2004. november 26-án referátumot tartottam Brüszszelben a "Seminar on the Notarial Profession in the New Member States and the Acquis Communautaire" c. konferencián2. Az Európai Bizottság Általános Bővítési Igazgatósága abból a célból hívta meg az újonnan csatlakozott országok igazságügyi igazgatásának képviselőit és közjegyzői szervezeteit, hogy közösen vizsgáljuk meg, mennyiben érinti, vagy érintheti-e az ún. "Acquis Communautaire" a közjegyzői hivatásra és egyes közjegyzői eljárásokra vonatkozó, a részvevők országaiban a hatályos jog részét képező szabályokat, különös tekintettel a "Szakmai képesítések elismerés"-ével,3 a "Szolgáltatások belső piaca"4 kérdéseivel foglalkozó irányelv tervezetekre, valamint a szolgáltatások és a verseny5 kérdésében készült jelentésre.
A tanácskozás tárgyát képező tervezetek, de különösen a jelentés azt sugallta, hogy a közjegyzői hivatás az Európai Bizottság szemében jelenlegi formájában "akadályozó tényező", diszfunkciót okoz, gátja a piaci szabadságnak. Vizsgálni kellett, hogy vajon a közjegyzői hivatás közös nevezőre hozható-e a többi, ún. szabályozott foglalkozással, vajon a közjegyzői eljárások akadályozzák-e a piac kívánatos működését, és főleg, hogy segít-e a helyzeten a közjegyzők vagy a közjegyzői szolgáltatások nyújtásának "szabad áramlása".
Mi a megoldást abban láttuk, hogy ne a közjegyző "áramoljék" szabadon az Európai Unióban, hanem a közjegyzői eljárás eredménye, a közokirat. Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK számú, a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okiratról szóló rendelete - a továbbiakban: Rendelet - komoly lépés ezen az úton.
Az európai végrehajtható okirat gondolata természetesen nem 2004-ben született. Előzményként értékelhetők az EU jogalkotási folyamatában a Brüsszeli6 és Luganói7 Egyezmények, az Amszterdami szerződés (1998), az Európai Tanács Tamperei határozata (1999), és a Tanács 2000. november 30-ai intézkedési programja. A jogtudomány is hosszú éveken át foglalkozott a kérdéssel, az Európai Unió közjegyzőségeinek konferenciája (CNUE) pedig 1999-ben dolgozott ki javaslatot arról, hogy a közjegyzői okirat minden európai országban legyen közvetlenül végrehajtható, feltéve, hogy az Európai Unió egyik tagországából származik8.
Az Európai Unión belüli igazságügyi együttműködés egyik területe a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtása. A belföldön történő végrehajtásnak ezekben az ügyekben nem nemzetközi szerződés, viszonosság vagy belső jogszabály alapján, hanem az Európai Unió Tanácsának vagy az Európai Unió Parlamentjének és Tanácsának a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó rendeletei alapján van helye. A bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó elvek alapján történik a Rendelet hatálya alá tartozó ügyekben készített közokiratokban foglalt követelések végrehajtásának elrendelése is.9
Az e területet érintő közösségi rendeletek a következők: az Európai Unió Tanácsának 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, az Európai Unió Tanácsának 2201/2003/EK rendelete, amelyben újraszabályozta a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendelkezéseket, és hatályon kívül helyezte a 1347/2000/EK tanácsi rendeletet; valamint az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete.
A Rendelet folytán a hatálya alá tartozó, az Európai Unióban készült közjegyzői okirat alkalmassá vált arra, hogy külföldön, az Unió határain belül joghatást váltson ki. A továbbiakban a Rendelet magyarországi alkalmazásával kívánok foglalkozni, a közjegyzői okiratokra vonatkozó rendelkezésekre helyezve a hangsúlyt.
A követelés a jogosult által a kötelezettel szemben támasztott jogos igény. A Rendelet a követelés fogalmának meghatározásánál két lényeges ismérvet emel ki: a követelés legyen "pénzbeli" és azt az adós igazoltan ne tegye vita tárgyává [Preambulum (5)]. További eligazítást tartalmaz a 2. cikk, amely - a 44/2001/EK rendelettel azonosan - a polgári és kereskedelmi jogi jogviszonyból származó követelésekben határozza meg az érvényesíthető követelések körét és megjelöli azokat az ügyeket, melyekre a Rendelet nem alkalmazható.
