Egy habilitációs eljárás legtöbbször számvetés egy-egy tudományterület adott állapotával, amellett, hogy természetesen egy kutató addig bejárt útjáról is. Mindez különösen igaz Szmodis Jenő habilitációs eljárására, így az ezzel kapcsolatos gondolatok - úgy vélem - a szélesebb tudományos közélet érdeklődésére is számot tarthatnak.
Szmodis Jenő tudományos tevékenységének értékelésénél abból kell kiindulnunk, hogy a pályázó 2005-ben valósággal berobbant a hazai jogbölcselet tudományába "A jog realitása" című könyvével[1], melyet 2009-ben átdolgozott változatban PhD-értekezésként[2] is sikerrel megvédett. A szóban forgó könyvben a Szerző jelentős új eredményekkel gazdagítja a kutatást. Rámutat arra, hogy - amint Ritoók Zsigmond fogalmaz - a római jog a szabályokra, előírásokra kínos gonddal ügyelő etruszk vallásosságból magyarázandó: egyedülállósága ebben ragadható meg, szemben a közel-keleti jogrendszerekkel. Annak érdekében, hogy egy kutatói pályaív alakulásáról világosabb képet kapjunk, célszerűnek mutatkozik, hogy a habilitációs eljárásra benyújtott értekezés tüzetesebb szemügyre vétele előtt vizsgálat alá vegyük Szmodis első jelentősebb monografikus művének, A jog realitásának továbbfejlesztéséből megszületett PhD-értekezését. Különösen indokolt ez azért is, mert már e munkában jól megmutatkozik Szmodis affinitása a multidiszciplináris módszer alkalmazására.
A jogtörténeti és jogelméleti kérdéseket szervesen összekapcsoló 227 oldalas PhD-értekezés 6 fejezetből épül fel. Az I. fejezet a jog ontológiai aspektusával kapcsolatos előkérdéseket tisztázza. A továbbiakban a Szerző bemutatja és értékeli a jog ontologikus megközelítésének eddigi kísérleteit. A III. fejezet előzetes összefoglalást tartalmaz a jog ontologikus vonatkozásának további tisztázásához. A mű következő része a nyugati jog eredetét és természetét, míg az V. fejezet annak formalitását elemzi. A disszertáció a Szerző végkövetkezetéseivel zárul. A dolgozat szerkezete világos, jól tagolt és könnyen áttekinthető.
A disszertációban feldolgozott szakirodalom tekintélyes mennyisége jól tükrözi a Szerző alaposságát és szakmai felkészültségét. Az értekezés csaknem félezer, pontos és szakszerű lábjegyzetet tartalmaz, amelyek nagyban segítik a téma későbbi kutatóinak munkáját is. A dolgozat nyelvezete alapvetően szabatos, egyúttal - a szakmunkák esetén igen ritka módon - veretesen szép formákban gazdag. Az értekezés tartalmáról általában véve elmondható, hogy a Szerző rendkívül széles körű jogelméleti és történelmi látásmóddal rendelkezik és magabiztosan mozog a kiválasztott témában. Az értekezés I. fejezete három nagyobb problémakört vizsgál. Az első a jog realitásának mibenléte, a második egy jogontológia lehetősége, a harmadik pedig a jog és az állam kettőssége.
Ami az első témát illeti, a Szerző a jog realitása alatt a jog létmódját érti, rámutatva arra, hogy a realitás szó nemcsak tárgyiasságot jelent, hanem annak pszichikai, mentális dimenziója van. Sőt, a jog realitása inkább spiritualitásában mintsem materialitásában adott (9-11. o.).
A második problémakörre áttérve, a Szerző mindjárt leszögezi, hogy a maga részéről - többekkel szemben - nem tekinti teljességgel kizártnak egyfajta jogontológia létjogosultságát (12. o.). Ennek feltételeire később kapunk választ. Marcic, Maihofer, Kaufmann, Heidegger, N. Hartmann és Fechner jogontológiai koncepciójának kritikai bemutatását követően Peschka Vilmos Lukács interpretációjának főbb megállapításait villantja fel a Szerző, aki helyesen mutat rá arra, hogy Peschka ugyan nem vitatja a jog ontológiai vonatkozásainak létét, de azokat "sajátosságoknak" nevezi. Szmodis Jenő a jogontológia létjogosultságát a filozófia és a jogfilozófia szembenlétének szemszögéből vizsgálja. Végül is arra a következtetésre jut, hogy a jogontológia nem valamely általános filozófiai irányzatra történő hivatkozás folytán, hanem kérdéseiben, s válaszaiban keletkezik és létezik. Ám ahhoz, hogy mint ilyen létezzen, arra is szüksége van, hogy kialakuljon körülötte egy közmegegyezés: a jogtudomány művelői által - mint ilyen - tételezve legyen (33-34. o.).
