Az Európai Unió ún. keleti kibővítésével (" Eastward Enlargement") összefüggésben ma már szinte természetes annak a fogalomnak a használata, hogy "tagjelölt államok" (" candidate States ") azon középkelet-európai országok viszonylatában (legyen szó akár az ún. "Luxembourg group"-ról vagy az ún. "Helsinki group"-ról), mely országokkal az Európai Unió tagállamai az 1998. március 31-én Brüsszelben megnyitott Kormányközi Konferencia keretében ezidő szerint csatlakozási tárgyalásokat folytatnak.
Kevesen gondolkoznak el ugyanakkor azon, hogy vajon nincs-e a jogok és kötelezettségek oldaláról valamiféle tartalmi ellentmondás az Európa Megállapodások nyújtotta társulási viszony (" establishing an Association ") nemzetközi jogi (esetleg helyesebb jogszociológiai) fogalomrendszere, így különösen az ún. "associated countries" (vagy ahogy a szakirodalom nevezi: "associates"-társult országok) fogalmak és az 1993 júniusi koppenhágai csúcstalálkozó óta - a különböző hivatalos EU dokumentumokban - egyoldalúan szinte észrevétlenül bevezetett új politikai-szociológiai fogalomrendszer ("applicant countries", " candidate countries ", "pre-accession countries " etc.) között?
Másként fogalmazva vajon van-e annak valamiféle jogi relevanciája, hogy az Európai Unió (pontosabban "European Communities and their member states") és a Magyar Köztársaság viszonyrendszerét ma is az 1991. december 16-án Brüsszelben aláírt, és a két nemzetközi jogalany között Társulást létesítő nemzetközi megállapodás, az ún. Európa Magállapodás határozza meg, és de jure csak ez (!), miközben 1998 áprilisa óta egy ún. Kormányközi Konferencia ("Intergovernmental Conference ") jogi és intézményi keretei között folynak a csatlakozási tárgyalások ("accession negotiations"), és valójában a "tagjelölt"-i status hiris kötelezettségi oldala teljes kiteljesedési folyamatának vagyunk a tagjai? Ez a folyamat pedig abban az egyszerű mondatban ölt testet, hogy "you have to adopt and apply the whole acquis of the Union .... as it stands at the time of accession ".
E tanulmány továbbá azt a kérdést is fel kívánja tenni, Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozási folyamatával összefüggésben, hogy vajon fejlődhet-e jogilag egy nemzetközi jogviszony annyira "félolda-las"-sá (azaz elsősorban a kötelezettségeket fókuszáló-vá) a jogszabályközelítési elvárásokat tekintve, hogy az szinte már beárnyékolja a viszonyrendszer formáijogi aspektusait, és teljes mértékben a politika által do-minálttá és vezéreltté teszi a történéseket? És ha igen, akkor egy ilyen helyzetre mi a helyes reakció, válasz a hazai integrációs politika részéről? Szükség van-e pl. szemléletmód váltásra? Csiszolni kell-e a csatlakozási optikán, avégből hogy az érdekek-lehetőségek megóvása, kihasználhatósága érdekében helyes csatlakozási tárgyalási stratégiát/taktikát lehessen követni? Igaza volt-e pl. Vörös Imre professzornak 1996-ban, amikor pesszimistán felvetette (?) csatlakozásunk időbeli elhúzódásával kapcsolatban: "...az elajándékozott öltöny példáját vehetnénk elő: ha az, ígéretben bízva eldobjuk a régi öltönyt, ott állunk lenge magyarban. Ez a várakozás alsóneműben nem feltétlenül divatkérdés, ám némiképp kellemetlen, és különösen az, 1995/96. év hosszú tele után bizonyos mértékben egészségtelen. Mindenesetre: túlságosan hosszú ideig. "
Ezen kérdések vizsgálata végül elvezet minket annak megfogalmazásához, hogy vajon helyes-e a folyamatot továbbra is egy szakmailag fundált, technokratikus, picit túl-"jogiasított", némileg bürokratikus mederben tartani, vagy célszerűbb-e intelligens kompromisszummal egy sokkal politikusabb, inkább a diplomáciai kommunikációs örvények között helyesen lavírozni képes, perszonifikáltabb és megoldás-orientáltabb kivezető ösvényhez eljutni, mely ugyanakkor feltehetően már egy másfajta professzionalizmust kíván?
Természetesen e tanulmány nem vállalkozhat arra, hogy a felvetett kérdéseket az EU Magyar Társulási Megállapodás teljes keresztmetszetében tárgyalja. Ezért a jelzett problémákat a tagsági kritériumok egyik legfontosabbika az ún., jogközelítési" folyamat dimenziójába helyezi, és ennek rendkívül tanulságos összefüggésrendszerén keresztül térképezi fel az ellentmondásokat, keresi a válaszokat és próbál meg majd következtetéseket levonni tán a jövőre is.
Amikor a fentebb exponált kérdésekre a Magyarországon zajló jogközelítési folyamat elemzésén keresztül keressük a választ mindenekelőtt néhány alapvető tényt kell rekapitulálnunk:
1. - az 1991-ben aláírt ún. első generációs Társulási Megállapodások - de ezt valójában valamennyi középkelet-európai országgal kötött Európa Megállapodásra el lehet mondani - alapvetően a szerződő felek közötti szabadkereskedelmi övezet ("free trade area") kialakítását célozták meg - mindenekelőtt az ipari termékeket tekintve -, mely valójában nem jelent(ett) ezen országok számára mást, mint az Európai Közösség belső piacába történő fokozatos és intézményesített gazdasági integrációt. Ma már az is ismert a szakirodalomból, hogy valójában az ún. "társulási viszony" az nem volt más, mint egy igen flexibilis jogi és intézményi keret egyfajta az EU-tagságot "kiváltó" alternatív megoldásra a Közép-Kelet-Európában 1989 után felemelkedett "új demokráciák" részére ("association as a flexible form of relationship with the EC, and an alternative to membership ").3
2. - amikor a Társulási Megállapodáson alapuló ún. jogközelítési kötelezettségről beszélünk, akkor éppen az 1. pontban kifejtettek adnak magyarázatot arra, hogy a magyar Európa Megállapodás 67. cikke miért használja csak és kizárólag a "Community", azaz a "Közösség" (értve alatta persze mindhárom Közösséget) szót, illetve ezzel összefüggésben a "Community existing and future legislation" kifejezést, azaz a "Közösség jelenlegi és jövőbeli jogalkotása" fogalmat. Azért, mert a Társulási Megállapodásban meghatározott jogi approximációs kötelezettség az a szabadkereskedelem megvalósítását volt hivatott funkcionálisan szolgálni, mindenekelőtt azáltal, hogy egyfelől a szerződő felek közötti szabad kereskedelem útjában álló jogi akadályokat célozza lebontani ("negatív integráció "), illetve másfelől, hogy a hiányzó jogi feltételeket segíti fokozatosan - mindenekelőtt a jogalkotás eszközeivel - kiépíteni ("pozitív integráció").4 A Társulási Megállapodás (továbbiakban: TM) 67. cikke normahipotézisében tehát semmilyen utalást nem találunk az Európai Unióra, hiszen nem is találhatunk, mivel a magyar TM-el kapcsolatos tárgyalások 1991-ben zajlottak, míg Európai Unió-ról csak és kizárólag az azt létrehozó ún. maastricht-i EU Szerződés (" Treaty on European Union") hatálybalépésétől, azaz 1993. november 1-jétől beszélhetünk. Mindezek alapján megállapítható, hogy az egész TM, és ennek folytán a jogközelítési kötelezettségeket megfogalmazó 67-69. cikkek is az V. rész III. fejezetében dogmatikailag - a szerződő felek erre irányuló döntése alapján - csak és kizárólag az ún. "három Közösséget, azaz az Európai Szén és Acél Közösséget, az Európai Gazdasági Közösséget, valamint az EURATOM-ot magábafoglaló jogrendre (legal order)" modellezettek.
