A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kiadványsorozatában látott napvilágot Nótári Tamás római jogász-klasszikus filológus "Iuridicophilologica" című tanulmánykötete. E tíz tanulmány közül kilenc már korábban publikálásra került a Jogtudományi Közlöny, a Magyar Jog, az Aetas, a Collega és két középkortörténeti konferenciakötet hasábjain. A kötet tematikája igen változatos, a tanulmányok közti kapcsolatot a legtalálóbban a nemzetközi hírű klasszikus filológus-bizantinógus, Szá-deczky-Kardoss Samu előszava fogalmazza meg: "Amint Sókratés védőbeszédében Platón írja, a vizsgálódás nélkül való élet nem embernek való élet. E kötet csokorba szedett válogatást nyújt kedves tanítványomnak, Nótári Tamásnak az elmúlt szűk egy évtizedben megtett s az utóbbi hét esztendőben napvilágot látott tudományos vizsgálódásaiból. Örvendetes e tanulmányok tematikájának sokszínűsége: a görög-római antikvitás jogtörténeti kérdéseit tárgyaló munkák mellett a római vallás- és irodalomtörténet, valamint a koraközépkori egyháztörténet és a humanista irodalom részterületeit vizsgáló írásokat is olvashatunk e kötetben. A varietas delectat elve szerint rendezett válogatást egységesíti a gratius ex ipso fonte bibentur aquae ovidiusi gondolatának kutatási elvként való alkalmazása; ennek szellemében látjuk a köteten végigvonulni a források tiszteletét, a különféle tudományterületek módszereinek és eredményeinek szintetizáló felhasználását, az egyes témák feldolgozása során a filológiai és a történeti metodika szerencsés ötvöződését."2
"A mérleg mint az igazságszolgáltatás jelképe Homérosnál"3 című írás a diké kifejezés etimológiájának és homérosi használatának vázolását követően az Ilias azon jól ismert szöveghelyét veszi górcső alá, ahol Zeus Akhilleus és Hektór összecsapásának végkifejletét eldöntendő mérlegére helyezi a küzdő felek végzetét.4 E homérosi locus elemzése során - a szövegben szereplő "dyo kére" jelentésének meghatározását követően - érdekes vallástörténeti folyamatra hívja fel a figyelmet, amennyiben a bizonyos forrásokban megjelenő psykhostasia és az Iliasban olvasható kerostasia struktúrájának összevetésével bemutatja az utóbbinak az előbbiből való kialakulását. A görög psykhostasia és az egyiptomi lélekmérés, vagyis a túlvilági igazságszolgáltatás szerkezete közti hasonlóságokra és különbségekre hívja fel a figyelmet, s az egyiptomi előképnek a görög lélekmérésre gyakorolt hatás útjának plauzibilis lehetőségét vázolja fel.
Szintén görög tematikát dolgoz fel a "Jog és bírói hatalom Hésiodosnál"5 című tanulmány, amelyben a szerző rámutat arra a nem kellőképpen ismert tényre, hogy az antik jogelméleti gondolkodás kezdetei Platónnál régebbi korokra nyúlnak vissza, s hogy míg Homérosnál találhatunk ugyan több, a jogszolgáltatás folyamatára vonatkozó utalást, Hésiodos volt a görög gondolkodók közül az első, aki az Erga kai hémeraiban - természetesen a mitikus gondolkodás szintjén és műfajának, a didaktikus eposznak megfelelően ugyan -mai szóval élve önálló jogelméleti rendszert dolgozott ki. Prométheus és Pandóra, valamint a világ korszakairól szóló mítoszok, amelyekben a munka szükségességét indokolja az emberi nem számára,6 mintegy bevezetésül szolgálnak a tankölteményben ahhoz, hogy Hésiodos kifejtse mondanivalójának lényegét, az embert az állati sorból kiemelő, a bié helyett a diké alkalmazásának lehetőségét, mi több kötelességét.7
