganatosításának megkezdésekor kell közölnie az ellenféllel. Amennyiben a közlés akadályokba ütközik, ez a tény az előzetes bizonyítás foganatosítását nem akadályozza. Az előzetes bizonyítás során a közjegyző ugyanazokat a bizonyítási cselekményeket folytatja le, mint a perbeli bíróság.
Így helye van helyszíni szemlének is, melynek során a Pp. 188. § alapján a közjegyző a szemletárgy (helyszín, ingatlan) megszemlélését szükség esetén a rendőrség bevonása útján is biztosíthatja.
A Pp. 120.§ alapján a közjegyző maximum ötszázezer forint pénzbírságot szabhat ki. A bírságok behajtására azokat a jogszabályokat kell alkalmazni, amelyeket a bíróságok által büntetőügyekben foganatosított bírságokra vonatkoznak.
A Pp. 185. § alapján az a közjegyző által megidézett szakértő vagy tanú, aki nem jelenik meg, illetve engedély nélkül távozik, pénzbírsággal sújthatja, hagyatéki eljárás során pedig ezeken felül elrendelheti a szóbeli végrendelet tanújának elővezetését is.
A Pp. 134. § alapján a közjegyző rendreutasíthatja a nemperes eljárás meghallgatásának, illetve a hagyatéki eljárás tárgyalásának rendjét zavaró személyeket, illetve súlyosabb rendzavarás esetén pénzbírságot szabhat ki, illetve a pénzbírság kiszabásával akár egyidejűleg a rendzavarókat ki is vezettetheti.
Magyarországon a közjegyző bocsátja ki a fizetési meghagyásokat és az európai fizetési meghagyásokat. A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 2. § úgy rendelkezik, hogy a közjegyző eljárása - mint polgári nemperes eljárás - a bíróság eljárásával azonos hatályú. A fizetési meghagyásos eljárásban is szubszidiárius normaként kell alkalmazni a Pp.-t. Ugyanezen törvény 3. §-a szerint pénz fizetésére irányuló, egymillió forintot meg nem haladó követelést főszabály szerint csak fizetési meghagyással lehet érvényesíteni, azaz 1 millió forintig kizárólag közjegyzői úton lehet az igényt érvényesíteni, pert nem lehet indítani.
Az Fmhtv. 22. §-a értelmében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának. A törvény 23-26. §-a értelmében közjegyző a kötelezett meghallgatása nélkül dönt a meghagyás kibocsátásáról vagy a jogosult kérelmének elutasításáról. A közjegyző számos esetben elutasíthatja a kérelmet, például ha a jogosult az igényérvényesítési határidőt elmulasztotta. A jogosult azonban igazolási kérelemmel fordulhat a közjegyzőhöz, aki azt mérlegeléssel bírálja el [Pp. 106].
A fizetési meghagyás olyan marasztaló határozat, mely a kötelezettet annak meghallgatása és hozzájárulása nélkül kötelezi a jogosult javára pénz kifizetésére. A 27. § értelmében a fizetési meghagyás kézbesítésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél elkészítésének. A 28. § alapján a fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a közjegyzőnél ellentmondással élhet, más módon azonban nem támadhatja meg a határozatot. Ha a kötelezett e rövid határidőt elmulasztja, csak igazolási kérelemmel élhet (Pp. 106), melyet a közjegyző mérlegeléssel bírál el. A polgári perrendtartásról szóló törvény 109. § (3) értelmében a közjegyző dönti el, hogy az igazolási kérelem feltételei fennállnak-e, ezt méltányosan kell elbírálnia. Ez vonatkozik a fizetési meghagyás során a kérelem beadási határidejére, illetve az ellentmondási határidőre is. Ugyanezen törvény 110. § (1) alapján az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen a megyei bírósághoz fellebbezésnek van helye.
A 29. § alapján a közjegyző a kötelezett kérelme alapján a fizetési meghagyásra kivételesen fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezhet. Ebben a kérdésben meg kell hallgatnia a jogosultat, de sem a jogosult, sem a kötelezett kérelme nem köti meg a közjegyző kezét, mérlegeléssel dönt a részletfizetésről és fizetési halasztásról, mellyel a jogosultnak komoly hátrányt is okozhat (később jut a követeléséhez).
