Az új Büntető Törvénykönyv Különös Részében az egyes fejezetek sorrendiségének meghatározásánál, a jogilag védett érdekek súlybeli jelentőségét véve figyelembe, rendező elvként, hatályos Alkotmányunkat kell tekinteni.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának I. fejezete az államformát és azt rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam, továbbá megtiltja a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló törekvéseket (1-3. §).
Ezt követően kinyilvánítja, hogy az állam védi a nép szabadságát és hatalmát, elutasítja a háborút, és kötelezettséget vállal a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak az elfogadására (5-7. §)
Az Alkotmány a következőkben elismeri, - és védelmét az állam elsőrendű kötelezettségeként deklarálja -, az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait [8. § (1) bekezdés]. E jogok között elsőként határozza meg, - és ezzel jelzi kiemelt fontosságát -, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani, miként senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen elbánásnak, avagy hozzájárulása nélkül orvosi, tudományos kísérletnek alávetni (54. §).
Ennek a rendező elvnek a figyelembevételével, az állam léte elleni bűncselekmények és a nemzetközi kötelezettségeinkből fakadó legfontosabb bűncselekmények szabályozását követően indokolt, hogy a kiemelt fontosságú, a személyiségből fakadó, alapvető emberi jogokat fokozottan védő rendelkezéseket az új Büntető Törvénykönyvünk kiemelt helyen, nyomban a Köztársaság védelmét szolgáló, az állam belső és külső biztonsága ellen elkövetett bűncselekmények (I-II. fejezet), valamint az emberiesség elleni (III. fejezet) és a nemzetközi hadijogot sértő (háborús) bűncselekmények (IV. fejezet) meghatározását követően, vagyis a Törvénykönyv Különös Része elején szabályozza.
Ezért az említett bűncselekmények után az V. fejezet tartalmazná az élet elleni, a VI. fejezet a testi épség és az egészség elleni bűncselekményeket, a VII. fejezet az egészségügyi beavatkozás, az orvostudományi kutatás rendje és az egészségügyi önrendelkezés elleni bűncselekményeket, míg a XII. fejezet az emberi méltóság elleni bűncselekményeket, majd külön a XIII. fejezetben, a közlekedési bűncselekményeket.
[A fejezetek számozása Dr. Kiss-Dr. Soós tanulmánya alapján (Büntetőjogi Kodifikáció; 2002/3. szám)]
Az ember legfontosabb alapvető személyiségi jogát hivatott védeni az életet sértő és veszélyeztető bűncselekmények meghatározása. Az "élet elleni bűncselekmények" címet viselő V. fejezet a legsúlyosabban büntetendő cselekményeket foglalná össze. A büntető törvény Tervezete (a továbbiakban: T.) másutt is tartalmaz olyan bűncselekményeket, amelyek elkövetése az ember halálát okozzák, azonban azoknak más fejezetben való elhelyezését törvényszerkesztési technikai okok indokolják. Ilyenek pl. az emberiesség elleni bűncselekmények III. fejezetében a népirtás és az apartheid vagy a nemzetközi hadijogot sértő bűncselekmények (IV. fejezet) között a polgári lakosság elleni erőszak, a bűnös hadviselés, a hadikövet elleni erőszak, avagy a VIII. fejezetben található emberrablás minősített esetei, a XIII. fejezetben a halálos eredményt okozó közlekedési bűncselekmények, a XXII. fejezetben a közveszélyokozás, a XXIII. fejezetben a légi jármű hatalomba kerítésének minősített esetei, valamint a halálos eredményt okozó katonai bűncselekmények.
A T. V. fejezete tehát csak azokat a bűncselekményeket tartalmazza, amelyeknek kizárólagos jogi tárgya az emberi élet. Ezek a következők: az emberölés és ennek minősített esetei (A. §), az erős felindulásban elkövetett emberölés (B. §), az újszülött megölése (C. §), a megölt kívánságára elkövetett emberölés (D. §), az öngyilkosságban közreműködés (E. §), a gondatlan emberölés (F. §), valamint a magzatelhajtás (G. §).
Az európai államok nagy hagyományokkal rendelkező büntető törvénykönyvei általában az emberölés alaptípusának a szándékos emberölést fogadják el, és ebből, részint a motívumok, részint az elkövetés módja alapján kiemelik a szándékos emberölésnek súlyosabb, illetve enyhébb eseteit.
A hazai büntetőjogban is korábban, az 1961. évi V. törvény hatályba lépéséig ismert és meglevő, a praemeditáción alapuló gyilkosságot, ma már az európai btk.-k is, - kevés kivétellel - legfeljebb elnevezésében, mint a szándékos emberölés minősített eseteit tartották meg. Így pl. az Német Szövetségi Köztársaság Büntető Törvénykönyve ugyan a gyilkosságot az emberölés alapesetének tekinti [211. § (1) bekezdés], de amikor a gyilkost meghatározza [211. § (2) bekezdés] már szó sincs arról, hogy az elkövető az emberölést előre megfontoltságból követte el, hanem hasonló okok motiválják az elkövetőt, mint hatályos jogunkban az emberölés minősített esetei. A gyilkost ugyanis így határozza meg: "Gyilkos az aki szenvedélyből, kéjvágyból, haszonszerzés végett vagy egyéb aljas indokból, alattomban vagy különös kegyetlenséggel, közveszélyes eszközzel, illetve más bűncselekmény lehetővé tétele vagy leplezése érdekében embert öl".
A svájci Btk. ugyancsak nem a praemeditációra alapozva, a szándékos emberölés (111. cikk) minősített eseteként szabályozza a gyilkosságot, amely akkor valósul meg, ha az emberölést az elkövető különösen kíméletlenül, indítékát, célját és elkövetési módját tekintve elvetemülten követi el (112. cikk).
Az olasz büntető törvénykönyv alapesetként határozza meg az emberölést: "Aki ember halálát okozza, huszonegy évnél nem rövidebb börtönnel büntetendő." (575. §), és minősített esetként szabályoz több, de nem a praemeditáción alapuló, elkövetési okot, illetve módot (576-577. §-ok).
Az osztrák büntető törvénykönyv gyilkosságnak nevezi annak cselekményét "aki mást megöl" (75. §).
A francia büntető törvénykönyv az, amely nem szakított a gyilkosság hagyományos törvényi tényállásával. A Code Pénal 221-1. cikke szerint "Más életének szándékos kioltása az emberölés alapesete (meurtre), míg a 221-3. cikke szerint "Az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés, az emberölés minősített esete (assasinat)." A Code Pénal e minősített eseten kívül, egyéb, ezzel azonosan életfogytiglani szigorított fegyházzal büntetendő minősített eseteket is ismer.
Rátérve a T.-ben foglalt rendelkezésekre, az emberölés alapesetéhez, amely megegyezik az 1978. évi V. törvény 166. § (1) bekezdésnek jól bevált törvényi tényállásával, mindössze annyi megjegyzést kell fűzni, hogy a törvényi tényállásban a szándékra való utalás, az Általános Rész megfelelő §-ára figyelemmel ezúttal is felesleges és ezért mellőzendő.
A szándékos emberölésnek minősített eseteit illetően változatlanul azt az álláspontot képviseli a T., hogy a szándékos emberölés legkirívóbb eseteit kell az alapesetnél szigorúbban büntetni és a minősített esetek között szerepeltetni. A T. azonban némiképpen eltér a hatályos jogtól, mert részint nem minden minősítő körülményt [166. § (2) bekezdés] vesz át, részint új minősítő körülményt is beiktat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
