Korunkban a gazdaság működésének végkeringésében, ezen belül is különösen az áruforgalomban központi helyet foglal el a logisztika, amely egységes rendszerként szemléli és kezeli az áru mozgását, vagyis azt a különböző szakaszokból álló folyamatot, amelyet az áru a termelőtől a végső felhasználóig megtesz. A logisztika az árutermelés és forgalmazás olyan nagy ívét fogja át, amely során több ponton is a kereskedelmi jog intézményeinek érvényesülésével találkozhatunk.
A logisztika egyik fő formája az anyagok optimális és stabil áramlását biztosítja fuvarozási útvonalak, és raktározási pontok hálózatának segítségével. (A logisztika másik fő formája pedig az erőforrások sorrendjét koordinálja egy projekt végrehajtása körében.)
A logisztika két legfontosabb eleme tehát a fuvarozás és a raktározás, melyből következik, hogy az üzleti élet egyes jelenségeit szabályozó kereskedelmi jog több intézménye, a fuvarozás, a szállítmányozás, és a közraktározás kellő kapcsolódást kínál a logisztika több rétegű, összetett jelenségéhez. Írásunk - abból a feltevésből kiindulva, hogy logisztika központi, lényegi elemét a raktározás képezi - a közraktározás fontosabb kérdéseivel foglalkozik.
A közraktározás intézményének kialakításában nem töltöttünk be úttörő szerepet, hiszen csak a XIX. második felében indultak el azok a kezdeti lépések, amelyek következtében az 1880-as években ténylegesen létrejött az első közraktár Budapesten. "A közraktárak létesítésének első szószólója Magyarországon Maygráber Ágoston volt, aki nemcsak a közraktárügy eszméjét karolta fel, hanem Magyarország egész ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági életének minden ágát fejleszteni kívánta."[1] Maygráber nemcsak a közraktárak létrehozásának - a nyugati példák által mutatott előnyei által igazolt - szükségességét ismerte fel, hanem azt a tényt is, hogy a közraktárak hatékony működéséhez a bankrendszer átalakítása és a hitelviszonyok fejlesztése is elengedhetetlen. Ha a közraktárak kialakításában és elterjesztésében Nyugat-Európát nem is tudtuk megelőzni, a közraktározás magas szintű jogi szabályozásában azonban igen. "Európában a magyar Kereskedelmi törvény (továbbiakban: Kt.) volt az első, amely a közraktári ügyletet kereskedelmi ügyletként szabályozta."[2] A Kt.) megfogalmazása szerint "Azon vállalat, amely áruk elhelyezésével és közraktári jegyek kibocsátásával foglalkozik, közraktárnak tekintetik."[3] A közraktározás előnyeit pedig Apáthy István akként foglalta össze, hogy "a kereskedő a raktárban elhelyezett áruit vagy a közraktárban tartott nyilvános árverés útján, vagy az árujegy egyszerű átruházásával eladta, a zálogjegy segítségével pedig addig is, míg alkalmas vevőt talált, áruira szükséges előleget felvette, ekként lehetővé vált a raktárban elhelyezett árukat forgalomképessé, a hitel érdekében mozgékonnyá tenni."[4]
Az 1875. évi XXXVII. tc. (továbbiakban: Kt.)[5] nemcsak azért volt kiemelkedő jelentőségű, mert megelőzte a hasonló tárgyú európai jogalkotást, hanem azért is, mert megelőzte az első magyar közraktár megnyitását is. Így 1881-ben az első magyar közraktár már biztos jogi - de még nem teljesen biztos gazdasági - hátteret tudhatott maga mögött. A közraktárak kialakulása szoros kapcsolatban volt a bankrendszerrel, hiszen az első közraktárakat bankok hozták létre, emellett az árutőzsde létrehozása és megerősödése gyakorolt jelentős hatást a közraktárak működésére.
