Az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2012. szeptemberében, első ízben fogja vizsgálni, hogy hazánk miként implementálja a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló ENSZ Egyezmény rendelkezéseit. Ezzel összefüggésben, a tanulmány célja, hogy behatóan elemezze a Kodifikációs Főbizottság Új Polgári Törvénykönyvről szóló javaslatának a nagykorúak cselekvőképességével kapcsolatos jogintézményeit a nemzetközi jog, a releváns külföldi és a hazai jogtudomány valamint joggyakorlat eredményeinek tükrében.
Hatályos Polgári Törvénykönyvünk értelmében a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezi azokat a nagykorú személyeket, akiknek ügyei viteléhez szükséges belátási képességük - pszichés állapotuk vagy szellemi fogyatkozásuk miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik. Míg főszabály szerint a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében gondnoka jár el, addig kivételként arról rendelkezik az 1959. évi IV. törvény, hogy a cselekvőképtelen személy maga is megkötheti azokat a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem igényelnek.[1]
Az Országgyűlés által elfogadott ám hatályba nem lépett, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény (a továbbiakban: 2009. évi CXX. tv.) nem tartalmazta a cselekvőképességet kizáró gondnokság jogintézményét és ismerte a cselekvőképesség gyakorlását elősegítő támogatott döntéshozatalt[2] és előzetes jognyilatkozatot.[3] Ezen törvény előkészítésével és az Országgyűlés elé terjesztésével párhuzamosan, Vékás Lajos szerkesztésében megjelent a Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyvről tervezetéhez című alternatív javaslat és indoklás.[4] A Szakértői Javaslat a gondnokság, cselekvőképesség témakörben a hatályos szabályozáshoz képest kevés változtatást tartalmazott, és a 2:19. § - 2:20. §-ban továbbra is lehetővé tette volna a cselekvőképesség kizárását.
A több mint 13 éve elfogadott, a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat elrendelte "a polgári jog, ezen belül a Polgári Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését." A határozat hozzátette, "a felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak is megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása." Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról szóló 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozatban ismételten megfogalmazódott az a cél, hogy "az új Polgári Törvénykönyv korszerű, európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeinknek megfelelő, a külföldi és hazai jogtudomány és joggyakorlat eredményeit hasznosító törvénymű legyen."
A 2010. december 3-án közzétett, a Ptk. kodifikáció előkészítéséről szóló tájékoztató[5] értelmében, a készülő új Polgári Törvénykönyvben "szükségesnek látszik a kétfokú gondnokság intézményének fenntartása - miként ezt szemérmes formában a 2009. évi CXX. törvény 2:24. § b) pontja[6]
- 249/250 -
is megtette - azzal a megszorítással, hogy nagykorú személyek csak más védelmi eszközök lehetőségeinek kimerültével, végső esetben helyezhetők cselekvőképességüket teljesen korlátozó gondnokság alá."[7] Az új terminológia, a cselekvőképesség teljes korlátozása tartalmának megismerésére valamivel több, mint egy évet kellett várni, addig pusztán találgatni lehetett, hogy vajon milyen reláció is lesz a hatályos cselekvőképességet kizáró gondnokság és a tájékoztatóban használt cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság között. A találgatás időszaka 2012. február 15-én ért véget, hiszen a Kodifikációs Főbizottság Javaslata az Új Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban: Új Ptk. Javaslat) elérhetővé vált a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján.[8]
Az Új Ptk. Javaslat ismeri a cselekvőképességet részlegesen és teljesen korlátozó gondnokság jogintézményét és tartalmaz rendelkezéseket a támogatott döntéshozatallal és az előzetes jognyilatkozattal összefüggésben is. Ezen jogintézményekkel kapcsolatosan az alábbi kérdések vizsgálata elengedhetetlennek tűnik: Megfelel-e ez a szabályozás a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak valamint az európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeinknek? A külföldi és hazai jogtudomány és joggyakorlat eredményeinek tükrében a cselekvőképességet kizáró/teljesen korlátozó gondnokság jogintézményének fenntartása vagy eltörlése-e a helyes és szükségszerű lépés? Végezetül: Korszerűnek mondható-e a cselekvőképességet kizáró/teljesen korlátozó gondnokság?
Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án elfogadta a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet, amely dokumentumok Magyarország részéről 2007. március 30-án kerültek aláírásra. Ezt követően a Magyar Köztársaság Országgyűlése 2007. június 25-én elfogadta az Egyezmény és a Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvényt.[9] Magyarország a világon másodikként ratifikálta az Egyezményt és elsőként a Jegyzőkönyvet. Ezek a dokumentumok 2008. május 3-án hatályba léptek.[10] Az Európai Unió 2010. december 23-án ratifikálta, pontosabban formálisan megerősítette az Egyezményt, így az abban foglalt jogok biztosítása az Európai Unió kompetencia-határai között az EU feladatává is vált.[11]
Az Egyezmény több tekintetben is olyan paradigmaváltást képvisel, mely meghatározó jelentőségű a fogyatékossággal élő emberek számára. Ez a paradigmaváltás elsősorban a fogyatékosság megközelítésében jelentkezik.[12] Míg a régi, az ún. orvosi modell úgy tekintett a fogyatékos emberekre, mint akiket védeni és óvni kell, valamint gondoskodni róluk, addig az új paradigma, melyet szociális vagy inkább emberi jogi modellként említhetünk, úgy tekint a fogyatékos emberekre, mint önálló életvitelre képes személyekre. Másképpen fogalmazva, míg az orvosi modell magában a fogyatékos emberben kereste a fogyatékosság okát, addig a szociális modell a fogyatékosság okát a fogyatékos embert körülvevő környezetben keresi. Az emberi jogi modell - a maga radikalitásában - a fogyatékosságot, többek között, egyenesen a kirekesztés és befogadás dilemmájaként kezeli.[13] A cselekvőképesség vonatkozásában az orvosi modell a korlátozást és a kizárást, valamint a gondnokság alá helyezést gondolja megoldásnak a fogyatékossággal élő személyek számára, míg az emberi jogi modell a cselekvőképesség érintetlenül hagyása mellett, az esetlegesen alkalmazandó támogatásokat.[14]
- 250/251 -
Mivel az Egyezmény 12. cikke a cselekvőképességgel összefüggésben igen fontos rendelkezéseket tartalmaz, megkerülhetetlen ezen előírások alapos elemzése. Az elemzés során figyelemmel kell lennünk az angol "legal capacity" kifejezés megfelelő magyar nyelvű visszaadására, hiszen téves fordítás esetén téves jogi következtetéseket vonhatunk le, melyek helytelenül képeződhetnek le mind a jogi szabályozásban, mind pedig a joggyakorlatban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
