1. A jogállamiság a modern társadalmak közéletének alapvető jellemző vonásait és követelményrendszerét tartalmazza a közjó szolgálatának, a közügyek intézésének, az emberi jogok biztosításának és a közrendnek az érvényesítése szempontjából. - E nagyjelentőségű kategória - különböző elvonatkoztatások és félre magyarázások miatt - a közgondolkodásban tisztázatlan. A jogászi szemléletben pedig eltérő tartalmakhoz kapcsolódik; s a jogtudományi irodalomban sincs egyetértés e fogalom lényegét illetően.1 - Külön említhető e jelenség elnevezése: a német irodalom jogállamiságon az állam jog alá rendeltségét érti, az angolszász irodalom pedig a jog uralmáról szól (Rule of Law), vagy némelyek a jog fölényét, elsődlegességét (supremacy of law) hangsúlyozzák.2
Az a helyzet tehát, hogy a jogállamiságra vonatkozó magyarázatok felületesek és egyoldalúak. A felületes közgondolkodás ezt főleg a különböző közügyek megoldásának eszközeként fogja föl, s a napi politikában pedig sok esetben csak közéleti jelszó. Az egyoldalúság főleg abban nyilvánul meg, hogy ezt tartalmi tisztázás nélkül a jogi szabályozás túlsúlyával, a jog döntő szerepével azonosítják és csupán jogi kategóriának tekintik, holott ez társadalomelméleti probléma.3
A jogállamiság fogalmi tisztázatlanságának szembetűnő indoka a történetietlen visszavetítés; e kategóriát az antik és középkori viszonyokra is vonatkoztatják -főleg formális jogszemlélet alapján.4 Hangsúlyozandó, hogy ez követelményként és társadalmi intézményként a polgári társadalmak kialakulásával jelent meg. Ennek eszmei előzményeként fogható föl a korábbi gondolkodásban a jog és törvények fölényének igénylése (Platón, Arisztotelész, Locke s mások által).
Utalhatunk Arisztotelész tételére; szerinte még a legkiválóbb ember se uralkodjon, ugyanis a helyes "törvényeknek kell a hatalmat képviselniök, a vezetőket csak a törvény őreinek és a törvény szolgáinak kell tekinteni." Ez a követelés a középkorban is szerepelt - mellékesen. Majd a reneszánsz, a reformáció és a föl-világosodás eszmerendszerében került előtérbe; különösen az önkény, az embertelen közélet elleni küzdelem alapozta meg a jogállamiság követelményeit aláhúzván: ahol a jog uralkodik, ott nem érvényesül a zsarnokság. Így a jogállamot a zsarnokság (vagy rendőrállam) tagadásának tekintik, szabályozott államként fogják föl, amelyben az állami szervek tevékenysége részletesen szabályozva van. A liberális szemlélet pedig a jogállamiságot a közrend és a jogbiztonság követelményeivel azonosítja, mivel a beavatkozó állam szükségességét elutasítja az éjjeli őr állam (vagy minimális állam) tételét vallván.
A jogállamiság a történeti adottságokhoz kötődik; más a sajátossága a XIX. század liberális demokráciáiban és más a konzervatív rendszerekben. A XX. század plurális demokráciáiban megváltozott a jogállamiság tartalma a közélet és az uralkodó társadalomszemlélet módosulása (átalakulása) alapján. Társadalmi igénnyé vált az adott társadalom közös gondjainak társadalompolitikai irányvonalba foglalása s annak keretében az emberi jogok érvényesítése, az önrendelkezési jog, valamint a közéleti önszabályozás. E fejlődést érzékelteti e következtetés: "a jogállamiság ... évezredek egymásra rakódó törekvéseinek, sikereinek és harcainak folyvást alakuló terméke."5
Az előbbi összegzés kifejezi, hogy a jogállamiság nem csupán jogi kategória, amely a jog (törvény) fölényét (uralmát), államfölöttiségét jelenti, hanem a demokratikus közélet tartalmát, jellemző vonásait öleli föl. Emiatt fölvetődik: ezt a kategóriát más elnevezéssel lehetne illetni, pl.: alkotmányos társadalom (vagy állam), ugyanis alapvető sajátossága az alkotmányosság és a jogi kultúra vívmányainak (nem csupán a jogéletbe, hanem) az egész társadalom közéletébe, legkülönbözőbb viszonylataiba való befogadása.
