https://doi.org/10.59851/mj.72.11.5
A Ptk. 7:43. § (3) bekezdése szerint érvénytelen a közös végrendeletbe foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonása, ha arra a másik végrendelkező értesítése nélkül került sor. Ez pedig azt is jelenti, hogy az egyik végrendelkező halála után az őt túlélő házastársa már nem fog tudni változtatni saját végakaratán, bármennyi idő is telik el, és bármennyire is megváltoznak a körülmények ezalatt. A Kúria BH 2023.218. számon közzétett eseti döntése rávilágított, hogy a túlélő házastárs közös végrendeletbe foglalt végakaratának megmásíthatatlansága a végrendeleteket szerkesztő jogászok, sőt az öröklési perben ítélkező bírák számára sem feltétlenül nyilvánvaló, nem is beszélve a magánvégrendeletet készítő laikusokról.
A hatályos Ptk. a közös végrendelet szempontjából jogtörténeti előképnek tekintett Magánjogi törvényjavaslathoz képest meglehetősen "alulszabályozza" a közös végrendelet egyoldalú visszavonásának és hatályvesztésének kérdését. Ezzel a jogalkotó helyett a végrendelkezőkre hárítja azt a feladatot, hogy - végintézkedési szabadságukkal élve - maguk alkossák meg végrendeletük visszavonásának és hatályvesztésének szabályait. A tanulmány célja, hogy feltérképezze a hatályos szabályozás által generált problémákat, és javaslatot tegyen a hiányzó törvényi rendelkezések tartalmára.
Kulcsszavak: közös végrendelet; végrendelet visszavonása; végrendelet hatálytalansága; különvagyon; közös vagyon; clausula rebus sic stantibus
According to Section 7:43(3) of the Civil Code, the unilateral revocation of a provision included in a joint will is invalid if it occurs without notifying the other testator. This also means that after the death of one testator, the surviving spouse will no longer be able to change their own last will, regardless of how much time passes or how circumstances change during that time. The Supreme Court case decision published under number BH 2023.218 highlighted that the irrevocability of the surviving spouse's last will included in the joint will is not necessarily obvious even to the lawyers drafting wills, let alone to the judges deciding inheritance disputes, not to mention laypersons preparing private wills. The current Civil Code significantly "under-regulates" the issue of unilateral revocation and lapse of the joint will compared to the Private Law Bill regarded as a historical precedent in the context of the joint will. By doing this, the legislator shifts the responsibility to the testators to establish the rules for the revocation and lapse of their wills themselves, exercising their freedom of testamentary disposition. The purpose of the study is to map out the problems generated by the current regulation and to propose the content of the missing legal provisions.
Keywords: joint will; revocation of will; annulment of will; separate property; community property; clausula rebus sic stantibus
A közös végrendeletbe foglalt rendelkezések jellege (ti. a viszonosság vagy annak hiánya) mellett a lényeges körülményekben utóbb bekövetkezett változás az a másik szempont, amelynek mentén újra kellene gondolni az egyoldalú visszavonás szabályozását. A hatályos szabályok szerint, amíg a végrendelkezők életben vannak, bármikor dönthetnek úgy, hogy saját rendelkezésüket - a másik végrendelkező értesítése mellett - egyoldalúan visszavonják.[1] Ez kizárólag a végrendelkezők döntésén múlik, ezért nem is kell vizsgálni, hogy elhatározásukra milyen okból jutottak. Ha viszont valamelyikük meghal, vagy végrendelkezési képességét elveszti, az ő értesítése és ezzel együtt az egyoldalú visszavonás is lehetetlenné válik, hiába álltak be utóbb a körülményekben olyan lényeges változások, amelyek ezt egyébként kétségkívül indokolttá tennék.
