A jogirodalomban és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) joggyakorlatában egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, hogyha egy jogerős bírósági határozat az uniós jogba ütközik, akkor milyen jogorvoslatra van lehetőség. A Szakértői Javaslat az új polgári perrendtartás kodifikációjára (a továbbiakban: Szakértői Javaslat) erre vonatkozóan a perújítási okok kiegészítését javasolta. Vannak olyan álláspontok is, amelyek szerint - külön perújítási ok bevezetése nélkül - a régi és a hatályba lépett új eljárásjogi törvény szabályaiból egyaránt levezethető ez a rendkívüli perorvoslat alkalmazhatósága. A kérdés jelentőségét mutatja az is, hogy az EUB előtt indult két előzetes döntéshozatali eljárás is érinti a magyar perújítás szabályait, továbbá a Kúria Konzultációs Testülete is vizsgálta azok alkalmazhatóságát uniós jogsérelemre hivatkozással. A kérdés eldöntéséhez mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az EU-jog egyáltalán megköveteli-e, és ha igen, akkor milyen feltételekkel, hogy egy jogerős bírósági ítélettel lezárt ügyet az EUB-nak egy később született határozatára hivatkozással újratárgyaljanak.
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatféle okból teszi lehetővé a perújítási kérelem előterjesztését, amelyek közül öt perújítási okot a Pp. 393. §-a szabályoz, a hatodikról pedig a Pp. 396. §-a, valamint XXX. fejezete rendelkezik. A törvény tehát a régi Pp. szabályozásához képest bővíti a perújítási okok körét, mégpedig azzal az esettel, amikor a perújítással támadott ítélet az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményben (a továbbiakban: EJEE), vagy annak kiegészítő jegyzőkönyveiben meghatározott valamely jog megsértésén alapul, és utóbb az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) e jogsértést megállapította. Az új perújítási ok bevezetését az indokolta, hogy a sérelmet szenvedett fél jogsérelmének orvoslása érdekében az EJEB által megítélt igazságos elégtételen kívül annak biztosítása is szükséges, hogy a fél lehetőleg ugyanolyan helyzetbe kerüljön, mint amilyen helyzetben az EJEE megsértését megelőzően volt.[1]
A Pp. kodifikáció során felmerült, hogy a törvény ne csak az EJEB, hanem az EUB határozatához kapcsolódóan is biztosítson perújítási lehetőséget, tehát a perújítási okok köre bővüljön az EUB határozatával, ezt azonban a kodifikációs folyamat során végül elvetették.[2]
Kérdésként vethető fel ugyanakkor, hogy külön perújítási lehetőség biztosításának hiányában közvetlenül a Pp.-ben szereplő perújítási okok alapján az EUB előzetes döntéshozatali eljárásban hozott döntésére hivatkozással sor kerülhet-e perújítási kérelem előterjesztésére. A kérdés nem elméleti, a joggyakorlatban ugyanis több esetben felmerült már problémaként, hogy ha egy jogerős ítélet téves uniós jogi jogszabály-értelmezésen alapul, miként lehet e jogalkalmazási hibát orvosolni. Különösen élesen fogalmazódik meg ez a kérdés, ha egy az alapügy befejezéséhez képest később született EUB-i ítélet által adott értelmezés folytán állapítható meg a jogsérelem, és ez a jogerősen lezárt ügyben okozott jogsérelem legfeljebb az ügy újratárgyalásával lenne orvosolható. Ez a probléma az EUB és a magyar bíróságok joggyakorlatában egyaránt megjelent.
Az EUB joggyakorlatában kimunkált tényleges érvényesülés elve alapján a tagállami eljárási szabályok nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok érvényesítését. Ennek vizsgálatakor ugyanakkor az EUB szerint azokat az alapelveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve és az eljárás szabályos lefolytatásának elve.[3] Egy uniós jogba ütköző jogerős bírósági határozat felülvizsgálhatóságánál két elv szembenállását láthatjuk, egyrészt az uniós jog tényleges érvényesülésének elve, másrészről pedig a jogbiztonság elve - és azon belül az anyagi jogerő negatív hatása: a res iudicata jogintézménye - , ami szintén az uniós jog alapvető jogelveinek egyike.
Az EUB több előzetes döntéshozatali eljárásban is foglalkozott ezzel a kérdéssel, - többek között - a következő közigazgatási és polgári jogvitákat is érintő ügyekben vizsgálta az uniós jogba ütköző jogerős határozatok bí-
- 582/583 -
rósági felülvizsgálatával: Ciola,[4] Kühne & Heitz,[5] Wells,[6] Kapferer,[7], i-21 Germany,[8] Lucchini[9], és Willy Kempter[10]. Az utóbbi évek gyakorlatából említhető még az Impresa Pizzarotti[11] és a Târșia[12] ítélet, illetve a magyar kezdeményezésre indult Hochtief-ügy is.[13]
Az EUB joggyakorlatából általánosságban az a következtetés vonható le, hogy az EU-jog nem követeli meg a tagállamoktól, hogy a nemzeti eljárásjoguk tartalmazzon bármilyen speciális rendelkezést az uniós jog téves értelmezésén alapuló jogerős ítéletek hatályon kívül helyezésére vagy az ilyen ügyek újratárgyalására. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve és annak megnyilvánulási formája: a res iudicata elve elsődleges fontosságú az Európai Unió jogrendjében.[14] Ezt az álláspontot fogalmazta meg egyértelműen az EUB többek között a Kapferer ítéletben, amikor úgy határozott, hogy az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását.[15] Az Impresa Pizzarotti ítéletben hasonlóképpen megállapította, hogy az uniós jog nem követeli meg, hogy valamely bírósági szervnek főszabály szerint vissza kell vonnia a jogerőre emelkedett határozatát az uniós jog releváns rendelkezése EUB által elfogadott értelmezésének figyelembevétele céljából.[16]
Készült egy 27 tagállamra kiterjedő felmérés is, amely azt vizsgálta, hogy milyen jogorvoslati lehetőségek vannak a nemzeti jogrendszerekben arra az esetre, ha a jogerős ítélet az uniós jog téves jogértelmezésén alapul. A kutatás eredményeként két vizsgálati jelentést is közzétettek (az egyiket az EUB), mindkettő arra a megállapításra jutott, hogy ilyen jogorvoslat biztosítására vonatkozó kötelezettség a tagállamokat nem terheli.[17]
A joggyakorlatból és a vizsgálati jelentésből az állapítható meg, hogy két esetben van kivétel a fenti főszabály alól. Az egyik ilyen kivétel - amire legtöbbször a magyar jogirodalomban és a perújítási kérelmekben is hivatkoznak - a Kühne & Heitz ügyben kifejtett jogi álláspont. Ebben a határozatban az EUB úgy foglalt állást, hogy a közigazgatási határozat meghozatalára illetékes közigazgatási szerv a lojális együttműködés elve alapján köteles felülvizsgálni határozatát és négy feltétel teljesülése esetén köteles azt visszavonni. Először is, a nemzeti jog alapján a közigazgatási szervnek hatáskörrel kell rendelkeznie a határozat visszavonására. A második feltétel azt írja elő, hogy a határozat valamely végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete nyomán vált jogerőssé. Harmadszor, az említett ítélet - az EUB azt követő ítélkezési gyakorlatára tekintettel - az uniós jog olyan téves értelmezésén alapul, amelyet anélkül fogadtak el, hogy előzetes döntéshozatal céljából az EUB-hoz fordultak volna. Negyedszer, az érintett személy azt követően, hogy tudomására jutott az említett ítélkezési gyakorlat, haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.[18]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
