A kitüntetések meghatározásáról szóló jogszabályi rendelkezések jelentősége, hogy bennük tükörkép jelenik meg azokról az értékekről, amelyek az állam megbecsülésére érdemesek. A kitüntetés-adományozási eljárás lényegi sajátja ugyanis az értékválasztáson alapuló állami elismerés kifejeződése, amelyben az állam alkotmányos értékrendje tiszteletben tartásának üzenete is megfogalmazódik. Magyarországon az Alaptörvény I) cikkének (4) bekezdése alapján megalkotott sarkalatos törvény újraszabályozta az állami kitüntetések és elismerések rendszerét. A hivatkozott jogi szabályozás közvetíti, hogy a kitüntetések adományozása folyamatának valamennyi mozzanatában biztosítani kell Magyarország alkotmányos értékrendjének érvényre juttatását.
A pluralista értékfelfogás alapulvételével értéknek tekintendő minden, amelyet "az értékelő alany annak minősít."[1] A pozitív értékelés egyértelmű megnyilvánulási formája, amikor az értékelt személy kimagasló tevékenysége, kiemelkedő eredményei kitüntetés adományozása keretében kerülnek előtérbe.
Az államhatalom gyakorlói már korán felismerték az elismerésben részesítés megbecsülést kifejező, közösségformáló erejét. Platón Az Állam című művében Szókratész szól arról, hogy aki a "(...) gyermek-, ifjú- és férfikorban kiállott próbákból mindig színtisztán kerül ki, azt tegyük meg az állam elöljárójának és őrének, adjunk neki kitüntetéseket életében és halálában, legyen része a legnagyobb tiszteletajándékban, a legszebb temetésben, emlékművekben. Aki pedig nem ilyen, azt zárjuk ki."[2]
Az állami kitüntetések állami szuverenitásból levezethető létjogosultsága abból fakad, hogy az állami szuverenitás megjeleníti az állam tényleges és jogi hatalmát.[3] Az államnak ugyanis a társadalomban érvényesülő hatalmi viszonyrendszerben kitüntetett szerepe van: képes alakítani a társadalmi viszonyokat, meghatározó befolyást gyakorol a társadalomban való együttélés szabályainak alakulására.[4] Az állami kitüntetések adományozásával az állam közvetett célja, hogy hatékonyan formálja a társadalmi tudatosságot, követendő példaként szolgáló magatartásmintákat mutasson fel valamennyiünk számára. Ennek jelentőségére figyelemmel a következőkben annak bemutatására törekszem, hogyan illeszkedik az állami kitüntetések adományozásának rendszere az állami szuverenitás jelenkori értelmezési kereteihez, és milyen szabályozási megoldásokat választott a jogalkotó a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvényben (a továbbiakban: 2011. évi CCII. törvény).
Az állam felségjoga, hogy meghatározza szimbólumait, amelyek kifejezésre juttatják szuverenitását. Ennek keretében az államnak - a címerről, a zászlóról, a himnuszról, az állami és a nemzeti ünnepekről, valamint az állam fővárosáról való rendelkezés mellett - joga van dönteni állami kitüntetések adományozásáról is.[5]
- 554/555 -
Magyarországon az Alaptörvény az Alapvetés I) cikkében rendelkezik a címerről, a zászlóról, valamint a himnuszról.[6] A hivatkozott cikk (4) bekezdésének második mondatában a korábbi Alkotmány 76. §-ának (3) bekezdéséhez képest új elemként jelenik meg, hogy "(...) az állami kitüntetéseket sarkalatos törvény határozza meg." Véleményem szerint az állami kitüntetésekre vonatkozó fordulat megjelenése a felségjelvényekről[7] szóló rendelkezésben közvetíti, hogy az állam szuverenitásából fakadóan nyújthat elismerést, különleges felhatalmazással rendelkezik a kitüntetésben való részesítés iránt.
Az Alaptörvény J) cikkében[8] megjelöli Magyarország nemzeti ünnepeit, amelyek közül augusztus 20. napját hivatalos állami ünneppé nyilvánítja. A hivatkozott ünnepek alaptörvénybeli rögzítésének az állami kitüntetések adományozási eljárása szempontjából is meghatározó szerepe van.[9]
Drinóczi Tímea megfogalmazása[10] alapján a "(...) tradicionális állami szuverenitás létének legmarkánsabb elemei a főhatalom gyakorlása, a függetlenség és egyenlőség, illetve az egyes állami szimbólumok megjelenítése, használata, amelyekkel az államok egymástól megkülönböztetik magukat, illetve amelyekkel az állampolgárok azonosulni tudnak."[11]
Meglátásom szerint az idézett körben az állami kitüntetések meghatározásának, illetve adományozásának is helyet kell szorítani, mivel annak állami szuverenitást megjelenítő, nemzeti önbecsülést erősítő elemei a nemzeti (alkotmányos) identitás[12] részét képezik.[13] A következőkben bemutatásra kerülő, az állami kitüntetésekre vonatkozó részletes jogi szabályozás is ezt a megállapítást látszik alátámasztani.
Az Alaptörvény hatályba lépését megelőzően az Alkotmány XIV. fejezetében rendelkezett hazánk fővárosáról[14] és nemzeti jelképeiről.[15] Az Alkotmány 76. §-ának[16] (3) bekezdése rögzítette, hogy ,A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges." A hivatkozott alkotmányi felhatalmazáshoz illeszkedve került megalkotásra a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény, amely meghatározta "(...) azoknak a szerveknek, személyeknek a körét, amelyek, illetve akik hivatali feladataik ellátása során külön engedély nélkül használhatják épületeikben és helyiségeikben elhelyezhetik a Magyar Köztársaság címerét (...)".[17]
A korábbi Alkotmány 30/A. §-ának j) pontja rögzítette, hogy a köztársasági elnök "adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és engedélyezi viselésüket". A tanulmány II. pontjában utaltam arra, hogy az állami kitüntetések
- 555/556 -
törvényi meghatározására vonatkozó kitétel az Alaptörvényt megelőző alkotmányi szabályozásban nem szerepelt. Így legmagasabb szintű jogforrásként az 1991. évi XXXI. törvény foglalta keretbe a Magyar Köztársasági Érdemrendre és a Magyar Köztársasági Érdemkeresztre, illetve a Nagy Imre Érdemrend adományozására vonatkozó alapvető szabályokat.
A Magyar Köztársasági Érdemrendet és a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet az Országgyűlés "a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató" tevékenység elismerésére alapította.[18] A Magyar Köztársasági Érdemrendet és az Érdemkeresztet is a köztársasági elnök adományozta, előbbi kitüntetést a miniszterelnök, utóbbit a feladatköre szerint illetékes miniszter előterjesztésére.[19]
A miniszterelnöki előterjesztés alapján[20] szintén a köztársasági elnök által adományozott Nagy Imre Érdemrend a "hazafias helytállással példát mutató, a magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenység elismerésére" került megalapításra.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