Az egyik végrendelkező jogképességének vagy végrendelkezési képességének elvesztését követően is helyes volna azonban megengedni a túlélő házastárs szimultán rendelkezésének visszavonását, az arra okot adó körülmények vizsgálata nélkül, hiszen az ilyen rendelkezés visszavonása semmilyen módon nem sértheti a korábban elhunyt végrendelkező végrendelkezési szabadságát vagy végakaratának érvényre jutását.
Kérdés azonban, hogy bizonyos körülmények felmerülése esetén meg szabad-e engedni akár a túlélő házastárs viszonos rendelkezésének visszavonását is. A magam részéről úgy gondolom, hogy igen. A közösen végrendelkező házastársak elhalálozása között ugyanis sokszor évek telnek el. Ez alatt a hosszú idő alatt a végrendelkező és a végrendeleti örökösök életkörülményeiben, egymáshoz való viszonyában olyan lényeges változások következhetnek be, melyek esetében mérlegelés tárgyává lehetne tenni a közös végrendeletben foglalt rendelkezés visszavonásának engedélyezését. Ilyen lehet például, ha a házastárs halálát követően a túlélő házastárs személyes kapcsolata a végrendeleti örökössel megromlik, így különösen, ha az örökös kitagadásra okot adó magatartást tanúsít; ha a végrendeletben nevezett örökös meghal, vagy az öröklésből más okból kiesik; ha a túlélő házastársnak újabb hozzátartozója születik, akit juttatásban szeretne részesíteni; vagy ha a túlélő házastárs utóbb újabb házasságot köt. Ezek olyan lényeges körülmények, amelyek miatt nagy valószínűséggel a másik végrendelkező is módosította volna végakaratát, ha a változás bekövetkezésekor még életben van. A hatályos szabályozás szerint azonban sem ezek, sem más változások nem szolgálhatnak alapul az egyoldalú visszavonásra.
Sokat hangoztatott érv, hogy ha a házastársak a közös végrendeleti formát választják, akkor tudomásul kell venniük az egyoldalú visszavonás korlátait. Egyező akarat esetén pedig amúgy is lehetőségük van kikötni, hogy rendelkezésüket - a Ptk. szabályaitól eltérve - meghatározott körülmények beállta esetén vagy akár bármikor egyoldalúan visszavonhatják. Ez azonban inkább a probléma relativizálása, mint megoldása. Nem valószínű ugyanis, hogy a végrendelkezők több éves vagy akár évtizedes távlatban képesek lennének előre látni azokat a körülményeket, amelyek miatt rendelkezésüket egyszer
- 705/706 -
majd meg szeretnék változtatni. Ha pedig rendelkezéseiket bármikor szabadon visszavonhatóvá teszik, akkor pont az szűnik meg, ami a közös végrendelkezés értelmét adta. Külön ki kell emelni: a közös végrendeletben foglalt rendelkezés egyoldalú visszavonásának lehetővé tétele éppúgy okozhat súlyos sérelmet, mint annak megtiltása. Az, hogy a kettő közül épp melyik a helyes, az érdekeltek számára leginkább méltányos megoldás, sokszor valóban csak a konkrét eset körülményeinek mérlegelése alapján dönthető el, és semmiképp sem a mérlegelendő körülmények beállta előtt, azok ismerete nélkül.
Érdekes ellentmondás, hogy miközben az egyik végrendelkező halálát követően semmilyen változás nem szolgálhat alapul a közös végrendelet visszavonására, van két olyan körülmény, amelyeknek megváltozása esetén a közös végrendelet a törvény erejénél fogva hatályát veszti, vagyis a jogalkotó nem is bízza a végrendelkezőkre a végrendelet visszavonását, hanem ő maga gondoskodik róla. A Ptk. 7:43. § (2) bekezdése szerint ugyanis hatálytalanná válik a közös végrendelet egyrészt akkor, ha annak megtétele után a házastársak életközössége megszakad, másrészt pedig - eltérő rendelkezés hiányában - akkor, ha a végrendelet megtétele után a végrendelkezőknek vagy egyiküknek gyermeke születik, ideérve az örökbefogadást is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
