A felszámoló előtt nyitva álló másik lehetőség - a megbízás és "alapképzés" helyett - az, hogy a jogosultak számára egyszeri díjú visszatérítést ad. E jogszabály szűkszavúsága miatt több értelmezési probléma merül fel. Kérdéses, hogy a Cstv. 58. §-a (4) bekezdése első fordulatában szereplő "jövőbeni" jelző, a második fordulatban említett jogosultakra is vonatkozik-e (jövőbeni jogosultak), vagy csak a kötelezettségekre (jövőbeni kötelezettségek)? A jogosult fogalom azonos-e a törvényben meghatározott hitelező fogalmával? A jogosult a hitelezőtől különböző személy-e, ha igen, mi a jogi helyzete (státusa)? Tudatos megkülönböztetés mindez a jogalkotó részéről, vagy csupán fogalmazásbeli pontatlanság?
Ezzel kapcsolatosan két álláspont létezik. Az egyik szerint nem véletlen a jogalkotó által alkalmazott fogalmi megkülönböztetés. A jogosult a hitelezőtől különböző olyan személy, akinek igénye a felszámolásban még nem vált esedékessé, de ez a jövőben - a kötelező alkalmassági időn belül - bekövetkezhet. E jogosult különbözik a Cstv. által meghatározott hitelezőtől. Mivel a jogosultnak nincsen az adóssal szemben pénz-, vagy pénzben kifejezhető vagyoni követelése, ennél fogva nem is tekinthető hitelezőnek. Ezért a felszámolási eljárásban a jogosultnak bejelentkeznie nem is kell, s regisztrációs díjat sem kell fizetnie. Ez utóbbi kötelezettség csak a felszámolási eljárásba bejelentkezett hitelezőket terheli.
Felmerül a kérdés, hogy ez esetben a felszámoló - bejelentkezés hiányában - honnan szerez tudomást a jogosultak számáról, hogyan kerül velük kapcsolatba? A felszámolótól ugyanis nem várható el, hogy az adott esetben a rendelkezésre álló iratok és nyilvántartások alapján több tízezer lakástulajdonost (televíziókészülék-tulajdonost) kutasson, s velük külön-külön "alkudozva" - a jogosultak jövőbeni szavatossági (stb.) igényét megváltandó - ajánlatot tegyen az általa fizetendő egyszeri díjú visszatérítésre. Ilyen értelmezés mellett az egyszeri díjú térítés "alkalmazása" rendkívüli nehézségekbe ütközik.
A másik álláspont hívei szerint a felszámolásban "látens" igény létezhet [Cstv. 57. § (4) bekezdés I. fordulata), de "látens" hitelező nem létezik. A törvény által itt említett jogosult valójában a hitelezőt jelenti, azt a hitelezőt, aki a Cstv. 3. §-ának (1) bekezdése szerint lejárt igényét a felszámolónak bejelentette, a regisztrációs díjat befizette és a felszámoló az igényt nyilvántartásba vette.
A korábban kifejtett elvek és indokok itt is helytállóak, vagyis a törvény céljával ellentétes lenne az, hogy az adós vagyonából "díj" címén olyan személyek részesüljenek - a többi hitelező kárára -, akik nem fizettek regisztrációs díjat.
Ezért véleményünk szerint a második állásponttal lehet egyetérteni. Ebből következően a felszámoló egyszeri díjú visszatérítést csak azoknak a "jövőbeni hitelezőknek" adhat, akik a felszámolási eljárásba "d" kategóriás hitelezői igényüket - szavatossági joguk megváltását kérve - bejelentették, a regisztrációs díjat befizették, s igényüket a felszámoló nyilvántartásba vette.
A felszámolási eljárásban hitelezőként be sem jelentkezők esetében nem érvényesülnek a törvénynek a kielégítés sorrendjére vonatkozó garanciális szabályai, vagyis ezek a "látens" hitelezők (be nem jelentett hitelezők) a "rendes" (bejelentett) hitelezőket a kielégítési rangsorban nem előzhetik meg. Ebből következően aki hitelezőként nem jelentkezett be a felszámolási eljárásba, annak igénye jövőbeni megváltásával a felszámolónak nem kell foglalkoznia. Ennek alapján a felszámolónak fel kell mérnie, hogy hány "d" kategóriás hitelező jelentett be igényt, s ennek kielégítésére milyen fedezet áll rendelkezésre az adós vagyonából, és ettől függően lehet állást foglalni a korábban részletezett szempontok alapján az egyszeri díjú visszatérítés kérdésében.
Az egyszeri díjú visszatérítés összegének meghatározása is szakkérdés. Mivel e körben tulajdonképpen a szerződéses szolgáltatás hibátlanságára vonatkozó kötelezettség megváltásáról, az esetlegesen e hiba miatt felboruló értékegyensúly "előzetes" kiegyenlítéséről van szó, az ellenszolgáltatás (vételár, vállalkozói díj stb.) közgazdaságtani elemzésével az árképzésnek a potenciális szavatossági hibával kapcsolatos költségösszetevőjét kell meghatározni, vagy ha ez - például az árképzés dokumentálatlansága miatt - nem mutatható ki, az vizsgálandó, hogy a szerződés megkötésekor hogyan alakult volna az adott termék piaci ára a szavatossági, jótállási kötelezettség kizártsága esetén. E számítás a jogszabály által előírt (e jogszabályok szerint általában a szavatossággal azonos tartalmú) kötelező jótállásra és kötelező alkalmassági időre tekintettel teoretikus, de mégis fogódzót nyújt a felszámolók számára a konkrét díjvisszatérítés összegének meghatározásánál.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
