Az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához évente nagy számban érkeznek alapjogi, illetve emberi jogi jogsértések kivizsgálását kezdeményező kérelmek, amelyek szűrésére mindkét bíróság sajátos - azonban számos ponton hasonló - módszert alakított ki. Jelen tanulmány a két bíróság egyesbírói eljárását veti össze ezen keresztül áttekintve az indítványok és kérelmek benyújtására vonatkozó tartalmi és formai követelményeket.
Kulcsszavak: Alkotmánybíróság, Emberi Jogok Európai Bírósága, szűrési mechanizmus, egyesbírói eljárás, egyesbírói visszautasító végzés, beadványok vizsgálata, kérelem elfogadhatósága, elfogadhatatlansági határozat, kérelmezői űrlap, határozott kérelem elemei, jogorvoslat kimerítése, határidő, névtelen kérelem, joggal való visszaélés, lényegileg azonos ügy, összeegyeztethetetlen kérelem, nyilvánvalóan alaptalan kérelem
A tanulmány első része az előkészítő eljárást mutatta be, míg jelen tanulmány a két bíróság, a magyar Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) egyesbírói eljárását hasonlítja össze.
A Bíróság szervezetére és működésére vonatkozó alapvető szabályokat az Egyezmény II. fejezete és a Rules of Court (a Bíróság Eljárási Szabályzata, a továbbiakban: Eljárási Szabályzat) tartalmazza. Az Alkotmánybíróság szervezetére és működésére vonatkozó szabályok az Alaptörvényben, az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) és az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozatban (a továbbiakban: Ügyrend) találhatók. A Bírósággal kapcsolatos egyes elnevezéseknek nem mindig van széles körben használt magyar megfelelője, így a későbbiekben egyes elnevezések angolul szerepelnek, illetve a Bíróság munkatársai által használt magyar kifejezések kerülnek feltüntetésre.
Az egyesbírói eljárásban - az egyesbíró mellett - az Alkotmánybíróságon a főtitkárnak, míg a Bíróságon az ún. Non-Judicial Rapporteur-nek [a továbbiakban: NJR(s), akik magasabb beosztású, nagy tapasztalattal rendelkező ún. senior lawyerek] van fontos szerepe: ők azok, akik az elbírálásra alkalmatlan ügyeket az egyesbíró elé terjesztik. Az egyesbíró döntése az Alkotmánybíróságon minden esetben visszautasító végzés, míg a Bíróságon ún. inadmissibility decision (elfogadhatalansági határozat).
A bíróságok döntései főszabály szerint nyilvánosak, azokat közzé kell tenni. Ez alól azonban mindkét bíróság esetében kivételt képeznek az egyesbíró döntései, ugyanis azokat egyik bíróság sem teszi közzé, honlapjukon elérhetővé, így azok tartalmára csak az eljárási szabályokból következtethetünk.[2]
Az Alkotmánybíróságra benyújtott alkotmányjogi panaszok legnagyobb része érdemi elbírálásra alkalmatlan. 2018-ban az Alkotmánybírósághoz 978 indítvány érkezett, amelyből 587 indítvány nem került előadó alkotmánybíróhoz; azok vagy főtitkári tájékoztatással, vagy egyesbírói visszautasító végzéssel zárultak le. Ezt megelőzően, az Alkotmánybíróság már a felállítását követően szembesült az érdemi elbírálásra alkalmatlan indítványok tömegével, azonban ekkor még ún. Elnöki Döntéssel[3] utasították vissza a beadványokat. Az Alaptörvény, és az új Abtv. elfogadását követően jelent meg új elemként és döntéshozatali szervként az egyesbírói eljárás, amelynek következtében már az előkészítő eljárás során lehetőség van az ügy végleges, bírói döntéssel való befejezésére.