A Kt. közraktározási ügyletet szabályozó rendelkezései nemcsak a közraktárak létrehozásához biztosítottak stabil alapokat, de a későbbiekben ezen intézmények elterjedéséhez és működéséhez is.[6] E szabályok olyannyira "erősek", időtállóak voltak, hogy több mint száz évig hatályban maradtak. E hosszú távú hatályosság során mintegy negyven évig nem működött hazánkban a közraktározás intézménye. "A közraktározás fogalma ugyan megmaradt, de elsősor-
- 203/204 -
ban stratégiai célokat szolgáló raktározás, illetve állami tartalékgazdálkodás intézményeként funkcionált."[7]
A közraktárak intézményének kialakítását minden korszakban gazdasági szükségszerűség kényszerítette ki. Így volt ez a XIX. században, és így volt a XX. század második felében is, amikor a gazdasági fejlődés, illetve a raktárkapacitás hiánya kikényszerítette a közraktárak ismételt létrehozását, mivel ez a raktározási tevékenység leggazdaságosabb formája.[8] A közraktározási tevékenységet szerződési keretbe foglaló közraktári ügylet újbóli megjelenése, és e viszonyok jogi szabályozása nem volt zökkenőmentes. A 80-as évektől a szabályozás igen sajátosan alakult. A közraktározást "egy százhúsz éves, más korok más viszonyaira megteremtett törvény szabályozza néhány öt-hat éves múltra visszatekintő miniszteri rendelettel karöltve - e két "jogszabálykorosztály" kényszerű együttes működéséből adódóan - nehézkesen és rapszodikusan."[9] Ennek a helyzetnek vetett véget a modern közraktári jogszabály, a 1996. évi XLVIII. törvény megalkotása.
Közraktározási szerződés alapján a közraktár köteles a nála elhelyezett árut időlegesen megőrizni, erről közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles; közraktári díjat fizetni.
A közraktározási szerződés jellege szerint reálszerződés. Az a momentum ugyanis, hogy a közraktár a nála letett áruról közraktári jegyet köteles kiállítani, azt jelenti, hogy csak az áru átadásához, az áru közraktárban történő elhelyezéséhez kötődhet a közraktári jegy kiállítása, azaz a dolog, az áru átadásának ténye nélkülözhetetlen a jogviszony keletkezéséhez. A közraktári jegy a közraktár részéről az áru átvételének elismerését is jelenti. E jogviszony az áru közraktári megőrzésre való átvételekor, vagyis az áru közraktárba való beszállításának időpontjában keletkezik. A közraktározás minden esetben egy logisztikai ügylettel indul, nevezetesen az áru közraktárba történő beszállításával. A "betárolás" befejezésekor a közraktár jegyzőkönyvet vesz fel, elkészíti a szerződést, s annak alapján a letevő részére kiállítja a közraktári jegyet. A közraktározási szerződés tartalmi elemei között az áru meghatározása foglalja el a központi helyet. Az áru közraktár részére történő átadása, betárolása - mint láttuk - kötelem keletkeztető tény.
A közraktárban letett áru mennyiségének, minőségének (ha van tőzsdei minősége, vagy szokvány az áru minőségének megjelölésére, akkor arra utalással), és értékének meghatározása szintén több szempontból bír jelentőséggel. A közraktárban elhelyezett árut a közraktár által elfogadott minősítő szervezet, vagy szakértő minősíti. A közraktár számára lényeges az áru mennyiségének illetve minőségének szakszerű, objektív megállapítása, ugyanis a közraktárt a jogviszony befejezésekor kiszolgáltatási kötelezettség terheli, ami azt jelenti, hogy az árut a betároláskor mért minőségben és a betároláskor átadott mennyiségben kell majd kiszolgáltatnia.
A feleknek meg kell állapítania továbbá, hogy a közraktár által történő átvétel időpontjában az áru milyen értéket képvisel, és azt a közraktári jegyre, továbbá a letéti könyvbe is be kell jegyezni. Eltérő megállapodás hiányában a letevő könyveiben az áru értékeként megjelölt összeg az irányadó, de a felek megállapodhatnak abban is, hogy az áru értékét szakértő állapítsa meg. Az áru értékének meghatározása több szempontból is fontos. Egyrészt az értékpapír szempontjából, hiszen az áru értéke fogja adni a közraktári jegy " névértékét". Másodsorban azért fontos, mert az áru károsodása vagy megsemmisülése esetén ez az összege lesz az alapja a közraktár kártérítési kötelezettségének, illetve a közraktárjegy-birtokos kártérítési igényének, valamint az ÁFA fizetési kötelezettségének is. Továbbá az áru értéke kihatással van a közraktár által nyújtható hitel mértékére is, mivel a letett áru értékének legfeljebb kétharmadáig nyújthat a letevő számára hitelt. A bankok, hitelintézetek szintén nyújtanak közraktári jegy fedezetű hiteleket, így a bankoknak szintén fontos érdeke fűződik a közraktárban letett áru értékének, minőségének, mennyiségének, csomagolásának szakértői tanúsítására, hiszen ezzel tudja leginkább csökkenteni a közraktári jegy-fedezetű hitelezés kockázatait.[10]
A közraktározási szerződésben meg kell határozni az időtartamot is. Közraktári szerződés csak határozott időtartamra, legfeljebb egy évre köthető, és ezt az időtartamot meghosszabbítani nem lehet. A jogalkotó e szigorú kógens szabályokat valamelyest enyhíti, amikor lehetővé teszi a felek számára, hogy a szerződés lejártát követően új szerződést kössenek további egy évre. Ilyenkor azonban a korábbi szerződés alapján kiállított közraktári jegyet be kell vonni és érvényteleníteni kell. Az új szerződés alapján új értékpapír állítandó ki.