A jogalkotó az érvényesíthető követeléseket a pénzkövetelésre korlátozta. Ennek egyik indoka, hogy a polgári jogi viták túlnyomó többsége pénzkövetelésre és nem teljesítésre irányul. A másik ok, hogy a nem pénzbeli követelések nehezen standardizálhatók, pénzben könnyebb a követelés megjelölése.
A "polgári és kereskedelmi ügyek" értelmezését illetően Kengyel professzornak10 a 44/2001/EK rendelet kapcsán írt tanulmányát vettem alapul. A minősítés szempontjából a szerző egyedül a követelés (jogvita) tárgyát tekinti irányadónak, függetlenül az arra egyébként hatáskörrel rendelkező bíróság (közigazgatási, polgári, cég-, büntető) jellegétől, annak hangsúlyozása mellett, hogy a Rendelet nem terjed ki a közjogi jellegű követelésekre. A Rendelet tárgyi hatályát tágan, a Rendelet hatálya alól kivont jogterületeket, a kivételeket pedig megszorítóan kell értelmezni. Ha egy eljárásban több igény érvényesítése történik, az egyes követeléseket külön-külön kell vizsgálni.
A követelés "nem vitatott" jellegére nézve a Rendelet világos eligazítást ad: az adós kifejezett elismerését, amely magából a közjegyzői okiratból kitűnik. A követelés nem vitatottságának eseteit a jogirodalom két csoportba sorolja.11 Az egyik csoportba azon esetek tartoznak, amelyekben a kötelezett aktívan részt vesz az eljárásban, a másik csoportba pedig azok, amelyekben a kötelezett ezt nem teszi, passzivitást tanúsít. A közjegyzői okiratban elismert követelés az első csoportba tartozik. A magyar közjegyzői gyakorlatban már létező "tartozáselismerés"12 vagy "egyoldalú kötelezettségvállalás" lényegében ide sorolható. E speciális típusokon kívül természetesen a Rendelet hatálya alá tartozó ügyekben közjegyzői okiratba foglalt valamennyi szerződés, vagy jognyilatkozat működhet európai végrehajtható okiratként, amennyiben tartalmazza a kötelezett (adós) kifejezett elismerését.
Az európai végrehajtható okiratként történő hitelesítés előfeltétele az ún. minimumszabályok létezése, illetve betartása a származási országban. A Rendelet 3. fejezete a minimumszabályok körében a bírósági eljárással részletesen foglalkozik, a közokiratokat azonban nem említi. A magyarországi végrehajtási rendelkezések megalkotásakor a jogalkotó elvégezte a magyar Polgári perrendtartás13 vizsgálatát és megállapította, hogy az a minimumszabályoknak mindenben megfelel. A Rendelet magyarországi végrehajtásáról szóló törvény sem ejt szót a közjegyzői okiratra vonatkozó előfeltételekről.
Az előfeltételek kérdése akkor kerülhet szóba, ha a végrehajtási tagállam illetékes bírósága (hatósága) a végrehajtás elrendelése előtt vizsgálni kívánja, hogy vajon a magyar közjegyzői okirat, esetleg az annak elkészítésére irányuló eljárás egyenértékű-e más EU tagországok okiratával, illetve eljárásával.
A Rendelet 4. cikkének 3. pontja definiálja a "közokirat" fogalmát. E fogalom-meghatározás ("európai közokirat") az Európai Bíróságnak az Unibank ügyben hozott határozatán alapul.14 E döntésben a Bíróság a Jenard-Möller jelentésre15 hivatkozik, amely az EFTA tagországok kérésére a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerinti közokirat-fogalom feltételeinek tisztázása érdekében készült. A Rendelet az alábbi három együttes feltételt nevezi meg:
- a közokiratot hatóság készíti (hivatalosan közokiratként kiállított, vagy bejegyzett);
- a közokirati jelleg az okirat tartalmára és nem csak az azon található aláírás(ok)ra vonatkozik (4. cikk 3. pont);
- a közokirat a származási tagállamban végrehajtható [6. cikk (1) bekezdés a) pont].