3. - a TM 67. cikkén alapuló ún. általános jogközelítési kötelezettséggel kapcsolatban érdemes még felhívni a figyelmet arra,hogy a 67. cikk normahipotézise csak és kizárólag a "legislation" fogalmat használja egyes számban, azaz az approximációs kötelezettséget kizárólag a Jogalkotás" szintjén fogalmazza meg, melynél fogva az a következtetés vonható le, hogy a TM 67. cikkében megfogalmazott jogközelítési kötelezettség ún. "Jogalkotási jogközelítési kötelezettséget" jelent. Ez a felismerés pedig közösségi jogi szempontból azt is kondicionálja, hogy az approximációs feladat mindenekelőtt a közösségi másodlagos, azaz legiszlá-ciós jognak a magyar jogalkotás útján történő hazai átültetésben ("transposition") kell, hogy valójában testet öltsön, legalább is, de jure csak ez vezethető le a TM 67. cikk eredeti szövege nyelvtani értelmezéséből (" interpretatio legis grammatica "). Érdemes azonban már itt felhívni a figyelmet két igen fontos körülményre: (1) a TM 67. cikk normahipotézisében - mint ahogy az egész TM-ban sem - nem találjuk azt a fogalmat, hogy "acquis communautaire". Meg kell jegyeznem, hogy ez nem véletlen. Az " acquis communautaire " fogalma ugyanis 1993. november 1-je előtt csak az európai közösségi jogi szakirodalomban volt ismeretes, az alapszerződések (a párizsi, és a két római) fogalomrendszere ugyanis 1993 novemberéig nem intézményesített ilyen jogfogalmat. Az Európai Közösségek Bírósága pedig 1993 novembere előtt az ún. "established case law"-ban a "Community legal order" fogalmat vezette csak be, majd bontotta ki részletesen mint a közös piac majd az egységes belső piac megfelelő működését közösségi szinten biztosító és elősegítő jogi és intézményi instrumentumok legtágabb értelemben vett általános gyűjtőfogalmát. Az "acquis communautaire" fogalmát először tételes jogi szinten az Európai Unióról szóló maastricht-i ún. Uniós Szerződés használja, méghozzá alapvetően olyan fogalomként, mely elsődlegesen az Unió mindhárom pilléréhez - azaz a Közös Kül-és Biztonságpolitikai, valamint a Bel- és Igazságügyi együttműködéshez is - kötődő politikai-szociológiai (azaz nem jogi) kategória.5 Ez a Szerződés azonban csak 1993. november l-jén lépett hatályba, melynél fogva az "aqcuis communautaire" fogalmát az 1991. december 16-án Brüsszelben parafált magyar Európa Megállapodásban a szerződő felek ab ovo nem használhatták; (2) másfelől fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a TM 67. cikkének normahipotézisében nem találjuk sem az " implementation " (megvalósítás, végrehajtás), sem az "enforcement" (érvényesítés, alkalmazás) fogalmakat, melyek ugyanakkor a közösségi jogi jogharmonizációs tevékenység sui generis fogalmi elemei.6 Ez a tény is erősíti, hogy valójában a szerződő felek eredeti szándéka az approximációs kötelezettségnek a TM kereteit tekintve csak az ún. "jogalkotási jogközelítési kötelezettségre" korlátozása volt.
4. - végül a 2-3. pontokban kifejtett összefüggéseket célszerű az egész TM rendszertani szerződéses célrendszerébe is helyezni. A TM Preambulumából és 1. cikkéből pedig nézetem szerint teleologikus jogértelmezéssel csak és kizárólag az a következtetés vezethető le, hogy a TM 67. cikkében megfogalmazott jogalkotási jogközelítési kötelezettség, és az ennek alapjául szolgáló "Community legislation" kifejezés az az ún. belső piaci közösségi jogszabályalkotást célozta meg meghatározóan, mely kijelölt jogi referencia-tartomány egyúttal Magyarországnak, mint "társult országnak" ("associated country") a "Közösségbe" történő gazdasági integrációja egyik fontos előfeltételét jelenti.7
A fentebb kifejtettek alapján most próbáljuk meg összefoglalni a magyar Európa Megállapodásban az ún. Társulási Megállapodáson nyugvó, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy a "társult országi" jogálláshoz kötődő jogalkotási jogközelítési folyamat főbb fogalmi (jogdogmatikai) ismérveit:
a) - a "részlegesség" ismérve: a TM 67. cikkén alapuló jogalkotási jogközelítési kötelezettség, mint ezt fentebb már említettem, alapvetően és strukturálisan a három klasszikus Közösségre modellált. A normahipotézisben tálalható "Community" kifejezés ugyanis mindhárom közösség gyűjtő jogfogalma.8 A "Community legislation" fogalma ennélfogva pedig a "közösségi jogalkotást" jelenti, beleértve mindhárom Közösség másodlagos, azaz legiszlációs tárgyi jogi instrumentáriumát. Érdemes még ehelyütt utalni arra az összefüggésre, hogy a TM 67. cikke normahipotézisében az ún. approximációs kötelezettség pontos megfogalmazása a maga rendszertani dinamikájában került absztrahálásra, azaz "approximation of that country's existing and future legislation to that of the Community". Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy már a társulás időszakában is, legalább is ami a társult országnak a közösségi belső piacba történő lépcsőzetes gazdasági integrálódási folyamatát érinti, a szerződő felek már 1991-ben felismerték, hogy az Európai Közösség belső piaci " acquis communautaire "-je egy állandó mozgásban, folyamatos fejlődésben levő jogi instru-mentárium, mely változó jogi referencia-tartomány ebben a kontextusban szükségképpen kihat a Társulási Megállapodás főcélját adó szabadkereskedelmi integrációs törekvések megvalósítására, így az ezzel összefüggő jogi integrációra is. Következésképpen azt kell látnunk, hogy az ún. "moving target" (mozgó célpont) elem tehát már az eredeti jogalkotási jogközelítési kötelezettségbe beépítésre került, ezt mutatja a "future Community legislation "-re utalás. De ez az összefüggés egyúttal azt is mutatja, hogy a jogszabályok közelítésének, mint tevékenységnek a szerződő felek ab ovo egy igen komoly integrációs multiplikatív hatást is tulajdonítottak, amit nevezhetnénk a magyar EK gazdasági integrációs folyamat "driving force"-nak is. Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az "approximation of laws" kötelezettségnek a TM 67. cikkében eredetileg megfogalmazott gondolata, egy alapvetően a klasszikus közösségi (belső piaci) jogrendre építkező, és ebben az értelemben részletes jogi referenciabázist meghatározó, a gazdasági jogalkotást középpontba helyező, és a szabadkereskedelmi piaci integrációt szolgálni képes jogalkotási alkalmazkodási/illeszkedési folyamatot implikált, még akkor is, ha a kötelezettség dinamikus rendszertani tételezése álláspontom szerint egy tágabb dimenziójú integráció esetleges megvalósításának a jogi alapjait is anticipálta. Látni kell azonban, hogy a TM 67. cikkében megfogalmazott jogalkotási jogközelítési modell nem foglalkozik, mert nem is foglalkozhatott (1991-ben) az Európai Unió három pilléres struktúrájával (mely 1993. november l-jétől hatályos), így nemzetközi jogi értelemben csak is kizárólag az első pillérre, azaz a közösségekkel kapcsolatos "aqcuis"-ra korlátozott, de ezen belül további szűkítést jelent, hogy az "első pilléres acquis"-n belül is csak az ún. tárgyi jogi instrumentáriumot fogja át, azaz a közösségi jogalkotási szegmens. Mint ma, 2000 közepén tudjuk, ezen a modellen az élet jelentősen túlhaladt, és maga az integrációs folyamat - mint később látni fogjuk - egyszerűen "átlépett" a nemzetközi szerződési jogon alapuló 'EK-magyar társulási keret' jogi approximációs szűk-keresztmetszetén.9
b) - a "fokozatosság" ismérve: a TM 67. cikkén alapuló jogalkotási jogközelítési folyamat másik fontos doktrinális ismérve a "fokozatosság" (gradualitás). Ezt a fogalmi elemet a normahipotézis következő részében kell látnunk: "Hungary shall act to ensure that future legislation is compatible with Community legislation asfar as possible." Bár a magyar Európa Megállapodásban - szemben más Társulási Megállapodásokkal, pl. a cseh, a szlovák, a román, a bolgár, a lett, az észt, a litván Európa Megállapodásban a 69. cikkben, vagy a lengyel Európa Megállapodásban a 68. cikkben stb. -nem az a formula szerepel, hogy "shall endeavour to ensure that its legislation will be gradually made com-atible with that of the Community," ahol a "gradually" (azaz a "fokozatosan") szó kifejezetten szerepel a jogszabályok közelítésével kapcsolatos kötelezettség megfogalmazását illetően, mégis úgy vélem, hogy a "de lege ferenda" magyar jogalkotásnak a közösségi joggal történő "amennyire lehetséges összeegyeztethetőségének" a biztosítására irányuló kötelezettségvállalás szükségképpen foglalja magában a fokozatos jogi adaptáció elemét. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a magyar TM 67. cikkében szereplő fentebb idézett formula szigorúbb kötelezettségvállalás mint a többi TM-nek a csak a törekvést megfogalmazó diszpozíciója ("shall endeavour to ensure that. "). A "fokozatosság" követelményének a fentiek szerinti anticipálása azt is jelentette, hogy a TM 67. cikkének eredeti megfogalmazásakor a szerződő felek valószínűleg nem számoltak reálisan azzal, hogy a szabadkereskedelem által vezérelt jogi adaptációs folyamat a társulás előirányzott tízéves (2x5 éves) időszakában (TM 6. cikk ) kifeszítené a jogszabályok közelítését illetően a "társult ország" jogállapotának megfelelő TM-szerinti nemzetközi jogi kereteket.
