A terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettét a jogalkotó a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény[1] 2003. évi II. törvénnyel módosítása révén 2003. március 1. napjától büntetendővé nyilvánította, és a régi Btk. 261. § (7) bekezdésével büntetni rendelte. A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény[2] 316. §-a - a korábbi szabályozással egyezően - szintén két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés-büntetés kiszabását teszi lehetővé a terrorcselekmény elkövetésével fenyegető elkövetővel szemben. Bár a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján Magyarország nem tartozik a terrorizmus, illetve a nemzetközi terrorizmus által veszélyeztetett országok közé[3], az utóbbi években mégis egyre nő azon ügyek száma, ahol terrorcselekménnyel fenyegetés bűntette miatt emel az ügyészség vádat.[4] Azonban a bíróság előtt már nem biztos, hogy a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény valóban megállapításra kerül az elsőfokú bíróság ítéletében, sőt még ha az elsőfokú bíróság meg is állapítja a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének elkövetését, nem lehetünk biztosak abban sem, hogy - ugyanazon tényállás mellett - a másodfokú bíróság nem jut-e a bűncselekmény minősítését illetően eltérő álláspontra.
A jogalkalmazás során az egységes jogértelmezés hiánya még az EBD 2012.07.B14. számú eseti döntés megszületését követően is tetten érhető[5]. Ezáltal beigazolódni látszik azon jogirodalmi álláspont, miszerint a terrorcselekménnyel fenyegetésre vonatkozó szabályozás a terrorcselekmény törvényi tényállásának "Achilles-sarka", ugyanis ehelyütt a jogalkotó az elkövetési magatartás határozatlansága révén teret engedett az önkényes jogértelmezésnek.[6]
A tanulmány célja ezért a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettének, így a törvényi szabályozás indokainak, az azt érintő nemzetközi elvárásoknak az átfogó ismertetése, majd magának a törvényi tényállásnak az elemzése, a jogirodalmi álláspontok bemutatása és kritikája. Ennek során elsőként feltérképezésre kerülnek a tényállást érintő nemzetközi egyezmények, európai uniós kerethatározatok rendelkezései, majd ezt követi a hatályos törvényi szabályozás elemzése a jogirodalom felhasználásával. Végül a szakirodalmi álláspontok kritikáját követően a tanulmányt konklúzió zárja.
A terrorizmus, mint társadalmi jelenség hozzávetőlegesen az 1970-es évek óta létezik,[7] ekkor élte fénykorát. Legismertebb fajtái az ideológiai, politikai és etnikai törekvéseket szolgáló terrorizmus, de valamennyi formáját az jellemezte, hogy a terroristák egy vagy több személyt vagy jelentős anyagi javakat kerítettek hatalmukba, ezzel előzetes biztosítékot szereztek maguknak, majd valamely állam kormányához, hatóságához követelést intéztek, és a követelés nem teljesítése esetére az általuk fogvatartott(ak), illetve hatalmukba kerített anyagi javak megsemmisítésével fenyegetőztek.[8] A kényszerítésnek, illetve a zsarolásnak ezen minőségileg új, az addig ismerteknél félelmetesebb formája[9], azaz a terrorizmus elleni hatékony védekezés érdekében Magyarország - alkotmányos jogállamként - büntetőjogi eszközökkel kísérelt meg fellépni, ezért a régi Btk. 261.
- 690/691 -
§-ával megalkotta a terrorcselekmény törvényi tényállását és egyúttal depolitizálta a terrorizmus fogalmát.[10] A büntetőjogi szabályozás tehát terrorcselekményként értékeli mindazokat a nemzetközi közvéleményt is sokkoló, erőszakos magatartásokat, amelyeket a hétköznapi gondolkodás is terrorcselekménynek tekint, de lefedi az olyan "magánterrorakciókat" is, amelyeknél a célzat nem politikai természetű.[11]
A régi Btk. 261. §-a ekkor még nem tartalmazta a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettét. Ugyanakkor a régi Btk. előkészítése során mind a Koordinációs Bizottság vitájában, mind a 261. § tervezeteire tett észrevételek körében megjelenik, hogy "legújabban már nemcsak a túszok szedése és az anyagi javak birtokba kerítése fordul elő, hanem fenyegetőzés közművek felrobbantásával".[12] Ezenfelül felmerült az is, hogy nem feltétlenül elegendő az újonnan beiktatni tervezett bűncselekményt csak akkor megállapítani, ha valakit személyi szabadságától már megfosztanak, illetve valamit hatalomba kerítenek, hiszen a bűncselekménynek " - megint csak külföldi tapasztalat szerint - mondhatni tipikus elkövetési magatartása a fenyegetés, amely mások szabadsága, testi épsége, élete ellen, vagy javak birtoklása, biztonsága ellen irányul.[......] A megvalósításra előkészített, megtervezett bűncselekmény és a fenyegetés együttesen alkalmas lehet a zsarolás törvényi tényállásának maradéktalan megvalósítására, mert ez érezhetően több mint bűncselekményre irányuló előkészület, vagy a bűncselekmény kísérlete".[13] Tehát már a régi Btk. kodifikációja során felmerült a terrorcselekménnyel fenyegetés - mint önálló, befejezett bűncselekményi változat - büntetendővé nyilvánításának igénye, amelynek a megállapítására még az előzetes bizonyíték tényleges megszerzése előtt, de már annak a megvalósítására készülve, azt megtervezve kilátásba helyezett fenyegetés esetén kerülhetett volna sor. Ennek ellenére azonban az Országgyűlés által elfogadott szövegbe a terrorcselekménnyel fenyegetés ekkor még nem került be.
A 2001. szeptember 11-i terrortámadás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a világ immár új, más logikát és stratégiát követő terroristákkal találta szembe magát.[14] A 2003. évi II. törvény a terrorcselekmény tényállását teljesen újjá alakította, figyelembe véve a terrorizmussal kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat, amelyek szerint a terrorcselekmények más formát öltöttek, a terroristák anélkül romboltak, pusztítottak, hogy ellenkövetelést fogalmaztak volna meg.[15] A módosító törvénnyel a jogalkotó a terrorizmussal szembeni fellépés jegyében született nemzetközi egyezmények, valamint az Európai Unió Tanácsának 2002. június 13-án hozott, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2002/475/IB számú kerethatározatának[16] rendelkezéseivel való összhang megteremtése érdekében a terrorcselekmény tényállását négy változatban[17] szabályozta újra, valamint a harmonizációs kötelezettségnek megfelelően ültette át a magyar jogalkotó a terrorista eszközcselekmények körét és a terrorista célzatot, valamint a terrorista csoport fogalmát. Ekkor került sor a terrorcselekménnyel fenyegetés bűntettként történő szankcionálására is, az ilyen jellegű cselekmények tehát 2003. március 1. napját követően büntetendőek.
A terrorcselekmény törvényi tényállását érintő későbbi módosítások[18] a nemzetközi elvárásokkal való összhang megteremtése, valamint a terrorizmussal szembeni hatékonyabb és szigorúbb fellépés garantálá-
- 691/692 -
sa érdekében születtek, ezek azonban a terrorcselekménnyel fenyegetés büntetendővé nyilvánítását, illetve a kilátásba helyezett szankció mértékét nem érintették.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
