I. A Tanácskozás résztvevőit köszöntötte Dr. Gyarmathy Judit, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) Elnökhelyettese. Beszédében kiemelte a Polgári perrendtartás és a Közigazgatási perrendtartás jelenleg folyamatban lévő kodifikációjának jelentőségét, az Emberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországgal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából levonható tanulságok hasznosításának szükségességét, és utalt az elektronikus eljárással kapcsolatos kihívásokra. Ez utóbbi kapcsán hangsúlyozta az egységes gyakorlat fontosságát, azt, hogy a központi honlapon található Tájékoztató mindig hitelesen tudja tükrözni a bíróság által követett gyakorlatot. Megköszönve a Kúria rugalmas együttműködését, hangsúlyozta a Tanácskozás fontosságát a szakmai tapasztalatcsere, az egységes szemlélet kialakítása és annak az eljáró bírák felé közvetítése szempontjából.
II. A Tanácskozás résztvevői számára Dr. Virág Csaba, az OBH új polgári perrendtartás kodifikációjával összefüggő feladatok ellátásával megbízott munkacsoportjának elnöke ismertette a polgári perrendi kodifikáció aktuális állását.
III. A Tanácskozás résztvevői meghallgatták Dr. Szalai Márta, az OBH Bírósági Főosztálya Jogi Képviseleti Osztálya vezetőjének "A bíróságok marasztalásához vezető súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési hibák a bíróságok jogi képviseletének gyakorlatából" című előadását.
IV. A Tanácskozás résztvevői számára Dr. Barabás Gergely, központi igazgatási feladatokkal megbízott bíró ismertette az önálló közigazgatási perrendtartás kodifikációjának aktuális állását.
V. A Tanács résztvevőit Dr. Kékedi Szabolcs, az OBH Elektronikus Eljárások Főosztályának főosztályvezetője tájékoztatta a bíróságok elektronikus kapcsolattartásának 2016. évi tapasztalatairól.
VI. A Tanácskozás résztvevőit Dr. Benkő Imola, az OBH Bírósági Főosztály főosztályvezető-helyettese tájékoztatta az OBH 2016. I. félévi főbb, civilisztikai tárgyú jogszabály-módosítási javaslatairól és a 2016. őszi ülésszak folyamán várható jogalkotási folyamatokról.
VII. A Tanácskozás - Dr. Tálné Dr. Molnár Erika, a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiumának Kollégiumvezető-helyettese és Dr. Pál Lajos ügyvéd részvételével - megvitatta Dr. Tálné Dr. Molnár Erika kollégiumvezető-helyettes és Dr. Keserű Barna Zsolt kúriai főtanácsadó által a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége tárgyában készített vitaanyagokat.
Az egyik álláspont szerint - ezt az álláspontot osztják a Kúria Közigazgatási és Munkaügyi Kollégiuma Munkaügyi Szakágának bírái - a vezető tisztségviselő a Ptk. 3:112. §-ából kitűnően is a társaság ügyvezetését - a társasággal kötött megállapodása szerint - megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. Az ügyvezetéssel kapcsolatos feladatok ellátására a társaság és a vezető tisztségviselő között egyetlen, egységes jogviszony jön létre, amelyet annak tartalma minősít munkaviszonynak vagy megbízási jogviszonynak. Ha tehát a társaság és a vezető tisztségviselő az ügyvezetés körébe tartozó feladatok ellátására munkaszerződést kötnek, akkor köztük munkaviszony áll fenn, és a vezető tisztségviselő által az ügyvezetés körében a társaságnak okozott kárért való felelősség is a munkaviszony szabályai szerint bírálandó el, és az ezzel kapcsolatos per a Pp. 349. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése alapján első fokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozó munkaügyi pernek minősül. Munkaszerződés megkötése hiányában viszont - a törvény erejénél fogva - egységes tartós megbízási jogviszony jön létre a társaság és a vezető tisztségviselő között, és ebben az esetben a vezető tisztségviselő által az ügyvezetés körében a társaságnak okozott kárért való felelősség a polgári per keretei között bírálandó el. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése alapján vezető állású munkavállalónak minősül, azonban a vezető állású munkavállaló kártérítési felelőssége az Mt. 209. §-ának (5) bekezdése alapján csak a kártérítés mértéke tekintetében különbözik a többi munkavállaló kártérítési felelősségétől, vagyis az az Mt. 179. §-ának (1) bekezdése alapján felróhatósági alapú. Megerősítő érvként elhangzott, hogy a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály a Ptk. 3:4. §-a alapján diszpozitív szabály, így az abban meghatározott felelősségi rendszertől - a Ptk. 3:4. §-ának (3) bekezdésében meghatározott keretek között - a felek megállapodása egyébként is eltérhet.