c) - a "funkcionálisan kötöttség" ismérve: mint erről már korábban szóltam, a TM 67. cikkében eredetileg megfogalmazott jogalkotási jogközelítési kötelezettség egyértelműen a Magyar Köztársaságnak, mint "társult országnak" az Európai Közösségekbe történő gazdasági integrációját kellett, hogy szolgálja. Ha tetszik a folyamat funkcionálisan, azaz rendeltetését tekintve, ezen gazdasági [kereskedelempolitikai, lásd alább e) pontot] integrációs célnak alárendelt, legalábbis ami a TM 67. cikkének eredeti megfogalmazásából de lege lata kiolvasható: "Contracting parties recognize that the majorpreconditation for Hungary's economic integration into the Community is the approximation of...legislation... " Ehelyütt érdemes ismételten utalni arra a szakirodalomban feltárt tanulságra, hogy a "társulás" és az annak jogi keretet adó "társulási megállapodás" istrumentuma [EKSZ 310. cikk (ex. 238. cikk)] 1990-1991-ben nemcsak a közép-kelet-európai országok politika-történetileg legitim EK tagsági elvárásával szemben szolgált alternatív megoldásul az Európai Közösségek tagállamai kezében, hanem arra is jó - különösen a jogközelítéssel kapcsolatban -, hogy a szerződéses rendelkezések igen laza megfogalmazásával egy kellően flexibilis jogi keretet biztosítson az EU számára atekintetben, hogy az egész viszonyrendszer alakulását, fejlődését a régióval gyakorlatilag egyoldalúan tudja alakítani, formálni.10
d) - a "relativitás (viszonylagosság)" ismérve: fentebb már érintettük az ún. " as far as possible" (tehát az "amennyire lehetséges") klauzula jelentőségét. Ez a "rugalmassági záradéknak" is nevezhető fordulata a TM 67. cikkének azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság, mint "társult ország", jogalkotási szuverenitásának tulajdonképpeni teljességét megőrizte a társulás időszakára. Nincs ugyanis olyan előírása a TM-nek, mely előírta volna, hogy Magyarország köteles lenne a TM 67. cikkében foglalt jogközelítési kötelezettségének programját elkészítenie X határidőre, és hogy ezt utána elfogadás céljából a Társulási Tanács elé kellene terjesztenie. Mindez azt jelenti, hogy a "társult ország"-! minőség - kisebb számú kivitelt leszámítva, pl. a letelepedés joga, a versenypolitika, a szellemi tulajdonjogok területén - egy nagyfokú szabadságot biztosított az érintett országoknak atekintetben, hogy mikor, milyen ütemezésben, milyen jogalkotási formában, kodifíkációs technika alkalmazásával, milyen gazdaságpolitikai, jogpolitikai esetleg alkotmányossági szempontok figyelembe vételével végzik el az ún. "tranzpoziciós" feladatokat." E tekintetben tehát láthatjuk, hogy a társulás ("association") biztosította jogi keret mindkét oldalon egy rendkívül rugalmas feltételrendszert gondolt biztosítani az ún. jogközelítési folyamatnak, mellyel vélhetően a szerződő felek a közeli EU-tagság realitásának nem időszerűségét is anticipálták 1991-ben. Hogy mennyire nem feltételezte az ún. "szabadkereskedelem-vezérelte jogközelítés" a belátható időn belüli EU-tagságot, azt jól mutatja a TM 44. cikk 7. bekezdésében felhívott XIIc) melléklete is, mely ún. örökös kiviteli listát fogalmazott meg bizonyos körben a "right to the establishment", azaz a letelepedéshez való jog biztosítása alól.12 Ez a formula pedig nem tűnik tipikus "pre-accession"-motiválta indikációnak.13
e) - a "jogalkotási illeszkedés (legiszlációs adaptivitás)" ismérve. Végül érdemes rámutatni arra, hogy valójában a TM 67. cikkén alapuló jogszabályközelíté-si tevékenység - mind korábban utaltam rá - az se nem jogharmonizáció, se nem jogközelítés ("approximation of laws") az EKSZ 3. cikk h) pontja, illetve 94-97. cikkei értelmében, legfőképpen azért, mert Magyarország, mint "társult ország" még nem tagállama az Uniónak, így az alapszerződési rendelkezéseken alapuló közösségi szintű jogharmonizációs folyamatoknak sem részese. Tekintettel azonban arra, hogy a TM V. cím. III. fejezet megnevezése is " approximation of laws ", ezért éppen a két különböző nemzetközi szerződésen alapuló, nevezetesen a Római Szerződésen, illetve a magyar Társulási Megállapodáson alapuló jogközelítési tevékenység elhatárolhatósága érdekében helyesebb és pontosabb is jogalkotási illeszkedésről, illetve jogi adaptációs folyamatról szólni.14 Ezt a terminus-technicus-t támasztja alá az a tény is, hogy a TM 67. cikkében szereplő ún. "Community existing end future legislation" az valójában a "társult országok" szemszögéből nézve egy "lex data" ("adott jog") hiszen a "társult országok" ezen közösségi tételes joganyag formálásában, megalkotásában a társulás időszakában nem vesznek (mert nem is vehetnek) részt, ezért az a számukra valójában ,idegen jog', amivel harmonizálni nem tudnak, mert nincs közös jogkeletkeztető és -kikényszerítő fórumrendszer hozzá, következésképpen e "lex data"-hoz csak illeszkedni, adaptálódni tudnak.