Az állam és a jog különbözőségét vitató jogpozitivista állásponttal szemben a két jelenség kettőssége mellett tör lándzsát a Szerző (34-36. o.). A jogi szabállyal foglalkozó irodalmi áttekintés után Szmodis kifejti, hogy az létrejötte vonatkozásában Sollen jellegű, ám léte tekintetében jellemzően Sollent kifejező Sein-tény; amely létét elsősorban tételezettségéből nyeri, s amelynek léte egyszerre szubjektív és objektív (43-44. o.).
A mű II. fejezete a jog ontologikus megközelítéseinek eddigi kísérleteiről szól. Kiindulópontként felvonultatja az apriorisztikus eszméket az antik görög, valamint a Nyugat gondolkodásában. A Szerző itt is megalapozott kritikával él. Helyes az a megállapítása, hogy "A jogi apriorizmust bármennyire is megvetheti némely ... irányzat, tény, hogy a jogfilozófia annak közegéből bontakozott ki s ... gyakorta oda tér vissza." (55. o.)
A jog és erkölcs összefüggéseiről szóló fejtegetéseivel egyetértve, hadd tegyek azonban egy kiegészítést. Annak ellenére, hogy a bírák jogállásáról szóló törvények is tartalmaznak erkölcsi normákat, mégis számos országban
- 312/313 -
- így hazánkban is - került sor bírói etikai kódexek megalkotására. Ezek ui. amellett, hogy plusz-kötelezettségeket tartalmaznak, védik és orientálják a bírói kart, informálják a jogkereső közönséget is a bírákkal szemben támasztható elvárásokról.[3]
A Szerző munkájának III. fejezetében a jog eredetét és fogalmát teszi vizsgálat tárgyává. Gondos irodalmi áttekintés után megtudjuk, hogy a Szerző álláspontja szerint a jog és az állam egymást kölcsönösen feltételezve keletkezik. A jog realitása pedig "a jog szűkebb értelmében vett ... fogalmában, voltaképpen a jogképzetben, valamint a jogi jelenségekben, ill. ezek dinamikus kapcsolatában rejlik. A jog realitásáról alkotott fogalom tehát a jogképzetet és a jogi jelenségeket magában foglaló elgondolás - ... nem más, mint a jog tágabb értelemben vett fogalma." (88. o.)
A disszertáció egyik legértékesebb és legtöbb újszerűséget felmutató szerkezeti egysége "A nyugati jog eredetéről és annak természetéről" címet viseli, s az eddigi jogfilozófiai fejtegetések jogtörténeti alátámasztásául szolgál. A Szerző az ókori Kelet egyes civilizációi jogi felfogásának felvázolása után részletesen és rendkívül színvonalasan elemzi a nyugati jog alapját képező római jog sajátosságait, spirituális eredetét és egyes jogintézményeit.
Szmodis Jenő felfogása szerint az etruszk vallásosság gyakorolta a legnagyobb hatást a római vallásra, mely utóbbi - mint ismeretes - nagy hatással volt az ősi és a preklasszikus jogra (93. o.). A Szerző eme álláspontjának igazolására meggyőző példák sokaságát tárja elénk. Így a XII. táblás törvényt, a ius-fas-mos normatriászt, a stipulációt, az in iure cessiot, valamint a fikciót. Ez utóbbi elemzése kapcsán vonja le azt a következtetést, hogy egyfelől az írott jog első kisegítéseként papi tevékenyég gyümölcse volt, másfelől tükrözi az etruszk vallásosságot jellemző szimbolikus és színlelt elemeket. Kettős értelemben szakrális eredetű tehát (124. o.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
