Az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2020. július 16-án hozott ítélete a D kontra Franciaország ügyben (11288/18). Kulcsszavak: a külföldi béranyasági megállapodások - a gyermekek anyai származásának elismerése - a kérelmező gyermek jogai aránytalan megsértésének hiánya - az Ember Jogok Európai Egyezményének 14. és 8. cikke[1] - hátrányos megkülönböztetés - az objektív és észszerű módon igazolható eltérő bánásmód
D. és felesége, a kérelmezők - akik 2008-ban házasodtak össze Franciaországban - 1957-ben, illetve 1972-ben születtek, és Canet en Roussillonban élnek. A harmadik kérelmező, a gyermek - béranyai szolgáltatás igénybevételére irányuló megállapodás teljesítése révén - 2012 szeptemberében Ukrajnában született. A gyermek 2012. október 3-án, Kijevben kiállított születési anyakönyvi kivonata az első kérelmezőt a gyermek anyjaként, a második kérelmezőt a gyermek apjaként rögzítette, és a gyermeket szülő nőt nem említette.
2014 szeptemberében az első két kérelmező az ukrán születési anyakönyvi bejegyzés ezen adatainak francia anyakönyvezése iránt a kijevi francia nagykövetséghez fordult, de az adatok francia anyakönyvbe történő bevezetését megtagadták. Az eset idején hatályos francia polgári törvénykönyv a külföldön született gyermekek viszonylatában nem tette lehetővé a külföldi béranyaságból eredő származási kapcsolat elismerését, mivel a francia jog szerint a mások nevében terhességgel kapcsolatos minden megállapodás érvénytelen.[2] Ügyük nem volt egyedi, a külföldön született gyermekek helyzetének kérdése már több esetben felmerült az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) előtt.[3] Az EJEB az ítéleteiben már megállapította, hogy a külföldön született gyermek külföldi születési anyakönyvi kivonatának francia anyakönyvbe történő teljes bevezetésének megtagadása nem jogsértő, ha a külföldi születési anyakönyvi kivonat a "kívánságanyát" anyaként jelölte meg, annak ellenére, hogy az érintett gyermeket nem ő szülte.[4]
A francia kormány emlékeztetett arra, hogy az EJEB korábbi ítéletében[5] rögzítette, hogy az ilyen elutasítás jogszerű, és az "egészség védelme" "az emberek védelme" és "mások jogai és szabadsága" védelmét szem előtt tartva, a gyermek és a "kívánságanya" jogai és szabadságai tekintetében a törvény legitim céljait követi. Az Egyezmény 8. cikke kapcsán hivatkoztak arra, hogy a szülői kapcsolat - amikor a gyermek, a kívánságanya szándékának megfelelően, férje ivarsejtjeiből származik - a kívánságanya és a külföldön született gyermek között örökbefogadással hozható létre. A külföldön született gyermekek esetében logikus követelmény, hogy a származás megállapítása másik módjának alkalmazását tegyék lehetővé, hozzátéve, hogy az örökbefogadást követően az örökbefogadott gyermekek más külföldön született gyermekekkel azonos helyzetben vannak. Az előterjesztők által panaszolt megkülönböztetés objektív és észszerű indokoláson alapult, arányos és megfelelő volt.
- 37/38 -
A kérelmezők szerint a béranyaság útján született gyermek születési anyakönyvi kivonata teljes francia anyakönyvi bevezetésének megtagadása semmiképpen sem védi a gyermek és a béranya jogait, illetve szabadságát. Ha a kívánságapát és -anyát a külföldi születési anyakönyvi kivonatban a gyermek szülőjeként jegyzik be, akkor a gyermek származását ez határozza meg, és nincs szükség örökbefogadásra. Az apa házastársa pedig a külföldi születési anyakönyvi kivonaton nem örökbefogadóként szerepelt. További észrevételeikben közölték, hogy mivel az első és második kérelmező a harmadik kérelmező genetikai szülei, az Egyezmény 8. cikkére való hivatkozással a származási kapcsolat tanúsítása a külföldi születési anyakönyvi kivonat tartalmának a francia anyakönyvi nyilvántartásokba az adatok anyakönyvi bejegyzésével megtörténhet. Utaltak az EJEB 2019. december 18-án hozott ítéletére. Ebben a korábbi ítélkezési gyakorlatot az örökbefogadási eljárás lassúsága miatt két esetben is megváltoztatták, amikor férfiak az Amerikai Egyesült Államokban béranyai szolgáltatást vettek igénybe. Ekkor sem az a körülmény, hogy a gyermek a béranya-szolgáltatás eredményeképpen született, sem az, hogy a gyermek genetikai apja helyett egy másik férfit jelöltek apának, az okirat bizonyító erejére tekintettel[6] nem jelentett akadályt a dokumentum francia anyakönyvbe való bevezetésekor.
