A csecsemőgondozási díj és a gyermekgondozási díj két olyan egészségbiztosítási pénzbeli ellátás, amely jelentős összeggel támogatja a kisgyermeket nevelő családokat. Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk azokkal az alapvető szabályokkal, amelyek érinthetik az ellátásra való jogosultságot és az ellátás összegét. 2023 folyamán több olyan jogszabályi változás is történt, amely a két ellátást érintette. A cikk - ezek fényében is - három fő témát jár körbe: a) a csecsemőgondozási díj összegének kérdését jogviszonyváltás esetén, b) a gyermekgondozási díjra való jogosultságot és az ellátás igénylését, illetve c) az ellátások közti átfedések témáját. A cikk az egyes ellátásfajták jogosultsági feltételeit és számítási módját csak a fenti kérdések fényében tárgyalja, tehát nem mutatja be részletesen az egyes ellátásokat, viszont néhol szükségszerűen utal más ellátásokra is, a megfelelő párhuzamok, kapcsolatok bemutatása érdekében.
1. Bevezetés
2. Csed igénybevétele
2.1. Biztosítotti státusz mint feltétel
2.2. A Csed összege
3. Gyed igénybevétele
3.1. Biztosítotti státusz feltétele a kérelem beadásakor
3.2. Gyed-igénylés beadása
4. Az ellátások közti átfedések
5. Összefoglalás
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) határozzák meg a biztosítottaknak járó, gyermekneveléssel összefüggő pénzbeli ellátásokat.
A Tbj. 5. § (2) bekezdés b) pontja szerint pénzbeli egészségbiztosítási ellátás a csecsemőgondozási díj (a továbbiakban: csed), a gyermekgondozási díj (a továbbiakban: gyed), a táppénz és az örökbefogadói díj (a továbbiakban: öfd), illetve a baleseti ellátások (baleseti táppénz, baleseti járadék), valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai (rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás).[1] Lényegében ezt a besorolást ismétli meg az Ebtv. 5/C. § c) pontja is.[2] A pénzbeli ellátásokra csak a biztosítottak jogosultak. Ezek az ellátások jövedelempótlást céloznak, ezért a keresőképtelenség vagy a gyermekvállalás esetén a kieső bér kompenzációja a feladatuk. Ezáltal honorálja az egészségbiztosítás, hogy az érintett korábban meghatározott ideig keresőtevékenységet végzett, és utána járulékfizetés történt.[3]
A csed- és a gyed-ellátásoknak töretlen volt a fejlődése az elmúlt évtizedben.[4] Jelenleg a csed összege a legmagasabb a gyermekgondozási ellátások között, 2021. július 1-je óta az előző évi átlagkereset 100 százaléka (a naptári napi alap 100 százaléka). Nincs felső plafonja és kizárólag személyijövedelemadó-előleget vonnak belőle, ezért az anyának a szülést követően magasabb a nettó jövedelme, mint amikor még dolgozott, hiszen a csedből járulékokat nem vonnak le. Négygyermekes édesanya pedig személyei jövedelemadót sem fizet, ezért az ellátás megegyezik a korábbi bruttó keresettel. A gyed a szülési szabadság (csed), lejártát követő naptól a gyermek kétéves koráig, ikrek esetén a gyermekek hároméves koráig jár a szülőnek. A gyed összege a szülő jövedelme alapján megállapított naptári napi alap 70 százaléka, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka. A gyed mellett 2014 óta lehet párhuzamosan keresőtevékenységet folytatni, majd bevezetésre került a "diplomás gyed" és a nagyszülői gyed is. Végül 2018-ban új juttatásként vezették be az öfd-t, amelyre az a biztosított jogosult, aki a második életévét betöltött gyermeket, illetve ikergyer-
- 75/76 -
mekek esetén a harmadik életévüket betöltött gyermekeket örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette (ez valójában tartalmilag egyfajta örökbefogadói gyednek tekinthető). Mindegyik ellátásból érvényesíthető családi adó- és járulékkedvezmény.[5] Elmondható, hogy az elmúlt bő évtizedben jelentősen megerősítették a biztosítottak gyermeknevelési célú egészségbiztosítási ellátásait.[6] Nagyon fontos ezért, hogy minden biztosított a lehető legkedvezőbb feltételek mellett juthasson hozzá az ellátáshoz.