E három ismérv alapján vizsgálva a magyar közjegyző eljárását a következőket kívánom kiemelni.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) első szakasza a közjegyzői jogállást és tevékenységet a következőkben határozza meg. "A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez."16 A magyar jogalkotó a közjegyző jogállását következetesen a bíró és az ügyész jogállásához hasonlóan határozta meg.
A közjegyzői jogállás és tevékenység jellegének részletes kifejtésével a magyar Alkotmánybíróság több esetben foglalkozott, majd a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozata17 is irányt mutatott. A közjegyzőnek az idézett Alkotmánybírósági és Legfelsőbb Bírósági határozatokban megfogalmazott jogállásából következik, hogy a magyar közjegyző:
- kizárólag jogszabályi felhatalmazás alapján végez az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet, illetve
- a közjegyzői tevékenység minden területén az igazságszolgáltatás körébe tartozó hatósági tevékenységet végez.
Nem csak a közjegyző jogállása, hanem a közjegyzői okirat elkészítésére irányuló eljárás is hatósági jellegű18. A közjegyző és az ügyfél egymáshoz való viszonya közjogi elemekből áll, szemben az ügyvéd és ügyfele közötti tisztán magánjogi viszonnyal.
A közjegyző által - a Ktv.-ben előírt alakszerűségek megtartásával - elkészített közjegyzői okirat, ennek hiteles kiadmánya és a közjegyzői tanúsítvány: közokirat19. A Polgári perrendtartás20 a közokiratról a következőket tartalmazza: "Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, ... közokirat."
A közjegyzői okirati forma azoknak a jogügyleteknek és jognyilatkozatoknak a tanúsítására szolgál,
- melyek létrejöttéhez a törvény kötelező alakot rendel, vagy ennek hiányában
- melyhez a felek speciális bizonyító erőt kívánnak fűzni;
- végül ez a forma azt is lehetővé teszi, hogy polgári jogi igények a bíróság közreműködése nélkül végrehajtási jogcímet nyerjenek.
A törvény a közokirat bizonyító erejéhez vélelmet fűz és egyes esetekben kikényszerítését állami eszközökkel biztosítja (végrehajtási lap, végrehajtási záradék). Ennek célja az, hogy a vélelemmel a bírósági eljárást tegye könnyebbé és rövidebbé, másrészt a jogcímében és összegszerűségében nem vitás lejárt követelések érvényesítését - peren kívül biztosítsa. Az utóbbi mind a bíróság, mind az állampolgár számára, nem csak hazánkban, hanem az Európai Unión belül költség- és időmegtakarítást eredményez.
A vélelem és a végrehajthatóság egyaránt megköveteli, hogy:
- a közokirat "hatáskörében eljáró hatósági személytől" származzék (erről a 3.1 pontnál esett szó)21,
- a közokirat jogilag szigorúan szabályozott eljárás eredményeképpen jöjjön létre. A közjegyzői okirat készítésének szabályai, ahogy azt az elmélet is értelmezi, önálló nem peres eljárásnak tekinthetők22. Ez megfelel az európai gyakorlatnak is.23
Rechberger professzor összehasonlító tanulmányában Ausztria, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, a Cseh Köztársaság, Horvátország és Magyarország közjegyzőségeinek elemzése során megállapítja, hogy e közép-európai közjegyzőségek mindegyikében kiemelt jelentőségű a közjegyzői okirat és valamennyi ország jogrendszerében létezik a végrehajtható közjegyzői okirat intézménye.