A kérelmezők rámutattak, hogy ügyükben a kormány arra törekszik, hogy az ilyen körülmények között lévő gyermekek örökbefogadását akadályozza. Az, hogy az alperes állam harcolni kíván a béranyai szolgáltatások külföldön történő igénybevétele ellen, nem igazolhatja azt, hogy a gyermekeket külföldi születési anyakönyvi kivonataik csupán részleges bejegyzésével az anyai ág utáni öröklést lehetetlenné tegye. Megítélésük szerint a harmadik kérelmezővel szemben a születése alapján - összehasonlítva más külföldön született gyermekekkel - hátrányosan megkülönböztető bánásmódot alkalmaztak.
Az EJEB a harmadik kérelmezőnek a magánélet tiszteletben tartásához való joga gyakorlása során állítólagosan elszenvedett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos panaszát elfogadhatónak nyilvánította. Rögzítette, hogy a 14. cikk megsértése akkor állapítható meg, ha a hasonló vagy összehasonlítható helyzetbe került személyeket eltérő bánásmódban részesítik, és ezeknek a különbségeknek hátrányosan megkülönböztetőnek kell lenniük.[7] Az Egyezményt aláíró államok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek annak meghatározásakor, hogy más, hasonló szempontok alapján hozott döntéseiket a helyzetek közötti különbségek igazolják-e, és ha igen, milyen mértékben. Feltételezve, hogy úgy tekinthető: a különböző külföldi országokban született francia gyermekek születésüket követően hasonló vagy összehasonlítható helyzetben vannak, az eltérő bánásmód abban rejlik, hogy a jelen ügyben nem került sor a külföldi születési bizonyítvány teljes francia anyakönyvi bevezetésére, és anyai rokonságuk bizonyíthatósága érdekében örökbefogadási eljáráson kellett átesniük.
Az EJEB egyetértett azzal, hogy a harmadik kérelmező külföldi születési anyakönyvi kivonata adatainak francia anyakönyvezése iránti kérelemének elutasítása beavatkozást jelent a magánélete tiszteletben tartásához fűződő jogába.[8] A külföldi születési anyakönyvi kivonat francia anyakönyvezésének megtagadását azonban a kívánságapa, azaz a genetikai apa apának minősülése esetén - a gyermek magánéletének tiszteletben tartásához való jogához képest - nem ítélte aránytalannak. Megállapítása szerint a kérelmezők nem tájékoztatták sem a képviseletet, sem a nemzeti bíróságot arról, hogy az egyik kérelmező a gyermek genetikai anyja. Az EJEB ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a genetikai kapcsolat megléte nem jelenti azt, hogy a gyermek magánéletének tiszteletben tartásához való jog alapján a gyermek és a gyermek apja közötti származási kötelék elismerése kifejezetten a külföldi születési anyakönyvi kivonat vonatkozó elemének anyakönyvezésével történjen. A szülői kapcsolat létrejötte szempontjából a kialakult helyzet a kívánságapa, azaz a genetikai apa és a kívánságanya, azaz a genetikai anya között kétségtelenül eltérő bánásmódot eredményezett, a kérelem azonban nem a kívánságszülők Egyezmény szerinti jogairól, hanem a külföldön született gyermek jogairól szólt. A harmadik kérelmező magánéletének tiszteletben tartásához fűződő jogába való beavatkozás arányosságát illetően meghatározónak tekintette azt, hogy az ukrán születési anyakönyvi kivonat a gyermek és az apja közötti származás megállapítását nem akadályozta meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