A teljesítés helyének meghatározása a szerződésben szintén szükséges tartalmi elem. A közraktározás
- 204/205 -
ugyanis a tárolási hely szempontjából kétféle lehet, sajáttelepi tárolás és művi tárolás. A sajáttelepi tárolás a közraktár tulajdonában lévő területen, helyiségben történő tárolást jelent, míg ha nem a saját tulajdonában lévő helyiségben, raktárban őrzi majd az árut, hanem bérelt raktárban, akkor művi tárolás formájában történik a közraktározás. (A művi tárolás ugyanis nem más, mint a közraktár által bérelt raktárban történő közraktározás.)
A közraktárban letett áru természetének függvényében a raktározás módjának meghatározása is szerződési kikötés lehet. A feleknek meg kell állapodniuk abban, hogy az árut a többi árutól elkülönítve, avagy a többi letevő azonos fajú, helyettesíthető áruival összekeverve, továbbá, hogy csomagolva vagy ömlesztve kell-e tárolni, szükséges-e valamilyen speciális tárolási, őrzési módot alkalmazni, illetve kezelést igényel-e a letett áru.
A közraktári szerződés visszterhes szerződés. A közraktár a nála letett áru tárolását, őrzését, általános kezelését ellenszolgáltatás fejében végzi. A közraktári díj, mint ellenszolgáltatás meghatározása a szerződés lényeges tartalmi kelléke. Ez azért is fontos, mert a közraktári díjak utóbb történő emelkedése nem érinti a már megkötött közraktári szerződéseket, a már megállapított díjak utólagosan nem emelhetők. Ennek az a magyarázata, hogy a közraktári díj összegét a közraktári jegyre rávezetik, és ez a jegyen való feltüntetés akadályozza az utólagos díjemelést, hiszen ez a követelés megelőzi a zálogjegybirtokos igényét, és ha nem lehetne pontosan megállapítani, mekkora is ez az összeg, akkor a zálogjegy valódi értéke nem lenne meghatározható.
A szerződésnek végül tartalmaznia kell azt a kitételt is, hogy a közraktár szabályzataiba foglalt előírások a közraktári szerződés részét képezik.
A közraktározási jogviszony elsődlegesen a közraktár és a letevő között jön létre, aki egyidejűleg a közraktári jegy első tulajdonosa lesz. A közraktári jegy átruházása alapján azonban változás történik a közraktárral jogviszonyba kerülő alany oldalán, hiszen a letevő számára az átruházással megszűnik a jogviszony, a közraktári jegy megszerzője pedig, mint a közraktár új szerződő partnere igényelheti, hogy a közraktár szolgáltassa ki számra a letett árut.
A közraktározási jogviszony elengedhetetlen központi szereplője a közraktár. A közraktár olyan gazdálkodó szervezet, amely közraktári tevékenység folytatására jogosult. Közraktár kizárólag részvénytársaságként vagy külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepeként működhet. Részvénytársasági forma esetén csak névre szóló részvényekből álló, legalább ötszáz millió forint alaptőkével rendelkező részvénytársaságként alakulhat. E szigorú törvényességi feltételeknek megfelelően alapított, és cégjegyzékbe bejegyzett közraktár, magát a közraktári tevékenységet csak akkor kezdheti meg, ha azt az illetékes miniszter, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete egyetértésével előzetesen engedélyezte, és a közraktárt nyilvántartásba vette. A közraktár, mint részvénytársaság tehát nem a cégbejegyzés, vagyis a társaság keletkezésének időpontjában kezdheti meg a közraktározási tevékenységét. A közraktárnak, mint részvénytársaságnak a jogi keletkezése a közraktározási tevékenység folytatása szempontjából nem elegendő feltétel. A közraktár - akkor is, ha a cégjegyzékbe már bejegyezték - csak a Felügyelet engedélyének birtokában, és a felügyeleti nyilvántartásba vétel megtörténte után jogosult a közraktározási tevékenységet megkezdeni.
