"Béke és szabadság biztonság nélkül nem lehetséges. Még senki, aki azt állítja, hogy a békében és szabadságban történő újraegyesítés és az európai integráció között feloldhatatlan ellentét van, nem árulta el azt a titkot, hogy milyen más módon és mi által jöhetne létre békében és biztonságban az egyesítés, és hogyan lehetne másképp biztosítani azt, mint az európai integráció útján..." Ezt nyilatkozta Konrad Adenauer, a XX. század kiemelkedő politikusa.
Születésének 130. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást a Konrad Adenauer Alapítvány és a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara a 48-as téri épület földszinti kerengőjében 2006 március 21 és április 7 között. "Konrad Adenauer - egy európai német", aki gazdag életútján mindig közhasznú célokért tevékenykedett a kereszténydemokrácia szellemében. Életútja sok sikert, de tragikus eseményt is felölel.
1876-ban született Kölnben, majd Freiburgban, Münchenben, Bonnban végezte középiskolai és jogi tanulmányait. 1904-ben vette feleségül Emma Weyert, három gyermekük született: Konrad, Max, Ria. Köln alpolgármestere volt már, amikor 1916-ban elhunyt Emma asszony. 1919-ben házasságot kötött Gussi Zinsserrel, négy gyermekük született: Paul, Lotte, Libet, Georg. Nagy szeretetben, keresztény hittel élte családi életét, 1948-ban megözvegyült.
Politikusi pályáján volt a Porosz Államtanács elnöke, 1922-ben a Német Katolikusok 61. Kongresszusának elnöke.
1934-ben letartóztatják, menekül - száműzetés Kölnből -, rendőri felügyelet alatt áll.
1944- ben tartóztatják le másodszor, ekkor a brauweileri Gestapo-börtön foglya.
1945- ben az amerikai hatóságok helyezik vissza főpolgármesteri tisztébe.
1946- ban a CDU első elnöke a brit megszállási övezetben.
1949-ben a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, majd a CDU első elnöke 1966-ig, ezután tiszteletbeli elnöke.
Három alkalommal újraválasztják, míg 1963-ban ő mond le kancellári tisztéről. Ekkor átadja hivatalát az addigi gazdasági miniszternek, Ludwig Erhardtnak. Ezt követően 1967 április 19-én bekövetkező haláláig a maga által épített rhöndorfi házában dolgozott emlékiratain.
1949 szeptember 1-jén ült össze a Parlamenti Tanács, amelynek feladata volt, hogy a nyugati megszállási övezetek részére kidolgozza az alkotmányt. 65 tagját a 11 tartományi parlament választotta, s közöttük volt Adenauer is, aki a CDU frakcióvezetője Düsseldorfban, a tartományi parlamentben. A Parlamenti Tanács tagjai őt választották meg elnöknek, s a tanács egészen 1949 május 8-ig, az Alaptörvény elfogadásáig ülésezett. Az Alaptörvény 1949 május 23-án lépett életbe.
Az egyházakkal és a szakszervezetekkel való együttműködés is fontos részét képezi munkásságának. Adenauer 1953 október 10-i kormánynyilatkozata a szociális piacgazdaságról így szól: " A szociális piacgazdaságban a szabadságnak két összetevője bontakozhat ki: szabadságot biztosít az állam hivatalával szemben, de ugyanezt jelenti a csoportérdekekkel szemben is. A társadalom érdeke előbbrevaló, mint a gazdaság egyes csoportjainak érdeke." E cél elérése érdekében az Adenauer-kormány több törvényt
- 148/149 -
kezdeményezett, például a nehézipari dolgozók, bányászok érdekvédelméről, az üzemi alkotmányról szóló törvényt, és az ún. kartelltörvényt.
A Volkswagen a gazdasági csoda egyik jelképévé vált. A háború után új lakások és munkahelyek millióiról gondoskodott.
1955-re 1 millió alá csökkent a munkanélküliek száma a folyamatosan érkező menekültek ellenére, majd az 1960-as évek elejére 154 000-re.
1956-ban a második lakásépítési törvény újabb 1,8 millió szociális lakás építéséről rendelkezett, a következő évben még 4 millió lakás épült. A nyugdíjreform révén - amely a szociális igazságosság meghatározója - a nyugdíjakat hozzáigazították a nemzetgazdasági fejlődéshez. Ez a nyugdíjak jelentős emelkedésével járt együtt.
Államférfiként Bulganyinnal, Kennedyvel, Churchillel és De Gaullal is találkozott.