Egy másik álláspont szerint a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdése, miszerint a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben, nem különböztet abból a szempontból, hogy a vezető tisztségviselő milyen jogviszonyban látja el az ügyvezetéssel kapcsolatos feladatokat. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén is a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdése szerinti felelősségi szabályok alkalmazandók, azonban ez lényeges különbséget nem jelent, hiszen az ügyvezetési feladatok ellátására létrejött jogviszony mindenképpen a tartós megbízási jogviszonyhoz hasonló gondossági kötelem, így az ügyvezető felelőssége a gyakorlatban ez alapján is akkor áll be, ha felróhatóan (tehát legalább gondatlanul) járt el. Ennek az álláspontnak a képviselői szerint a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselőnek a jogi személlyel szembeni kártérítési felelőssége tárgyában folyó per a Pp. 349. §-a (1) bekezdésének a) pontja, illetve a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése alapján első fokon a közigazgatási és munkaügyi bíróság ha-
- 268/269 -
táskörébe tartozó munkaügyi pernek minősül, azonban a kártérítési igényt a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdésében meghatározott anyagi jogi szabályok szerint kell elbírálni.
Egy harmadik álláspont szerint a jogi személy és a vezető tisztségviselő között két jogviszony is fennáll párhuzamosan: az egyik, a Ptk. 3:21. §-ának (3) bekezdése szerint létrejövő, sui generis társasági jogviszony, illetve a Ptk. 3:112. §-ában hivatkozott, a társasággal kötött szerződéssel létrejövő munkaviszony vagy tartós megbízási jogviszony. Az általa az ügyvezetés körében a jogi személynek okozott károkért a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő is a sui generis vezető tisztségviselői jogviszony alapján felel, a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdése alapján; az Mt. 179. §-ának (1) bekezdése, illetve az Mt. 209. §-ának (5) bekezdése szerinti felelőssége csak az ügyvezetés körén kívül a munkáltatójának okozott károkért áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő által az ügyvezetés körében a jogi személynek okozott károkért való felelősséggel kapcsolatos per polgári per, amely a rendes bíróság hatáskörébe tartozik.
A Tanácskozás résztvevői az eltérő, egyaránt koherens érveléssel alátámasztható értelmezési lehetőségekre tekintettel indokoltnak látnák a Ptk. 3:24. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály egyértelműsítő célú módosítását.
VII. A Tanácskozás résztvevői számára Dr. Orosz Árpád, a Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese ismertette az általa készített, "A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos vitás kérdések" című összefoglaló anyagot.
Az Előadó az e tárgyban felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló jelentése alapján az alábbiakat emelte ki:
1. A közös tulajdon megszüntetése iránti perben a kereseti kérelemhez kötöttség nem érvényesül, kivéve, ha a perben egyezően nyilatkoznak a közös tulajdon megszüntetésére és annak módjára vonatkozóan. Minden más esetben azonban a törvényben meghatározott sorrend szerint vizsgálni kell a közös tulajdon megszüntetésének módozatait, és az ítéletben meg kell indokolni azt, hogy a bíróság miért nem a sorrendben előrébb álló megszüntetési módot választotta.
2. A konkrét esetben valamennyi követelménynek megfelelő megosztási mód kiválasztása csak akkor lehetséges, ha a bíróság a felek nyilatkozatát valamennyi megszüntetési mód tekintetében beszerzi. Eszerint már a per kezdetén tisztázandó, mely megszüntetési módok ellen tiltakozik valamennyi tulajdonostárs, mert ezek a megszüntetési módok emiatt nem alkalmazhatók, így e körben bizonyítást sem kell felvenni. Felmérhető, hogyan vélekednek a tulajdonostársak az ingatlan természetbeni megoszthatóságáról, az esetleges társasházzá alakításról, és az is kiderül, mennyiben tűri a személyes viszonyuk, hogy a közös tulajdon megszüntetésének eredményeként esetleg új tulajdonjogi keretek között, de továbbra is bizonyos mértékű együttműködést kell tanúsítaniuk.