A közraktározási jogviszonyban a közraktárral szerződő letevő pozíciójában bárki lehet. Akár természetes személy, akár jogi személy, akár jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, azaz mindenki aki polgári jogviszony alanya lehet, jogosult a közraktárnál áruját letenni, a közraktárral közraktári szerződést kötni. (A letevői kör szűkítése csak a jövedéki termékek esetében lehetséges).
A közraktári jegy első birtokosa a letevő, hiszen árujának közraktárba történő beszállítása és elhelyezése ellenében, az áru átvételének elismeréseként veszi át a közraktártól ezt az értékpapírt. Abban az esetben, ha nem értékesíti az áruját, és nem vesz fel rá hitelt, a letevő személye és a közraktári jegy birtokosának személye nem válik el egymástól, és a közraktározási jogviszony kétpólusú - közraktár és letevő közötti viszony - marad. Ez azonban a ritkábban előforduló esetek közé tartozik. Az értékpapír kibocsátásnak éppen az a lényege, hogy a letevő a közraktári jegy segítségével az áruját eladja, vagy árujának elzálogosításával hitelhez jusson.
Tehermentes tulajdonátruházás esetén a teljes közraktári jegy forgatására kerül sor. Ilyenkor egy harmadik személy jelentkezik a közraktárnál az áru kiszolgáltatását kérve. A közraktár a letevőtől átvett árut a közraktári jegy tulajdonosának köteles átadni. Ezzel máris három szereplőssé vált a jogviszony.
További - negyedik - szereplő akkor kapcsolódhat be, ha a közraktári jegy birtokosa nem együtt birtokolja a közraktári jegy mindkét részét. Ebben az esetben az árujegy birtokosa követelheti a közraktártól az áru kiszolgáltatását, a zálogjegy birtokosa pedig, amennyiben a hitel összegét számára nem fizetik vissza, követelheti a közraktártól az elzálogosított árumennyiség elárverezését és a befolyt összeg részére történő átutalását.
Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy a közraktározási jogviszony állandó alanya a közraktár, amely a jogviszony különböző fázisaiban különböző személyekkel áll jogviszonyban. Az ügylet keletkezésekor a letevővel kerül szerződéses viszonyba, tőle átveszi az árut és átadja részére a közraktári jegyet. A letevő azonban a közraktári jegy átruházásával az áruját elad-
- 205/206 -
hatja. Ezzel alanyváltozás következik be a közraktári szerződés jogosulti oldalán. A letevő számára a jogviszony megszűnik, és helyébe belép az értékpapír új tulajdonosa, azzal a törvényes igényével, hogy a közraktár az árut neki szolgáltassa ki. Az ügylet befejező szakaszában a közraktár tehát már egy másik személlyel, a közraktári jegy birtokosával áll jogviszonyban. Tehát a közraktár a közraktározási jogviszonyt más alannyal kezdi és más alannyal fejezi be.
A közraktározási jogviszony közvetett tárgya az áru, amely csak forgalomképes ingó dolog lehet. A közraktározási szerződés tárgya olyan áru lehet, amely a személy és a vagyonbiztonságot, illetve a közraktárban letett más árukat nem veszélyeztet. E törvényi rendelkezéseket szem előtt tartva minden közraktár saját üzletszabályzatában maga határozza meg, hogy személyi, tárgyi, műszaki feltételeihez mérten milyen áruk közraktározását vállalja. (Más raktározási adottságok szükségesek gabona tárolásához, mások a hűtést, fagyasztást igénylő áruk tárolásához, és megint mások a műszaki cikkek tárolásához.) A közraktározási szerződés tárgyi körét tehát - az általános törvényi tilalmak figyelembevételével - a közraktár üzletszabályzata határozza meg. A közraktár a nála elhelyezett árumennyiségre biztosítást köthet a letevővel történt ilyen megállapodása alapján.
