A hagyományos fogalom-meghatározás szerint a büntetőjog nem más, mint a jogrendszer szankciós záróköve. A büntetőjogi felelősséget ugyanis olyan cselekmények váltják ki, amelyek az ország függetlenségére, a társadalom vagy a gazdaság rendjére, valamint a polgárok személyére, jogaira a legintenzívebb veszélyt jelentik, illetve a legnagyobb sérelemmel járnak. Ehhez igazodik egy találó megjegyzés, amely szerint a büntetőjog ultima ratio jellegű, vagyis a büntetőjog szankciórendszere csak a legvégső esetekben, akkor léphet működésbe, ha a jogi vagy erkölcsi normák épségének garantálásához már más jogági szankciók erőtlennek bizonyulnak.[1] A büntetések egyfelől megtorló, másfelől elrettentő funkciójából az is következik, hogy a büntetőjog az alapvető alkotmányos jogokat és szabadságokat rendeltetésénél fogva korlátozza. Egyértelműen a büntető ítéletek képviselik az egyén szabadságszférájába történő legsúlyosabb beavatkozásokat.[2] A büntetőjogi felelősség felől történő döntés kereteit, vagyis a büntető anyagi jog alkalmazásának, és érvényesítésének szabályait pedig a büntető eljárásjog határozza meg. A büntetőeljárás azoknak a hatósági cselekményeknek a sorozata, amelyek a lehető legrövidebb idő alatt képesek lehetővé tenni egy bűntény rekonstruálását. Éppen ezért a büntető eljárásjog egyik sajátsága, hogy szabályai időben ugyan szigorúan limitált, ámde súlyosan alapjog-korlátozó jellegű kényszerintézkedések alkalmazására adnak lehetőséget. Mindezek az okok magyarázzák, hogy a büntetőügyekben miért érdemel kiemelt figyelmet a jogvédelmi mechanizmusok eszközrendszereinek hatékony működése. Mi is rajzolódik ki a 2012. január elsejétől hatályba lépett közjogi változásokat követően a bűnügyi területet érintő jogvédelem első gyakorlati tapasztalataiból? Jelen tanulmány erre a kérdésre keres választ. Elsőként áttekintést nyújt a korábbi alkotmányjogi panasz intézményéről, valamint az általa, a bűnügyi jogterületen biztosított jogvédelem minőségéről, majd röviden bemutatja az alkotmányjogi panasz új típusait. Ezt követően megvizsgálja, hogy 2012. január elsejét követően, a büntetőügyekben előterjesztett alkotmányjogi panaszok alapján az Alkotmánybíróság milyen döntéseket hozott, és e döntésekből milyen következtetések adódnak a büntetőjogi jogalkalmazás és jogvédelem tekintetében. A tanulmány célja, hogy az Alkotmánybíróság döntéseinek rendszerezésével és elemzésével hozzájáruljon a büntetőügyekben kiemelten jelenlévő jogvédelmi igények eredményes érvényesítéséhez.
1. 2012. január elsejét megelőzően hatályban volt, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: korábban hatályban volt Abtv.) 48. §-a szabályozta az alkotmányjogi panasz intézményét (a továbbiakban: "régi típusú" alkotmányjogi panasz). E szabályozás értelmében alkotmányjogi panaszt kizárólag abban az esetben lehetett az Alkotmánybírósághoz benyújtani, ha alkotmányellenes jogszabály alkalmazása Alkotmányban biztosított jogot sértett. A "régi típusú" alkotmányjogi panasz Janus-arcú intézmény[3] volt, hiszen egyfelől utólagos normakontroll szerepet látott el, vagyis "közérdeket" oltalmazott, másfelől pedig jogorvoslati-jogvédelmi eszközközként is funkcionált.[4] Az alkotmányjogi panasz jogorvoslati-jogvédelmi szerepének sikere elsődlegesen az előzetesen lefolytatott normakontroll eredményén múlt: ha az Alkotmánybíróság a konkrét ügyben alkalmazott jogszabályt alkotmányellenesnek találta, akkor attól függően, hogy az adott jogszabály az alkotmányossági kérdés elbírálásakor hatályban volt-e vagy sem, megsemmisítette[5], illetve megállapította a jogszabály alkotmányellenességét.[6] Az alkotmányjogi panasz jogorvoslati-jogvédelmi szerepe csak ezt követően léphetett működésbe. Ha a panaszos különösen fontos érdeke igazolta, az Alkotmánybíróság elrendelte az eljárás felülvizsgálatát[7], illetve az alkotmányellenes jogszabály konkrét ügyben történő alkalmazhatóságának kizárását.[8] E jogkövetkezmény tényleges érvényesítéséért a polgári, a közigazgatási, valamint a büntető jogágak eljárási sza-
- 99/100 -
