"Az európai jogalkotás és a nemzetközi modelltörvények hatása a nemzeti törvényhozásra" volt a címe annak, az Igazságügyi Minisztérium, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszéke, és a Hamburgi Max-Planck-Institut für Ausländisches und Internationales Privatrecht által közösen rendezett Magyar-Német Civiljogi Konferenciának, amely 2002. május 23-24-én került megrendezésre az ELTE Álam- és Jogtudományi Karának Kari Tanácstermében. A konferencián a német vendégek mellett a hazai tudományos élet és joggyakorlat számos képviselője vett részt. A konferencia vitaindító referátumait Dr. Vékás Lajos egyetemi tanár ("Nemzeti törvényhozás az Európai Közösség jogalkotásának és a nemzetközi modelltörvények hatása alatt"), Prof Dr. Michaels ("Jogegységesítés versus a jogrendszer sokfélesége"), Dr. Harmathy Attila egyetemi tanár ("Fejlődési irányok a magyar kötelmi jogban"), Prof. Dr. Mankowski ("Az európai fogyasztóvédelmi szerződési jog strukturális elemei"), Prof. Dr. Siehr ("Tulajdonátruházás") Dr. Darázs Lénárd LL.M (Heidelberg) ("Az Európai Közösség vertikális versenykorlátozásokra vonatkozó csoportmentesítési rendelete és a nemzeti kartelljog alkalmazhatósága a forgalmazási kötöttségekre"), Prof. Dr. Mar-tinek ("A forgalmazási szerződések szerződési jogi kezelése") és Prof. Dr. Immenga ("Kartelljogi keretek" címmel tartották). A konferencia levezető elnöke Prof. Dr. Basedow és Prof. Dr. Hopt voltak. A konferenciára elsősorban az adott alkalmat, hogy Németországban és Magyarországon párhuzamosan zajlik a magánjog reformja. A német kötelmi jogi reform 2002. január 1-jén lépett hatályba, és a magyar magánjog átfogó rekodifikáció-ja is jelentősen előrehaladt azáltal, hogy a Kodifikációs Bizottság elkészítette és közzétette az új Ptk. koncepcióját. Érdemes tehát megvizsgálni, hogyan hatott e folyamatokra egyrészt az európai jogharmonizáció, másrészt pedig a nemzetközi modelltörvények (principles). Az alábbiakban e konferencia eredményeit kíséreljük meg összefoglalni.
A nagy nemzeti polgári törvénykönyvek kodifikációs munkálatai a XVIII. században kezdődtek. Ekkor, majd a XIX. században, valamint a XX. század első felében a kodifikáció nemzeti, nemzetállami síkon zajlott. E kodifikációk elsődleges célja a nemzeti piaci, valamint általában a piaci feltételek egységesítése és ez által a kereskedelem, a gazdaság élénkítése volt, ugyanakkor a nemzeti polgári törvénykönyvek megalkotása szimbolikus, a nemzeti egységet kifejező jelleggel is bírt. A XX. század második felében előtérbe kerültek a jogösszehasonlító megfontolások, módszerek, a kodifikáció azonban továbbra is nemzeti jogalkotási kérdés maradt. Ez figyelhető meg a hatályos magyar Ptk. megalkotása kapcsán is. A Ptk. század eleji tervezetein tetten érhető az osztrák ABGB, a német BGB hatása, az 1928-as MTJ pedig a svájci ZGB, OR bizonyos jeleit is magán viseli (pl. a joggal való visszaélés tilalma). A konferencia tárgyát képező kérdés elsőként a XX. század második felében zajló polgári jogi kodi-fikáció(k) során merült fel. A holland Ptk. kodifikációs munkálatai 1946-ban kezdődtek, a törvény végül 1992-ben született meg. Itt is nemzeti kódexről van szó, amely azonban már figyelembe vette a modern jogegységesítési törekvések, köztük a mo-delljogok (Principles, továbbiakban Alapelvek) eredményeit is.
A modelljogok (Alapelvek) körében általában két mértékadó modelltörvényt érdemes kiemelni: az Európai Szerződési Alapelveket és az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződései Alapelveit. Ezekről elmondható, hogy pozitívan fogadta őket a jogtudomány, a konferencián jelenlévő Prof. Michaels egyenesen a szerződési jog általános orvosságának nevezte egyik cikkében. Ezen nem változtat az sem, hogy e modelljogok alkalmazhatósága kapcsán vannak bizonytalan pontok: ilyen például az Alapelvek kollíziós jogi, általános eljárásjogi alkalmazhatósága a rendes, illetve a választott bíróságok előtt.