3. A Ptk. a társasházzá alakítást egyértelműen beillesztette a közös tulajdon megszüntetési módok közé [5:84. § (5) bek.], a bekezdés megfogalmazása azonban nem ad választ arra, hogy a társasházzá alakítás hogyan illeszkedik a korábbi bekezdésekben szabályozott és a szöveg szerint is egymást sorrendben követő természetbeni megosztás, magához váltás és árverési értékesítés mint közös tulajdon megszüntetési módok sorába.
4. Mivel a társasháztulajdonná alakítás a közös tulajdon megszüntetésének önálló módjaként nyert szabályozást, azt külön - kifejezetten ilyen tartalmú - kereseti és viszontkereseti kérelem nélkül is vizsgálni kell, mint a közösség megszüntetésének egyik lehetséges módját. Tekintettel azonban arra, hogy a Ptk. 5:84. § (5) bekezdése értelmében az ingatlan társasházzá alakítására csak akkor kerülhet sor, ha "a társasház létesítésének feltételei egyébként fennállnak", figyelembe véve azt is, hogy a törvény rendelkezése szerint a társasház alapító okiratát a bíróság ítélete pótolja, valamelyik félnek csatolnia kell az alapító okirat tervezetét és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges alaprajzot. Az alapító okirat tervezet és mellékletei csatolásának elmaradása vagy hiányossága ugyanazzal a következménnyel jár, mint amikor a fél a természetbeni megosztáshoz szükséges jogerős közigazgatási hatósági engedély és változási vázrajz csatolása körében mulaszt.
5. A bíróság által az ítéletével pótolt - és ebből következően az ítélet rendelkező részébe foglalt - alapító okiratnak a Tht. 9. §-ának keretei között a felek által lényegesnek tartott kérdések rendezését is tartalmaznia kell.
6. A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítása körében az alkalmatlan idő esetkörébe objektív, időlegesen fennálló, a tulajdonostársak által átmenetileg elháríthatatlannak minősülő körülmények tartoznak. Olyan körülmény, amely tartós vagy állandó jellegű, nem lehet a közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasításának az alapja. Így az alkalmatlan idő kifejezés értelmezési tartományába belefér személyes és szociális körülmények figyelembevétele is, de csak akkor, ha ezek a körülmények nem állandóak és nem tartósak, azaz, ha a megszüntetést kérő tulajdonostárs belátható időn belül ismét keresetet terjeszthet elő, amikor már nem lesz akadálya annak, hogy a bíróság a közös tulajdont megszüntesse. Ha ez nem várható, akkor a közös tulajdont a bíróságnak meg kell szüntetnie.
7. A Ptk. 5:83. § (2) bekezdésével a jogalkotó célja az volt, hogy a Ptk. a joggal való visszaélés tilalmát (Ptk. 1:5. §) ebből a szempontból tehermentesítse, azaz egy általános generálklauzula alkalmazási körébe tartozzon ennek a kérdésnek az elbírálása. Ennek ellenére a joggal való visszaélés tilalmának alkalmazása e körben nem zárható ki, akár a megszüntetés, akár annak mellőzésének indokaként. Továbbra sem zárhatók ki tehát az olyan helyzetek, amikor az alkalmatlan idő ellenére - a törvénynek a megszüntetést kifejezetten kizáró rendelkezésével szemben - indokolt a közös tulajdon megszüntetése.
8. A tulajdonjogát elvesztő tulajdonostársnak főszabályként el kell hagynia az ingatlant; kivételesen fordulhat elő, hogy a bennlakó tulajdonostárs tulajdonjoga elvesztése ellenére is bennmaradhat az ingatlanban. Az erre vonatkozó feljogosítását a bennlakó tulajdonostársnak kifejezetten kérnie kell a bíróságtól, nem elegendő az a nyilatkozata, hogy nem vállalja az ingatlan elhagyását vagy a kiköltözésre kötelezését ellenzi.
