A 21. század bevándorlási hullámának eredményeként egyre többször találkozunk mindennapi hírfogyasztásunk során az iszlám jog európai vonatkozásaival, mint például a muszlim nők testrészeit elfedő viselet megengedésével vagy éppen tiltásával az Európai Unió tagállamaiban, a vallási (sharia-n alapuló) választottbíráskodás létjogosultságának megkérdőjelezésével, vagy a menekült és oltalmazott muszlim nők reprodukciós jogaival. Általános nézet, miszerint a bevándorló magával hozza saját kultúráját, vallási szokásait és a legtöbb esetben "ragaszkodik a származása szerinti országban élvezett státuszához és az ott korábban gyakorolt jogaihoz"[2], ami bizonyos szokások, bevett gyakorlatok esetén emberi jogi és egyéb jogi kérdéseket vethet fel, nemcsak a harmadik országokban, hanem az európai befogadó államokban is. Megsokszorozódott azon esetek száma a tagállamok bíróságai és az Európai Unió Bírósága előtt, ahol a bíráknak vallási fórumok által hozott határozatok elismeréséről, illetve egyéb kulturális és vallási gyakorlatok joghatásairól kell ítéletet hozniuk, illetve bizonyos esetekben hatáskörük hiányát megállapítani. A tanulmány témája az iszlám jogban erősen vitatott hármas talaq intézménye, amely egyoldalú és azonnali válást jelent a férfi részéről, a talaq szó háromszori kimondásával, bírósági tárgyalás nélkül, megfosztva a feleséget a tartástól, extrém esetekben a gyermekek felügyeleti jogától, azonnali távozásra ítélve a közös otthonból a házastársat. A házasság felbontásának ezen formáját huszonkét muszlim országban tiltották be, azonban a kérdés folyamatos aktualitását bizonyítja, hogy Indiában csak 2017 tavaszán mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a jogintézmény alkotmányellenességét, 2017 decemberében, az indiai parlament alsóháza elfogadta a hármas talaq betiltására irányuló törvényjavaslatot, azonban a válási formát betiltó törvény még mindig nem lépett hatályba, a felsőházi megvitatáson elbukott, ezért 2018-ban is több tucat azonnali válást regisztráltak az indiai hatóságok.[3]
Az iszlám jog a házasság megszűnésének három alapesetét ismeri el: a házasság megszűnik bármelyik fél halála, valamint a házastársak, illetve a bíróság által kimondott válás esetén[4]. A válásnak meglehetősen sok típusa ismert, a csoportosítás lehetséges aszerint, hogy ki bontja fel a házasságot: a férj, a feleség, közös megegyezésen alapul a döntés, esetleg a bíróság; továbbá, hogy a válás visszavonható-e vagy végleges.[5] Egy másik kategorizálás szerint elkülöníthetjük egymástól az ún. hivatalos (talaq-al-sunna) és a nem hivatalos válást (talaq-al-bid’a). Ha a házasságfelbontás típusa Mohamed próféta idejéből származik és ezáltal szerepel a Koránban, akkor hivatalos, ha nem felel meg ezen kritériumoknak, akkor nem hivatalos válásról beszélhetünk. A második csoporthoz tartozó, szokásjogban szereplő aktusok nem találhatóak meg a sharia-ban, "újításoknak" is szokták őket nevezni[6]. Többek között ezen oknál fogva is erősen vitatott a házasság felbontásának létjogosultsága és kiváltott joghatása a hármas talaq (talaq al-bid’a) szerint.