Az eljárási szabályokat részletesen a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény tartalmazza, az eljárás lényege a következő:
- az eljárás kérelemre indul, első lépése a kérelem jogszerűségének vizsgálata és döntés abban a kérdésben, hogy a közjegyző a kérelemnek eleget tesz, vagy azt elutasítja (megtagadja a közreműködést)24, megvizsgálja, hogy az adott jogügylet, jognyilatkozat nem ütközik-e jogszabályba, vagy nem annak megkerülésére irányul, nem tiltott, nem tisztességtelen, mert a ellenkező esetben közreműködését meg kell tagadnia;
- ezt követi az eljárásban szereplők személyazonosságának, ügyletkötési képességének és ügyletkötési jogosultságának vizsgálata25,
- majd a jogügylet anyagi jogi jogszerűségének vizsgálata26, azaz a közjegyző mérlegeli, hogy az adott jogügylet, jognyilatkozat alkalmas-e a kitűzött jogi cél elérésére, vezethet-e jogvita keletkezéséhez, van-e egyáltalán joghatása27 és az evvel kapcsolatos esetleges aggályairól tájékoztatja a feleket;
- a közokiratnak a tartalma szerinti joghatás kiváltására alkalmas módon történő elkészítése28,
- és végül az elkészült közokirat őrzése, arról kiadmány, másolat hitelesítése, kiadása.29
A közjegyzői tanúsítvány - készüljön az akár jegyzőkönyv, akár záradék formájában - ugyan közokirat, de a közjegyző jelenlétében megtörtént jogi jelentőségű tényeket tanúsítja, múlt tényekről értesít, jogügyletszerű cselekményeket, vagy az emberi cselekvésen kívül eső jogi tényeket tartalmaz, hatálya deklaratív, joghatása a bizonyító erő, végrehajthatóság sem országon belül, sem azon kívül a Rendelet alkalmazásában nem fűzhető hozzá.30
A fentiekből megállapítható, hogy a magyar közjegyző által készített közokiratok közül a közjegyzői okirat felel meg az európai végrehajtható okirattal szemben támasztott követelményeknek, mert a közokirati jelleg nem csak az aláírásra, hanem a közjegyzői okirat egész tartalmára vonatkozik, és az eljárás az egyenértékűséget biztosítja.
A pernek csak jogvita esetén van létjogosultsága, célja, hogy a polgári jogi vitát bíró döntse el. Ha a követelés jogalapja és összegszerűsége kérdésében a felek között vita nincs és csak azért indulna peres eljárás, hogy a jogosult végrehajtási jogcímhez jusson, a per felesleges. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Európai Unió bíróságai előtt folyó peres eljárások nagy része (az elsőfokú polgári bírósági ügyek 50-80%-a) nem arra szolgál, hogy vitás tényállásról, vagy jogkérdésről pártatlan és végleges döntés szülessen. Sokkal gyakoribb, hogy a hitelező konkrét jogvita nélkül azért veszi igénybe a bíróságot, hogy végrehajtási jogcímhez jusson azon követelést illetően, amelyet az adós nem tud, vagy nem akar teljesíteni.31 Ezért alkalmazza a világ számos országának joga - többek között - a végrehajtható közjegyzői okirat intézményét. A végrehajtás elrendelése és foganatosítása már nem a közjegyző, hanem az állam megfelelő szervei útján történik.
A végrehajtási jogcím a Ktv. 112. §-án és a bírósági végrehajtásról szóló törvény (a továbbiakban: Vht.) 21. § (1) bekezdésén32 alapul. Abban az esetben, ha a felek között a kötelezettség jogcíme, összege, a teljesítés módja és határideje nem vitás, éppen csak a teljesítés maradt el, a kötelezettségvállalás közjegyzői okiratba foglalása azt eredményezi, hogy a jogosult a teljesítést peres eljárás igénybevétele nélkül kényszerítheti ki. A közjegyzői okirat kiállítása iránti eljárás ilyenkor pert pótolhat, ez a tulajdonsága pedig a most tárgyalt eljárás révén nem csak a keletkezés országában, hanem az Európai Unió majd egész területén érvényesülhet.
A végrehajthatóság kérdésében is alá kell húzni, hogy a Ktv. és a Vht. kifejezetten a "közjegyzői okiratok" végrehajthatóságáról szól, csak a közjegyzői okiratba foglalt jogügylet, vagy egyes egyoldalú jognyilatkozatok esetén alkalmazható, a végrehajthatóság a közjegyzői tanúsítványokra nézve nem áll fenn.
Amint arról már szó esett, az ún. minimumszabályok a bíróság eljárására vonatkoznak. A Rendelet e körben nagy súlyt helyez a határozatnak az adósnak történő kézbesítésre, ennek igazolhatóságára, az adós megfelelő tájékoztatására.
Közjegyzői okirat esetén az adós a követelés fennállásáról, elismeréséről szóló, szabályozott eljárás eredményeként létrejött okiratot - felolvasás és magyarázat után - a tartalom elfogadása jeléül aláírásával látja el és abból egy hiteles kiadmányt kézhez vesz, tehát annak létrehozásában aktívan közreműködik. Ilyen körülmények között az adós tudomásszerzésével, tájékozottságával kapcsolatos problémák nem merülhetnek fel.