bályai alapján a rendes bíróságok feleltek.[9] Mindebből látható, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó alapjogi sérelem végső soron nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróságok előtt nyerhetett csak orvoslást. A "régi típusú" alkotmányjogi panasz eljárások normakontroll jellegű vizsgálati része jóval hangsúlyosabb szerephez jutott, mint a többszörös áttéteken keresztül érvényesülő jogorvoslati-jogvédelmi része. A "régi típusú" alkotmányjogi panaszok jogorvoslati-jogvédelmi funkciója ráadásul több tekintetben fogyatékosan vagy féloldalasan működött. E körben elsőként azt szükséges kiemelni, hogy sikeresen nem volt előterjeszthető olyan alkotmányjogi panasz, amely a már korábban alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály önálló alkalmazási tilalmának kizárását kezdeményezte.[10] Ez lényegében azt jelenti, hogy egy alkotmányellenesnek nyilvánított jogszabály alkalmazásával összefüggésben kizárólag az Alkotmánybíróság által elsőként elbírált alkotmányjogi panasz(ok) rendelkeztek jogvédelmi funkcióval. Ugyanezen alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályra hivatkozó panaszosok alapjogi sérelmei viszont orvoslás nélkül maradtak.[11] Másodsorban említendő, hogy az eljárási törvények közül a büntetőeljárási törvény által biztosított jogorvoslati rendszeren hézag tátongott - tátong a mai napig is. Büntetőügyekben ugyanis az Alkotmánybíróság határozata akkor szolgálhat felülvizsgálati eljárás alapjául, ha a határozat olyan büntető jogszabály alkotmányellenességét állapította meg, amely a büntetőjogi felelősség megítélését, avagy az alkalmazott büntetőjogi jogkövetkezményt (büntetést, illetve intézkedést) befolyásolná. A büntetőeljárási törvény és az ahhoz szorosan kapcsolódó bírósági gyakorlat kizárólag a büntető anyagi jogszabályokat fogadja el felülvizsgálat okaként, az alkotmányellenessé nyilvánított büntetőeljárási szabályok esetében ezt a lehetőséget kizárja. Így az alkotmányellenes büntetőeljárási szabályok esetében az alapjogi jogvédelem igénye nem érvényesíthető.[12] A jelenleg is fennálló hiányosság megnyugtató rendezése jogalkotói beavatkozást igényelne.
További hiányosságot okozott, hogy a korábban hatályban volt Abtv. rendelkezései értelmében az alkotmányjogi panaszt kizárólag jogszabállyal szemben lehetett előterjeszteni. A konkrét ügyekkel összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panaszok sok esetben nem a jogszabályt, hanem annak jogalkalmazói értelmezését vélték alkotmányellenesnek.[13] Az ilyen okok miatt előterjesztett alkotmányjogi panaszokat az Alkotmánybíróság a legtöbb esetben a hatáskörének hiánya miatt utasította vissza. Ehhez szorosan kapcsolódó problémát jelentett, hogy az alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált alkotmányos követelmény jogkövetkezménye az alkotmányjogi panasz eljárásokban nem érvényesülhetett. A korábban hatályban volt Abtv. az Alkotmánybíróság határozatainak lehetséges jogkövetkezményei között nem szabályozta ugyanis a jogalkalmazói jogértelmezést "útbaigazító" alkotmányos követelményt. Az Alkotmánybíróság azokban az esetekben, amikor megítélése szerint nem a vizsgált jogszabály, hanem annak a joggyakorlatban érvényesülő, állandósult értelmezése sérti az Alkotmányt, kötelező jellegű alkotmányos követelményben határozza meg azt a jogértelmezési irányt, amely összhangban áll az Alkotmány rendelkezéseivel.[14] Figyelemmel azonban arra, hogy alkotmányjogi panaszban jogszabály jogalkalmazói értelmezését nem lehetett támadni, az alkotmányjogi panasz eljárásokban a panaszosok eleve elestek az alkotmányos követelmény kezdeményezésének, illetve alkalmazásának lehetőségétől, azaz a jogértelmezés alkotmányossági vizsgálatát nem kezdeményezhették. Részben az alkotmányjogi panasz előterjesztéséhez kapcsolódó szigorú alkotmánybírósági értelmezés is magyarázza, hogy alkotmányos követelmény meghatározásával soha nem kapcsolódott össze az alkotmánysértő értelmezéshez tapadó alkalmazási tilalom kimondása, vagy a konkrét ügy felülvizsgálatának elrendelése, így az alkotmányos követelmény a bekövetkezett alapjogi sérelem jogorvoslási eszközeként sem funkcionálhatott.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