A görög tárgyú írásokat a "Jogtudomány és retorika - Cicero, Pro Murena 26."s című, római témát exponáló tanulmány követi, amely a Kr. e. 63 november végén a quaestio de ambitu előtt elhangzott cicerói oratiónak a legis actio sacramento in remnek9 az ingatlanok vindicatiójára vonatkozó változatát elemzi. A manum conserere szertarásának a gaiusi Institutio-nes10 és a gelliusi Noctes Atticae11 vonatkozó szöveghelyeinek összevetése lehetővé teszi nem csupán az eljárás lefolyása, hanem történeti kialakulása stádiumainak rekonstruálását is; a ius civile formalizmusa és a római vallási gondolkodás szöveghűségre törekvése számos megfontolandó, s kiváltképp a ius sacrum kutatása szempontjából hasznos párhuzamot és találkozásai pontot mutat.12
A "Medea Palatina - megjegyzések Cicero Caelia-nájához, különös tekintettel Clodia személyére" 13 című írás az 56 áprilisában, a Ludi Megalenses első napján elmondott Pro Caelio történeti és jogi hátterének vizsgálata után a Cicero és a gens Clodia között feszülő ellentétek és "összecsapások" okait és állomásait tárja fel, különös tekintettel a Bona Dea-perre. A Pro Cae-lióban alkalmazott, ironikus mi több a mimusba hajló villanatokat sem nélkülöző taktika teszi ezen oratiót Cicero talán legszellemesebb beszédévé, amint ez a vonatkozó paragraphusok14 aprólékos elemzéséből kiderül.15
A interpretatio iuris nehezen alábecsülhető jelentőségű alapelvét vizsgálja a következő tanulmány: "Sum-mum ius summa iniuria - megjegyzések egy jogértelmezési maxima történeti hátteréhez"16. A De officiisben olvasható gondolatig hosszabb út vezetett a terentiusi "ius summum saepe summast malitia" 17 mondattól a columellai "summum ius summa crux"ls kitételen át, amíg a ius naturale19 és az aequitas eszmeiségét magáévá tevő Cicerónál kialakult, a ius rendszerén belül feszülő ellentétet megfogalmazó "summum ius summa iniuria"20 proverbium. Az interpretatio fogalma a vallás, a grammatika és a retorika terminológiájából került át a jogi szakkifejezések közé, a celsusi "ius est ars boni et aequui"21 definíció pedig példás tömörséggel határozza meg a ius és az aequitas viszonyát. A szerző hosszabb exkurzust szentel a címben szereplő proverbium Rotterdami Erasmus Adagia című munkájának egyes stádiumaiban fellelhető magyarázatainak, s mutat rá e maxima újkori továbbélésében a kiváló humanista szerepére.
A patria potestas két alapvető jogosultságai közül kettőt tesz elemzés tárgyává a "De iure vitae necisque et exponendi"22 című tanulmány. A ius vitae ac necist, vagyis a családgyermek megölésének jogát már nagy valószínűséggel a tizenkéttáblás törvény is korlátozta azáltal, hogy a pater familias e jogának gyakorlását a iusta causa fennállásához s a iudicium domesticum összehívásához kötötte,23 s e kritériumokat a későbbi források is megerősíteni látszanak.24 A ius exponendi gyakorlásának indítékaként két fő okot különböztet meg a szerző: a procuratio prodigii esetében a ius sacrum nem csupán lehetővé, hanem nagy valószínűséggel kötelezővé is tette a monstrum/portentum kite-vését, illetve megölését; azon esetekben, amikor a gyermekét kitevő családfő nem halálra, hanem egy, azt megtaláló más személy általi felnevelésre szánta, felmerül a gyermek későbbi jogállásának Iustinianusig nyomon követhető kérdése.25
A "Numen és numinozitás - a római tekintélyfogalom vallási aspektusai"26 címet viselő írás a tekintély, az auc-toritas jogtörténeti és jogbölcseleti szempontból sem irreleváns fogalomkörét veszi több - nyelv-, vallás- és jogtörténeti - aspektusból górcső alá; e komplex megközelítést a rómaiak politikai és vallási szférát egymástól szigorúan el nem határoló gondolkodásmódja indokolja.27A trium-phus intézményének és a flamen Dialis2% papi funkciójának elemzése közelebb visz az etimológiailag elemzett numen-fogalom megértéséhez, s a római auctoritas-gon-dolatot is magába olvasztó numen Augusti-koncepció analízise kísérletet tesz Augustus legitimációs törekvéseinek pszichológiai megvilágítására.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
