2022 őszén elsőként indult az országban a miskolci jogi karon állatvédelmi szakjogászképzés, az Állatorvostudományi Egyetemen pedig állatvédelmi szakállatorvosképzés, mindkét képzésre az állattartással együtt járó zavaró hatások lehetséges birtokvédelmi és szomszédjogi megoldásairól vittem előadást.
Az előadások során érintőlegesen előkerültek azon helyi szabályozások is, ahol állattartással kapcsolatban az önkormányzatok az Mötv. felhatalmazása alapján, mint közösségi együttélést sértő szabályokat alkottak meg. Az előadás egy részét korábban felhasználtam bizonyos összefüggések megvilágítására az állatvédelem polgári jogi oldalát bemutató programon is: az ELTE-ÁJK Polgári Jogi TDK-ján. A TDK-n részt vevő egyik joghallgató segítséget kért tőlem az alapvetően állatvédelmi témájúnak induló szakdolgozatához, azonban annyira érdekesnek találta a közösségi együttélés szabályai témakört, hogy időközben módosította elképzeléseit. A cikkben szereplő kormányhivatali vizsgálatok, illetve információk az ehhez a szakdolgozathoz való anyaggyűjtésből valók.
Aki régebb óta dolgozik polgármesteri hivatalban hatósági területen, emlékezetes évként tekint 2012-re, mivel április 15-ével a jegyzői hatáskörből elkerültek a szabálysértési feladatok és "vigaszágon" megjelent az a törvényi felhatalmazás, mely lehetőséget teremtett a tiltott közösségellenes magatartásokkal kapcsolatos helyi szabályozás megalkotására.
Ezt az önkormányzati törvénybeli szakaszt semmisítette meg a 38/2012. (XI. 14.) AB határozat, 2013-ben pedig megjelent a jogintézmény 2.0-ás változata, a közösségi együttélés alapvető szabályaival kapcsolatos törvényi felhatalmazás.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5053/2013/9. számú végzésében megfogalmazta alkotmányos aggályait a témával kapcsolatban, melynek rendkívül leegyszerűsített lényege az, hogy a felhatalmazás puszta tényén és tárgyán túl hiányoznak annak keretei.
A 29/2015. (X. 2.) AB határozat alapján végül nem búcsúztunk el a közösségi együttélés alapvető szabályai megalkotásának lehetőségétől, a határozatban pedig többek között olyan lélekmelengető gondolatokat olvashattunk, mely szerint például "az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésében a végrehajtó jellegű rendeletalkotási felhatalmazás szabad kitöltésének elvi lehetősége az önkormányzatiság (szubszidiaritás) lényegével áll összhangban. Ezt az értelmezést ítélte összhangban állónak az Alkotmánybíróság az R) cikk (3) bekezdése szerinti történeti alkotmányunk vívmányaival, a hagyományosan erős önkormányzatiságon nyugvó magyar alkotmányossággal."
Ehhez kapcsolódóan továbbá: "éppen az lett volna az Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdésével ellentétes, ha az önkormányzatok rendeletalkotási önállóságát általános jelleggel a törvényi szabályok formális hatálybaléptetésére szűkítené. Ez ugyanis a helyi önkormányzatoknak az Országgyűléssel vagy a Kormánnyal szembeni hierarchikus intézményi alárendeltségét jelentené. A határozat értelmében az Mötv. támadott rendelkezései meghatározzák a felhatalmazás címzettjeit és tárgyát, ugyanakkor a felhatalmazás kereteit közvetlenül az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése, valamint az azt közvetítő jogszabályok jelölik ki. Vannak a jogrendszerben olyan más törvényi rendelkezések, amelyek megszabják a helyi önkormányzatok szankcióstatuálási jogkörének kereteit."
Az önállóság és a szakmai profizmus ilyen mértékű elismerése az önkormányzatok oldalán tényleg könnyeket csalhat a szemünkbe, az egyetemen azonban azt tanultam, hogy egy AB határozatból szinte mindig a legfontosabb rész a különvélemény. Nincs ez másképp a 29/2015. (X. 2.) AB határozatnál sem.
