2020 őszén jelent meg a Szalma József professzor monográfiája, amely a biztosító kárfelelősségét dolgozza fel az európai és a magyar magánjogban.[1] Szalma József professzor műve a biztosítási jogviszony dogmatikai jellemzőit és gyakorlatát elemzi, mind a magyar, mind pedig egyes külföldi jogokban. A szerző részletesen bemutatja a biztosítási jog helyét a jogrendszerben, a biztosítási szerződés jogi természetét és nemeit, áttekintést ad a magyar biztosítási jog történeti fejlődésmenetéről. A szerző betekintést enged a hatályos magyar szabályozásba és a releváns bírósági joggyakorlatba is. Nagy értéke a műnek, hogy részletes áttekintést nyújt a meghatározó nyugat-európai országok biztosítási jogának sajátosságairól, amikor a német, osztrák, francia és svájci szabályozást és jogtudományi eredményeket vizsgálja. A művet részletes összehasonlító jogi elemzés zárja, amelynek eredményei a magyar joggyakorlat számára is tanulságosak. A szerző kutatása jelentős forrásanyagon és szakirodalmi bázison nyugszik, ami a témakör színvonalas feldolgozását tette lehetővé. Az alábbiakban a biztosítási jogviszony egyes aktuális problémáira kívánunk kitérni, figyelemmel a műben tárgyalt kérdéskörökre.
A mű előszavában a szerző rámutat arra, hogy a magyar jogirodalomban a biztosítási joggal kapcsolatos elméleti szakkönyvek relatíve csekély száma miatt indokolt a legfontosabb dogmatikai problémák vizsgálata.[2] Kutatásának célkeresztjébe a biztosítási jogviszony elemzésén túlmenően a biztosító kárfelelősségének korlátozása, a biztosító jogátruházással kapcsolatos lehetőségei és a biztosító visszakereseti joga került. Ennek megfelelően épül fel a mű, amelynek első fejezete elsősorban az okozatosság és a biztosítás kapcsolatát vizsgálja.[3] Részletesen elemzi a kárfelelősség telepítésének módjait, a jogellenesség szerepét, valamint a biztosítási jogviszonynak a nemzetközi magánjogi kapcsolódási pontjait.
A monográfia második fejezetében a szerző bevezetést ad a biztosítási jog dogmatikai alapjaiba.[4] Rámutat arra, hogy a biztosítási jog részben státuszjog, amely a biztosítók jogállásával foglalkozik, részben pedig maga a biztosítási szerződés, amely a jogintézmény dinamikus elemeit vonultatja fel. Mindkét terület tekintetében kitér a legfőbb jellemzőkre, így a biztosítók vállalkozási tevékenységével kapcsolatos problémákra, különös tekintettel a biztosítási fedezet kérdéskörére. A szerző részletesen elemzi a biztosítási szerződés főbb elemeit, bemutatva azokat a speciális esetköröket, amelyek a felelősségbiztosítás kapcsán kifejezetten központi kérdésnek minősülnek egyes iparágakban, így például az atomkárok esetére kötelezően előírt felelősségbiztosítás tekintetében.[5]
A mű harmadik fejezete áttekintést nyújt a biztosítási jog magyarországi történetéről, kezdve az 1875. évi XXXVII. törvénycikktől (Kt.)[6] az új Ptk.-ig.[7] Mint azt a szerző megállapítja, a Kt.-nak a biztosítási szerződésre
- 200/201 -
vonatkozó rendelkezései az újkori európai magánjogi kódexekkel való összehasonlításban is magas színvonalúnak minősülnek. A magyar jogi szabályozás elemzése során a szerző részletes elemzést készített a joggyakorlatban felmerülő legjelentősebb problémákról, konkrét jogeseteken keresztül elemezve azokat.
A monográfia negyedik fejezetében a német, a francia és a svájci biztosítási jogról kap részletekbe menő analízist az olvasó. Itt kerül tárgyalásra egyúttal a biztosítási jog dogmatikai kérdései közül több olyan elméleti probléma, amely méltán tarthat számot a jogászok figyelmére, amelyekből az alábbiakra szeretnék - egy könyvismertetés keretein belül - rámutatni.
