"Just as the scientist seeks for truth, so the lawyer should seek for justice."
Lord Denning
A társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok változásai időről időre szükségessé teszik a jogszabályok módosítását, illetve újak alkotását. Míg azonban a társadalmi változások a legtöbb esetben makroszinten folyamatosan történnek, mikroszinten pedig a temérdek változás nem köthető egy adott időponthoz, a jog szükségképpen csak adott időpontokban változtatható. Ennek az ellentétnek ha nem is feloldására, de csökkentésére szolgálnak a jogszabályok hatálybaléptetésénél alkalmazott átmeneti rendelkezések.
A jelen dolgozatban a magyar védjegyjog változásait kívánjuk szemügyre venni ilyen szempontból. Ehhez először nagy vonalakban áttekintjük a jogszabályok változtatásának általános elveit és szabályait, majd - történelmi sétaként - a magyar védjegyjog 1890 és 1970 közötti változásait. Ezután tárgyaljuk az átmeneti rendelkezéseket az 1988-ban kiadott európai védjegyjogi irányelvben, az 1997. évi védjegytörvényben és ez utóbbi 2003. évi módosításában.
Az Alkotmányban rögzített jogállamiság[1] egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy a jogalanyok megismerhessék a rájuk vonatkozó jogszabályokat, és magatartásukat azok előírásaihoz igazíthassák. Ebből értelemszerűen következik, hogy valamely új vagy módosított jogi előírás fő szabályként csak a kihirdetése utáni időszakra állapíthat meg jogokat és kötelezettségeket, és a hatálybalépés időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő legyen az alkalmazásra való felkészüléshez.[2] A jogszabályok jövőre irányultságát a visszaható hatály tilalmaként szokták megfogalmazni, ami a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezése szerint azt jelenti, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.[3]
A visszaható hatály általános tilalma azonban nem abszolút érvényű. Például a büntetőjogban alkotmányos alapelv, hogy senkit sem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején hatályos jog szerint nem volt bűncselekmény.[4] Az is alapelv azonban a modern büntetőjogokban, hogy ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni.[5] Ez esetben tehát az új jogszabály megfelelő rendelkezése visszamenő hatályú.
A jogalkotásról szóló törvény fent idézett előírásával az sincs ellentétben, és az Alkotmánybíróság megállapítása szerint nem alkotmányellenes, ha a kizárólag jogot megállapító, jogot kiterjesztő, kötelezettsé-
- 218/219 -
get enyhítő vagy a jogszabály valamennyi címzettje számára egyértelműen előnyösebb rendelkezéseket tartalmazó jogszabály visszamenőleges érvénnyel van hatályba léptetve.[6] Az is megengedett, hogy a jogszabály a jövőre nézve jogellenessé tegyen egy korábban nem jogellenes cselekményt, illetve a személyek meghatározott körére olyan kötelezettséget állapítson meg, amely azokat korábban nem terhelte, feltéve, hogy a felkészüléshez kellő időt biztosít. Ez történik pl. egy új büntető tényállás, illetve egy új adónem bevezetésénél.
A jogbiztonság egy további eleme a szerzett jogok védelme, ami azt jelenti, hogy a jogszabályváltozás lehetőség szerint ne vonja el a már megszerzett jogokat és ne érintse a korábban létrejött jogviszonyokat.[7] Probléma akkor adódik, ha a korábban megszerzett jogok, illetve megkötött, de teljesedésbe még nem ment szerződések részben vagy egészben nem felelnek meg az új jogszabálynak. Könnyen belátható, hogy a szerzett jogok csorbítatlan tiszteletben tartása idővel a jogrendszer szegmentálódásához vezetne, ez pedig ellentétes a jogegyenlőség ugyancsak alkotmányos követelményével.[8] A jogalkotónak az adott esetben kell megtalálnia a helyes egyensúlyt eme két alkotmányos követelmény kielégítése terén. Ennél az is fontos szempont, hogy a szerzett jogok elismerése és további fennállása milyen mértékben és milyen időtartamig eredményez egyenlőtlenséget a jogalanyok között.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de az nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály, és a kivételek elbírálása csak esetenként lehetséges.[9] Egy adójogi határozat szerint a viszonylag rövidebb időtartamra (5 év) megszerzett adókedvezményeket a jogbiztonság sérelme nélkül általában nem lehet megvonni,[10] viszont nem sérti a jogbiztonság követelményét, ha a jogalkotó a jövőre nézve úgy állapít meg adókötelezettséget, hogy a korábbi mentességet csupán egy 10 éves időtartam tekintetében tartja fenn.[11]
Szerzett jognak tekinthető valamely foglalkozás folytatására jogosító személyes jogosítvány (képesítés) is, amelynek megszerzési vagy gyakorlási feltételei megváltoztak. Például abban az esetben, ha valamely képesítés megszerzésének feltételeit megszigorítják, kérdés, hogy a hatálybalépéskor a korábbi képesítéssel rendelkező személyeknek kell-e teljesíteniük a szigorúbb feltételeket, avagy az ő korábbi képesítésük a továbbiakban is érvényesnek tekintendő.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi törvény megkövetelte a közjegyzőktől a jogi szakvizsgát, de az átmeneti rendelkezésekben akként rendelkezett, hogy a hatálybalépéskor hivatalban lévő közjegyzőt kérelmére az igazságügyi miniszter közjegyzővé nevezi ki.[12] Ilyen módon közjegyzők maradhattak olyan személyek is, akik a korábbi rendelkezések szerint felmentést kaptak a jogi szakvizsga letétele alól. A közjegyzői törvény 8 évvel későbbi novellája viszont azt rendelte, hogy az ilyen közjegyző a novella hatálybalépésétől számított 9 hónapon belül, hivatalvesztés terhe mellett, köteles a jogi szakvizsgát letenni.[13] Az Alkotmánybíróság ezt a rendelkezést - a 9 hónapos határidő előírása miatt - megsemmisítette, mivel az a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos jogot [70/B. § (1) bek.] "szükségtelenül és aránytalanul" korlátozza.[14]
A személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységről rendelkező 1998. évi törvény összeférhetetlenségi szabályokat állított fel. Átmeneti rendelkezéseiben azonban egész általánosan akként rendelkezett, hogy a hatályon kívül helyezett jogszabályok alapján megszerzett jogokat a törvény nem érinti,[15] amely korábbi jogszabályok nem tartalmaztak összeférhetetlenségi szabályokat. Az Alkotmánybíróság az összeférhetetlenség előírását önmagában nem tartotta alkotmányellenesnek, de a fenti átmeneti rendelkezést megsemmisítette. Az indokolás szerint az alkotmányellenesség "abban nyilvánul meg, hogy az azonos szabályozási kör alá vont személyek között a jogalkotó a szerzett jogok védelmének biztosítása érdekében tartósan, egy adott átmeneti időszakot meghaladóan tesz különbséget, és ez az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló rendelkezésébe ütközik", továbbá "a szerzett jo-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
