Jelen tanulmány célja, hogy áttekintést adjon a hírközlési szolgáltatók adatvédelmi kötelezettségeiről, különös tekintettel a forgalmi adatokkal kapcsolatos adatvédelmi problémákra. A témának különös aktualitást ad, hogy az EU jogszabálytervezetet (Ebben a témakörben a különböző európai uniós szervek különböző elnevezésű jogszabálytervezeteket (Directive, Decision) alkottak, melynek magyarázata, hogy a szervek között a jogalap és a kompetencia kérdésében vita volt, végül is azonban megegyezés alakult ki arról, hogy a jogszabály Irányelv formájában jelenjen meg. ) dolgozott ki és fogadott el, amelyben a hírközlési szolgáltatók ilyen jellegű kötelezettségeit meg kívánja szigorítani. A szigorítás mögött azon terroresemények húzódnak meg, melyek az utóbbi években a fejlett országok nyilvánosságát több ízben is megrázták. Ezen sajnálatos eseményekkel összefüggésben terelődött a figyelem a hírközlési szolgáltatások egyre növekvő jelentőségére.
A hírközlési szolgáltatások jelentősége egyrészt lemérhető azon, hogy manapság bármiféle tevékenység - így a terrorista szervezkedés - összehangolt folytatása sem nélkülözheti az elektronikus kommunikációt, ugyanakkor ezen eszközök használata a bűnüldözést is segíti az elkövetők megfigyelése, leleplezése során. Az említett események során azonban minőségileg új szakaszába lépett a hírközlési hálózatoknak a bűncselekmények megvalósításához való felhasználása. A terrorcselekmények elkövetői már nemcsak kommunikációra használták a hírközlési eszközöket, hanem számos alkalommal a robbanószerkezetek kioldása is mobiltelefon segítségével történt.
Ez a jelentős változás ösztönözte egyes EU tagországok kormányait (Nagy-Britannia, Franciaország, Írország, Svédország), hogy olyan jogszabálytervezetet alkossanak, amely lényegesen megszigorítja a hírközlési szolgáltatók forgalmi adatok megőrzésére vonatkozó kötelezettségét. A jogszabálytervezetet több oldalról is kritika érte. Egyrészt, támadták a kibocsátás jogalapját, mivel egyesek szerint nem a szupranacionális együttműködést megvalósító Uniós Szerződés, hanem a Belügyi- és Igazságszolgáltatási Együttműködés keretében szabályozható ez a kérdéskör. Mások a liberális szabadságjogok nevében emelték fel hangjukat mivel az állami mindenhatóság törekvését vélték felfedezni a tervezetben. Noha az EU parlamentje a tervezetet 2005. szeptember 28-án leszavazta, a tervezet készítői rögvest bejelentették, hogy alapvető céljukat nem adják fel, és átdolgozták a tervezetet oly módon, hogy az a Parlament kifogásait figyelembe vegye. Az átdolgozott szöveget decemberben a Parlament már elfogadta, ezt követően puszta formalitást jelentett 2006. február 21-én az Európai Tanács jóváhagyása.
A dolgozat első részében áttekinti az adatvédelmi szabályozás fejlődését, a hírközlési szolgáltatók speciális adatvédelmi kötelezettségeit. Ezt követően az Irányelv, illetve annak alkotmányos szempontból történő értékelése következik.
Az Európai Unió alapító szerződése 6. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy "az Európai Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat mint a közösségi jog általános alapelveit, ahogyan azokat az Európai Emberi Jogi Egyezmény garantálja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek."
(a) Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikke garantálja a magánélet védelméhez való jogot és a személyes adatok védelméhez való jogot.
(b) Az Európa Tanács Adatvédelmi Egyezménye a legfontosabb európai adatvédelmi dokumentum, amelyet az EU magára nézve kötelezőnek fogad el, és az Acquis Communautaire (közösségi jogi vívmányok) részeként ismer el.
(c) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46 EK irányelve az egyének személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos védelméről és ezeknek az adatoknak a szabad áramlásáról.
(d) Az Európai Parlament és a Tanács 97/66 EK irányelve a személyes adatok feldolgozásáról és a magánélet védelméről a telekommunikációs szektorban.
(e) Az előbbi Irányelv átdolgozása az Európai Parlament és a Tanács 2002/58 EK irányelve a személyes adatoknak az elektronikus kommunikációs ágazatban történő feldolgozásáról és a magánélet védelméről.
Az Európai Unió Alkotmányára vonatkozó nemzetközi egyezmény - mely kérdéses, hogy ebben a formában egyáltalán hatályba lép-e - alapvető szabadságjogokkal foglalkozó fejezetének II-68. cikke is rögzíti a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jogot. A témánk szempontjából a 2002/58 EK irányelv tartalmazza a legérdekesebb szektorspecifikus szabályozást. Az irányelv hatálya a közcélú elektronikus kommunikáció teljes körére kiterjed - beleértve az Internetet és a mobil távközlési szolgáltatást is -, függetlenül az igénybe vett technikai megoldásoktól. Nem tartozik viszont a hatálya alá a közcélú hírközlési hálózaton keresztül nyújtott műsorszolgáltatás (kábeltévé). Az irányelv definiálja a forgalmi, illetve helymeghatározási adat, a kommunikáció, a telefonhívás, az értéknövelt szolgáltatás és az elektronikus levél fogalmát.
A 2002/58 EK Irányelv preambuluma kifejti, hogy az elektronikus távközlési
- 49/50 -
hálózatok felhasználóinak végberendezései és az azokon tárolt minden információ a felhasználók magánszférájának részét képezik, amely megköveteli az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény szerinti védelmet. Az ún. kémszoftverek, webpoloskák, rejtett azonosítók és más hasonló eszközök a felhasználó tudta nélkül hozzáférhetnek a felhasználó végberendezéséhez információszerzés, rejtett információk tárolása vagy a felhasználó tevékenységeinek követése céljából. Mivel ez súlyosan sértheti a felhasználóknak a magántitokhoz fűződő jogát, ezeket az eszközöket kizárólag törvényes céllal, az érintett felhasználók tudtával lehet alkalmazni.
A preambulum kitér arra is, hogy ilyen eszközök - mint például az úgynevezett cookie-k (azonosításra szolgáló kódsorozatok) - törvényes és hasznos eszközök lehetnek, például a honlaptervezés és a hirdetés hatékonyságának elemzése, valamint az on-line ügyletekben részt vevő felhasználók azonosítása során. Törvényes célú használatuk azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a felhasználók - a 95/46/EK irányelvnek megfelelően - világos és pontos információt kapnak a cookie-k vagy a hasonló eszközök céljáról. A felhasználók figyelmét fel kell hívni az általuk használt végberendezésen elhelyezett információkra. A felhasználóknak lehetőséget kell adni arra, hogy megtagadják a cookie-k vagy hasonló eszközök tárolását végberendezésükön. Ez különösen fontos, ha az eredeti felhasználón kívül más felhasználók is hozzáférhetnek a végberendezéshez, és ez által minden, a berendezésen tárolt magánjellegű információhoz is.
Az Irányelv rendelkezései teljes mértékben átültetésre kerültek a magyar jogba, ezért azok részletes tárgyalására a magyar szabályozás ismertetése során térek ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
