A hálózatsemlegesség kérdésköre a 2000-es évek első felében már megjelent, és napjainkban egyre többet foglalkoznak a kérdéskörrel mind Európában, mind az Egyesült Államokban. Fogalmát sokan sokféleképpen fogalmazták meg. Lényege úgy ragadható meg, hogy az adatcsomagok között nem lehet különbséget tenni tartalmuk alapján, és minden egyes adatcsomag egyenlő.
Például Wu szerint a hálózatsemlegesség egy hálózattervezési alapelv, melynek lényege az, hogy akkor maximális hasznosságú egy nyilvános információs hálózat, ha minden tartalmat, oldalt, platformot egyenlőként kezel.[1]
Berners-Lee szerint "A net neutrality nem jelenti azt, hogy valaki ne fizessen többet a magasabb szolgáltatásminőségért. Ez mindig jelen volt és jelen is lesz."[2]
Mindezek alapján megállapítható, hogy a hálózatsemlegesség elve alapján minden adatot diszkriminációmentesen kell továbbítani, függetlenül annak tartalmától.
A hálózatsemlegesség különösen a jövőben lesz kulcsfontosságú kérdés, mert a felhasználók igényei nagyságrendekkel meghaladják a szolgáltatók kapacitásait. A CISCO előrejelzései szerint az IP forgalom 2016-ban meg fogja haladni az 1.3 zettabájtot.[3] Egyre többen fognak televízió műsorokat az Interneten nézni, és VoD (Video on Demand) szolgáltatásokat igénybe venni.[4] 2016-ra a teljes Internetforgalom 55%-át fogják a különböző videós forgalmak kitenni. Ezek rendkívül időérzékeny szolgáltatások, és ahhoz, hogy olyan hálózat jöjjön létre, ami ezt a felfoghatatlan mennyiségű adattömeget zökkenőmentesen tudja továbbítani óriási mértékű befektetést kíván. Ezek fényében érthető az internet szolgáltatók azon felvetése, hogy mások (pl. tartalomszolgáltatók) is járuljanak hozzá ezen hatalmas költségek részbeni viseléséhez, hisz ők is profitálnak abból, ha tartalmaik gyorsan és zökkenőmentesen jutnak el a felhasználókhoz. Ezért is fontos, hogy egyes országok jogalkotói milyen jogszabályokat fognak alkotni a jövőben, milyen magatartások lesznek megengedettek, és melyek tiltottak.
Chirico, van der Haar és Larouche a diszkriminációnak négy lehetséges fajtáját tartja számon nevezetesen:
1. Az integrált Szélessávú Hozzáférést biztosító Szolgáltató (Broadband Access Provider, a továbbiakban BAP), amely jelen van a tartalomszolgáltatás szintjén is. Itt a BAP három szinten vertikálisan integrált (tartalom, kiskereskedelmi hozzáférés, átvitel). Elképzelhető, hogy a tartalomszolgáltatások szintjén megpróbálja saját szolgáltatásait előtérbe helyezni. A végfelhasználók könnyebben elérnek egy bizonyos tartalmat, ha az a BAP-é. Itt az integrált BAP képes lehet arra, hogy erősítse pozícióját mind a kiskereskedelmi BAP, mind a tartalomszolgáltatások piacán úgy, hogy kihasználja kontrollját az annak alapjául szolgáló infrastruktúrán. Az európai versenyjog tiltja a domináns pozícióban lévő vállalkozást, hogy diszkrimináljon az upstream vagy downstream piacon a saját vagy társult vállalkozása javára. A szerzők azt is lehetségesnek tarják, hogy a hírközlési jogból ismert JPE rezsim alkalmazására kerüljön sor, ugyanis az ilyen fajta diszkriminációt kezeli a jog, mégpedig úgy, hogy a Hozzáférési Irányelv[5] kifejezetten feljogosítja a nemzeti szabályozó hatóságokat arra, hogy kezeljék az ilyen típusú diszkriminációt.