9. Nem tartható az a gyakorlat, hogy a bennmaradó volt tulajdonostárs használatának a jogcímét a bíróság nem határozza meg egyértelműen, mert ez a magához váltó tulajdonostárs, árverési vevő, illetve a bennmaradó volt tulajdonostárs között további viták forrása lehet. A hatá-
- 269/270 -
lyos szabályozás alapján - dologi jogi jogcímként - kizárólag a használat joga jöhet szóba, bár felmerült, hogy mivel a használati jog a Ptk.-ban gyűjtőfogalom, amelybe a haszonélvezet is beleértendő, a hatályos szabályozás sem zárja ki haszonélvezet alapítását. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy ha a használat joga nem a jogosult korábbi tulajdoni hányadához igazodik, hanem annak terjedelme ezt a mértéket meghaladja, szóba jöhet-e valamilyen ellenérték fizetési kötelezettsége a használat jogosultjának a korábbi tulajdoni hányadát meghaladó használatáért vagy sem. A helyes válasz, hogy a jövőre nézve időszakonként fizetendő használati díj megállapításának nincs helye; a bennlakás értékcsökkentő hatását ugyanis a bíróság a használati jog alapításával egyidejűleg értékeli, amikor a használat jogának értékét figyelembe véve megállapítja az ingatlan "lakott" forgalmi értékét.
10. A bírói gyakorlatban következetesen érvényesülő elv: a saját bennlakásának értékcsökkentő hatását az a tulajdonostárs viseli, aki az ingatlanban a közösség megszüntetése esetén bennmarad. A bennlakás értékcsökkentő hatása mindig a felek egymás közötti viszonyában értékelhető. A bennlakó kiskorú gyermek(ek) lakáshasználati jogát minden esetben figyelembe kell venni; ha a kiskorú gyermek(ek) a bennmaradó tulajdonostársnál van(nak) elhelyezve, a bennlakásuk értékcsökkentő hatását nem lehet egyedül a bennlakóra hárítani, hanem azt mindkét tulajdonostárs szülő viseli.
11. Helyes az a gyakorlat is, hogy a kiskorú gyermek(ek) bennlakásának értékcsökkentő hatását a bíróságok mérlegelés alapján - a gyermekek számát, korát, helyzetét (pl. betegségét), a használati jog terjedelmét stb. figyelembe véve - állapítják meg. Vita esetén szükséges ingatlanforgalmi szakértői vélemény beszerzése a beköltözhető és a lakott (a dologi hatályú használati joggal terhelt) forgalmi érték meghatározása érdekében. Ennek ismeretében a bíróság az említett két érték különbözetében határozza meg a lakottság értékcsökkentő hatását, és az eset körülményeitől függően - mérlegeléssel - dönt arról, hogy magát az értékcsökkenést - egyebek mellett a gyermek(ek)et gondozó szülő végleges és az ő háztartásában nevelkedő közös gyermek(ek) ideiglenes jellegű bennlakására is figyelemmel - mennyiben (milyen százalékban/arányban) indokolt - kizárólag a gyermek(ek) bennlakásának értékcsökkentő hatásaként - mindkét szülőnek egyaránt viselnie. Mindezek elbírálását követően a bíróságnak az ingatlan házastársak (élettársak) között elszámolható értékét a beköltözhető érték és a gyermek(ek) bennlakása folytán előállott értékcsökkenés különbözetében kell meghatároznia, majd ezt az értéket a házastársak között a tulajdoni hányaduk arányában felosztani.
12. A keresetlevél befogadásának nem feltétele a hiteles tulajdoni lap (szemle) másolatának csatolása, vagyis e-tulajdoni lap csatolása esetén nincs szükség hiánypótlásra; a lényeg, hogy az ítélethozatal előtt az aktuális tulajdoni állapot bizonyított legyen. Ez pedig megköveteli annak a lehetőségnek a biztosítását, hogy a bíró a tárgyalás berekesztése előtt hozzáférhessen az e-tulajdoni laphoz.
13. A közös tulajdon megszüntetése iránti perekben valamennyi tulajdonostársnak perben kell állnia (kényszerű pertársaság). Kivételesen azonban mellőzhető valamennyi tulajdonostárs perben állása, ha a perbeli jogvita egy "jogközösségen belüli jogközösség" keretei között áll fenn, vagy ha a közös tulajdon tárgya a természetben olyan szinten megosztott a tulajdonostársak között, hogy mind a tulajdonjogból fakadó jogok gyakorlása, mind a kötelezettségek teljesítése teljes elkülönülést biztosít.