A fenti pontban részletesen érintettem, hogy a magyar Európa Megállapodás eredeti célrendszerét tekintve, illetve a jogszabályok közelítésével kapcsolatos rendelkezéseit elemezve teljesen világos, hogy mint a "szerződő felek közös célkitűzése ", Magyarországnak, mint "társult országnak" a belátható időn belüli EU tagsága nem került kinyilatkoztatásra.15 Jelentős változást hozott, vagy ahogy Maresceau professzor fogalmaz több tanulmányában, a "közép-kelet-európai új demokráciákkal megkötött Társulási Megállapodások ,politikai reorientációját' hozta" az ún. " koppenhágai tagsági kritériumok" lefektetése az Európai Tanács által 1993 júniusában a dán fővárosban.16 Ekkor nyitotta szélesre kapuit ugyanis a pár hónap múlva, nevezetesen 1993. november 1-jén létrejövő Európai Unió a volt szocialista országok előtt azáltal, hogy a maastricht-i Európai Uniós Szerződés új 49. cikkét (ex Article O)17 részletezve konkrétan meghatározta azokat a tagfelvételi kritériumokat, melyeket egy "applicant country"-nak teljesítenie kell ahhoz, hogy tagfelvételi kérelmét az EU befogadhassa, és így "candidate-", majd "member country"-vá válhasson. A koppenhágai csúcs után mind Corfu-ban, mind Essen-ben, mind Cannes-ban, valamint Madrid-ban 1994-1995 folyamán az Európai Tanács részletesen foglalkozott az ún. "strategy to prepare the countries of Central and Eastern Europe for accession" kidolgozásával. Ennek keretében igen hamar új megvilágításba került a Társulási Megállapodásban szabályozott "approximation of laws" kérdése is, mely a csatlakozás most már kölcsönösen (mind az EU, mind a társultak által) elfogadott reális lehetőséggé válása révén "accession-driven" dimenziót kapott, és ennek megfelelően "magára húzta" a korábbi bővítések formalizált "pre-accession legal and institutional framework"-jét, vagy ha tetszik "pre-accession know-how and terminology"-ját.18 Nem is véletlen, hogy nem sokkal a Corfu-i csúcs után 1994 júliusában az Európai Bizottság egy Közleményében a Tanácshoz a jogszabályok közelítésével kapcsolatban a következőket fogalmazza már meg: "On accession, each associated country will have to adopt the ,acquis communautaire' which exists at that time".19 Megjelenik tehát az EU-társultak (,associates') viszonyrendszerének frazeológiájában - még hozzá először - egy új fogalom jelesül az "acquis commumautaire", azaz a közösségi vívmányok fogalma. Rögtön fel kell azonban figyelni arra, hogy nem is akármilyen "acquis"-ról van az idézett mondatban szó, hanem arról, ami akkor lesz az "EU közös(ségi) vívmányai", amikor a csatlakozás bekövetkezik, ["... which exists (at that time of accession) "]. Ezt az "acquis communautaire"-t hívja a szakirodalom ún. "accession acquis Communautaire"-nak.20 A fogalom tartalmi kibontására azonban várni kellett egészen 1998. március 31. napjáig, amikor is a hivatalban levő EU Elnökség nevében a brit külügyminiszter megnyitotta az EU ún. keleti kibővítésével összefüggő Csatlakozási Kormányközi Konferenciát Brüsszelben. Ekkor bontotta ki ugyanis Robin Cook, hogy az akkorra már "can-didate countries", azaz "tagjelölt országokká" vált társult országok számára mit is jelent az ún. előcsatlakozási periódusban az "approximation of laws", azaz a jogközelítési folyamat tartalmi hátterét jelentő "EU jogrend":
" ...accession implies your full acceptance of the actual and potential rights and obligations attaching to the Union system and its institutional framework, known as the ,acquis of the Union'. You will have to apply this as it stands at the time of accession."
(CONF-H 2/98, p. 7.)
Majd részletesen kifejtésre is került jogi szempontból, hogy milyen elemei vannak a fentebb idézett ún. "Union's accession acquis"-nak.21
Ma már tudjuk, hogy ezzel a politikai kinyilatkozás-sal minőségileg új szakaszához, valójában történelmi mérföldkőhöz ért a Magyarországon zajló ún. "jogközelítési folyamat", kezdetét vette ugyanis az ún. "totális előjogharmonizációs" időszak, amely a fenti tömör mondattal mintegy 60 000 OJ oldallal növelte meg a TM 67. cikkén alapuló eredeti ún. "internal market acquis"-t érintő "tranzpozíciós" kötelezettségeket, hiszen az eredeti 3 Közösségre alapozott jogközelítési modellt felváltotta az EU 3 pilléres jogi architektúrájára épített, nem beszélve az ún. "abszolút strukturális adaptáció" beállt követelményéről. A "társult ország" státuszához kapcsolódó TM 67. cikken alapuló modell "átváltozott" - az 1997 decemberi luxembourgi csúcs után - a "tagjelölt ország" kifejezéssel leírt, és a tagfelvételi eljárás kereteibe illesztett "társulti" (,associate') minőség, mely mint látni fogjuk hatványozottabban több kötelezettséget hozott, de vajon ugyanez a minőségi változás a jogok területén is kimutatható?
A fenti minőségileg új szakaszba billentett magyarországi jogközelítési folyamatnak, mely tehát már egy ún. megváltozott "preaccession-driven legal and institutional framework"-ben (azaz az előcsatlakozási felkészülés által vezérelt sajátos jogi és intézményi keretek között) folyik, és ennél fogva egy új politikaiszociológia fogalom megjelenésével leírt státusszal, nevezetesen a " candidate country", azaz a tagjelölt ország helyzetével azonosított, nos ezen új minőségileg megváltozott jogközelítési folyamat ismérveit nézetem szerint az alábbi fogalmi jegyekbe sűríthetjük:
a) - a "totalitás" (teljes összeegyeztethetőség) ismérve; A fentebb idézett Robin Cook beszédben, amikor is a "Presidency-in office " definiálta az ún. "accession-dri-ven EU acquis communautaire" fogalmát és kibontotta annak tartalmi mibenlétét, akkor a vonatkozó mondatban érdemes felfigyelni arra a kitételre is, hogy "full acceptance of ...the acquis of the Union". Ez a megfogalmazás ugyanis egyúttal azt jelentette, hogy bár de iure változatlan maradt, de facto azonban e pillanatban "újrafogalmazódtak" a ,tagjelölt-társultak' számára, a TM-eknek "a jogszabályok közelítését" előíró rendelkezései. Példaként a magyar TM 67. cikkét véve alapul ugyanis e politikai kinyilatkozással a " Community existing and future legislation " társulási jogi fogalmat felváltotta a tagjelöltséghez tapadó "acquis of the Union... as it stands at the time of accession " fogalom, míg az " as far as possible compatibility " fogalom "kicserélődött" a "full acceptance of (full compliance with) the EU acquis... " terminus-sal. Ez a változás mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból fontos fejlődési csomópont a Magyar Köztársaságnak az EU-hoz történő csatlakozási folyamatában, és egyúttal az ún. "totális elő-jogharmonizációs" időszak kezdete is. Mennyiségi szempontból két körülmény kiemelése érdemel figyelmet: (i) a "full acceptance of the EU acquis" jelenti, hogy 1998. március 31-től már nemcsak az ún. EC (vagy első pilléres) acquis a jogközelítési folyamat referenciabázisa, hanem a teljes EU acquis, azaz a mindhárom EU pillérre, így quasi ,hozzáadott értékként' az ún. 3. pillért, azaz a bel- és igazságügyi kooperációs pillért is magábafoglaló teljes EU vívmányrendszer, (2) másfelől az igazodási kötelezettség - különösen a joggyakorlat terén -kiterjesztésre került az Európai Közösségek Bíróságának az ún. "established case-law"-jára, amit a szakmai zsargon hív "judicial acquis communautaire"-nak is.22 Ezen két új eleme a referenciabázisnak cc. 60 000 OJ oldallal növelte meg a TAIEX szerinti eredeti ún. 80 000 OJ oldalas "internal market acquis"-t. Valaki feltehetné persze az elméleti kérdést: "na dehát hogy módosíthat egy nemzetközi szerződést egyoldalúan bármely szerződő fél részéről elhangzó egyoldalú politikai kinyilatko-zás?" A kérdés bár valóban csak elméleti relevanciával bír, mégis található rá akár jogászoskodó válasz is (bár nem teljesen támadhatatlan). Pl. az, hogy régi elve a jognak, hogy "volenti non fiat iniuria", azaz ha valaki valamit szándékoltan akar, az nem keletkeztethet jogtalanságot. Már pedig a tagjelöltek - még ha eredetileg csak ráutaló magatartással (,concludens factum') is, de azonosultak 1998 márciusa óta az új "csatlakozás-vezérelte" jogközelítési referenciabázissal, sőt annak megfelelően - mivel érdekük a hatékony felkészülés - át is dolgozták saját jogközelítési programjaikat, melyek végrehajtása jelenleg is zajlik, így azt lehet mondani, hogy a tagjelölt országgá vált ,társultak' mintegy hallgatólagosan (,tacite') quasi tudomásul vették a TM-ek fentebb leírt "módosítását". Úgy is aposztrofálható, hogy ez a változás mintegy ára a "tagjelölti minőséget adó társulti státusznak". Összefoglalva azt mondhatjuk tehát, hogy a totális jogközelítés referenciabázisa 1998 áprilisától az ún. screening folyamat által azonosított mindenkori "accession acquis of the EU".
