Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (Obtv.) az országgyűlési biztost a hatóságok, közszolgáltatást végző szervek tevékenységének vizsgálatára hatalmazza fel. Az országgyűlési biztos segítségét - életkorától, cselekvőképességétől függetlenül - bárki kérheti, akinek megítélése szerint a hatóság eljárása/mulasztása alapvető jogaival összefüggésben visszásságot okozott. A vizsgálat további feltétele - a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata kivételével - a közigazgatási jogorvoslati lehetőség kimerítése, illetve a jogorvoslati lehetőség biztosításának hiánya. Ezen feltételek fennállása esetén az országgyűlési biztos hivatalból is eljárhat. Eljárását kizárja, ha a sérelmezett határozat felülvizsgálata iránt bírósági eljárás indult, vagy az ügyben jogerős bírósági határozat született. Az Obtv. alkalmazásában hatóságnak minősül a közigazgatási feladatot ellátó szerv. Ezen törvényi felhatalmazás teszi lehetővé az országgyűlési biztos számára a gyermekjóléti szolgáltatók, a gyermekvédelmi gondoskodásban élők számára otthont nyújtó, ellátást biztosító nevelőszülők, lakásotthonok, gyermekotthonok, gyermekvédelmi szakszolgálatok vizsgálatát. A gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) 12. § (2)[1] bekezdése az országgyűlési biztost a gyermeki jogok védelmére kötelezi. Jelen tanulmány a klasszikus hatóságok (jegyzői gyámhatóságok, városi gyámhivatalok) munkáját érintő, elsősorban panaszra indult vizsgálatok tapasztalatait, megállapításait foglalja össze.
A jegyző feladat és hatáskörébe tartozó ügyek[2] közül az országgyűlési biztos hivatalánál panaszként nagyobbrészt a védelembe vétel, illetőleg az ideiglenes hatályú elhelyezés jelenik meg. Ennek okát egyrészt abban látom, hogy a gyámhatóság feladat- és hatáskörébe kevesebb ügycsoport tartozik, mint a gyámhivataléba, másrészt ezek kevésbé "érzékeny" területek. A védelembe vétel a szülői felügyeletet nem érinti, az ideiglenes hatályú elhelyezés pedig olyan függő jogi helyzet, amelynek felülvizsgálata a gyermek családba való visszakerülését is eredményezheti. A védelembe vétel célja a veszélyeztetett gyermek családi környezetben való nevelkedésének - külső segítséggel történő - biztosítása. A Gyvt. 1997. november 1-jét követő hatálybalépésekor a települések jelentős részében még nem működött gyermekjóléti szolgálat. A működők feladataik ellátásának módját, szakmai kompetenciáikat keresték, megpróbálva definiálni magukat a gyermekvédelmi ellátórendszerben. Ebben az időszakban a gyermekjóléti szolgálat javaslatára nagyon ritkán indult védelembe vételi eljárás. A kisebb településeken jelenleg is tapasztalható a "kapcsolt munkakörben" történő feladatellátás, vagyis az ügyintéző birtokvédelemmel, majd építésüggyel, ezt követően gyámügyekkel foglakozik, ami azt eredményezi, hogy szakmailag egyik területben sem tud igazán elmélyülni. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) vonatkozó rendelkezései szerint a jegyzőnek a védelembe vételi eljárás során tárgyalást kell tartania. A tárgyalás célja, hogy hozzásegítse a szülőt és a gyermeket a védelembe vétel okának, céljának jogkövetkezményeinek megismeréséhez. A tárgyalás megtartása nélkül elrendelt védelembe vétel ma is tapasztalható. Ha a szülők szóbeli "ígéretet" tesznek a családgondozóval való együttműködésre, a védelembe vételre akkor sem kerül sor, ha az előzményi iratok alapján indokolt lenne a hatósági intézkedés. A védelembe vételi határozatokra jellemző a szülőkre vonatkozó kötelezések, figyelmeztetések, felszólítások általánossága, formális volta. Sajnálatos, hogy a családgondozó által készített egyéni gondozási-nevelési tervekben meghatározott feladatok is általános megfogalmazásokat tartalmaznak, hiányoznak a határidők, a felelősök. A terv készítésében nem vonják be a gyermeket és/vagy a szülőt sem, azt aláírásukkal sem hitelesíthetik. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülésen 2007 végén éhen halt gyermek ügyében hivatalból folytatott vizsgálat a hatóság és a szolgáltatók közös felelősségére mutatott rá. A vizsgált esetben az éveken át fenntartott, formális védelembe vétel, a gyermek érdekét szolgáló hatósági intézkedés - családból való kiemelés - elmulasztása a gyermek halálához vezetett.[3] Azokban az esetekben, amikor a gyermekjóléti szolgálat az alapellátásban folytatott igen rövid, egy-két hónapos "gondozás" után, annak eredménytelenségére hivatkozva tesz javaslatot a védelembe vételre, és a hatósági intézkedést követően - többnyire más kirendelhető szakember hiányában - ugyanaz a családgondozó látja el a feladatot, a gondozási folyamat eredménytelensége prognosztizálható.