A közraktárnak, mint a jogviszony alanyának a fő feladata közraktári tevékenység folytatása. Közraktározási tevékenységnek minősül az áruknak közraktározási szerződés alapján történő tárolása, őrzése és általános kezelése (a közraktár üzletszabályzatában köteles megjelölni, hogy az egyes áruk tekintetében mely szolgáltatások tartoznak az általános kezelésbe, messzemenően figyelembe véve azt a törvényi előírást, hogy a közraktár a nála elhelyezett árut a szerződésben meghatározott módon köteles megóvni a mennyiségi és minőségi változásoktól, és hogy a törvényben szabályozott módon köteles eljárni, ha az árut a megromlás veszélye fenyegeti). A közraktározási tevékenység körébe tartozik az értékpapír kiállítása, valamint a jogviszony befejező aktusaként az áru kiszolgáltatása. A közraktár annak köteles az árut kiadni, akinek a közraktári jegy a birtokában van, ha az a közraktári jegyen feltüntetett követeléseit kielégítette. A közraktár tehát a nála elhelyezett árut annak köteles kiszolgáltatni, aki az árujegyet és a zálogjegyet részére visszaadja, vagy az árujegyet visszaadja, és a zálogjegyen feltüntetett követelés összegét a zálogjegybirtokos javára, az ÁFA összegét pedig a letevő javára a közraktárnál letétbe helyezte. A közraktárt ezzel összefüggésben értesítési kötelezettség terheli a letevővel szemben, nevezetesen a közraktár az áru kiszolgáltatásával egyidejűleg köteles a letevőt értesíteni a kiszolgáltatás időpontjáról, valamint az értékesítés adatairól (amelyekre a letevőnek az ÁFA és a jövedéki elszámolások elkészítéséhez van szüksége).
Értesítési kötelezettség áll fenn a letevő irányában akkor is, ha a letett áru értékesítésének szükségessége merül fel. Abban az esetben, ha a közraktárban elhelyezett árut a szerződés lejáratát követően nem váltják ki, vagy az árut a szerződés fennállásának tartama alatt a megromlás veszélye fenyegeti, a közraktár jogosult - a letevő előzetes értesítése emellett - az árut értékesíteni. Az áru értékesítése történhet a tőzsdén és történhet árverés útján. A közraktár akkor értékesítheti tőzsdén az árut, ha az megfelel a Budapesti Árutőzsde szabályzatában foglalt feltételeknek. Ilyenkor a közraktári áruk kényszerértékesítésére vonatkozó szabályzat rendelkezései szerint folyik az értékesítés. Ha pedig az áru tőzsdei forgalomban nem értékesíthető vagy hét egymást követő tőzsdei napon az értékesítés nem sikerült, akkor árverésre kerül az áru.
A közraktárt az általa elvégzett közraktári tevékenység teljesítéséért közraktári díj illeti meg. A közraktár díját privilegizált zálogjog biztosítja, mely alapján a közraktár minden más zálogjogosultat - tehát a zálogjegybirtokost is - megelőzően a meg nem fizetett közraktári díj, valamint a közraktár által nyújtott egyéb szolgáltatások díjai erejéig a nála letett áru értékesítéséből kereshet kiegyenlítést. A közraktár a szerződésben ellenérték fejében egyéb szolgáltatások teljesítésére is vállalkozhat, mint például az áru csomagolása, minőségi, mennyiségi meghatározása, értékbecslése, vámkezelése, egyéb hatósági vizsgálatok elvégeztetése, stb. Jogosult a közraktár arra, hogy a közraktári jegy kiállítása után az áru értéke kétharmadának erejéig kölcsönt nyújtson a közraktári jegy birtokosa számára. A zálogkölcsön biztosítására a zálogjegyet a közraktárra kell ruházni (forgatni).
A közraktár legfőbb kötelezettségeként határoztuk meg a fentiekben azt, hogy az árut a betároláskor mért minőségben és a betároláskor átadott mennyiségben kell kiszolgáltatnia, amely kötelezettsége teljesítéséért felelősséggel tartozik. A közraktár, mint letéteményes felelősségére nézve a jogalkotó nem tartotta elegendőnek a letét általános alakzata felelősségi szabályainak alkalmazását. Az egyszerű letét esetében ugyanis az általános felelősségi szabályok érvényesülnek, mely szerint, ha a letett dologban a letéteményes őrzése alatt károsodás következik be, a letéteményesnek elegendő azt bizonyítani, hogy a dolog őrzése során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és ezzel mentesül a kártérítési felelősség alól. A letéteményesnek itt tehát elegendő egy általános elvárhatósági mércének megfelelnie a felelősség elhárításához.