Az Alapelvek tulajdonképpen az alábbi hármas célkitűzést igyekeznek megvalósítani, illetőleg alkotói ezeket tartották szem előtt: közvetett piacszabályozó funkció (a nemzetközi kereskedelem élénkítése, feltételeinek egységesítése, egyszerűsítése); jogegységesítő funkció (a közösségi jog egyfajta konszolidációja, a civil law és a common law közelítése, a jövőbeli európai magánjogi jogegységesítés alapjainak megteremtése); és a modelltör-vény funkció (egy modernizált lex mercatoria létrehozása, általános alapelvek kikristályosítása, feldolgozása a jogalkalmazás számára, s végül, de nem utolsósorban megoldási javaslatok felsorakoztatása a magánjogi reform előtt álló közép- és kelet-európai államok számára). Az Alapelvek ezzel egyidejűleg alapvető és meggyőző értékválasztást is tartalmaznak.
Az alapelveket és a közösségi jogi jogegységesítést megfigyelve érzékelhető, hogy míg az Alapelvek modellek, vagyis szabályaiknak esetleges átvétele az önkéntességen alapul; tartalommeghatározó értékkritériumuk a kiegyenlítő igazságosság, s erre vonatkozóan tartalmaznak modellszabályokat; továbbá céljuk nem a (közvetlen) piacszabályozás, mint az Eu rendeleteknek és irányelveknek. Addig a közösségi jog átvétele kapcsán ezzel szemben hiányzik az önkéntesség, azokat kötelező átültetni a nemzeti jogba. A tagállam nem válogathat, a tagjelölt ország még kevésbé. Az Alapelvek hatása Európában (az európai reformok tekintetében) elsősorban közvetett. A német kötelmi jogi reformot inkább a fogyasztói adásvételről szóló irányelv "motiválta," és annak kapcsán például sokkal inkább tetten érhető a Bécsi Vételi Konvenció hatása mint az Alapelveké. A magyar Koncepció számos ponton támaszkodott az Alapelvekre. Fontos azonosság, hogy a Kodifikációs Bizottság a monista koncepciót fogadta el, vagyis az új Ptk. egységes lesz, nem lesz külön kereskedelmi törvény. Ebből viszont következik az, hogy az új Ptk.-nak a fogyasztói ügyletek, és a kereskedelmi szerződések kapcsán felmerülő kodifikációs szükségleteknek egyaránt eleget kell tennie.
A magánjogot érintő közösségi jogi szabályozás egyes (problematikus) kérdései kapcsán mindenekelőtt meg kell említeni a minimumharmonizáció elvét. Ennek vannak előnyei, mint például a rugalmasság, de hátrányai is. Ez utóbbiak körében mindenekelőtt az említendő, hogy a szabályokat politikai kompromisszumok befolyásolják. Ennek eredményeként pedig a nem teljes mértékben egységes szabályozás a versenyegyenlőség ellen hat. Felmerülnek további konkrét problémák is. Itt említendő a (kötelező) harmonizációt meghaladó nemzeti (fogyasztó)védel-mi szabályok alkalmazhatósága. Kérdés, hogy érvényesülnek-e ezek a belső piacot érintő, nemzetközi esetekben, ha például a kollíziós jog a szigorúbb nemzeti fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazásához vezet? Nem hanyagolható el az átvenni kötelező szabályozási körön túli alkalmazás problémája sem. Ebben is vonható párhuzam a magyar és a német magánjogi reform között, amennyiben egyes, a fogyasztói adásvételre irányadó szabályokat mind a német, mind a magyar reform általánossá kíván tenni. Kérdés, hogy miképp lehet eleget tenni ilyen esetekben az irányelvkonform jogértelmezés követelményének, s hogy az irányelvkonform jogértelmezés követelményét csak a belső piacot érintő esetekben lehet-e figyelembe venni? További probléma, hogy hogyan alakul az irányelvkonform jogértelmezés, ha a nemzeti jogalkotó nem egyértelműen (hiányosan, hibásan) ülteti át az irányelveket? Példaként említhető a kógens regressz igény az adásvételi jogban, amely eredetileg a fogyasztói adásvételről szóló irányelvben szerepel, a BGB 478. § (4)-(5) bekezdése mégis általában teszi kötelezővé. Ez legalábbis problematikus megoldás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