A csed szabályairól az Ebtv. 40-42. §-a rendelkezik. A csed a szülési szabadság időtartamára jár, amely jogintézményt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 127. §-a határozza meg. Eszerint az anya egybefüggő huszonnégy hét (százhatvannyolc nap) szülési szabadságra jogosult, melyből két hetet köteles igénybe venni (a többi kérelemhez kötött). Eltérő megállapodás hiányában ezt úgy kell kiadni, hogy legfeljebb négy hét a szülés várható időpontja elé essen. A csed annak az édesanyának (örökbe fogadó anyának, gyámnak, bizonyos esetben édesapának) folyósítható, aki a szülést megelőző két éven belül háromszázhatvanöt napon át biztosított volt. További feltétel, hogy a gyermek a jogosító biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül, vagy a jogosító biztosítás megszűnését követően negyvenkét napon túl baleseti táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szülessen meg.[7]
A csed is osztja az egészségbiztosítási típusú ellátások két jellemzőjét: egyrészt előzetes biztosítási időhöz kötött,[8] másrészt a jövedelempótló ellátások közé tartozik, vagyis a gyermekvállalás miatti keresőképtelenség esetén kieső bér kompenzációja a feladata.
Az Ebtv. 40. § (1) bekezdése alapján a gyermek születésének a napján fennálló jogi helyzet határozza meg a jogosultságot. Az anya a biztosítására vonatkozó feltételt akkor teljesíti, ha ténylegesen biztosítottnak minősül, tehát dolgozik, fizetett szabadságon van, vagy olyan pénzbeli ellátásban részesül, amely alapján a Tbj. 22. §-a szerint fennáll az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultsága. Fontos kiemelni, hogy ha az anya biztosítási jogviszonya szünetel a Tbj. 16. §-a alapján a szülés napján, tehát például fizetés nélküli szabadságon van, akkor csed nem jár.
Az Ebtv. 40. § (1) bekezdése által előírt háromszázhatvanöt napos biztosítási időbe be kell számítani - a főszabály szerint biztosítási időnek minősülő időszakokon túl - a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, csed, gyed, öfd - kivéve diplomás gyed - folyósításának az idejét; a köznevelési intézmény, szakképző intézmény vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből száznyolcvan napot; valamint a rehabilitációs ellátás folyósításának idejét.
Az Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai és a baleseti táppénz összegének megállapításánál - az Ebtv.-ben foglalt kivételekkel - az ellátásra való jogosultság kezdő napján kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló biztosítási jogviszonyban személyijövedelemadó-előleg megállapításához bevallott jövedelmet kell figyelembe venni. A hatályos szöveget az egyes törvények bürokráciacsökkentéssel és jogharmonizációval összefüggő módosításáról szóló 2022. évi LXXV. törvény 8. § a) pontja vezette be, amely beiktatta a szakasz szövegébe a "kizárólag ugyanannál a foglalkoztatónál fennálló" fordulatot. Az Ebtv. 39/A. §-ának kiegészített szövege 2023. július 1-jén lépett hatályba, a szövegpontosító módosításához fűzött indokolás a kiegészítést az alábbiakkal magyarázza: "[a]z Ebtv. 39/A. § (1) bekezdése általános jelleggel jelenleg is kimondja valamennyi pénzbeli egészségbiztosítási ellátásra nézve, hogy az összegszerűség meghatározása során kizárólag a fennálló jogviszonyból származó jövedelmeket lehet figyelembe venni. Ha a biztosítottnak valamely foglalkoztatónál megszűnik a biztosítási jogviszonya, úgy a volt foglalkoztatónál fennállt jogviszonyból származó jövedelmek figyelembevételére nincs lehetőség. Alapelv ugyanis, hogy minden esetben azt a kieső jövedelmet szükséges az egészségbiztosításnak pótolnia, amelynek a megszerzésére az ellátásra való jogosultság megnyílásakor is lehetősége lenne."[9] Nincs szó új szabályról,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