14. Az ügy körülményeire, így különösen a közös tulajdon választható módozatainak a zálogjog tartalmára és értékére gyakorolt hatására tekintettel kell megítélni azt, hogy az egész ingatlant terhelő jelzálogjog jogosultjának a közös tulajdon megszüntetése iránti perben félként részt kell-e vennie.
15. Mellőzhető a teljesítőképesség igazolása, ha a bíróság a tulajdonközösség megszüntetésének más módját látja indokoltnak, az ellenérdekű fél nem kéri azt és a bíróság a megváltási ár részletekben való megfizetését rendeli el, és a fizetendő összeg nem nagy. Mellőzhető a teljesítőképesség vizsgálata akkor is, ha a bíróság a megváltási ár meg nem fizetése esetére másodlagosan árverési értékesítésről rendelkezik, továbbá a házastársi vagy élettársi közös vagyon megosztása iránti perekben az egyéb vagyontárgyak természetben való megosztására tekintettel.
16. Elvi éllel rögzíthető, hogy célszerűségi és pergazdaságossági szempontokat figyelembe véve a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perekben elfogadhatók a vagylagos kötelezést tartalmazó ítéleti rendelkezések. Különösképpen abban az esetben, ha a megváltásra "feljogosított" fél számára adott teljesítési határidő eredménytelenül telt le, és helye van az árverési értékesítés elrendelésének. A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos jogviták végleges rendezését ugyanis az alternatív megszüntetési módok előírása nagyban elősegítheti: egyrészről arra sarkallja a másik tulajdonostárs tulajdoni hányadát megváltási ár ellenében megszerző tulajdonostársat, hogy a megváltási ár megfizetésére irányuló kötelezettségének határidőben tegyen eleget, másrészt mellőzhetővé teheti az elsődlegesen megváltásra kötelezett tulajdonostárs teljesítőkészségének, illetve teljesítőképességének a vizsgálatát.
17. A bíróságok a közös tulajdon megszüntetéséről rendelkező ítéletek jelentős részében az ingatlanügyi hatósághoz intézett megkeresésben nem írják elő a bejegyzési engedély csatolását, és azt a földhivatalok sem követelik meg. Ez azt jelzi, hogy az ingatlanügyi hatóság jogértelmezése szerint sem feltétele a bírósági (hatósági) határozaton alapuló jogváltozás bejegyzésének a bejegyzési engedély csatolása. Erre is tekintettel a 2/2008. (VI. 19.) PK vélemény III. pontjában foglaltaktól eltérő iránymutatás látszik helyénvalónak. Ennek elvi alapját az adja, hogy az Inytv. 30. § (1) bekezdése szerint ugyanis a bíróság ítélete olyan okirat, amely az abban szereplő jog, illetve tény vonatkozásában bejegyzés alapjául szolgálhat [BDT 2010.2349.].
18. Ha a felperes a tulajdoni hányadok ingatlan-nyilvántartáson kívül bekövetkezett megváltozását állítja, és ennek megállapítása iránt is keresetet indít, és a bíróság a részítéletében az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzettől eltérően állapítja meg a felek tulajdoni hányadait, a tárgyalás felfüggesztésére az ad alapot, hogy be kell várni a jogszerzés ingatlan-nyilvántartási átvezetését. Azaz az ingatlanügyi hatóság eljárása minősül olyan előzetes kérdésnek, amire tekintettel a Pp. 152. § (2) bekezdés alkalmazásának helye van. Nem szükségszerű azonban minden esetben részítéletet hozni: a házastársak, illetve élettársak vagyoni viszonyaira - amely körben a jogviszony sajátosságaira tekintettel nyomós érvek szólnak amellett, hogy
- 270/271 -
a bíróság csak az eljárást befejező határozatában állapítsa meg a felek tényleges tulajdoni hányadait - a részítélet hozatalára vonatkozó szabály akkor irányadó, ha a felek kereseti kérelme kifejezetten kiterjed a tulajdoni hányad megállapítására is.