b) - a "pre-accession-driven" jellege a folyamatnak: ez a vonatkozás három dolgot jelent: (i) a "csatlakozás-vezérelt" "jogközelítés szükségképpen már egy időben determinált folyamat. A viszonyítási pont ugyanis - melyet ma ugyan egyoldalúan a tagjelölttársultak tűztek ki maguknak, méghozzá munkahipotézisként - a csatlakozás feltételezett legkorábbi időpontja "(the earliest possible) date of accession". Ez a viszonyítási időhorizont adja meg ugyanis az előcsatlakozási folyamat dinamikáját akár a derogációs igények anticipálását, akár az ún. halasztott hatályba-léptetési kodifíkációs technikát vesszük alapul (mármint, hogy egy ma elfogadott jogszabály vagy annak meghatározott rendelkezései csak a csatlakozás napján lépnek hatályba), (ii) a "csatlakozás-vezérelt" jogközelítés azt is jelenti, hogy a jogszabályközelítési kötelezettségek ezen új minőségi szakaszban differenciáltabbá váltak. Meg kell tudni ugyanis különböztetni (1) a TM-en alapuló, eredeti társulási jogi jogközelítési kötelezettséget, (2) az ún. ultra-TM-en alapuló jogközelítési kötelezettséget, tehát mely kötelezettségnek nincs kifejezetten a TM-ban található Jogalapja", lásd pl. a 3. pilléres acquis-ra vonatkoztatott approximációs kötelezettségeket, illetve (3) az ún. screening eljárás során a tagjelölt-társultak által egyoldalúan vállalt jogközelítési kötelezettségeket, lásd pl. a magyar vállalást az 1996. évi I. tv.-nek, azaz az ún. médiatörvénynek a jogközelítéssel összefüggésben történő módosítására irányuló törvényjavaslat kidolgozását illetően 1999 december végéig stb. Ez a kötelezettség-klasszifikáció szintén a "pre-accession driven" jelleg sajátja, (iii) S végül a "csatlakozás-vezérelt" jogközelítés minőségi jellemvonása a folyamat "párhuzamos programozásának" és "közös-monitoringjának" az intézménye, lásd az ún. "Accession Partnership"-eket, illetve a tagjelölttársultaknak a nemzeti programját az EU vívmányok átvételéről, valamint a harmonogramokat, illetve az ún. "monitoring tables"-t.
c) - az "abszolút strukturális illeszkedés" követelménye. mind a jogalkotás, mind az intézményfejlesztés. mind pedig a jogalkalmazás-jogérvényesítés területén. Ez a "trichotómikus" (.transposition-institution-building-enforcement') módszertani megközelítése a tagjelölt-társult országokban folyó jogközelítési folyamatnak visszanyúlik egész az 1995-ös cannes-i ún. Fehér Könyvig.23 Az igazi különbség azonban az 1998 március előtti ún. "társulási jogon alapuló jogszabály-közelítés"-i gyakorlat és az 1998. március 31-e utáni ún. "screening-alapú totális elő-jogharmonizációs" elvárások között mindenekelőtt az. hogy az 1998 márciusig terjedő időszak alapvetően a jogalkotásra. azaz a technokrata, mennyiségi szemléletű " transzpozíció "ra épült (a mennyiségi szemlélet jelenti elsősorban a referenciabázis állandó "szélesítését"/"widening"-ét ). Az 1998 márciusa utáni időszak ehhez képest minőségi hangsúlyeltolódást eredményezett, azaz az intézményfejlesztési (institution-building) és a jogérvényesítési (enforcement) kapacitások approximációja került inkább előtérbe. (Ezt nevezhetjük akár a jogközelítési folyamat "elmélyítésének" vagy "deepening"-nek is). Ez utóbbi folyamat pedig azt az abszolút strukturális adaptivitási követelményt fogalmazza meg a tagjelölttársultak számára, hogy legkésőbb a csatlakozás időpontjára teljesen fel legyenek készülve az EU vívmányok közösségi szintű alkalmazására ("complete preparedness to apply the acquis").24
A fentebb kifejtett evolutív jellegű történeti fejlődé-si pályája a hazai jogközelítési folyamatnak még két nagyon fontos összefüggés rögzítését kívánja meg a részünkről:
a) - mindenképpen látni kell, hogy a korábbi kibővítésektől a most folyó ún. "Eastward enlargement" abban is különbözik a jogközelítési folyamat szempontjából, hogy minden korábbi kibővítés az ún. "ex-post jogközelítési modell"-t követte, azaz hogy a csatlakozó új tagállamok jogközelítési kötelezettségei egy jelentékeny részének teljesítése már az ún. "Acts of Accession" (Csatlakozási Okmányok) parafálása utáni időre esett (részben a radifíkációs időszakra, részben a derogációk területén az ún. átmeneti időszakra, részben bizonyos területen azt követően vagy még ma is tart). Ennek oka röviden a következő: a korábbi kibővítések mind politikailag erősen motivált időszakokban mentek végbe, ami azt is jelentette, hogy az új tagállamnak mindenekelőtt a tagsággal járó ún. politikai kritériumnak kellett csak megfelelnie, s formalizált pre-accession szakasz sem volt ismeretes. (Ne feledjük, az igen részletes ún. "Copenhagen Membership Criteria"-t csak 1993-ban fogadták el, melyet aztán 1995 decemberében Madridban tovább is fejlesztettek!) A fenti állítás ugyanakkor nem vitathatóan, csak árnyaltabban értelmezhető az utolsó volt, a EFTA országokat inkor-poráló 1995 január 1-jei bővítésre. A mostani középkelet-európai bővítés ugyanakkor az első, amely jogi és intézményi keretében egyfajta "ex-ante jogközelítési modell"-t intézményesített (1998. március 31-én Brüsszelben a Csatlakozási Kormányközi Konferencia megnyitásakor). Ez elvben azt jelenti, hogy már a csatlakozás előtt a leendő új tagállamoknak az EU vívmányait a maga totalitásában kell, hogy átültessék jogrendszerükbe - kivéve persze majd az EU által is elfogadott derogációs átmeneti időszakokat ("full alignment/compliance with the acquis ").
b) - másfelől látni kell azt is, hogy az 1993 előtti összes korábbi kibővítés jogközelítési referenciabázisa a 3 klasszikus Közösség struktúrájára épülő acquis volt. Így pl. az 1986. január l-jétől hatályos spanyol-portugál kibővítés idején az "EC acquis communautaire" csak mintegy 44-45 000 OJ oldal volt.25 A most folyó keleti kibővítés26 már azonban az Unió mindhárom pillérét magában foglaló "acquis"-ra épül, és minden korábbi történeti periódusát meghaladva az európai integrációnak fejlődik, bővül és változik ez az "acquis" ("constantly evolving acquis"). Mára, 2000 júniusra, az EU acquis-ja mintegy 130-140 000 OJ oldalt fog át tartalmilag.