Érdekes kérdést vet fel a biztosítási szerződés létrejöttének folyamata, elsősorban annak megítélése, hogy ki minősül ajánlattevőnek. A hatályos magyar szabályozás szerint a biztosítóval szerződő fél, vagyis legtöbbször a biztosított tesz ajánlatot.[8] Ugyanakkor az ajánlatnak tartalmaznia a kell a megkötendő szerződés lényeges elemeit, ennek hiányában csak ajánlattételre felhívásnak minősül.[9] A szerző rámutat a szabályozásban rejlő gyakorlati problémára, miszerint a biztosított nem ismerheti és nem is köteles ismerni a biztosító feltételeit, így konkrét ajánlatot valójában csak a biztosító előzetes közreműködésével tehetne. Ebből kiindulva veti fel Szalma professzor, hogy de lege ferenda érdemes lenne inkább a biztosító jognyilatkozatát ajánlatnak tekinteni, ami megítélésünk szerint megfontolásra érdemes. A szerződéskötés kapcsán szintén lényeges kérdés, hogy mennyiben kell az írásbeli szerződés formaságainak érvényesülnie a biztosítási jogviszony létrejöttéhez a felek közti puszta megegyezéshez és az alapján a biztosítási kötvénynek (biztosítási fedezetet igazoló dokumentumnak) a kiállításához képest.[10] Ez különösen lényegesnek minősül abból a szempontból, hogy mely időpont tekinthető a biztosító kockázatvállalási kötelezettsége kezdő időpontjának, amely a gyakorlatban szintén bizonytalanságokat eredményezhet.
A szerző rámutat arra, hogy az egyes európai nemzeti biztosítási jogrendszerekben, hasonlóan a magyar joghoz, vitatott, hogy a biztosításnak kárfelelősségi, vagy a kár iránti helytállási jellege van. Megítélése szerint a vizsgált országokban a biztosító felelőssége inkább kártérítési jellegű, semmint a kár iránti helytállásra irányuló. Szalma József hangsúlyozza, hogy a biztosítás nem pusztán tartozásátvállalás, hanem szerződésen vagy törvényen alapuló kárfelelősség telepítése. Ennek indokául azzal érvel, hogy a tartozásátvállalás egy ismert és fennálló kötelem teljesítésére vonatkozik, míg ehhez képest a biztosító kötelezettsége a szerződés megkötésének időpontjában egy előre nem látható esemény beálltától függ. Ezt az érvrendszert támasztja alá az is, hogy összehasonlító jogi vizsgálatai szerint a biztosítási szerződés által történő felelősség átruházása felelősségtelepítés és hangsúlyozza a biztosítói kárfelelősségi rendeltetést, azáltal, hogy a biztosító a biztosított jogi helyzetébe lép (szubrogáció, jogátruházás útján) és a biztosított kifogásaival élhet. Megítélésünk szerint a biztosító szerződéses szerepe kétféleképpen alakul, részben felelősségi, részben helytállási jellegű. A biztosítónak a szerződő féllel szemben elsősorban kontraktuális felelőssége áll fenn a szerződésben vállalt szolgáltatás teljesítéséhez kapcsolódóan, míg bizonyos esetekben, például felelősségbiztosítási jogviszony alapján megkülönböztetendő az intern és az extern jogviszonya, amelyek alapján a biztosító felelősséggel tartozik a szerződő fél irányában, míg a károsult harmadik személy tekintetében a klasszikus felelősségi helyzet helyett dogmatikailag inkább helytállási kötelezettségről beszélhetünk.
Hasonló elméleti problémát jelent a biztosító visszkereseti jogának értelmezése. A szerző két elméletet állít szembe egymással. Az egyik szerint a biztosító a károsult részére történő teljesítés után már nem fordulhat a károkozóval szemben a kár megtérítése iránt, mivel a biztosított a biztosítási szerződés alapján, biztosítási díj megfizetése ellenében, véglegesen és teljes mértékben átruházta a felelősségét a biztosítóra, vagyis nem állhat fenn regressz igénye. A másik megközelítés szerint a biztosítónak van visszkereseti joga a biztosítottal és/vagy a károkozóval szemben bizonyos feltételek fennállása esetén, így ha a biztosított szándékosan, vagy súlyos gondatlanságból okozta a kárt, illetve akkor, ha jogszabály alapján a biztosító kifizette a biztosítási összeget. A szerző kifejti, hogy a magyar jogirodalomban is van olyan álláspont, mely szerint a biztosítónak ilyen jogosultsága nincs, mert a biztosítási szerződés által a biztosított károkozó felelősségét biztosítási díjfizetés ellenében, teljes egészében átruházta a biztosítóra és a biztosító felelős a kárért minden esetben, függetlenül a károkozó vétkességének fokától. Másrészről viszont például a német, a svájci és az osztrák jog a biztosító regressz jogát elfogadhatónak tartja abban az esetben, ha a biztosított károkozó a kárt szándékosan vagy súlyos gondatlanságból idézte elő.[11] Megítélésünk szerint indokolt a biztosító visszkereseti jogának fenntartása bizonyos esetekben, különös tekintettel a harmadik személy károkozók szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával okozott károk esetére.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