A kamaszkorú gyermekükkel való problémák rendezéséhez (otthonról való kimaradás, nem megfelelő baráti társaság, a szülő számára elfogadhatatlan partner, a szexuális élet korai megkezdése) sokszor maguk a szülők kérik a gyermekjóléti szolgálat segítségét. Megoldásnak a gyermek "intézetbe küldését" látják, ennek hiányában az alapellátástól, illetőleg a hatósági intézkedéstől várják gyermekük gyors "megjavítását". Ha ez nem történik meg, a szülők - együttműködésük hiányában is - a szolgáltatókat, a hatóságokat hibáztatják. Ha a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján a vizsgálat megállapítja, hogy a védelembe vételi eljárást, a felülvizsgálatot a gyámhatóság a hatályos jogszabályoknak megfelelően folytatta le, valamint a segítő tevékenység is a gyermek érdekében történt, a szülőket tájékoztatjuk arról, hogy a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítése, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetése csak a szülők, a gyermek, a szolgáltatást nyújtó és az egyéb segítők közös munkájával lehetséges. A gyermekjóléti szolgálat nem mentesítheti a szülőket a szülői felügyeletből adódó kötelezettségek teljesítése alól.
A szexuális abúzussal érintett gyermekek az őket ért zaklatást szinte minden esetben titkolják, gyakran felnőtt korukig magukba zárják, ezért a gyermek egészséges fejlődéshez való joga érvényesülése érdekében - a legcsekélyebb gyanú esetén is - a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai, a hatóságok kötelesek a gyermek védelme érdekében a szükségesnek tartott intézkedéseket megtenni. Amennyiben az eljárás családtagot (pl. mostohaszülőt, nagyszülőt) érint, a gyermeket gondozó szülő azt gyakran zaklatásnak tartja. A tények tisztázása - lehetőség szerint teljes körű feltárása - nélkül azonban nem születhet döntés annak megalapozottságáról, vagy hiányáról. A szolgáltatók és hatóságok mulasztása következtében az alábbi vizsgálat az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében deklarált, a gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető védelemhez és gondoskodáshoz való joga sérelmét állapította meg. A gyermekjóléti szolgálat segítségét az anya alkoholista férjének a családot bántalmazó magatartása miatt kérte. Az alapellátásban való gondozás során a két leánygyermekről kapott pedagógiai jellemzés utalt visszahúzódó magatartásukra, az érintésre való megrettenésükre, a kisebbik lány tekintetében a fejlődő nőiesség eltitkolására. A nagyapa részéről való szexuális zaklatás gyanúját a családgondozó feljegyzése rögzítette. A gyermekjóléti szolgálat pszichiátere az anya kezeletlen pszichés betegsége miatt javasolta a gyermekek védelembe vételét, és többször felajánlotta a családtagok terápiás kezelését, amivel megerősíthető vagy kizárható lett volna a szexuális bántalmazás gyanúja. A kezelést az anya visszautasította. A szexuális zaklatással kapcsolatban az anya tájékoztatást kapott a gyermekjóléti szolgálat lehetőségeiről és kötelezettségéről, egyéb intézkedés azonban nem történt. Az anya - miután azt élte meg, hogy az a probléma, amelyben segítséget kért, nem oldódott meg - a felmerült szexuális bántalmazás gyanúját pedig hárította, nem volt hajlandó együttműködni sem a gyermekjóléti szolgálattal, sem a gyámhatósággal. Az együttműködés hiányára hivatkozva a jegyző kérte a védelembe vételi eljárásból való kizárását, melynek a felettes hatóság helyt adott. Az eljárást lefolytató jegyző nem hallgatta meg a családot már évek óta gondozó gyermekjóléti szolgálat családgondozóját, a szexuális abúzusra utaló jelzést figyelmen kívül hagyta, nem vette figyelembe a pszichiáternek az anya betegségére utaló azon jelzését sem, miszerint az anya kezeletlen pszichés problémáival gyermekei egészséges fejlődését veszélyezteti. A jegyző annak formális lefolytatását követően a védelembe vételi eljárást megszüntette.[4]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