19. A per tárgyának értékét a valós forgalmi értékben kell megállapítani akkor is, ha az magasabb a fél által megjelöltnél, és az a helyeselhető gyakorlat, hogy a felperesnek módot kell adni a kereseti követelése felemelésére, egyben fel kell hívni a hiányzó kereseti illeték előlegezésére, figyelmeztetve mulasztása jogkövetkezményére.
20. A Tanácskozás résztvevőinek többsége nem támogatta a joggyakorlat-elemző csoport következő javaslatát: A perköltségen belül indokolt különbséget tenni aszerint, hogy az: a) a közös tulajdon megszüntetése során a pertől függetlenül felmerült kiadás (pl. a megosztási vázrajz beszerzésével felmerült költség) vagy b) a perben felmerült kiadás. Az előbbi viselésére a feleket a tulajdoni hányadaik arányában kell kötelezni, mert ezzel fejezhető ki leginkább az érdekeltségük. Az utóbbi kiadások viselésére pedig a felek a pernyertesség-pervesztesség arányában kötelezhetők.
Elhangzott, hogy a joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló jelentésének tanulságai alapján a közös tulajdon megszüntetése iránti perek kapcsán egy kúriai kollégiumi vélemény megalkotása várható.
VIII. A Tanácskozás résztvevőit Dr. Kovács Zsuzsanna kúriai bíró tájékoztatta az új Ptk. jogegységi csoportok működéséről.
IX. A Tanácskozás résztvevői meghallgatták Dr. Böszörményiné Dr. Kovács Katalin kúriai bíró és Dr. Hercsik Zita fővárosi ítélőtáblai bíró előadását a közérdekű adat kiadása iránti perek gyakorlata tárgyában.
X. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Illés Krisztina, a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője által a felfüggesztett tárgyalás hivatalból történő folytatásának kérdése tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevői egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy a peres eljárás (tárgyalás) felfüggesztése csak konkrét eljárásra tekintettel történhet, és az eljáró bíróságnak a felfüggesztő végzésben fel kell hívnia a feleket arra, hogy annak az eljárásnak a jogerős befejezését, amelyre tekintettel az eljárást (tárgyalást) felfüggesztették, jelentsék be a bíróságnak. A többség álláspontja szerint bár a bíróságnak ezen túlmenő intézkedési kötelezettsége - mivel az eljárás befejeződésének bejelentése a feleket terheli - nincs, semmi sem tiltja, hogy ez iránt tudakozódjék a felektől, és a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén velük szemben szankciót alkalmazzon.
XI. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Pribula László, a Debreceni Ítélőtábla kollégiumvezetője által az orvosi kártérítési perek bírói gyakorlata tárgyában készített vitaanyagot.
XII. A Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Maka Mária, a Tatabányai Törvényszék kollégiumvezetője által az elektronikus perek gyakorlati problémái tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevőinek túlnyomó többsége azon az állásponton volt, hogy a polgári perben elfogadható az is, ha a minősített elektronikus aláírással történő hitelesítés helyett az ügyvéd azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés szolgáltatás (AVDH) útján hitelesítve nyújtja be a beadványát.
A Tanácskozás résztvevői egyhangúlag úgy foglaltak állást, hogy az is elfogadható, ha a jogi képviselő a keresetlevelet és minden egyéb beadványát nem perkapun, hanem a saját ügyfélkapuján keresztül nyújtja be a bírósághoz.
XIII. Végül a Tanácskozás résztvevői megvitatták Dr. Pintér Mária, a Budapest Környéki Törvényszék kollégiumvezetője által a 2006. évi V. törvény (Ctv.) 47. §-ának (2)-(3) bekezdéseinek értelmezése - az automatikus bejegyző végzés gyakorlati problémái tárgyában készített vitaanyagot.
A Tanácskozás résztvevőinek többsége nem tartotta aggályosnak azt, hogy a Ctv. 47. §-ának (2)-(3) bekezdéseinek alapján a bejegyzésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén az informatikai eszköz bíró közreműködése nélkül megállapítja, hogy a bejegyzés a törvény erejénél fogva létrejött, a bejegyzést megküldi a kérelmezőnek, és ezzel egyidejűen az előszerkesztett adatoknak megfelelően az adatokat a cégjegyzékbe bejegyzi. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző kollégiumvezető.
[2] A szerző kollégiumvezető-helyettes.
Visszaugrás