Az olyan letéteményes esetén azonban, amely főtevékenységi köre szerint az áru őrzésére, tárolására szakosodott szervezet, nem elégséges az általános felelősség kimondása. Ez a megfontolás vezette
- 206/207 -
a jogalkotót a közraktár fokozott felelősségének deklarálására (egyszersmind a szintén fokozott felelősséggel tartozó fuvarozó felelősségi szabályainak alkalmazására.). A közraktár fokozott felelőssége azt jelenti, hogy a kártérítési felelősség alól csak igen szűk körben mentheti ki magát, vagyis a közraktár kizárólag a törvényben taxatíve felsorolt kimentési okok valamelyike fennállásának bizonyítása esetén mentesülhet a kártérítési felelősség alól. A közraktár felel azért a kárért, amely a közraktározásra elhelyezett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig, különösen a teljes vagy részleges elveszésből, megsemmisülésből, megromlásból vagy megsérülésből keletkezik. A közraktár a felelősség alól csak a törvényben taxatíve felsorolt kimentési ok valamelyikének bizonyítása esetén mentheti ki magát. Mentesül a felelősség alól, ha a kár a közraktár tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy az áru belső tulajdonsága, a csomagolás rejtett hiányossága, illetve a letevő, vagy a képviseletében eljáró személy felróható magatartása miatt következett be.
A mentesülési okok közül a közraktár köteles bizonyítani a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok fennállását, valamint a csomagolás hiányosságát, illetőleg, hogy a károsodás az elháríthatatlan külső ok bekövetkezésével, vagy a csomagolás kívülről észre nem vehető hiányosságával áll okozati összefüggésben. A letevőt terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem az áru belső tulajdonságára vezethető vissza, továbbá, hogy a kár nem a csomagolás hiányossága miatt következett be. A letevő köteles bizonyítani azt is, hogy saját maga vagy képviselői magatartása nem volt felróható, vagyis úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A jogalkotó minden esetben, ha fokozott felelősséget ír elő, ezt a kártérítés mértékének korlátozásával ellensúlyozza. (A fuvarozó fokozott felelőssége esetén a jogalkotó nem követeli meg a teljes kártérítést, tehát az elmaradt hasznot és indokolt költségeket is magában foglaló kártérítést, hanem azt a tényleges kár mértékére korlátozza. Ide nem értve a fuvarozó szándékos károkozását, ami teljes kártérítési kötelezettséggel jár.) A közraktározási törvény kifejezetten nem rendelkezik a közraktárt terhelő kártérítés mértékének korlátozásáról. Mivel a közraktári szerződésben meg kell jelölni a letett áru értékét, így ez az érték lesz irányadó az áru megsemmisülése, megsérülése esetén is, amiből következik, hogy a szerződésben megjelölt érték lesz a közraktárt terhelő kártérítési kötelezettség, azaz a kártérítés mértékének felső határa.
A közraktár jogi helyzetének felvázolása után szükséges a letevő státuszának a meghatározása is. A letevő főkötelezettségét a közraktári díj megfizetése képezi. A letevő a közraktári szerződés szerint köteles megfizetni a közraktárnak a raktározási időre a közraktári tevékenység és az egyéb szolgáltatások után felszámított díjakat.
A letevő köteles az árut csomagolva átadni, úgy, hogy az ne károsodjék, más áruban kárt ne okozzon, a személy és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. A letevő csomagolási kötelezettsége természetesen az áru fajtájától és a felek megállapodásától függ, hiszen nyilvánvaló, hogy több tonna gabonát például nem csomagolva kell a közraktárnak átadni.
A letevőt tájékoztatási kötelezettség terheli arra vonatkozóan, hogy az általa letett áru igényel-e és milyen különleges kezelést. Az ennek elmulasztásából eredő károkért a közraktár a letevővel szemben felelősséggel nem tartozik, sőt a letevő tájékoztatási kötelezettségének elmulasztásából eredő esetleges károk megtérítését a közraktár követelheti a letevőtől.