Az Alkotmánybíróság döntéseit teljes ülésen, öttagú tanácsban vagy egyesbíróként eljárva hozza meg. Minden bíró tagja a teljes ülésnek, és a három öttagú tanács valamelyikének. Az Ügyrend 11. §-a alapján az egyesbírói eljárásban az elnök által kijelölt két alkotmánybíró
- 45/46 -
jár el, a kijelölés három hónapra szól. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyesbíró ne venne részt a tanács, illetve a teljes ülés munkájában, hiszen azoknak ugyanúgy tagja marad egyesbírói megbízatása ideje alatt is. Az egyesbíróként kijelölt alkotmánybíró tizennyolc hónap elteltével jelölhető ismét egyesbírónak, kivéve, ha korábban történő kijelölését kéri. Az egyesbíró minden esetben rövidített indokolással ellátott végzésben dönt az indítvány visszautasításáról. Az egyesbíró döntése végleges, az ellen fellebbezésnek vagy további jogorvoslatnak nincs helye.[4]
Az Alkotmánybíróságra beérkező ügyek előkészítését - ahogy a tanulmány első részében részletesen kifejtettek alapján láthattuk - a főtitkár végzi.[5] Amennyiben a főtitkár úgy ítéli meg, hogy az ügy érdemi vizsgálat nélküli visszautasításának van helye, úgy erre javaslatot tesz az egyesbírónak a végzés tervezetének elkészítésével egy időben. Természetesen előfordulhat, hogy a főtitkári javaslattal, vagy a döntés valamely részletével az egyesbíró nem ért egyet: ez esetben a főtitkár által előkészített végzést átdolgozhatja, vagy más intézkedés megtételét javasolhatja az ügyben.
Az egyesbíró két esetben utasítja vissza a beérkezett alkotmányjogi panaszt, úgy, hogy azt nem előzi meg sem főtitkári tájékoztatás, sem pedig hiánypótlásra való felhívás. Az egyik eset, ha a panaszt közvetlenül az Alkotmánybíróságon nyújtották be, és annak tartalmából, illetve mellékleteiből nem állapítható meg egyértelműen, hogy mely bíróság járt el az ügyben első fokon [Ügyrend 29. § (2) bekezdés]. A másik ilyen eset, amikor a beérkező beadványból megállapítható, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárás van folyamatban [Ügyrend 32. § (3) bekezdése].
Az egyesbíró végzéssel dönt továbbá az indítvány visszautasításáról akkor is, ha az indítványozót a főtitkár hiánypótlásra hívta fel, azonban a hiányosságokat az indítványozó a hiánypótlásra adott válaszában nem pótolta, így beadványa érdemi vizsgálatára nincs lehetőség, mivel az nem felel meg a törvényben előírt tartami és formai feltételeknek [Ügyrend 29. § (2) bekezdés 2. fordulata]. Egyesbírói visszautasításnak van helye továbbá akkor is, ha az indítványozót a főtitkár már tájékoztatta arról, hogy beadványa érdemi elbírálására nincs lehetőség, ezt azonban az indítványozó nem fogadta el és az Abtv. 55. §-ában foglalt feltételek továbbra is fennállnak [Ügyrend 29. § (2) bekezdés 1. fordulata].
AAz egyesbíró az érdemi vizsgálatra alkalmatlan indítványok visszautasítása mellett dönt az igazolási kérelmek elfogadásáról is. Bizonyos esetekben - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. § szerinti panaszok esetén - az indítványozó az indítvány benyújtására nyitva álló 60 napos határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet terjeszthet elő. Ez történhet a beadvány benyújtásával egy időben (ez esetben az indítványozó már maga észleli, hogy a 60 napos határidőt elmulasztotta), vagy a főtitkári felhívás eredményeként. Az Ügyrend 28. § (5) bekezdése alapján az igazolási kérelemben az indítványozónak elő kell adnia a mulasztás okát és azokat a körülményeket, amelyek a mulasztás vétlenségét valószínűvé teszik. A kérelmet az egyesbíró megvizsgálja és - a főtitkár javaslatára - dönt annak elfogadhatóságáról. Sem az Abtv., sem az Ügyrend nem ad támpontot az igazolási kérelem elfogadásának vagy elutasításának szempontjaira, mindösszesen annyit ír elő, hogy az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni. Ha az egyesbíró az igazolási kérelemnek helyt ad, a pótolt cselekményt olyannak kell tekinteni, mintha azt az indítványozó az elmulasztott határidőn belül teljesítette volna [Ügyrend 28. § (7) bekezdése]. Ez esetben az igazolási kérelemről csak belső döntés születik, erről az indítványozó külön értesítést nem kap, hanem az indítványozót a főtitkár értesíti az ügy nyilvántartásba vételéről, vagy ha beadványa hiányos és az igazolási kérelem benyújtását hiánypótlás nem előzte meg, úgy hiánypótlási felhívást küld ki részére. Ha azonban az igazolási kérelemben foglaltaknak az egyesbíró nem ad helyt, azaz az igazolási kérelmet elutasítja, vagy az indítványozó - a főtitkári felhívás ellenére - nem igazolja mulasztását, úgy a panasz elkésett lesz, így - elkésettségre tekintettel - annak visszautasításáról dönt az egyesbíró.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