A hivatkozott döntéshez fűzött különvélemények mintegy jósgömbként vizionálták a jövőt, és olyan gondolatokat tartalmaztak akkor, amilyeneket többek között most a friss kormányhivatali ellenőrzések felrónak az önkormányzatoknak, illetve amelyre a hivatkozott szakdolgozat fő gondolatisága épülni fog.
Nagyon fontos kérdés többek között, hogy a jogbiztonság nemcsak a jogszabályok egyértelműségét, világosságát követeli meg, hanem a jogintézmények, sőt a jogalkalmazó szervek működésének kiszámíthatóságát is.
Vagyis, ha 3200 önkormányzat elkezdi 3200-féleképpen értelmezni a homályos felhatalmazást, majd megalkotni a 3200-féle rendeletét, amely szerint egymással szomszédos települések egyikén például tilalmazott a zöldfelületre parkolás, a másikon nem, az egyiken csak természetes személyek bírságolhatóak, a másikon már jogi személyek is, az nem igazán segíti elő a jogbiztonság érvényesülését. Minthogy a jogbiztonság nemcsak a jogszabályok egyértelműségét, kiszámíthatóságát jelenti, hanem a jogintézmények, szervek működésének kiszámíthatóságát is, így a jogbiztonság teljesülését az sem segíti elő, ha a kormányhivatalok folyamatos monitorozása révén a települések rendszeresen rendeleteket módosítanak. (Vagy éppen arra kell várni, hogy a képviselő-testület makacskodása miatt végső soron a Kúria Önkormányzati Tanácsa semmisítse meg a helyi rendeletet.)
A hivatkozott zöldfelületre parkolási példa azért jó és rossz egyben, mert rengeteg önkormányzat szabályozza ezt a kérdést a mai napig, és rengeteg önkormányzatnál semmisítette már meg a Kúria a hivatkozott szakaszt, mivel duplikálja a szabályozást, ugyanis a szabálysértési törvényben van egy kiváló tényállás erre a tilalmazott magatartásra.
A jogbiztonság követelményét nélkülöző jogszabályok, illetve jogintézmények, szervek működése az egyik sarokpontja volt az AB határozat főszövegének is, mely szerint egyébként önmagában a túl általános felhatalmazás nem probléma, hiszen az önkormányzatok felett törvényességi felügyeletet gyakorolnak a kormányhivatalok, a rendelet alapján kiszabott bírságot aggályosnak találó
- 9/10 -
ügyfél bírósághoz fordulhat, a Kúria Önkormányzati Tanácsának is vannak feladatai a rendelet vizsgálatával és esetleges hatályon kívül helyezésével kapcsolatban, így nincs ok aggodalomra, "őrzik az őrzőket".
A különvélemények között utalás történik az indítványozó ombudsman jelentésére, mely szerint a kormányhivatalok külön jelezték, hogy az Mötv. - jogállami garanciáknak nem megfelelő - vonatkozó rendelkezése jelentősen akadályozza, hogy e tárgykörben megfelelően eleget tudjanak tenni törvényességi feladataiknak (magyarul: rengeteg a rossz rendelet országszerte). Az ombudsmani célvizsgálat keretében tömegével tártak fel típushibákat, illetve rámutattak arra is, hogy a bírságbevétel érdekében egyes önkormányzatok hihetetlenül széleskörűen szabályozták a tilalmazott magatartásokat és a településen hosszú időn keresztül dömpingszerűen bírságoltak.
Típushiba mindenhol a szabálysértési tényállások "újraszabályozása" a helyi önkormányzati rendeletekben, illetve az ombudsmani jelentés szerint az "egészen abszurd és szokatlan, soha nem létező közösségi együttélési szabályok feltételezése és számonkérése", például az ingatlan tisztántartása körében társasházi magántulajdonú magánlakás rendszeres takarításának követelménye, amely egyértelműen sérti a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogot. A személyiségi jogi sérelmen túl többek között felmerül a normavilágosság követelménye is, tehát az, hogy az ennyire általános jogi fogalmak szakmai tartalmát hogyan lehet kitölteni: jelen esetben mit jelent a "rendszeres", napi, heti, havi rendszerességet vagy valami mást?
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
