A miskolci Novotni Alapítvány kiadta Vida Sándornak az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlatáról szóló monográfiáját. Jó alkalom ez a tiszteletteljes főhajtásra: Vida Sándornál aligha tett többet bárki is azért, hogy a magyar védjegyjog visszakerüljön az európai jogfejlődés vérkeringésébe. Hivatásgyakorlóként, tudósként, valamint az elmúlt évtizedek kodifikációs vállalkozásainak cselekvő részeseként és bölcs támogatójaként - ma már ez jól látszik - végig következetesen ezen munkálkodott. Monográfiájával ez a töretlen pályaív újabb magaslatra érkezett. Vida professzor ide vezet fel minket, hűséges olvasóit, hogy onnét az ő értő szemével tekinthessünk szét és leljük örömünket az európai védjegyjog izgalmas és árnyalatokban gazdag összképében.
A könyvben feldolgozott jogesetekkel a szerzőnek az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében, valamint más folyóiratokban az elmúlt években megjelent tanulmányaiban találkozhattunk; a monográfia több azonban e jogeset-ismertetések egyszerű gyűjteményénél: világosan szerkesztett, egységes mű, jelentős önértéket hordozó tudományos munka. Ma, amikor a hazai szakmai közösség az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlatának teljes intellektuális feldolgozásával még adósa önmagának, a monográfia rendezőelve - vagyis, hogy jogesetről jogesetre halad és az egyes ügyekhez rendeli hozzá a "témát", a védjegyjogi kulcsfogalmakat - a lehető legcélszerűbbnek és kellően didaktikusnak tűnik. Bizonyára eljön majd az az idő is, amikor az Európai Bíróság joggyakorlatának olyan magyar nyelvű összegzésére is vállalkozhatunk, amely az egyes "témákhoz", szabályozási csomópontokhoz, védjegyjogi fogalmakhoz igazodó rendben tárja a szakmai közönség elé az európai bírósági ítéletek tanulságait.
Mind a szakmai folyóiratokban publikált írásokban, mind a könyv egyes fejezeteiben a jogesetek ismertetése egységes rendet követ. Ez a rend jól tükrözi Vida Sándor személyiségét, gondolkodásmódját. Mivel gyakorló jogász, aki védjegyügyekben hivatásos képviseletet lát el, számára maga az eset, maga a tényállás is mindig érdekes, nem csupán száraz adat vagy puszta illusztráció. Ettől aztán minden esetleírása életszerű, érdekfeszítő, magával ragadja az olvasót, aki egyre izgatottabban várja a "megfejtést". Vida professzor nyitottságából, szelleme magától értetődő türelmességéből adódik, hogy a felek "igazát", a főtanácsnok véleményét éppúgy megismerhetjük, mint az Európai Bíróság ítéletét. Ha a közösségi védjegyhivatal döntéseivel kapcsolatos jogesetekről van szó, akkor pedig - végigjárva a jogorvoslati szinteket - nemegyszer nyomon követhetjük az ügy különféle fordulatait is. Az egyes ítéletek értékelésénél a tudós Vida Sándor veszi át a szót: elhelyezi a döntést az európai jogfejlődés térképén, számot ad annak szakmai visszhangjáról, és - kamatoztatva lenyűgöző jogösszehasonlító műveltségét - rendre rávilágít az egyes esetek kapcsán is arra az élénk kölcsönhatásra, amely a nagyobb nemzeti védjegyjogok és a közösségi védjegyjog viszonyát jellemzi. Ez utóbbi téma bővebb kifejtését a könyv záró fejezete tartalmazza: Németország, Franciaország és Nagy-Britannia példáján tanulmányozhatjuk miként alakítják (át) az Európai Bíróság ítéletei a tagállamok védjegyhatóságainak és bíróságainak joggyakorlatát. Sőt, mi több: szemléletét, gondolkodásmódját.
Azok a tagállamok (köztük Magyarország is), amelyek az Európai Unióhoz a védjegyirányelv1 megalkotása és a közösségi védjegyrendszer kiépülése után csatlakoztak, ebből a szempontból különösen nehéz feladattal szembesültek. Nemcsak arról kellett gondoskodniuk, hogy nemzeti jogszabályaik igazodjanak az irányelv előírásaihoz, illetve illesszék hozzá nemzeti védjegyrendszerüket a közösségihez, hanem - a "régi" tagállamokhoz képest jóval rövidebb idő alatt - jogalkalmazásukat is át kellett állítaniuk az Európai Bíróság ítéleteivel kijelölt gondolkodási pályákra. E kettős igazodási feladatnak a jogalkotási része az egyszerűbb és a kevésbé időigényes. Az Európai Bíróságéval harmonizáló joggyakorlat kialakítása jóval nagyobb vállalkozás. Monográfiájában Vida Sándor is - mintegy obiter dictum - erre figyelmeztet:
"... bár az EK tíz új tagállamára is kötelezőek az Európai Bíróság által az elmúlt negyedszázadban hozott ítéletek, ezek "megtanulása" azonban korántsem olyan egyszerű folyamat, amint az erre vonatkozó kötelezettség vállalása (a kormányok és parlamentek részéről) volt."2 (204. old.)