Javasolható a közjegyzőknek, hogy a szokásos tájékoztatás körébe vegyék fel a közjegyzői okiratnak az Európai Unióban történő végrehajthatóságáról szóló tájékoztatást, a kiadmány kézhezvételét az ügyfél pedig minden esetben aláírásával igazolja.
A Rendelet a határozatok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának elvét szem előtt tartva általánosan, a hatálya alá tartozó valamennyi ügyben hozott határozat (bíróság által jóváhagyott egyezség), közokirat esetében egyformán előírja, hogy a végrehajtás tagállamában nem szükséges közbenső eljárás a határozat elismerése, illetve végrehajthatóságának megállapítása érdekében. Ezekben az esetekben a hazai végrehajthatóság kérdésében dönteni hivatott nemperes eljárás (az ún. exequatur eljárás) lefolytatását mellőzve kell a határozatot másik tagállamban végrehajtatni. Így tehát a jogosultnak e rendelet alapján nem a végrehajtás államában kell - adott esetben több ízben is - a közokirat ottani végrehajthatóságát erre irányuló eljárás kezdeményezésével megállapíttatnia, hanem a közokirat származási tagállamában kell megállapítani a végrehajthatóságot, amely aztán - Dánia kivételével valamennyi másik tagállamra kiterjedően - feljogosítja a jogosultat végrehajtás kezdeményezésére. Az európai végrehajtható okiratként hitelesített, azaz az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványnyal ellátott határozatot, közokiratot a végrehajtás szerinti tagállamban meghozott határozatokkal megegyező feltételek mellett kell végrehajtani.
A magyar jogalkotó a bírósági határozatok végrehajtásának elősegítése céljából alkotott két új rendelet - az Európai Unió Tanácsának 2201/2003/EK rendelete és az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete - magyarországi alkalmazásának elősegítése érdekében a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (Vht.) a 2005. évi XLI. törvény új rendelkezéseivel módosította, illetve egészítette ki.
A törvény az uniós és a hazai határozatok egyenértékűségének garantálása érdekében a végrehajtás elrendelését az európai jogalanyok tekintetében is a végrehajtási lap, illetve végrehajtási záradék kiállításával biztosítja, tehát a végrehajtási kérelem előterjesztésekor a végrehajtást kérő köteles az adós (kötelezett) azonosításához szükséges, a Vht. 11. §-ban megjelölt adatokat közölni a végrehajtás sikeressége érdekében. Ezek a következők: az adós neve (cégneve) és az azonosításához szükséges adatok (születési idő, anyja neve, cégjegyzékszám stb.), továbbá az ügy körülményeitől függően az adós lakóhelye, munkahelye, székhelye, telephelye és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak helye közül a releváns adatok.
A Rendelet szerint a nem vitatott követelésekre vonatkozó, európai végrehajtható okiratként hitelesített külföldi határozat (bírósági egyezség), vagy külföldi közokirat alapján a végrehajtási lap kiállítására az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság illetékes33.
A Rendelet szerinti hazai határozatok tekintetében az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kibocsátására, kiállítására az első fokon eljáró bíróság rendelkezik hatáskörrel, míg a közokiratot a közokiratot kiállító hatóság (közjegyző) székhelye szerint illetékes helyi bíróság látja el a tanúsítvánnyal.
A tanúsítvány kiállításához az szükséges, hogy a bíróság meggyőződést szerezhessen a határozat eredetiségéről.
A Rendelet értelmében az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nincs helye.
A tanúsítványt kiállító hazai bírósághoz benyújtott kérelem alapján az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítványt ki kell javítani, ha tárgyi tévedés folytán a határozat és a tanúsítvány között ellentmondás van, vagy vissza kell vonni, ha azt egyértelműen jogtalanul állították ki, figyelemmel a rendeletben meghatározott követelményekre. Az európai végrehajtható okirat kijavítására, visszavonására irányuló kérelmet a rendelet VI. melléklete szerinti formanyomtatványon kell előterjeszteni.