A közraktári szerződés megszűnése a jogviszony különböző alanyai szempontjából vizsgálandó. A közraktári szerződés minden fél számára megszűnik, amikor a szerződésben rögzített határozott idő letelik.
A letevő és a közraktár közötti kötelem már korábban megszűnhet, amikor a letevő a közraktári jegyet másra átruházta, vagyis a közraktárban letett áruját eladta. Ez a letevő számára közraktári ügylet megszűnését jelenti, de a szerződés fennmarad a közraktár és a közraktári jegy új tulajdonosa között, aki számára a közraktári ügylet az áru kiszolgáltatásának aktusával zárul, azaz ő átadja a közraktári jegyet - mind az árujegyet, mind a zálogjegyet - a közraktárnak, a közraktár pedig átadja neki az árut. (A közraktár - az értékpapír funkciókból következően - nem köteles vizsgálni a közraktári jegy hátiratainak valódiságát, csak azt, hogy az átruházások összefüggő láncolata igazolja-e a közraktári jegy birtokosát.) Ez a közraktári jogviszony megszűnésének ideális esete, azonban a gyakorlatban kissé bonyolódik a helyzet, ha a közraktári jegy nem összefüggően talál gazdára, hanem más az árujegy birtokosa és más a zálogjegybirtokos.
A különvált árujegy birtokosa csak úgy válthatja ki az árut a közraktárból, hogy a zálogjegyet magéihoz váltja. Ha a zálogjegy birtokosa nem érhető el, ismeretlen, vagy a felek nem tudnak megegyezni, az árujegy birtokosa a zálogjegyen szereplő összeget a közraktárnál letétbe helyezheti és a közraktári díjat kifizetheti. Ebben és csak ebben az esetben lesz köteles a közraktár az árut számára kiszolgáltatni. Mivel a közraktári jegy zálogjegy részének leválasztása azt tanúsítja, hogy a közraktárban elhelyezett árut megterhelték, ebből következik, hogy az árujegybirtokos először is tehermentesíteni köteles a - tulajdonát képező - árukészletet. A zálogjegy magához váltása az áru tehermentesítését jelenti. Abban az esetben, ha az árujegyet nem sikerül átruházni, közben pedig a zálogjegy lejár anélkül, hogy kifizették volna, ismét más eljárást
- 207/208 -
kell követni. A zálogjegybirtokos a zálogjegy lejáratát követően jogosult - az óvást lefolytatni - és az áru értékesítését kérni.
Ha a zálogjegyen szereplő összeget a lejáratot követő három napon belül nem fizetik meg, a zálogjegybirtokos követelheti a közraktárban elhelyezett áru értékesítését és a vételárból történő kielégítését.
A közraktár az árut tőzsdei forgalomban vagy árverés útján értékesítheti. Az értékesítésből befolyt összeget a következő sorrendben kell kifizetni:
- a közraktár közraktári jegyre vezetett díjkövetelése,
- a zálogjegybirtokos követelése (ha a zálogjegybirtokos az óvást felvetette, az ezzel összefüggésben keletkezett költségeit is érvényesítheti a kölcsönösszeg megfizetésére vonatkozó követelésével együtt, és azzal egy sorban),
- a közraktár egyéb követelése,
- az árujegybirtokos - mint az áru tulajdonosa - kapja a fennmaradó összeget.
A zálogjegybirtokos miután követelését kielégítették, a zálogjegyet köteles visszaadni a közraktárnak, és ezzel a momentummal a közraktári ügylet számára is befejeződik.
A közraktározás több szempontból is jelentős szerepet játszik a piacgazdaság működésében.
A rövid lejáratú forgóeszköz hitelezés egyik eszközeként a közraktározás gazdaságélénkítő funkciót tölt be. A közraktári jegy birtokában a gazdaság alanyai könnyebben juthatnak hitelhez. A közraktári jegy megfelelő garancia a hitelezőknek, hiszen az elzálogosított árukészlet biztos fedezetet jelent számukra. A termelés finanszírozásában a közraktárjeggyel alátámasztott árufedezet mindenkor biztonságos hitelezést tesz lehetővé a bankok számára.