2. A kizárólag kiskereskedelmi piacon működő BAP, amely szintén jelen van a tartalomszolgáltatások szintjén is. Ebben az esetben nem a BAP tulajdona a végfelhasználókhoz eljutó infrastruktúra, hanem azt a nagykereskedelmi piacon lévő valamely szereplőtől veszi igénybe, bérli. Ez is magában foglalja diszkriminációt úgy, hogy vagy a saját, vagy a partnere tartalomszolgáltatását részesíti előnyben. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a kizárólag a kiskereskedelmi piacion tevékenykedő BAP nem rendelkezik erőfölénnyel a nagykereskedelmi BAP piacon, ellentétben az integrált BAP-val. Az is valószínűtlen, hogy a kizárólag kiskereskedelmi BAP jelentős piaci erővel vagy erőfölénnyel rendelkezzen a kiskereskedelmi piacon. Ebben az elméleti felállásban jogi szempontból nincs ok az aggodalomra.
3. Elméletileg elképzelhető, hogy a kizárólag kiskereskedelmi BAP, mely nincs jelen a tartalomszolgáltatások szintjén előnyben kíván részesíteni bizonyos tartalomszolgáltatókat. Ebben az esetben a BAP-nek elvileg nem kell megállapodnia a tartalomszolgáltatóval, egyszerűen csak eldönti, hogy gyorsabb hozzáférést biztosít egy meghatározott tartalomhoz. Csak úgy, mint a második esetben, itt sem valószínű, hogy a kizárólag kiskereskedelmi BAP jelentős piaci erővel vagy erőfölénnyel rendelkezzen bármely piacon. A most ismertetett esetben sincs ok jogi szempontból az aggodalomra.
4. Integrált BAP tartalomszolgáltatás nélkül. Az integrált BAP megállapodhat a tartalomszolgáltatóval, vagy saját elhatározásából is dönthet úgy, hogy gyorsabb hozzáférést biztosít a vezető tartalomszolgáltatókhoz. Ezek után az integrált BAP népszerűsíthetné magát úgy, hogy hálózatán gyorsabban el lehet érni a vezető tartalomszolgáltatókat. Ilyenkor az integrált BAP-nek jelentős piaci erővel és erőfölénnyel kellene rendelkeznie a kiskereskedelmi piacon. Itt az európai versenyjog közbeléphetne, mert a 102 cikk megsértése lenne az, ha az erőfölényben lévő vállalkozás ilyen diszkriminatív módon próbálná a versenytársak érdekeit sérteni. Ebben a hipotézisben, ha meghatároznák a releváns piacokat, és az(ok)on a piac(ok)on a vállalkozás jelentős piaci erővel rendelkezne, akkor ezzel a fajta diszkriminációval könnyedén foglalkozhatna a nemzeti szabályozó hatóság (NRA). Igaz ugyan, hogy Larouche-ék szerint nem teljesen tisztázott, hogy mely kötelezettséget lehetne ilyenkor alkalmazni a Hozzáférési Irányelv alapján, kezelhető lenne a probléma, mert az Irányelv lehetőséget nyújt új kötelezettségek bevezetésére.[6] Látható, hogy Chirico és munkatársai kizárólag azt az esetet értik diszkrimináció alatt, ahol a BAP a tartalomszolgáltató úgy tesz különbséget, hogy az torzítja a versenyt akár a kiskereskedelmi hozzáférés piacán, akár a tartalompiacon.[7]
Véleményem szerint az EU versenyjoga, mégpedig a 102. cikk valóban alkalmazható lenne, az fent említett esetekre hisz a diszkriminatív magatartások közé tartozik a szállítástól való elzárkózás is, amely megvalósulhat közvetett módon is, például "ésszerűtlen árak alkalmazásával, vagy a kérdéses szállítás kapcsán tisztességtelen üzleti feltételek előírásával, vagy meghatározott ügyfél hátrányos megkülönbözetésével",[8] vagy még egy árprés is tekinthető szállítástól való elzárkózásnak.[9] A szállítástól való elzárkózást alkalmazhat a BAP már meglévő üzleti kapcsolat esetén, vagy új "belépővel" szemben is.[10]
Blokkolás alatt azt a magatartást értjük, amikor a BAP lehetetlenné teszi az upstream vállalkozás (tartalomszolgáltató) számára, hogy elérje a végfelhasználókat, elzárva őket attól, hogy megjelenhessenek a tartalomszolgáltatások piacán.[11] Technikailag ez úgy kivitelezhető, hogy a BAP "leolvassa" az adatcsomagok származási helyét, és egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a "címzetthez" eljusson.[12] A blokkolást több féleképpen lehet alkalmazni. Lássunk erre három példát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
