https://doi.org/10.59851/jk.81.04.1
A cikk kiindulópontja a Kúria 2024. április 2-án meghozott azon döntése, amely az ügyvédi munkadíj perbeli érvényesítése tárgyában az ezt követő bírósági gyakorlatot, továbbá a jogalkotást is alapvetően determinálta. Ezen határozattal szoros összefüggésben áll a BH 2025.112. számú eseti döntés, melynek fókuszában az idegen pénznemben felszámított perköltség pervesztes félre hárítása áll. A Kúria abban a kérdésben foglalt állást, hogy ennek megfizetésére az ellenérdekű fél kötelezhető-e. A döntés nemcsak polgári eljárásjogi, perköltséggel kapcsolatos jogintézményeket érint, hanem polgári anyagi jogi (kártérítési jogi), valamint közjogi aspektusai is vannak. A döntés, mint precedens határozat kritikája áll a jelen írás fókuszában, de bemutatásra kerül az annak megalkotásához vezető eltérő ítélőtáblai gyakorlat is, valamint kritikai észrevételek kerülnek megfogalmazásra a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet azon szabályával kapcsolatban, mely szerint az ügyvédi munkadíjat forintban kell felszámítani.
Tárgyszavak: perköltség, idegen pénznem, ügyvédi munkadíj, forint mint hivatalos pénznem, kártérítés
This article examines firstly the decision of the Curia (the Supreme Court of Hungary) of April 2, 2024, which fundamentally shaped subsequent judicial practice and legislation regarding the enforcement of attorney's fees in litigation. Then, it analyses BH 2025.112, which is closely linked to the previous decision and addressed the Supreme Court's stance on transferring litigation costs charged in foreign currency to the losing party. The Curia's ruling clarified whether the opposing party is liable for such payments. This decision impacts not only civil procedural law concerning legal costs but also civil substantive law (tort law) and public law. The paper critiques this decision as a precedent-setting one and explores the divergent jurisprudence that led to its adoption.
Keywords: legal costs, foreign currency, attorney's fees, forint as official currency, damages
A polgári peres eljárásoktól elválaszthatatlan kérdés a perköltség[1] és annak viselése, melyet nemcsak a jogszabályi rendelkezések szabályoznak részletesen, de a bírói gyakorlat is hozzájárult jogfejlesztő jogértelmezés útján a normatív rendelkezések adekvát alkalmazásához. Az eljárási rezsimek fontos jellemvonása, hogy hogyan közelítenek a perköltséghez, milyen körben ismerik azt el és milyen szabályok mentén rendezik annak viselését. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alapján a perköltség a félnél a perben vagy azt megelőzően, a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült költség, ideértve a bíróság előtt történő megjelenéssel szükségképpen felmerült keresetkiesést is.[2] A perköltségről a bíróság hivatalból, felszámítás hiányában nem dönthet,[3] ezáltal a perköltség megtérítéséhez való jogot a törvény a felek rendelkezése alá vonta.[4] A perköltség gyűjtőfogalom, amelynek a költségek viselése szempontjából van jelentősége.[5] A leggyakrabban felmerülő perköltség a jogi képviselővel eljáró fél vonatkozásában az ügyvédi munkadíj. A bírósági gyakorlat szerint a költségek szükségképpeni felmerülésének vizsgálatával azok átháríthatósága, azaz perköltségkénti minősítése dől el.[6]
A fél a perköltség megtérítését annak felszámításával kérheti, melynek során meg kell jelölni az igényelt költség összegét, a felmerülésének lényeges körülményeit, és azt, hogy a perbe vitt mely jog érvényesítésével összefüggésben merült fel. Mindezeket szükség szerint okirattal is
- 145/146 -
igazolni kell a felszámítással egyidejűleg.[7] A perköltségviselés általános szabálya értelmében a pernyertes fél perköltségét a pervesztes fél, részleges pernyertesség esetén a fél az ellenfél perköltségét a pervesztessége arányában téríti meg.[8] A Pp. perköltség viselésére vonatkozó szabályai az ún. kiegyenlítési elvet követik, mely szerint egyes költségeket a pernyertes fél a pervesztes félre háríthat át, melynek alapja az, hogy "a perköltség megtérítése iránti igény egy olyan kötelmi jogviszonyból fakad, amely azáltal keletkezik, hogy az igényérvényesítés folytán a félnek olyan költségei keletkeznek, amelyek az ellenfél jogellenes magatartása (az anyagi jogi kötelezettség megszegése, illetve alaptalan igényérvényesítés vagy védekezés) hiányában nem merültek volna fel. [...] anyagi jogi jellegét tekintve a kártérítési követeléshez áll közel, sőt [...] az általános kártérítési felelősségnek egy meghatározott körben (a jogérvényesítés folytán felmerülő károk vonatkozásában) való érvényesítését szolgálják."[9] A Kúria gyakorlatában a perköltségnek nem egymásnak megfeleltethető és nem azonos szempont szerinti jellemzői a szükségesség - és az abból következő - átháríthatóság, így a félnek az a költsége, amely azért merült fel mert egyes perbeli cselekményeket sikertelenül vagy késedelmesen tesz meg, elmulaszt vagy a költség egyéb okból felesleges, nem minősül a másik félre áthárítható perköltségnek.[10]
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) szerint a felek a megbízási díjban szabadon állapodnak meg és költségátalány alkalmazását is kiköthetik.[11] Irányadóak továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) a megbízási szerződésre, a megbízási díjra és annak esedékességére vonatkozó szabályok,[12] valamint a Magyar Ügyvédi Kamara Etikai Szabályzata is rögzít speciális előírásokat az ügyvédi megbízási díjra vonatkozóan,[13] mely a jogirodalomban is gyakran vizsgált kérdéskör.[14]
A rendeleti szintű szabályozás rögzíti a jogi képviselők részére megállapítható ügyvédi munkadíjra vonatkozó részletszabályokat. 2025. február 7. napjáig volt hatályban a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet, amely szerint az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a fél ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét számíthatta fel.[15] Az így felszámított munkadíj összegét a bíróság indokolt esetben mérsékelhette, ha az nem állt arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel.[16] A bírói gyakorlat alapján a jogi képviselővel eljáró fél ügyvédi munkadíjban felszámított költsége szükségképpeniségének és ebből következő átháríthatóságának - és nem a kifejtett ügyvédi tevékenység arányosságának - vizsgálatára tartozik, ha a fél jogi képviselővel teljesített perbeli cselekményei közül bármelyik szükségtelen, ilyennek minősülnek a hatálytalan percselekmények.[17] A 2025. február 8. napjától hatályos, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet[18] szerint ugyancsak a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a fél által ügyvédje részére költségtérítésként megfizetett indokolt készkiadások együttes összegét számíthatja fel az ügyvéd által képviselt fél.[19] Új szabály azonban, hogy a munkadíjat forintban kell felszámítani.[20] A korábbi szabályozáshoz képest részletesebb rendelkezéseket tartalmaz az IM rendelet az ügyvédi munkadíj mérséklésére vonatkozóan.[21] Az IM rendelet rögzíti továbbá azokat a munkadíj összegeket, melyek olyan minimum összegként szolgálnak, amelyeknél nem lehet kevesebb a megállapításra kerülő ügyvédi munkadíj.[22]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
