Az alábbiakban Major Róbertnek a Büntetőjogi kodifikáció 2004. 1. számában "A közlekedési büntetőjogi kodifikáció múltja" címmel megjelent tanulmányához szeretném az alábbi kiegészítést tenni.
A szerző tanulmányában részletesen elemzi különböző európai országok büntető törvénykönyveit a közlekedési bűncselekmények szabályozásának szempontjából. Ezzel kapcsolatban egyetlen észrevételem lenne csupán, amely talán magát a kérdéskört is újabb megvilágításba helyezi, vagy leginkább, egy régebbi kérdéskört hoz ismét felszínre. A francia megoldás tárgyalásakor a szerző ismerteti a Code pénal vonatkozó rendelkezéseit, megemlítve elsőként, hogy a francia Büntető törvénykönyv nem ismeri a közlekedési bűncselekmények önálló csoportját. Ez a megállapítás annyiban kétségkívül helytálló, hogy a Code pénal nem tartalmaz önálló fejezetet a közlekedési bűncselekményekről. Azonban a közlekedési bűncselekmények kodifikációja kapcsán elkerülhetetlen annak megemlítése, hogy bizonyos országokban, így például Franciaországban és Belgiumban, a Büntető törvénykönyvön kívül más jogszabályok (törvények és rendeletek) is tartalmaznak büntetőjogi normákat[1]. A francia Code pénal a bűncselekmények súly szerinti felosztása kapcsán ugyanis az ún. trichotom rendszert képviseli[2] azzal, hogy a bűntetteket és a vétségeket törvény, a kihágásokat pedig rendelet határozza meg[3]. A büntető kódex fogalma így szélesebb tartalmat nyer, mint nálunk[4].
A közlekedési bűncselekmények szabályozására visszatérve, a francia megoldás kapcsán az állapítható meg, hogy e területen magán a Code pénalon kívül más törvények, illetve rendeletek is tartalmaznak büntetőjogi rendelkezéseket. Így, a teljesség igénye nélkül, a vasúti közlekedésről szóló 1845. július 15-i törvény 1. cikk 16. pont (1)-(2) bekezdése szól például a vasúti közlekedés biztonsága elleni egyfajta bűncselekményről[5]. A közúti közlekedéshez kapcsolódóan, a Major Róbert cikkében említett rendelkezéseken túl, a 2001. június 1-jén hatályba lépett Közúti közlekedési "törvénykönyv" emelendő ki (Code de la route). Ezen, lényegében törvényi[6] és rendeleti[7] részből álló kódex törvényi része (partie législative) tartalmaz rendelkezést többek között az ittas járművezetésről (L. 234-1. cikk), illetve például a gyorshajtásról (L. 413-1. cikk).
Természetesen e rövid kiegészítéssel nem a francia közlekedési bűncselekmények minden részletbe menő ismertetése a fő célom, hanem annak rögzítése, hogy a francia megoldásnak nem elsősorban az a legfőbb sajátossága, hogy a Code pénal nem tartalmaz önálló közlekedési bűncselekményi fejezetet, hanem az, hogy a Büntető törvénykönyvön kívüli, külön közlekedési törvények és rendeletek tartalmazzák a közlekedési szabályszegésekkel és magával a közlekedéssel összefüggő deliktumokat. Az ezzel kapcsolatban felmerülő (egyik) legfontosabb kérdés pedig a közlekedési (és hasonlóan a szakmai) bűncselekmények szabályozásával összefüggésben az új magyar Büntető Törvénykönyv egységére vonatkozik. Nálunk az ilyen típusú bűncselekményeket illetően jelenleg a keretdiszpozíciós megoldás érvényesül, azaz a Btk. határozza meg egyedül a bűncselekményeket, azonban bizonyos tényállásokat, jelen esetben a közlekedési bűncselekmények jelentős részét, más jogágbeli jogszabály tölti ki tartalommal (azaz határozza meg pl. a közlekedési szabályok körét). Ezzel szemben a röviden ismertetett francia, vagy akár a belga megoldás[8] is ettől eltérő álláspontra helyezkedik.
A nemzetközi összehasonlítással kapcsolatban tehát igazából az a kérdés vetődik fel, illetve annak (is) lehet gyakorlati konzekvenciája, hogy az új magyar Büntető Törvénykönyv a tipikusan kerettényállásos deliktumokat a jövőben miképpen szabályozza. Azaz a francia vagy belga modellnek megfelelően az ágazati törvények tartalmazzanak büntetőjogi rendelkezéseket a továbbiakban[9], vagy megmaradjon továbbra is a Btk. egysége[10]. A Major Róbert által végzett széleskörű nemzetközi kitekintés és a fentebb tett kiegészítés ezirányú konzekvenciája az, hogy az európai büntetőjogi szabályozásban található példa mindkét megoldásra, így e kérdést pusztán külföldi minta alapján nem lehet eldönteni, a végső megoldást ennél mélyebben kell megalapozni. ■
JEGYZETEK
1 Teillot, Line-Urbansky, Pascale: Droit pénal général. Bréal, 2002. 15. p.
2 Cp. 111-1. cikk: A bűncselekmények súlyuk szerint bűntettek, vétségek és kihágások. A francia Büntető törvénykönyv kapcsán alapul vett forrás: Code pénal. Dalloz. Paris, 2003. (szerkesztette és a vonatkozó joggyakorlattal és bibliográfiával kiegészítette: Mayaud, Yves)
3 Cp. 111-2. cikk
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
