Mottó:
"Míg a felnőtt elítéltek megjavítása terén még a legjobb lelkületűeket is elhagyja a remény, addig az elbukott fiatalkorúak felemelésének munkáját, legyen az bár megvalósíthatatlan eszmény, csüggedés nélkül végeznünk kell, mint a humanizmus parancsolta kötelezettséget. Ha azonban a dolgot mélyebben megvizsgáljuk, szemünkbe ötlik, hogy ez az emberbaráti tevékenység fiatalkorúak ezreit menti meg a tisztességes munkának, közülük is százakat megóv attól, hogy ellenünk bűnt kövessenek el, egyúttal az államot azoktól az óriási költségektől, amelyeket a büntetőeljárás lefolytatása, a börtönök fenntartása ma hazánknak okoznak. Eszerint a fiatalkorúak megmentése olyan gazdasági cél is, melyet a társadalom értelmes részének szem előtt kell tartaniok."
Balogh Jenő: Fiatalkorúak és büntetőjog (1909)
"Vádlott 09.00 óra körüli időben az utcán meglátta a misére tartó, akkor 72 éves sértettet. Vádlott hátulról megközelítette, majd a kezében tartott retikült a sértett kezéből olyan erővel kirántotta, hogy annak következtében a retikül füle elszakadt, majd a mozdulat erejétől a sértett a földre, a jobb vállára esett. A retikülben volt a sértett 1000 forint értékű imakönyve, 3000 forint értékű szemüvege, valamint 1000 forint értékű lakáskulcsa és 500 forint készpénze. Az elvett retiküllel a vádlott a helyszínről elszaladt, magára hagyva a földön fekvő sértettet. A cselekmény következtében okozott kár az eljárás során nem térült meg. A sértett a büntetőeljárás során polgári igényt nem terjesztett elő."
"Vádlottak 11 óra 25 perc körüli időben meglátta a kereszteződésben gyalogló 79 éves sértettet, majd elhatározták, hogy a sértett kezében lévő vászonszatyrot, az abban lévő értékkel együtt megszerzik. Ennek érdekében a vádlottak a sértettet követték, majd az I. r. vádlott a sértett blúzát annak nyaki részénél megragadta, miközben II. r. vádlott húzni kezdte a sértett bal kezében lévő táskát. A sértett ellenállt a húzásnak és annak megtartása érdekében jobb kezével ráfogott a szatyorra, de a II. r. vádlott a szatyrot a sértett kezéből kirántotta oly erővel, hogy annak hatására a sértett a földre zuhant és ösztönösen elengedte a szatyrot. Vádlottak a szatyrot magukkal vitték, a sértettet pedig a helyszínen magára hagyták. A sértett szatyrában volt 600 000 forint névértékű Kincstári Takarékjegy valamint 200 000 forint készpénz. Az eljárás során az eltulajdonított Kincstári Takarékjegy ellenértékét a Magyar Posta Zrt. a sértettnek megfizette. Sértett a cselekmény során következtében 8 napon belül gyógyuló sérülést, a bal csuklótájék és a bal kéz zúzódását szenvedte el. Sértett az eljárás során polgári jogi igényt jelentett be 200 000 forint összeg erejéig, kamatokra azonban nem tartott igényt."
A Btk. fiatalkorúnak tekinti azt, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem [Btk. 105. § (1) bek.]. Fiatalkorúakkal szemben büntetés és elsődlegesen nevelési céllal intézkedés is alkalmazható. A büntetés vagy intézkedés, a megtorlás vagy nevelés, mint szankció megválasztásánál azonban eltérést mutat az életkor 12-14 év közöttiek és a 14 év felettiek között. Sem a gyermekvédelemben dolgozók sem a rendőrök között nem ismeretlen az érzés, ami akkor keletkezik, amikor egy folyamat jelleggel, szinte megállíthatatlan tempóban kriminalizálódó fiatal megmentése során a problémakezelő-kísérletező, küzdelmekkel és aggodalmakkal kísért fejlődéstörténet elér a 14. életévhez.