A 36. § alapján ha a fizetési meghagyást ellentmondással határidőn belül nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. A közjegyző fizetési meghagyása tehát ítélt dolgot, res iudicatát képez, végrehajtható, a követelés pedig többé nem peresíthető. A jogerős fizetési meghagyás a 40. § szerint csak perújítással támadható a Pp. szabályai szerint.
A 48. § értelmében, ha a közjegyző a jogosultat költségkedvezményben részesíti, akkor e személy mentesül az eljárás díjának előlegezésétől és a közjegyző határozata ellen előterjesztett fellebbezés, és az ellentmondás folytán perré alakult eljárás illetékének viselése alól, azaz e körben állami adó megfizetése alól is mentesítheti a közjegyző a felet. A költségkedvezmény tárgyában a közjegyző a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986 IM rendelet alkalmazásával dönt. A rendelet 6. §-a értelmében kivételesen a rendeletben meghatározott eseteken kívül is a közjegyző költségmentességet engedélyezhet, amennyiben arra a megállapításra jut, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) értelmében bírósági végrehajtás elrendelésére a bíróság mellett a közjegyző is jogosult: a 10. § szerint végrehajtható okiratok különösen a bíróság és a közjegyző által kiállított végrehajtási lap, vagy olyan okirat, amelyet a bíróság vagy a közjegyző végrehajtási záradékkal látott el. A közjegyző eljárása a végrehajtási eljárás során is azonos hatályú a bíróság eljárásával.
E törvény 16. § alapján végrehajtási lapot állít ki a közjegyző az általa hozott marasztalást tartalmazó határozat és az általa jóváhagyott egyezség alapján, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján. Az első csoportba tartozik a fizetési meghagyás és az európai fizetési meghagyás, valamint minden olyan végzés, mely valamilyen marasztalást tartalmaz (pl.: az eljárási költségek viseléséről döntő végzés - nemperes eljárásban - a közjegyző az eljárási költségek viseléséről a Pp. alkalmazásával, adott esetben mérlegeléssel dönt).
A 23/C. § értelmében az okiratot készítő közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza:
• a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást
• a jogosult és a kötelezett nevét
• a teljesítés módját, és határidejét
A törvény azt is megállapítja, hogy amennyiben a kötelezettség feltétel vagy időpont bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy az időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Kiemelendő, hogy a közjegyzői okirat végrehajthatósága nem függ attól, hogy az adós aláveti-e magát annak.
Tervbe van véve, hogy a végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság mellett a jövőben a közjegyző is - a végrehajtási lap vagy végrehajtási záradék kiállítása helyett -közvetlenül letiltó végzést hozzon, mellyel az adós munkabéréből közvetlenül tiltja le a kérelmezőt megillető pénzösszeget. Ezzel a közjegyző nemcsak végrehajtást elrendelő, hanem végrehajtást foganatosító hatósággá válna, mivel végrehajtó közbejötte nélkül, közvetlenül foganatosítaná a végrehajtást (a letiltó végzést kiállító bíróság jelenleg is a végrehajtókkal esik egy tekintet alá).
Szintén tervezett, hogy a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság mellett a közjegyző is hozhasson átutalási végzést a pénzkövetelés behajtása céljából a pénzforgalmi szolgáltatóknál kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegek végrehajtás alá vonására. Ebben az esetben a közjegyző szintén közvetlenül foganatosítaná a végrehajtást.
A Vht. 185. § alapján, ha a követelés teljesítése érdekében a végrehajtható okiratot (végrehajtási lapot illetőleg záradékot) még nem lehet kiállítani, mert például az alapul fekvő határozat még nem jogerős, de a végrehajtást kérő valószínűsíti, hogy a követelés későbbi teljesítése veszélyben van, a bíróság, illetőleg a közjegyző elrendelheti a pénzkövetelés biztosítását, illetve a meghatározott dolog zárlatát. A közjegyző különösen a már kibocsátott, de még nem jogerős, adott esetben a kötelezettnek még nem is kézbesített fizetési meghagyás alapján rendel el biztosítási intézkedést, mely vagyoni kényszerintézkedés foganatosítását vonja maga után a kötelezettel szemben. A biztosítási intézkedés előfeltételeit a közjegyző mérlegeléssel bírálja el.
