A deviza-kölcsönszerződések érvénytelenségével kapcsolatos perek (a továbbiakban: devizaperek) nagy számára tekintettel mind az eljárásjogi, mind pedig az anyagi jogszabályoknak új, nem várt kihívásokkal szemben kell megfelelniük. Ez a megállapítás különösen igaz a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp). 369. § a) pontjának a rendelkezéseire (a továbbiakban: végrehajtási perek). A Pp. 369. § a) pontja akként rendelkezik, hogy a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtást a bíróság megszüntetheti, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre. A Pp. ezen rendelkezésére alapítottan a korábbinál lényegesen nagyobb számban kerületek keresetlevelek benyújtásra az illetékes bíróságoknál. A keresetlevelekben megfogalmazott felperesi állítások többnyire teljesen megegyeznek az egyéb devizaperekben előadottakkal.
A peres felek gyakorlatában a korábbiaktól eltérő gyakorisággal jent meg az, hogy mind a végrehajtás-megszüntetés, mind pedig az adott szerződés érvénytelensége iránt is egy időben kívánnak pereskedni. Mivel a végrehajtási perekre kizárólagos illetékességi szabályok vonatkoznak, szükségszerűen ugyanazon szerződéses rendelkezések eltérő fórumok előtt kerülnek érvényesítésre, amelyek magukban hordozzák az eltérő tartalmú ítéletek lehetőségét is. Mindezekre tekintettel szükséges a végrehajtási perek és a szerződés érvénytelenségére alapított egyéb perek kapcsolatának tisztázása.
Ahhoz, hogy meggyőződhessünk arról, hogy két perfajta között milyen jellegű kapcsolat van, szükséges a polgári pernek a lényegét meghatározni. A polgári per lényege pedig az igényérvényesítés. A polgári perben érvényesítendő alanyi jog minden esetben valamely anyagi jogi jogszabályon nyugvó igény. Tehát a polgári per megindítása mindig ezen igény érvényesítése érdekében történik. A polgári per lefolytatásához pedig meg kell határozni pontosan azt az anyagi jogi rendelkezést, amelyet érvényesíteni kíván a felperes, tehát meg kell határozni a kereset jogcímét. Ebből következően önmagában a Pp. 369. § a) pontjában meghatározott perlési lehetőség elbírálható anyagi jogi rendelkezésen nyugvó alanyi jogot, tehát jogcímet a felperesi
- 14/15 -
pozícióban lévő adós számára nem keletkeztet. A fentiekből következik a kérdés, hogy akkor a végrehajtás megszüntetése iránti per esetében mi is valójában az érvényesítendő jog?
A végrehajtási per esetében a bíróságnak - az érvénytelenségi perekhez hasonlóan - azt kell vizsgálnia, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen jött-e létre. Tehát az érvényesítendő jog éppen ugyanaz, amely egy érvénytelenségi per során a felperest állítása szerint megilleti. Az adós pedig a keresetnek helyt adó ítélet érdekében ugyanazon érvénytelenséget eredményező tényekre tud hivatkozni, amelyekre egyébként egy szerződés érvénytelensége iránti perben tenné, ezért a végrehajtási perben a bíróságnak - az eljárás specialitásainak keretei között - lényegében ugyanazon pert kell lefolytatnia, mintha a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) XXI. fejezetére alapított keresetet bírálna el. A Pp. 369. § a) pontja szerint végrehajtási per tehát egy olyan speciális szerződés érvénytelensége iránti per, amelyben a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét - a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását - a törvény előre rögzíti. Ezért a bíróság nem a végrehajtás sorsáról, hanem a végrehajtás alapjául szolgáló követelés fennállásról és ilyen formában érvényesíthetőségéről dönt végső soron.
A fent kifejtettekkel szemben a joggyakorlatban több ellenérv is megfogalmazásra kerül. Ezek közül az elsőként az érvényesítendő jog különbözőségére vonatkozó érvet lehet megemlíteni, amely szerint a bíróság a végrehajtás megszüntetése iránti perben a végrehajtásról dönt. Ebben az esetben pedig a végrehajtás maga a per tárgya.