A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 4. §-a értelmében, ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat. Az új Btk. hatása a javítóintézeti nevelés folyamatában még nem érzékelhető. Jelenleg az intézmény még a felkészülés fázisában éli hétköznapjait és várja a 14 évnél fiatalabb és a 19 évnél idősebb generáció megjelenését. A 2013. július 1-jével hatályba lépett új Btk. egyes bűncselekmények elkövetése esetében leszállította a büntethetőségi korhatárt a bűncselekmény elkövetésekor betöltött tizennegyedik életévről tizenkettedik életévre. Főszabály maradt továbbra is, hogy nem büntethető az, aki a bűncselekmény elkövetésékor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Az emberölés alap- és minősített esetei, az erős felindulásban elkövetett emberölés, az életveszélyt vagy halált okozó testi sértés, a rablás- és minősített esetei, illetve a kifosztás minősített esetei azok, amikor a büntethetőségi kor meghatározásával kapcsolatos főszabály módosul. Ezekben az esetekben az elkövető, amennyiben az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással és az elkövetéskor a tizenkette-
- 19/20 -
dik életévét betöltötte, felelősségre vonhatóvá vált. Egyebekben a büntetőjogi felelősséget kizárja a gyermekkor.
Vélhetően sajátos és minden bizonnyal vaskos dilemma-tár készül majd el a végrehajtás gyakorlati tapasztalata alapján. Mi történik ugyanis azokban az esetben, amikor a 14. életévét még be nem töltött fiatal olyan bűncselekményt követ el az előzetes letartóztatása, vagy a javítóintézeti nevelése időtartama alatt, amiért nem vonható felelősségre? Az életkora kizárja a büntetőjogi felelősségre vonást, egyébként éppen annak a folyamatnak a részese, amelyben büntetőjogi felelősségét megállapítják.
A gyermekkorú bűnelkövetők leggyakrabban más gyermekkorú társukkal együtt követik el cselekményeiket. Ismert ugyanakkor a gyermekkorúval elkövettetett cselekmények különös veszélyessége és ennek a jelenségnek a célszerű, hatékony kezelésével kapcsolatos nehézségek. Gondoljunk e körben például a koldultató, a kifosztó, a rabszolgatartó, az öregező, a prostitúcióval dolgoztató, jól szervezett maffia-klán családok gyermekáldozataira! Fejlődéslélektani vonatkozások és a pszichés torzulások lehetőségei ebben az életszakaszban és ebben a kriminalizálódási folyamatban különösen indokolják a jelenség részletes vizsgálatát annak érdekében, hogy valóban időben tudjon fékeződni vagy megállni a gyermekkorúak kriminalizálódásának folyamata.
A javítóintézeti nevelésre ítéltek és az előzetes letartóztatásukat javítóintézetben töltő fiatalok jelentős része tizennyolc év alatti, pontosabban inkább tizenhat, tizenhét éves. Ők is útkeresők, hitkeresők, agresszívek, ugyanakkor szeretetre vágyó gyerekek, akik hosszabb rövidebb időn keresztül - esetleg családjukban - kriminalizálódtak, akik elvesztették bizalmukat a felnőtt társadalomban, akik nem várhatnak arra, hogy valaki segít nekik a helyes utat megtalálni, mert azt élik meg, hogy általában azonnal kell dönteniük, így szinte mindig hibáznak, és ezzel elérik, hogy problémáikkal felperzselnek minden hasznos, követésre méltó emberi kapcsolatot, ha egyáltalán volt ilyenben részük… Mindezek ellenére reménykednek, sokszor maguk sem tudják miben és még miért, de remélik, hogy egyszer minden megváltozik az életükben, és sorsuk jobbra fordul. Ebben az állapotukban találkoznak a javítóintézetben olyan segítőkkel, akik egyéni fejlesztéssel, terápiás jellegű kíséréssel alkalmat és lehetőséget adnak arra a fiatalnak, hogy megállhasson másként szemlélni a világot, és megtapasztalhassa a követelménytámasztás következményeit.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