Az ellentmondás tehát feszítő. Míg ugyanis a mostani ún. keleti kibővítés az "ex ante jogközelítési modellt" követeli meg a tagjelöltektől (először az európai integráció történetében), addig az így átveendő - strukturálisan jelentősen átalakult - ún. EU acquis mennyisége mintegy háromszorosa azon korábban sikeresen végbement kibővítésekhez viszonyítva, melyek ugyanakkor - politikai okokból - ab ovo kedvezményeket biztosítottak az akkori tagjelölteknek az "ex-post jogközelítési modell" alkalmazásával.
Mielőtt a fenti okfejtésekből megpróbálnék következtetéseket levonni, érdemes még rávilágítani egy sajátos vonására a Magyarországon most folyó "totális jogközelítési vagy elő-jogharmonizációs folyamatnak", Álláspontom szerint ugyanis az 1998. március 31-étől bevezetett "full alignment with the acquis, as it stands at the time of accession" követelmény az tartalmilag sok tekintetben olyan elvárásokat támaszt a tagjelölt-társultak irányában "mintha már tagállamok" lennének. Jogászok azonban tudják magából a "mintha" szóból, hogy ez ugyanakkor egy "fíctio legis", mely római jogi ismereteink alapján is nem jelent mást, mint amikor egy nyilvánvalóan valótlan tényt a jog valóként stipulál. Teljesen világos ugyanakkor, hogy Magyarország nem tagállama az EU-nak, így ezzel szemben bármiféle ellenbizonyítás fogalmilag kizárt. Érdekes ugyanakkor arra is felfigyelni, hogy ha a fenti "fíctio" valóban jogon alapulna, akkor alkalmazására nemcsak a kötelezettségek oldalán kerülhetne sor, hanem a jog természetéből fakadóan a jogokat (,facul-tates agendi') illetően is érvényesíteni illene. Ez a felvetés egyébként elvben nem is tűnik teljesen irreálisnak, hiszen a "társult-tagság"-i minőség27 vagy ha tetszik ,status iuris' pl. nemzetközi szervezetekben (vegyük pl. a CEN-t, CENELEC-t stb. ) az nemcsak kötelezettségekkel, hanem jogokkal is jár. Különösen az adott nemzetközi organizációk döntéshozatali struktúráiban való részvételi jogok figyelemre méltóak az ún. intézményi adaptáció szempontjából, ami az "associates (associated members)" számára pl. megfigyelői státuszt jelent a különböző döntési fórumokon, ez pedig gyakorlatilag olyan erős tanácskozási jog, melyből már csak a szavazati jog és/vagy az előterjesztési jog szokott hiányozni. Visszatérve a keleti kibővítés folyamatához, nem vitásan a mai tagjelölt-társultak, melyeket bizonyos EU Phare dokumentumok már "pre-accession countries"-nak is neveznek, a "quasi tagállami" státuszt érintően a jogok oldalán is élveznek bizonyos lehetőségeket (pl. az ún. közösségi programokban való részvételi jogok, az előcsatlakozási pénzalapok konstrukciója, speciális képzési programok pl. a TAIEX keretében, a konzultációs jogok, a politikai dialógus intézményei stb.). Ezt az oldalát azonban a "fictio"-nak úgy vélem még messze nem lehet teljesnek nevezni, pl. ami az ún. "comitology" területét illeti, tehát hogy a különböző EU döntéselőkészítő (pl. közösségi jogszabályelőkészítési) fórumokon, vagy az ún. közösségi ügynökségek munkájában a tagjelölt-társultak megfigyelői ún. "observer"-i státuszt kaphassanak, és így készülhessenek fel intézményesen a teljes jogú tagságból adódó későbbi kihívásokra.
Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy legalább két ellenvetés is reális lehet a fentiekre: pl., hogy vajon a társultak, mint "quasi-tagok" fel lennének-e készülve arra, hogy megfelelő számú és felkészültségű "megfi-gyelőt" küldjenek az említett EU fórumokba?, másfelől, hogy a fentebb pl.-ként említett nemzetközi szervezetekben pro forma már a társult tagoknak is fizetnie kell bizonyos "tagdíjat", azaz ez a státusz pénzbe is kerül. Készen állnának-e a mai tagjelölt országok ilyen "társulttagi tagdíj" megfizetésére? Mindezen nyitott kérdésfeltevések teszik igazán izgalmassá a "quasi tagállami státusz" mai történelmi kihívását.
A bevezetésben megfogalmazott kérdésekre tehát úgy vélem a következő válaszokat lehet adni:
1. - Vörös Imrének remélhetőleg nem lesz igaza. A csatlakozás belátható időn belül megítélésem szerint be fog következni, így "fel- vagy megfázás miatt nem kell majd orvoshoz fordulni. Az azonban bizonyos, hogy az említett szabónak célszerű lenne több próbalehetőséget biztosítania klienseinek, mely természetesen nem helyettesítheti a várva-várt öltöny hordhatóságának örömét magát, de ezen öltöny előmelegített hatását a szabó úrnál végzett/végzendő mind gyakoribb próbák még kézzelfoghatóbbakká tudnák tenni".
2. - a tanulmányban részletesen elemzett ún. "scree-ning-alapú accession-driven totális elő-jogharmonizációvá" fejlődött, de nemzetközi jogi értelemben eredetileg a "társulási jogon alapuló és elsődlegesen a szabadkereskedelem megvalósulását szolgálni hivatott jogalkotási jogközelítési gyakorlat", mint az aláhúzásra került, ma még inkább az EU tagállamok bővítési politikája által meghatározott, és gyakorlatilag ezáltal egyoldalúan vezérelt folyamattá alakult. A tagállamok bővítési politikáját pedig nagy mértékben határozzák meg aktuál bel- és világpolitikai összefüggések és realitások. Mindez azt jelentheti általánosságban, hogy ma az ún. Jogközelítési kötelezettségek teljesítésére"-re nem szakemberi, a művelt technokrata szemüvegén keresztül, bürokrata módjára kell tekinteni, hanem - mivel ma ez jelenti a minőséget-sokkal inkább aktuálpolitikusi realitásérzékkel. A politikusi megoldásoknak kell tehát előtérbe kerülnie, és ez egy másabb szemléletmódot is kíván. Az ún. előcsatlakozási folyamat mátrixába intézményesült mai jogközelítési folyamatot tehát indokolt nemcsak a "bebocsátó", hanem a "bebocsátástkérők" részéről is átpolitizálni. Ez pedig megítélésem szerint azt jelenti, hogy a saját programozás szerint el kell ugyan mihamarabb végezni a tagjelölttársultak saját "homework"-jét, legalább is a jogszabályok teljes illeszkedésének elérését tekintve, ezzel egyidőben azonban mind hangsúlyosabban törekedni kell a "quasi tagságot jelentő társult"-i minőség jogosultságoldalának a tartalmi "közelítésére" is. Különösen fontos a még több lehetőség megragadása, jogosultság érvényesítése az ún. intézményi harmonizáció/integráció területén (amit hívunk "EU comitology"-nak is), hiszen etekintetben egy pro futuro kudarc elkerülése az "mindkét fél" legvilágosabb érdeke.28
3. - végül fontos tennem egy "morális töltetű" következtetést is. Ez pedig a korábban elemzett ún. Jogközelítési olló" jelenséggel van összefüggésben. Említettem ugyanis, hogy míg a mostani tagjelöltek számára az ún. "ex-ante jogközelítési modell" az irányadó, azaz hogy az EU acquis-t már a csatlakozás előtt kötelesek in toto suo átemelni jogrendszerükbe, addig ezzel párhuzamosan a vonatkozó EU acquis mennyisége hihetetlen gyorsasággal nő, és messze meghaladja minden korábbi kibővítés jogközelítési referenciabázisát. Ennélfogva az a véleményem, hogy előbb vagy utóbb, de fel kell tenni azt kérdést, hogy vajon van-e valamiféle erkölcsipolitikai határvonal atekintetben, hogy egy képzeletbeli "limes"-t meghaladva, átlépve tulajdonképpen az EU már többet követel majd meg a jelenleg tagjelölttársultaktól, mint maguktól a tagállamoktól? Másként fogalmazva vajon szükségképpen azonos-e a " mindenkori EU acquis " az ún. " accession EU acquis "-val? Véleményem szerint nem lehet a két fogalom azonos,
Az ún. "EU accession acquis"-nak ugyanis egy meghatározott időpontra vetítve (ez pedig a "date of accession", azaz a csatlakozás várható időpontja) kell, hogy mielőbb konkrét tartalmat kapjon. Ezt követően pedig, még akkor is ha bármely okból tovább kitolódna a bővítéssel kapcsolatos politikai döntéshozatal, az így akár csak informálisan is, de meghatározott időpontra vonatkoztatott ún. "accession EU acquis "-nak kellene, hogy a fentebb említett erkölcsi-morális határpont legyen, legalábbis a jogközelítési folyamat viszonyítási pontjaként. Az időpont meghatározása azonban az EU-tagállamok joga és történelmi felelőssége.29 ■
JEGYZETEK
1 Szerző az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete jogi tanácsadója is. E tanulmányban kifejtett nézetei/véleményei azonban saját kutatási eredményeinek összegzése, s így azok semmilyen körülmények között nem tükrözik az Európai Bizottság hivatalos álláspontját.