Véleményem szerint, ha a végrehajtás-megszüntetési pernek a közvetlen tárgya a nemperes eljárásnak minősülő bírósági végrehajtás, úgy az nem lehetne más, mint egyfajta jogorvoslat, ami a teljes végrehajtási nemperes eljárásra kiterjed. Így tehát végrehajtási eljárás szabályszerűségének vizsgálata képezné elsődlegesen a végrehajtási per tárgyát. Ebben az esetben pedig a végrehajtási perben eljáró bíróságnak elsőként azt kellene vizsgálnia, hogy a végrehajtás elrendelése és foganatosítása körében az eljárási normák előírásai szerint jártak-e el az arra illetékesek, mivel csak ezt követően lehet arról dönteni, hogy a jogszabályoknak megfelelően elrendelt végrehajtással érvényesíteni kívánt követelés megilleti-e a végrehajtást kérőt. Ezzel szemben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 211. §-a és 215. §-a nevesíti a végrehajtás elrendelése és foganatosítása során alkalmazható jogorvoslatokat. A Vht. fenti rendelkezései tehát "lecsupaszítják" a Pp. 369. §-át és megfosztják a jogalkalmazót attól a lehetőségtől, hogy a teljes végrehajtási eljárást vizsgálhassa. Tehát a jogszabályi előírások a Pp. 369. § alkalmazhatóságát kizárólag a végrehajtás alapjául szolgáló, alanyi jogsérelmen nyugvó igény bírósági elbírálására szorítja. Abban a kérdésben pedig, hogy a követelés való voltát, tehát a végrehajtás útján történő érvényesíthetőségét a bíróság megállapítsa, az anyagi jogszabályok alkalmazása szükséges, hiszen a végrehajtást kérő igényének jogossága csak ez alapján bírálható el. Mindezekből következően a végrehajtási per tárgya a bíróság által elbírálatlan alanyi jogsérelmen nyugvó igény, tehát esetünkben a kölcsönszerződés érvénytelensége, illetve a végrehajtást kérő szemszögéből a szerződés teljesítése iránti igény. Ha tehát a végrehajtási pernek nem lehet közvetlen tárgya a végrehajtási eljárás, úgy a Pp. 369. §-a sem fakaszt annál több alanyi jogosultságot az adós számára, mint amennyi a Ptk. rendelkezéseiből következne. Ezért a Pp. 369. §-a kizárólag arra teremt jogosultságot, hogy a végrehajtás foganatosítása alatt az adós pert indíthasson. Ennek a törvényi rendelkezésnek pedig az indoka abban áll, hogy a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtás adósát, a Magyarország Alaptörvénye XXXVII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott bírósághoz fordulás joga megillesse.
Ha a végrehajtási eljárást a végrehajtás megszüntetése iránti per közvetett tárgyának tekintjük, úgy meg kell határozni a per közvetlen tárgyát, ami nem lehet más, mint a fentebb kifejtettek szerint a végrehajtani kívánt alperesi követelés érvénytelenségének megállapítása iránti igény. A fentieket támasztja alá több eseti döntés is (pl. Fővárosi Törvényszék 47. Pf. 639.696/2015/6., BH 2015.102.), amelyben hangsúlyozásra került, hogy a Pp. 369. § rendelkezései a végrehajtás közvetlen elrendelése folytán elmaradt jogvita lefolytatása. A Pp. 369. §-a pedig részletes katalógusát adja annak, hogy milyen érdemi védekezést terjeszthetett volna elő az adós alperesként abban a perben, amelyet a hitelező a kölcsönszerződés teljesítése iránt indított volna. A Pp. 369. §-ának a végrehajtási perek közötti nevesítésére a visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozása és az általános perjogi szabályok alkalmazhatósága miatt volt szükség. Ebből is látható, hogy a Pp. 369. §-a az adós számára a védekezés lehetőségét nyitja meg, azonban annak tartalmi mikéntjéről hallgat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