2. A jogállamiság átfogó sajátosságainak meghatározása előtt szükségesnek tűnik a bírálandó-kifogásol-ható magyarázatok áttekintése; előítéletekként, közhelyszerű tételekként való elfogadásuk miatt. Ezek közül kiemelhető a jogállamiság
a) mindenhatóságának tévhite;
b) csodaszerként kezelése;
c) politikai és állami eszköznek való minősítése és
d) a jogi formalizmussal való azonosítása.
a) Elméleti elemzések még nem határozták meg adekvát módon, hogy mi lehet az oka a jogállamiság mindenhatóságába vetett hitnek. Két összefüggést mélyebb elemzés nélkül is megállapíthatunk. Az egyik: a hagyományozódott (feudális-centralisztikus-etatisztikus) szemlélet, amely a szerteágazó, önálló, alulról jövő kezdeményezések és megfelelő szintű döntések helyett a központtól (felülről) várja a közgondok megoldását. Gyakran a jogállamiság fogyatékosságaiból származtatnak bizonyos közéleti (szociális, meg gazdasági üggyel vagy deviáns jelenséggel kapcsolatos) problémákat (föltételezvén, hogy megoldást jelent, ha hoznak egy erre, vagy arra a problémára vonatkozó törvényt). Ezzel sugallják a jogállamiság mindenhatóságát. A másik (szovjet közvetítéssel beívódott) bizánci jogszemlélet, amely vakon bízik a jog társadalomalakító, minden köz- és magángondot megoldó szerepében.
A közgondolkodásban meglelhető a jog túlzott szerepének tévhite a juridizmus. E szerint a jog akár szociális és gazdasági, akár politikai és kulturális, akár köz- és magánéleti problémák megoldásának alapja. Így a társadalom életén a jog uralkodik, a társadalom közösségi gondjait jogi szabályozással meg lehet oldani; vágyak, megalapozatlan célok tűnhetnek a jogállamiság által megvalósíthatónak.
b) Jellemző még a közgondolkodásban a jogállamiság sajátosságainak ködbe burkolása, propagandisztikus félremagyarázása (olykor misztikus) jelszóként való fölhasználása - mindent belegondolván, ami tetszetős. A napi politikai magyarázatok úgy tüntetik föl, hogy a közéleti gyakorlat (vagy konkrét intézkedés) a jogállamiságnak felel meg, akkor is, ha elvei nincsenek tisztázva az adott esetre vonatkozóan; ezt a föltételezett (vitathatatlan) igazsággal azonosítják. Ily módon a jogállamiságot varázsigeként, panaceaként (csodaszerként) fogják föl.
c) A jogszemléletben előtérben álló nézet, hogy a jogot politikai intézménynek és a jogalkotást pedig állami döntésnek tekintik, s ebből arra következtetnek, hogy a jogállamiság a politikai és az állami kormányzati tevékenységtől függ. Így elmosódnak a jogállamiság tartalmi követelményei (a napi politikai és állami kívánalmakhoz kapcsolva). Szigeti Péter marasztalja el azt, hogy a közgondolkodásban "a jogállamot a jól működő, hatékony állammal vagy a mai kor követelményeinek megfelelő állammal azonosítják megengedhetetlenül kitágítva a fogalom érvényességi körét."6
d) A jogállamiság tartalmának tisztázatlansága abból is következik, hogy a jogi formalizmus alapján magyarázzák:
- formális jogi szabályozottságra tekintettel közkeletű tétel: minden állam - jogállam. (Kelsen is ezt szögezi le: minden állam szükségképpen jogál-lam7.) E megközelítés alapján többen jutottak arra a helytelen következtetésre, hogy diktatúrákban (és totalitárius rendszerekben is) érvényesül a jogállamiság mint a jogrend igénye;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
