Az önkormányzatok közbeszerzései során számos fontos kérdés merült fel az ajánlati biztosítékkal kapcsolatban. Ezek közül jártunk körbe néhány, a gyakorlat során gyakran jelentkező kérdéskört.
A közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 59. §-ában szabályozott ajánlati biztosíték arra szolgál, hogy az ajánlattevők betartsák az ajánlati kötöttségből fakadó kötelezettségeiket, így biztosítva azt, hogy az ajánlatkérő a szerződés megkötésének meghatározott időpontjában lehetőleg ne maradjon a szerződést megkötni kívánó másik fél nélkül. A Kbt. 59. §-ának (1) bekezdése alapján az ajánlati biztosíték az ajánlati kötöttség megtartását hivatott biztosítani, ugyanakkor az ajánlat visszavonásán túl az 59. § (4) bekezdése alapján e körbe tartozik az az eset is, amikor a nyertes ajánlattevőnek felróható egyéb okból marad el a szerződéskötés az ajánlati kötöttségének időtartama alatt.
Hangsúlyozandó, hogy a Kbt. nem teszi kötelezővé az ajánlati biztosíték kikötését, az kizárólag jogosultság az ajánlatkérő számára. Abban az esetben lehet indokolt ajánlati biztosíték előírása, ha az eljárás nagy értéke, vagy egyéb körülmények miatt az ajánlatkérőnek jelentős érdeke fűződik ahhoz, hogy a szerződéskötés ne hiúsulhasson meg.
Az ajánlattevőnek kell - ajánlata érvényességének egyik feltételeként [Kbt. 74. § (2) bekezdés c) pont] - igazolnia, hogy a biztosítékot az ajánlatkérő az előírt mértékben és határidőben rendelkezésére bocsátotta. A Kbt. 59. §-ának (2) bekezdése alapján az ajánlati biztosíték az ajánlattevő választása szerint teljesíthető az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérő bankszámlájára történő befizetésével, bankgarancia biztosításával vagy biztosítási szerződés alapján kiállított - készfizető kezességvállalást tartalmazó - kötelezvénnyel. Fontos kiemelni, hogy az ajánlattevő joga megválasztani, hogy e három forma közül melyiket kívánja alkalmazni, az ajánlatkérő e körben megszorítást nem tehet.
Az ajánlati biztosíték mértéke természetesen az esélyegyenlőség alapelvi követelményéből fakadóan nem állapítható meg oly módon, hogy az ajánlattevők indokolatlan és hátrányos megkülönböztetését okozza. Annak érdekében, hogy az ajánlatkérők az ajánlati biztosíték összegét ne határozhassák meg túlzott mértékben, a Kbt. 59. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a biztosíték mértékének kiszámításakor azt kell szem előtt tartani, mekkora költség keletkezne az ajánlatkérőnél, ha az ajánlattevő visszavonná ajánlatát vagy nyertessége ellenére nem kötne szerződést. Megjegyezzük, hogy a Kbt. által e körben használt "költség" kifejezés a korábbi Kbt. által használt "veszteség" fogalmához képest mindenképp szűkebb kört ölel fel. Álláspontunk szerint e fogalomba csak az ajánlati kötöttség megsértése kapcsán ténylegesen felmerülő (pl. az új eljárás lefolytatásával kapcsolatos) költségek értendőek bele, kérdéses ugyanakkor, hogy a tényleges kárra, vagy esetlegesen az elmaradt haszonra is vonatkoztatható-e az előírás.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