A törvény 224. §-a értelmében a közjegyző határozata elleni fellebbezést a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság bírálja el.
Az Európai Bíróság az érintett tagállamok közjegyzőségeinek vizsgálata során sem a közjegyzők legfontosabb tevékenységének tekintett hitelesítési - azzal érvelve, hogy e tevékenység gyakorlása során a közjegyző végső soron a felek akaratából hitelesíti a megállapodásokat - sem más tevékenység esetén nem állapította meg a közhatalomhoz való sajátos és közvetlen - mérlegelési és kényszerítő jogkörrel járó feladatkört - kötődést.
A magyar közjegyzőség esetében - ellentétben az ítéletekben vizsgált tagállamok közjegyzőségeivel - nem a hitelesítési tevékenység jelenti a fő tevékenységét. Tehát olyan specifikusan a magyar közjegyzőség által végzett tevékenységeket - amelyek az ítéletekben vizsgált tagállamoktól eltérőek - kell bemutatnunk, amelyek magukban foglalnak -és nem csak a közjegyző feladatköréhez képest kiegészítő jellegűek - hatásköröket.
Fontos megemlíteni, hogy az Európai Uniónak - és főleg az Európai Bizottságnak -nincs hatásköre annak meghatározására, hogy egy tagállam jogszabályai milyen feladatkörrel ruházzák fel - például - a közjegyzőket. Ha a magyar közjegyzőség esetében ki tudunk mutatni döntési vagy kényszerítő jogkörrel járó feladatokat, akkor abban az esetben is, ha a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít is, az Európai Bíróság előtt bebizonyíthatjuk az állampolgárság megkövetelésének jogszerűségét.
A magyar közjegyzőség jogállásával kapcsolatos specifikumai mindenképpen megemlítendők, bár hatásuk korlátozott. Feltűnő a magyar közjegyzőség tevékenységének közelsége a bíróságokéhoz. A döntési illetve kényszerítési jogkört bizonyíthatja a közjegyző tárgyalás során meglévő utasítási illetve bírságok kiszabására vonatkozó jogköre.
A fizetési meghagyásos eljárás önmagában nem jelent döntési vagy kényszerítő jogkört, azonban az ellentmondás határidejének túllépése esetén az igazolási kérelem esetén maga a jogszabály nevesíti a mérlegelési jogot.
Ha a közjegyző költségmentességet ítél meg - ebben az esetben bizonyos fokú mérlegelési jogot gyakorol - abban az esetben az érintett az állami illeték megfizetése alól is mentesíthet. Ez a tény egyértelműen a közhatalomhoz való kötődésre utal, akkor is, ha ez a jogköre csak csekély hatással lehet a központi költségvetés bevételi oldalára.
A végrehajtással kapcsolatos - az ítéletekben vizsgált tagállamokénál kétségtelenül erősebb -közjegyzői hatáskörök, álláspontunk szerint abban az esetben bizonyíthatják a közhatalom gyakorlásában való sajátos részvételt, ha a felek előzetes, a közvetlen végrehajtásra irányuló szándék nélkül a magyar közjegyző mind szélesebb körben foganatosíthatna, minél kevesebb bírói kontroll nélküli közvetlen végrehajtást. Az erre vonatkozó tervezetek biztatóak.
Szintén figyelemre méltó lehet ebből a szempontból az előzetes bizonyítás során a rendőrség igénybe vételének lehetősége, mint a kényszer alkalmazásának lehetősége.
A Bíróság gyakorlata alapján a közjegyző által kiállított közokiratok közvetlen végrehajthatósága sem jelent a közhatalom gyakorlásában való közvetlen részvételt, ha a közvetlen végrehajthatóság a felek erre irányuló szándékán alapul. ■
JEGYZETEK
[1] Bíróság, C-50/08
[2] Bíróság, C-53/08
[3] Bíróság C-54/08
[4] Bíróság, C-51/08
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Imre Miklós, tanszékvezető főiskolai tanár, dékán, BCE KIK Korom Ágoston, tanársegéd, BCE KIK, Közigazgatási, és Európa Jogi Tanszék
Visszaugrás