2 Ld. Vörös Imre: Az európai megállapodások mint az Európai Unió (EU) és Közép-, valamint Kelet-Európa közötti kapcsolatok jogi alapjai (kritikai elemzés), Jogtudományi Közlöny, 1996 szeptemberi szám, 363. p.
3 Ld. bővebben (részletes szakirodalmi mutatóval) David Phinnemore: "Association: Stepping-stone or alternative to EU membership?", Contemporary European Studies, 6., Series Editor: Clive Archer, Co-Editor: Judy Blatt, Sheffield Academic Press, UACES, 1999 Sheffield, 115 et seq. pp. Szintén Ld.: a Társulási Megállapodás 1. szakaszát, mely a következőképpen szól: "The objectives of this Association are ...-to establish gradually a free trade area between the Community and Hungary covering substantially all trade between them" [Council and Commission Decision 93/742/Eura-tom, ECSC, EC, OJ L 347 Vol. 36 (31.12.1993) p.1.]
4 Ld. Király Miklós: A magyar jogharmonizáció sajátosságai, Magyar Jog 1995/12. sz. pp. 739. et. seq. Itt kívánom megjegyezni azonban, hogy a magam részéről pontatlannak és szakmailag nehezen védhe-tőnek tartom Király Miklós fogalomhasználatát, nevezetesen hogy "jogharmonizáció"-ról szól következetesen írásaiban. (Bár megjegyzem nemcsak ő használja e kifejezést!) Álláspontom szerint, joghar-monizáció"-ról csak és kizárólag a Római Szerződés keretei között a tagállamok relációjában lehet beszélni, egy olyan jogalkotási/jogkeletkezési folyamat leírása céljából, mely közösségi, azaz szupranacionális szinten hoz létre egyfajta "közös jogot/jogrendet", ahogy nevezik "közösségi vívmányokat". Magyarország azonban nem tagja még az EU-nak, így az említett közösségi, azaz tagállamok feletti jogalkotási/jogkeletkezési mechanizmusokban (és ezek implementációs struktúráiban) nem tud részt venni, e jogrend formálásának, alakításának intézményesen tehát nem lehet részese. Persze ez azt is jelenti, hogy Magyarországgal szemben jelenleg az EU-n belüli jogharmonizációs kötelezettségek megsértése miatti szankciók sem alkalmazhatóak még. Végül talán az sem véletlen, hogy maga az Európa Megállapodásunk sem használja a "legal harmonization ", vagy a " harmonization of laws " fogalmakat, következetesen ugyanis az " approximation of laws" fogalmat találjuk benne, mely a Jogszabályok közelítését" jelenti, hiszen ami ma Magyarországon zajlik az valójában egy hosszú egyoldalú illeszkedési (adaptációs) folyamata a magyar jogrendszernek az EU jogrendszeréhez, miközben az "EU legal order" folyamatosan és funkcionálisan is egyre inkább változik, fejlődik de ugyanakkor úgy, hogy a magyar jogrendszerre, magyar nemzeti jogi hagyományokra stb. egyelőre tekintettel nincs, mert nem is lehet. Ha pedig ez igaz, akkor a jogrendszerek, így az EU-, (illetve a tagállamok-) valamint a magyar jogrendszer közötti harmonizációs folyamatokról - Magyarország tagállammá válásig - jogdogmatikai értelemben álláspontom szerint nem lehet beszélni. Megjegyzem etekintetben az én álláspontomat osztja pl. Burián László, Ld.: Burián L.: Magyarország és az Európai Unió in "Iustum, aequum, salutare-Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére", Budapest, 1998 OSIRIS, 80. p.
5 Ld. TEU 2. cikk (ex Article B.) (" to maintain in full the acquis communautaire.."), 3. cikk (ex Article C.) ("The Union shall...attain its objectives while respecting and building upon the acquis communautaire") illetve 43. cikk (e) pont (ex Article K. 15.) [" (closer cooperation)... doesn't affect the acquis communautaire"), valamint bővebb szakirodalom jegyzékkel együtt ld. még C. Gialdino: "Some reflections on the acquis communautaire" 32 CML Rev. 1089, illetve P. Pescatare: " Aspects judiciaires de l'acquis communitautaire", 1981 RTDE 617, A "Community legal order" fogalom kibontását ld:. Van Gend en Loos 26/62, (1963. II. 5.) ECR 1., illetve Costa v. ENEL 6/64, (15. 07. 1964.) ECR 585 ügyekben. Érdemes megemlíteni, hogy az Európai Közösséget létesítő Római Szerződésben, (illetve a két másik közösségi szerződés (ECSC, Euratom) hatályos szövegében) az "acquis communautaire" műszó ma sem használatos.
6 Ld. bővebb szakirodalomként: Reich, K: " Competition between legal orders: a new paradigm for EC law?", CLR, Vol. 29., 1992. pp. 861-896, illetve Steyger, E.: "European Community Law and self-regulatory capacity of society ", Journal of Common Market Studies, 1993, Vol. 31., pp. 171-189.
7 Vö. pl. a magyar Európa Megállapodás 1. cikke alábbi kitételével: "The objectives of this Association are:., to make progress towards realizing between them (mármint a szerződő felek között - Cz. J.) the other economic freedoms on which the Community is based", vagy "to support Hungary's efforts to develop its economy and to complete the conversion into a market economy". Hasonló következtetés vonható le abból a körülményből is, hogy az 1995 júniusában Cannes-ban kiadott Ajánlásában ("Recommendation") a társult országoknak az Európai Bizottság a "belső piaci" közösségi vívmányokat helyezte középpontjába, ld.: Commission of the European Communities, White Paper on "preparation of the associated countries of Central and Eastern Europe for integration into the Internal Market of fhe Union " (kiemelés a szerzőtől), COM (95) 163 final/2. 10. 5. 95.
8 Ld. a magyar Európa Megállapodásban a Pream-bulum bevezető részében, ahol a szerződő felek definiálását találjuk, a következő kitételt: " The European Economic Community, the European Coal and Steel Community, the European Atomic Energy Community, hereinafter referred to as "the Community".
9 Ld. a témával foglalkozó szekunder irodalmat bővebben: Czuczai J.: Gondolatok Magyarországnak az EU-hoz történő csatlakozási folyamatáról. Budapest, Magyar Jog 1999/7. szám, 390 et seq. pp., különösen 17. számú lábjegyzetet.