Az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány kijavítására, visszavonására a hazai jogot kell alkalmazni, ezért a törvény a tanúsítvány kijavítására, visszavonására irányadó szabályokat egy helyen szabályozza. A tanúsítvány kijavításáról, vagy visszavonásáról a bíróság végzéssel határoz és azt kézbesíti a feleknek. A törvény a tanúsítvány kijavítására vagy visszavonására irányuló eljárásban hozott végzés ellen a felek részére biztosítja a jogorvoslat lehetőségét.
A Rendelet alapján az adós jogorvoslatot nyújthat be (ideértve a határozatnak a rendelet 19. cikke alapján történő felülvizsgálatát is) az európai végrehajtható okiratra vonatkozó tanúsítvány alapjául szolgáló határozat ellen, továbbá a tanúsítvány visszavonását és kijavítását is kezdeményezheti. Ezekben az esetekben a rendelet 23. cikke értelmében a végrehajtás szerinti tagállam bírósága az adós kérelmére a végrehajtási eljárást biztosítási intézkedésekre korlátozhatja, vagy a végrehajtást az általa meghatározott biztosíték nyújtásától teheti függővé, illetve kivételes körülmények esetén felfüggesztheti az eljárást.
A magyar jog szerint a végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti. A végrehajtást foganatosító bíróság dönt az adósnak a Rendelet 23. cikke szerinti kérelméről, és ha annak helyt ad, a végrehajtást felfüggeszti. A felfüggesztés ez esetben nem jelenti a végrehajtás teljes megakasztását, nem tiltja minden végrehajtási cselekmény elvégzését a felfüggesztés tartama alatt. Nem mentesít a foglalás alól, mentességet biztosít viszont a felfüggesztés időtartama alatt az adós munkabérének letiltása, az ingó vagyontárgyak és az ingatlan értékesítéséről szóló hirdetmény elkészítése, a vagyontárgyak értékesítése alól. Ez a rendelkezés lényegében megvalósítja a 23. cikk a) pontjában foglalt biztosítási intézkedésekre korlátozást is, hiszen a biztosítási intézkedés során is csak a vagyon végrehajtás alá vonása történik meg, de értékesítése nem.
A Rendelet alapján az adós kérelmére a végrehajtás szerinti tagállam illetékes bírósága visszautasíthatja a végrehajtást. A végrehajtás visszautasítására (megtagadására) akkor kerülhet sor, ha az európai végrehajtható okiratként hitelesített határozat összeegyeztethetetlen egy tagállamban vagy harmadik országban meghozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat ugyanazon pertárgyra vonatkozott, ugyanazon felek között; és a korábbi határozatot a végrehajtás szerinti tagállamban hozták meg, vagy eleget tesz a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréshez szükséges feltételeknek; és az összeegyeztethetetlenséget a származási tagállamban lefolytatott bírósági eljárás során nem hozták fel, illetve nem hozhatták volna fel kifogásként. A visszautasítás tárgyában hozott végzés ellen a végrehajtást kérő fellebbezhet, a jogorvoslat szabályai azonosak a végrehajtási lap visszavonására, a végrehajtási záradék törlésére irányadó szabályokkal.
A Rendelet 2005. január 21-én lépett hatályba, rendelkezéseit - a Rendeletben megjelölt kivételekkel - 2005. október 21-étől kell alkalmazni. A Rendelet magyarországi alkalmazásáról szóló 2005. évi XLI. törvény ugyanezen a napon lépett hatályba.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. §-a (1) bekezdésének m) pontja szerint a Rendelet alapján hozott bírósági határozat (bírósági egyezség) vagy közokirat végrehajtását kezdeményező eljárás illetékmentes.
Amint arról a bevezetésben szó volt, a Rendelet komoly lépés az Európai Unión belüli gyors és hatékony jogérvényesítés felé vezető az úton. További lépések várhatóak a fizetési meghagyásos eljárás, sőt az öröklés és a végrendeletek közösségi szabályozása területén. A közjegyzői okirat szabad áramlása még számos lehetőséget rejt magában. A közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzés alapjául szolgáló okiratok kölcsönös elismerésének, annak alapján a bejegyzés kérdése még nem tisztázott teljes körben. Felmerült az Apostille mellőzhetőségének kérdése is az Unión belül. Bízunk abban, hogy az európai jogalkotó a jogtudomány támogatásával további lépéseket is megfontol.