- 40/41 -
A legszélesebb körben és a kezdetektől fogva elismert bíróságon kívüli válási forma egyértelműen a talaq, a férj által történő egyoldalú eltaszítás.[7] Ennek egyik formája, a talaq al-sunna ahsan, a vallási iskolák számára leginkább elfogadott forma, amely azonos tartalommal került meghatározásra és a sharia szerint "erkölcsi megítélésében is leginkább helyénvalónak minősül".[8] A házasság felbontásának ezen módja a következőképpen foglalható össze: a férfinak a talaq-ot a nő menstruációtól mentes, tiszta időszakában (tuhr) egyszer kell kimondania, ezután megkezdődik a feleség számára a várakozás időszaka, az iddah[9] ezalatt a nő tartásra jogosult.[10] Az iddah "háromhavi ciklusnak felel meg, illetve terhesség esetén a gyermek születéséig tart".[11] Az iddah periódusa alatt szexuálisan érintkezni nem lehet és a házasélettől mentes, háromhavi várakozás letelte után a válás automatikusan bekövetkezik, azonban, ha ezen időszak alatt a házasélet helyreáll vagy a házastársak megbékülnek, akkor a válás feltételei nem állnak fenn, ebből következően a talaq-al-sunna ahsan formája visszavonható. A férj által kimondott válásnak egy kissé vitatottabb és kevésbé elfogadott alcsoportja a hasan, amikor a férj az első menstruációtól mentes időszakban kinyilvánítja válási szándékát, majd visszavonja azt, a következő tuhr időszakban ugyanígy cselekszik, majd végül a harmadik talaq kimondása után már nem vonható vissza a válás.
Az iszlám jog szerinti válás legvitatottabb és bár elméleti szinten a legkevésbé elismertebb, sajnálatos módon a valóságban a leggyakrabban előforduló formája a talaq al-bid’a, hétköznapi nevén a hármas talaq. A házasság felbontásának ez új és nem hivatalos fajtája, amelyet a jogirodalomban újításnak is szoktak nevezni, "s bár stricto iure legálisnak ismerik el, mégis inkább a mi fogalmaink szerinti joggal való visszaélés kategóriába sorolható."[12] Az első erről szóló feljegyzések I. Omán kalifa idejéből származnak, aki azzal a céllal tette jogszerűvé a hármas talaq-ot, hogy a férfiak tartsanak bűnbánatot és láthassák, hogy milyen következményei vannak a feleségek eltaszításának. Később hivatalosan is kifejezte sajnálatát, látva, hogy mit okozott ezzel a muszlim nőknek.[13]
A gyakorlatot kizárólag a szunnita vallási irányzat néhány iskolája ismeri el, a síita irányzatban általános tilalom vonatkozik rá. A hármas talaq tulajdonképpen az alábbi folyamatot foglalja magában: a férj a feleségével közli: "Elválok tőled, háromszor!" vagy "Elválok tőled, elválok tőled, elválok tőled."[14] A közlés történhet szóban és írásban is, a modern technikának köszönhetően WhatsApp-on, Viber-en, Facebook üzenőfalon, e-mail-ben vagy sms-ben továbbított üzenet formájában, továbbá lehetséges a feleség terhessége alatt, a férfi dühében, alkoholos befolyásoltsága alatt - ezáltal a vallási szabályokat is megszegve -, és a szóbeli közlést nem kötelező a házastárs számára továbbítani, elegendő rokonokon keresztül megüzenni.[15] A hivatalos formákkal ellentét-
- 41/42 -
ben ezen esetekben a férfinak nincsenek olyan kötelezettségei a volt felesége és közös gyermekük irányában, mint például a tartás fizetése és a jegyajándék visszaszolgáltatása.[16] A legnagyobb problémát az jelenti, hogy ezen válási forma nem vonható vissza és azonnali távozásra szólítja fel a feleséget a közös otthonból, ezáltal a nők helyzete ellehetetlenül: vagyon nélkül, jegyajándék nélkül, a kulturális szokások következtében nagy mértékben jellemző, hogy állandó foglalkozás és befejezett iskolai képzettség nélkül az asszonyok gyermekeikkel együtt jobb esetben visszakényszerülnek a szülői házba, rosszabb esetben akár az utcára is kerülhetnek. Ráadásul a férjek sokszor egy új házasság azonnali megkötésének céljából folyamodnak a válás ezen módjához.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