A gazdaságélénkítő szerepe mellett a közraktározás intézménye piacszabályozó funkciót is betölt, mivel áru túlkínálat esetén a közraktár szakszerű, esetleg hosszabb időn át tartó tárolással elősegítheti a túlkínálat megszüntetését. Ily módon szerepet játszik a szezonális és termelési ingadozások kiegyenlítésében, és a piaci áringadozások kihasználásában, és hozzájárul a szezonalitás okozta készletezés tőkelekötésének kedvezőbb alakításához.
Végül nem kis szerepet játszik a közraktározás a tőzsdei kereskedelem élénkítésében, s ezáltal a piac bővítésében is. Az árutőzsdén elfogadottá vált a közraktári jeggyel történő értékesítés, a közraktári jegy árujegy részének átadása a határidős ügyleteknél teljesítésnek minősül.
A logisztika piacgazdaságban betöltött szerepe napjainkban úgyszintén kiemelt jelentőségű. Fogalmi szintű meghatározása terén több megoldással is találkozhatunk. A leginkább lényegre törő megfogalmazás szerint a logisztika anyagok, információk, személyek és energia rendszereken belüli illetve rendszerek között áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, megvalósítása és ellenőrzése. Ez a megközelítés a logisztikát folyamatként fogja fel, mely dolgok (áru, energia, információ) vagy személyek egyik helyről a másik helyre jutását illetve juttatását öleli fel a tervezéstől a megvalósításig. Ismeretes olyan felfogás is, mely szerint a logisztika a globalizációs hatás egyik immanens elemeként újraértelmezett rendszerszemlélet és gyakorlati eljárási módszer, mely a gazdasági folyamatok hatékonyabbá, ezen belül is elsődlegesen költséghatékonnyá tételére irányul. A logisztika, mint folyamatos áramlást biztosító rendszer minimálisan tartja a fuvarozási költségeket, alacsonyan tartja az áru megszerzéséhez szükséges időt, és alacsony szinten tartja a tárhelyek foglaltságát. Ennek megvalósítása érdekében az áru mozgását, elosztását biztosító fuvarozási hálózatot képez és abban raktározási pontokat helyez el, melyek - eltérő - kapacitásának figyelembevételével alakítja ki az optimális igénybevételt.
Amikor a Kt-t - benne a közraktározás szabályaival - megalkották, de még százhúsz évvel később, a modern közraktározási törvény megszületése idején sem volt előrelátható, hogy a közraktárak egyben logisztikai központokká válnak. Napjainkban pedig már ez a helyzet.
A logisztika kiemelt fontosságú céljait a termelés és az értékesítés támogatása, az értéknövelő szolgáltatások biztosítása és a vevőkiszolgálás színvonalának javítása képezi. E célok megvalósításához pedig kétségtelenül a közraktározás szolgáltatja a legkézenfekvőbb és leghatékonyabb keretet, a térben és időben eltérően jelentkező raktárkapacitás-hiány áthidalásában, az áru gyűjtésében, szakszerű tárolásában, megőrzésében és elosztásában betöltött központi szerepe által. ■
JEGYZETEK
[1] Szász Sándor: A közraktározás története. Kereskedelmi Jogi Értesítő. 1994. 7-8. sz. 5.
[2] Kelényi Zsuzsanna: A közraktározás hazai jogszabályi háttere. Kereskedelmi Jogi Értesítő. 1994. 7-8. sz. 7.
[3] Kt. 435. §.
[4] Apáthy István: Kereskedelmi jog a magyar magyar Kereskedelmi törvény alapján. Budapest, GRILL. 1876.
[5] Kereskedelmi törvény (Kt.) 6. fejezet 435-452.§
[6] Magyarországon a II. világháború előtt összesen 204 közraktár illetve közraktár jellegű tárház működött Szász: id.mű 5.
[7] Bécsi Krisztina-Csőke Andrea-Gyenge Magdolna-Mátyus Imre: A közraktározás. Budapest. KJK. 1996.13.
[8] Szász i. m. 5.
[9] Harsányi Gyöngyi: A közraktári szerződés vegyes szerződés jellege. Gazdaság és Jog. 1996.3. sz.13.
[10] Brányik Ottó: Kifizetődő szakvélemény A közraktárjegy-fedezetű hitelezés kockázatainak csökkentése. Bankszemle 1994. 8.sz. 49.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem (Miskolc).
[2] A kereskedelmi jog logisztikai vetületeinek vizsgálata tárgykörben bemutatott munka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális alap társfinanszírozásával valósul meg.
Visszaugrás