1955 szeptemberében Moszkvában tárgyalt Hruscsov pártfőtitkárral és Bulganyin miniszterelnökkel. Látogatásának célja: a hadifoglyok hazatérése és a diplomáciai kapcsolatok felvétele. A találkozás eredményeként az NSZK és a Szovjetunió felveszik a diplomáciai kapcsolatot, és a szovjetek szabadon engedik a még élő 9626 hadifoglyot és a mintegy kétszer annyi polgári integráltat.
A Marshall-terv, a légi híd, a katonai védelem és a menekültügyi probléma megoldásához nyújtott anyagi segítség, amit az USA a háború utáni Németországnak nyújtott. Adenauer igyekezett kiépíteni a kapcsolatokat az egykori háborús ellenféllel. Így került sor 1954 október 29-én az amerikai-német barátsági szerződés aláírására.
1954 október 23-án aláírták a párizsi szerződéseket. Ez a Német Szövetségi Köztársaság számára a megszállt státus megszüntetését, a szuverenitás helyreállítását, az EGK-ba és a NATO-ba való felvételét, valamint a német egyesítés és a Saar-vidék kérdésében a támogatást jelenti.
Ez olvasható a Szövetségi Kormány proklamációjában a szuverenitás visszanyerése alkalmából: "...A Szövetségi Kormány mélységes elégtétellel állapítja meg: Szabad és független állam vagyunk. Ami a növekvő bizalom által előkészíttetett, ma jogerős tény: szabadok vagyunk szabadok között és igazi partnerei egykori megszállóinknak. Célunk: szabad és egyesített Németország szabad és egyesült Európában."
A háború végén a nyomor és ínség volt Németország életének meghatározója is. A nemzetiszocialista uralom itt is romokat hagyott maga után. A németek eljátszották a világ bizalmát. A szolgaságból újra vissza kellett térni a szabadságba, ami hosszú és nehéz folyamat volt. Sok millió menekült és elűzött lelt új hazára Németország szabad felében. Ez nagy kihívás volt. A sok menekült és a háborús károkat szenvedtek megsegítésére lépett életbe 1952-ben a károk kiegyenlítéséről szóló törvény. Az volt a cél, hogy a háborúban különböző mértékben károsult polgárokat azonos kiinduló helyzetbe hozzák.
Adenauer kancellár megbékélésre törekedett Izraellel és a zsidósággal is. Gyakorló keresztényként ezt lelkiismereti küldetésnek tartotta. A nácik zsidóüldözése miatt komolyan besározódott a németség. 1952. március 21-én Hágában kezdődnek meg a jóvátételi tárgyalások Izrael állam képviselőivel és a "Conference on Jewish Material Claims against Germany"-vel. Adenauer és az izraeli külügyminiszter aláírását követően a jóvátételi szerződés 1953. március 27-én életbe lépett.
Az 1963 január 22-én megkötött német-francia barátsági szerződés Konrad Adenauer életművének megkoronázása. A reimsi székesegyházban, a francia királyok koronázási templomában, ünnepi istentiszteleten elmélyült a megbékélés. Ennek előzménye volt Adenauer 1962. évi hivatalos látogatása, amelynek során De Gaulle kijelentette: "Németország és Franciaország összefog, hogy szolgálói legyenek a szabadságnak, az egymás közti testvéri fejlődésnek kontinensünk nyugati államai között, a szabad világ és az óceán két partja között, ami talán egy szép napon Európa és ezáltal minden ember számára hasznossá válik."
A kiállítás is tanúsítja, hogy Konrad Adenauer személye irányt mutatott a német politikának. Döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Németország megtalálta az utat a szabad népek közösségébe. Tudta, hogy a demokrácia akkor maradhat fenn, ha szigorú erkölcsi normákon és a polgárok értékközpontú egyetértésén alapul. A béke és szabadság új európai rendjének megteremtése volt a célja, s az, hogy a világot közelebb vigye a békéhez. Vállalta alapelveit, türelmesen dolgozott elgondolásai megvalósításán.
A kiállítás gazdag képi világa sokak érdeklődését felkeltette, nemcsak egy kiemelkedő ember életét, hanem rajta keresztül a XX. század egy meghatározó szakaszát is bemutatta. Ez is rámutat arra, hogy egy-egy évforduló mennyire alkalmas a múlt és a történelem fontos személyiségeinek megismerésére.
Nekünk, magyaroknak is biztatást, útmutatót adott, amely napjainkig érvényes: "Mi, németek, szimpatizálunk minden olyan nemzettel, amely a szabadságáért harcol, ugyanúgy, ahogy mi, a német nép is szabadságot követelünk magunknak, de különlegesen szimpatikusak nekünk azon nemzetek, azon keresztény nemzetek, akik a szabadságukért még meghalni is készek." ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző demonstrátor.
Visszaugrás