10 Ld. Phinnemore i.m. 122 et seq. pp., illetve Paul Van Den Bempt-Greet Theelen (Szerk.): "From the Europe Agreements to accession. The integration of the CEECs into the EU", TEPSA European Policy Series No.: 11, EIP, Brussels 1996, különösen 30-38. pp., illetve 55-78. pp. A flexibilitás gyakorlati jelentőségét szellemesen fogalmazza meg Phinnemore: "The key determinant in whether an eligible state accedes to the EU is whether the EU wishes and is able to admit it". Ld. in Phinnemore i.m. 115. p.
11 Ld. a versenyjogra vonatkoztatott esettanulmányként: Evans, A.: " Voluntary harmonization in integration between the European Community and Eastern Europe" (1997) 22. E.L.Rev. June, pp. 201 et seq.
12 Hasonló érvként hivatkozhatunk a közbeszerzések területére, ahol a TM 66. cikk 2. bekezdés 2. fordulata 2004 február 1-jéig gyakorlatilag kizárja a hazai közbeszerzési piac teljes megnyitását a közösségi vállalkozások előtt, mely jogi megoldás a társulás időszakára így egy teljes asszimetriát vezetett be Magyarország előnyére.
13 A csatlakozásra való felkészülés fogalmi indikációja ugyanis a "full compliance with the acquis ".
14 Talán nem is véletlen, hogy a hivatalos EU dokumentumok (pl. Accession Partnership, Regular Reports, screening documents etc.) is frazeológiájukban a követezőket használják: "further adjustment (illeszkedés) to the acquis" vagy "further alignment (kiigazítás) with the acquis ".
15 Vö. a magyar Európa Megállapodás Preambuluma következő kitéleleivel: " Considering Hungary's firm intention to seek full integration in the political, economic and security order of a new Europe ", vagy " Having in mind that the final objective of Hungary is to become a member of the Community and that this association, in the wiew of the Parties, will help to achieve this objective... ". (Kiemelések a Szerzőtől!).
16 Ld. M. Maresceau: "On association, partnership pre-accession and accession" in "Enlarging the EU" (ed. M. Maresceau), 1997 Longman, London és New York pp. 3-22., illetve M. Maresceau and E. Montaguti: " The relations between the EU and the Central and Eastern Europe. A legal appraisal", (1995) 32 CML Rev. 1327 et seq., különösen 1335.p.
17 "Any European State which respect the principles set out in Article 6(1) may apply to become a member of the Union..." (Article 49 of the TEU) (kiemelés a Szerzőtől). Az ún. "koppenhágai tagsági kritériumok"-at tekintve ld. bővebben in. "Európa A-tól Z-ig avagy az Európai Intergráció Kézikönyve" (Szerk.: Ficzere L.-Czuczai J.). Budapest, 1999 (magyar nyelvű változat), ELTE ÁJK-Európai Bizottság, pp. 100-108.
18 Ld. Müller-Graff. "The legal framework for the enlargement of the Internal Market to Central and Eastern Europe ", Maastricht Journal of European and Comparative Law, Vol. 6, No. 2., 1999. p. 202., illetve D. Boos-J. Forman: "Enlargement: legal and procedural aspects", (1995) 32 CML Rev. 95.
19 Ld. Communication from the Commission to the Council on "Follow up to Commission Communication on" The Europe Agreements and beyond: a Strategy to prepare the countries of Central and Eastern Europe for accession'" COM (94) 361 final 27. 07. 1994, p. 5. B(i). Vö. még Commission Communications to the Council on "Relations with the Associated Countries of Central and Eastern Europe: Task Force on Approximation of laws (Follow up of the European Council of Copenhagen), COM(94) 391 final 16. 09. 94.
20 A fogalmat először C. Gialdino használja. Ld. C. Gialdino. i.m. p. 1090.
21 Ld. Czuczai J.: Gondolatok... i.m. p. 392.
22 Ld. Tamara Capeta: " Judicial acquis communautaire in EU adjustment to Eastern enlargement/ Polish and European perspective" (Eds. Anna Zielinska-Gtebocka and Andrzej Stepniak) 1998 Gdansk pp. 80-96.
23 Ld. bővebben Commission Recommendation i.m. 7. lbj., Vol. 1. Executive Summary, illetve Czuczai J.: "Közigazgatás és európai integráció, in. ' Magyar Közigazgatási Jog/Különös Rész európai uniós kitekintéssel" /Szerk.: Ficzere L.-Forgács I.] (Egyetemi Tankönyv). Budapest, 1999, Osiris, pp. 433-459.
24 Szellemesen fogalmaz megint Phinnemore: "Asfar as the EC is concerned, its decision-making autonomy is non-negotiable". Ld. Phinnemore im. p. 120. Ezért nevezhetjük ezt a kötelezettség-dimenziót .abszolútnak'.
25 Ld. Bouzaa Vidal, N: "Modalidades de unificication y de armonización de legislaciones en la Communidad Europea" in "Iniciación al estudio del derecho comunitario europeo. CGPJ. Madrid 1984. pp. 155-181.
26 Meg kívánom jegyezni az a tény. hogy az "East-ward enlargement" (keleti (ki)bővítés) kifejezést használom. nem jelenti azt. hogy a fogalommal egyet is értek. Tartalmilag. minőségi szempontból magam is azt vélem. hogy inkább "Európa újra-egyesítési folyamatának" ("reunifícatíon of Europe") tanúi illetve részesei vagyunk.
27 Meg kívánom jegyezni. hogy tudatosan nem használom e tanulmányban az "affíliated member" kifejezést. és nemcsak azért mert az kifejezetten nemzetközi szervezetekhez kötődő fogalom. hanem azért sem. mert megítélésem szerint e fogalom tartalmilag sem fedné le az általam kifejtett gondolatokat.
28 Etekintetben figyelemreméltó egy volt brugge-i College of Europe-beli brit diákom gondolatát ideidézni: " The current situation is a political tug-of-war of negotiations ...it remains to be seen whether the enlargement of the EU to encompass transition economies is indeed a "pledge of future stability and prosperity" or whether it will become a mismanaged embarrassment," Ld. Tjeerd Kenneth Blackford: "The approximation and influence of the EU enviromnental acquis in Central and Eastern Europe. The problem of waste in Hungary, Poland and the Czech Republic". Brugge 2000, College of Europe, p. 44.
29 A barcelonai Autonómia Egyetem tanszékvezető Jean Monnet professzora, a brugge-i College of Europe-ban tanártársam, Blanca Vilá Costa szokta az EU folyamatosan bővülő, és fejlődő "acquis communautaire"-jét egy "gyorsvonathoz", ha tetszik "Európa Express"-hez hasonlítani, melyre a mai tagjelölt országoknak valahogy fel kell majd tudni "ugraniuk". Egyelőre azonban jegyük sincs, még a másodosztályra sem, holott "ők" az elsőosztályon szeretnének utazni (Ld. a vitát a "többsebességes Európáról", illetve az EMU-hoz történő csatlakozás kérdését). A mozgó expressvonatra azonban veszélyes felugrani, ezért mindenképpen tudni kell, hogy mikor áll meg, és hol mégha csak pár percre is. E két paraméter ismerete azért is fontos, hogy a jegyet is meg lehessen időben váltani, vagy ha már félárúja van egyes utazni kívánóknak, akkor a kiegészítő jegyet (esetleg helyjegyüket) tudják még időben rendezni. Ma egyik paraméter sem ismeretes még. Meggyőződésem, hogy ezt mihamarabb pótolnia kell az "Európai Vasúttársaságnak", hiszen Európa újraegyesítésének végállomása a közép-kelet-európai megálló érintése nélkül - már csak technikai okokból is - elérhetetlen. Természetes elvárás pedig a vasúti menetrendet időben nyilvánosságra hozni, hogy "a leendő utasok is meg tudják magukat szervezni".
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Czuczai Jenő, egyetemi adjunktus, PPKE JÁK, Budapest
Visszaugrás