Márpedig, ahogy azt Vida professzor is - az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályokat a Polgári perrendtartásba beillesztő 2003. évi XXX. törvény miniszteri indokolására hivatkozva - leszögezi:
"a magyar jogalkalmazóra nézve ez a joggyakorlat ex ante és közvetlenül kötelező."
A magyar bíróságok kétféle úton-módon kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy érvényesíteniük kelljen az Európai Bíróság joggyakorlati tanait az eléjük kerülő védjegyügyekben: egyfelől a magyar védjegytörvény (Vt.)3 alkalmazása során, másfelől a közösségi védjegy-rendelet4 alapján közösségi védjegybíróságként5 eljárva. Mindkét esetben az előzetes döntéshozatali eljárás útján léphetnek az Európai Bírósággal közvetlen kapcsolatba, akár a Vt. alkalmazásához kérnek az irányelvet értelmező döntést, akár a közösségi védjegyrendelet közvetlen alkalmazásával kapcsolatos értelmezési kérdésre keresnek választ.
Az ún. közvetett hatály közösségi jogi tana a Magyar Szabadalmi Hivataltól (az MSZH-tól) és a védjegyügyekben eljáró bíróságainktól egyaránt azt követeli meg, hogy a Vt.-t az irányelv rendelkezéseivel összhangban értelmezzék. E követelmény viszont csak úgy teljesíthető, ha nemcsak magának az irányelvnek a rendelkezéseit vesszük figyelembe, hanem az Európai Bíróság védjegyügyekben hozott ítéleteit is. Az Európai Bíróság joggyakorlata szerint a tagállamok bíróságaira tartozik, hogy nemzeti jogukat az irányelv céljainak megvalósítására alkalmas módon értelmezzék. E megközelítés eredményeképpen a nemzeti bíróság nem magát a közösségi jogot (ez esetben a védjegyirányelvet) alkalmazza, hanem a nemzeti jog (vagyis a Vt.) megfelelő értelmezésével biztosítja a közösségi jog - tehát az irányelv - közvetett hatályosulását. A Von Colson-eset-ben6 született meg ez a követelmény: a tagállami bíróság köteles a nemzeti jogot a közösségi irányelv céljára és szövegezésére figyelemmel értelmezni annak érdekében, hogy az irányelv betöltse az EK-Szerző-désből adódó rendeltetését.7 Ez a kötelezettség fennáll akkor is, ha az irányelvben foglalt szabályozás nem felel meg a tagállamon belüli közvetlen hatályosulás feltételeinek. A Von Colson-ügyben hozott ítélet a tagállami bíróságokat terhelő értelmezési kötelezettséget még bizonyos körülményekhez, illetve feltételekhez kötötte: egyfelől - az ügy tényállásából adódóan - az irányelv végrehajtása céljából elfogadott nemzeti jogszabályra vonatkoztatta, másfelől attól tette függővé, hogy a nemzeti jog a tagállami bíróság számára enged-e olyan mérlegelési lehetőséget, amely módot ad a közösségi joggal összhangban álló értelmezésre.8 A Marleasing-ügyben9 e doktrína viszont már kiterjedt arra a nemzeti jogszabályra is, amelyet nem az irányelv végrehajtása céljából - sőt, az irányelv elfogadását megelőzően - alkottak meg. A Wagner Miret-ügyben10 hozott ítélet tovább árnyalta a képet: az Európai Bíróság szerint az irányelv végrehajtása céljából alkotott tagállami jogszabály esetében a nemzeti bíróságnak vélelmeznie kell, hogy az érintett állam eleget kívánt tenni közösségi jogi kötelezettségeinek. Ezért, amennyire lehetséges, a tagállami jogot úgy kell értelmeznie, hogy az irányelvben kitűzött célok megvalósuljanak. A szóban forgó értelmezési kötelezettségnek a tagállami bíróság természetszerűleg csak úgy tehet eleget, ha az Európai Bíróságnak az irányelv értelmezésére már kiadott előzetes döntéseire figyelemmel jár el. Az előzetes döntések alapján ugyanis végső soron olyan precedensjog alakul ki, amelyet a tagállami bíróságoknak az előzetes döntés alapjául szolgáló ügyön kívüli jogesetekben is követniük kell11 (még ha ez a precedensjog - Blutman László szavával élve12 - szégyenlős is).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
