Írásomban az államfők szerepéről értekezem a technokrata kormányok megalakítása kapcsán. Az ilyen típusú kabinet válságjelenség, a képviseleti demokrácia és a pártkormányzás átmeneti krízisének tünete. A köztársasági elnök magatartása kulcsfontosságú lehet, amikor konszenzus kialakítására van szükség a parlamenti pártok között - melyek alkalmatlannak bizonyultak a kormányzásra, mert nem kívánják vállalni annak felelősségét, hogy - átmeneti megoldásként - nem pártalapon szerveződött kormány jöhessen létre. Pártelvű képviseleti rendszerben a technokrata kabinet kivételes állapotot jelez, általában válságmegoldásként merülhet fel. Hangsúlyozni kell azt is, hogy parlamentáris rendszerekben az államfő akkor avatkozik be a pártpolitikai folyamatokba legitim módon, ha a pártok alkalmatlansága vagy a felelősség áthárítása a kormányzást illetően egyértelművé válik, és a pártcsődöt elfogadva lép fel aktív szereplőként. Tehát nem pártalapon vagy önkényesen cselekszik, szerepvállalása a válsághelyzet eredménye. A szakirodalom olykor mégis az elnöki kormány megnevezést használja egyes technokrata kabinetekre a proaktív államfői közreműködés okán. Miről beszélhetünk tehát ez alapján? Az államfői jogkör kiszélesítéséről, vagy csupán a parlamentáris rendszer kivételes állapotáról? Megállja-e a helyét a technokrata kabinetek esetében az elnöki kormány megnevezés? Tézisem, hogy parlamentáris szisztéma esetén a technokrata kabinetek nem nevezhetők elnöki kormánynak. Az államfői aktivizmus a pártok átmeneti gyengeségének köszönhető, amikor az elnök válságmenedzserként avatkozik be a politikai folyamatokba. Javaslatait, döntéseit azonban a pártok is jóvá kell hagyják, melyek adott esetben el is utasíthatják azokat. Ezért a helyes megnevezés az elnöki technokrata kormány lehet, az elnöki jelző azonban a technokrata attribútuma, nem a kabineté. A tanulmányban komparatív keretben elemzem a problémát Giorgio Napolitano és Milo? Zeman államfői tevékenysége kapcsán. A közreműködésüknek köszönhetően alakult Monti- és Rusnok-kabinetet is nevezték ugyanis elnöki kormánynak. Míg azonban Napolitano közreműködése a válság megoldását szolgálta, Zeman tovább mélyítette azt.
In this paper I elaborate the role of head of states concerning the creation of technocratic governments. This type of cabinet is a crisis phenomenon and a symptom of temporary crisis for representative democracy and party governance. The role of head of state can be crucial in this respect when need to have consensus between the parties (which are unable to handle the crisis avoiding the blame for governance) constructing a nonpartisan technocratic government. However in partisan representative systems a technocratic cabinet can be arisen as a state of exception and a means of crisis management. Furthermore it should be emphasised that in parliamentary systems the presidential acts are legitimate if parties are unable or unwilling to govern and avoid the blame for governance. Then the presidents realise the party failure and intervene into the processes. Thus it is not a kind of arbitrariness they act properly according to the crisis. Notwithstanding technocratic cabinets sometimes are mentioned as presidential governments in the literature because of proactivity of the presidents. What lessons can be drawn from these experiences? Is it a widening of authority for head of state or a state of exception for parliamentary system? Can technocratic governments be labelled as presidential governments? According to my thesis technocratic cabinets cannot be labelled as presidential governments in parliamentary system. Presidential activism is a result of temporary weakness of the parties and the president intervenes as a crisis manager. However presidential acts need to be approved by the parties and those can also be rejected by them. Therefore the correct label can be presidential technocratic government for this type of cabinet but presidential refers to the technocratic not to the government. In this paper I analyse these issues in comparative perspective by elaborating the presidency of Giorgio Napolitano and Miloš Zeman because Monti and Rusnok cabinets are also labelled as presidential governments. Though Napolitano wanted to sort the crisis out but Zeman deepened it better.
Keywords: technocratic government, presidential government, parliamentary system, crisis, state of exception
Bár a politikatudományban - a demokratikus berendezkedésű országok esetében - alkalmazott kormányzástipológia legtöbbször parlamentáris, elnöki, félelnöki
- 37/38 -
rendszereket különböztet meg,[1] az utóbbi időben gyakran megjelenik a szakirodalomban az elnöki kormány fogalma,[2] sokszor épp parlamentáris rendszerek vonatkozásában. Jellemzően a válság idején alakult technokrata kabineteket[3] értik elnöki kormányok alatt,[4] mert a köztársasági elnöknek sokszor különleges szerepe van az adott helyzet megoldásában.[5] Ez nemegyszer új, technokrata kabinet megalakítását eredményezi. De lehet-e az elnöki kormány jelzőt alkalmazni egy, az államfő közreműködésével létrejött technokrata kabinetre? Írásomban két esetet fogok bemutatni, melyek hasonlítanak a kiinduló szituációt illetően, de különböznek az események lefolyásában és kimenetében. Ez alkalmat ad arra, hogy rámutassak ezekre a lényeges különbségekre, ugyanis a szakirodalomban egy kategóriában említik őket - elnöki kormányként.[6] Emellett azt is vizsgálom, hogy lehet-e a parlamentáris szisztéma módosulásáról beszélni, vagy csupán a körülmények szülte kivételes állapotról.[7]
A tanulmány tehát arra a kérdésre keresi a választ, hogy lehet-e parlamentáris rendszerben létrejött technokrata kabineteket elnöki kormánynak nevezni azért, mert az államfő aktív közreműködése nyomán alakultak? Egyes szerzők[8] összefüggést látnak a parlamentáris kormányzati berendezkedés és a technokrata kormányok létrejötte között, miszerint válság idején a - közvetve választott - semleges
- 38/39 -
államfő mozdítja elő a technokrata kabinet megalakítását, amely ezért elnöki kormánynak tekinthető. Tézisem azonban az, hogy a parlamentáris keretek között, államfői segédlettel létrejött technokrata kabinet esetében nem beszélhetünk elnöki kormányról. Hipotézisem szerint éppen a parlamentáris rendszer és a szűk mozgásterű államfői intézmény miatt nem. A semleges elnök aktivitása ugyanis csak facilitáló tényező a technokrata kabinet létrejöttéhez és a technokrata kormányzáshoz, mandátumának teljesítéséhez egyedül kevés. Vagyis, ha mindenképp jelzőt szeretnénk találni, az elnöki technokrata kormány[9] lehet megfelelő az államfői proaktivitásra utalva, de - a (fél)elnöki szisztémára utaló konnotáció miatt - az elnöki kormány nem alkalmas jelző az a szűk államfői jogkör okán. Az államfői aktivizmus krízis idején a parlamenti pártok és a pártrendszer gyengeségének köszönhető, amikor az alapvetően szűk jogkörű elnök válságmenedzserként avatkozik be a (párt)politikai folyamatokba, javaslatait, döntéseit azonban a parlamenti pártoknak kell jóváhagyniuk, melyek adott esetben el is utasíthatják azokat.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