Az Európai Unió gazdasági szereplői és a belső piac zökkenőmentes működése, az európai bíróságok tehermentesítése szempontjából alapvető jelentősége van a hátralékos követelések határokon átnyúló gyors elintézésének. A nem vitatott követelésekről szóló közokiratok szabad áramlásának megvalósulása révén a 25 tagország közül 19 országban a létező közjegyzőség helyváltoztatás nélkül képes az Unió belső piacát akadályozó tényezők ellen gyorsan és hatékonyan fellépni. A Rendelet jól példázza, hogy eredményt elérni a közjegyzői hivatás "piacosítása" nélkül is lehet. ■
JEGYZETEK:
1 A Maribori Rgyetem által "Nemzetközi végrehajtás az EU-ban" címmel rendezett konferencián, Ljubjanában, 2006. 02. 03-án elhangzott előadás alapján.
2 A magyar közjegyző és az "Acquis Communautaire"
3 [COM (2002) 119]
4 [COM (2002) 2]
5 [COM (2004) 83]
6 Az 1968-as Brüsszeli Egyezmény a bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben; a Brüsszel I rendelet, azaz a 44/2001/EK tanácsi rendelet, a Brüsszel II rendelet, azaz a Tanács 1347/2000/EK rendelete.
7 A tagállamok és az EFTA államok között 1988. szeptember 16-án létrejött a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény.
8 Harsági Viktória: Okirati bizonyítás a modern polgári perben. HVG-Orac, Budapest, 2005.
9 Fazekas Judit: Közjegyzők az Európai Unióban. Közjegyzők Közlönye, 2005, 9. évf. 11. sz., p. 3-6.
10 Kengyel Miklós: A "polgári és kereskedelmi ügyek" fogalma az európai polgári eljárásjogban. Magyar Jog, 5005, 52. évf., 8. sz., p. 454-494
11 Molnár Judit: A nem vitatott követelések jelentősége és meghatározása a 805/2004/EK rendelet és előzményei tükrében. Magyar Jog, 2006, 53. évf. 1. sz. p. 31
12 Ptk. 242. §.
13 1952. évi III. törvény a polgári peres eljárásról.
14 Az Európai Bíróság 1999. június 17-i C-260/97. sz. ítélete az Unibank A/S és Flemming G. Christensen ügyben.
15 Bericht zu dem Übereinkommen über die gerichtliche Zuständigkeit und der Vollstreckung gerichtlicher Entscheidungen in Zivil- und Handelssachen vom 16. 9. 1968. Amtsblatt der Europäischen Gemeinschaften 1990, C 189, 242 p.
17 3/2004. PJE jogegységi határozat.
18 Miskolczi-Bodnár Péter: Az állampolgársági követelmény megítélése a közjegyzői szolgáltatások piacán folyó verseny körében. Közjegyzők Közlönye, 12/2004, 8. évf., p. 3.
19 Ktv. 111. §.
20 A polgári peres eljárásról szóló 1952. évi III. törvény 195. § (1) bek.
21 Ktv. 1. § (2) és (4) bek.
22 Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest 2000.
23 Walter H. Rechberger: Notarbild in Mitteleuropa. Schriftenreihe des Center of Legal Competence, Band 7, Wien-Graz 2003.
24 Ktv. 3. §.
25 Ktv. 130. §, 120. § (1) bek. a) pontja.
26 Ktv. 120. § (1) bek. b) pontja
27 Ktv. 121. §.
28 Ktv. 120. § (1) bek. c) pontja.
29 Ktv. 119. §.
30 Bókai Judit: A közjegyzői okirat és a közjegyzői tanúsítvány elhatárolásának egyes kérdései. A forma és a tartalom harmóniája. Közjegyzők Kölönye, 2005.
31 Molnár Judit: Az európai fizetési meghagyás a XXI. században - Rendelet-javaslat az európai fizetési meghagyásos eljárás bevezetéséről. Magyar jog, 2005, 52. évf., 3. szám, p. 171.
32 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény.
33 Vht. 16. §, 23/B. §.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Bókay Judit közjegyző, c. egyetemi docens, Budapest
Visszaugrás
