"...tudni: az ész rövid, az akarat gyenge, hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre. És makacs reménnyel mégis, mégis hinni, hogy amit csinálok, az nem lehet semmi." (Teller Ede)[1]
Gondolom az egyetemi oktató, kutató számára öröm és elégtétel látni, hogy gondolatai, ötletei megjelennek olyan formában a valós térben, amilyenné szakmai meggyőződése elképzelte. A tételes joggal foglalkozó kutatók - oktatók munkássága, de lege ferenda elképzelései a megalkotott jogszabályokkal vethetők össze. E szembesítés eredménye alapot adhat a kutató munkáságának reálisabb megítélésére, növelheti önbizalmat abban, gondolatai korának fontosak.
Az itt látható rövid és szubjektív összeállításból saját munkáim között szemezgettem - mert kíváncsi is voltam régebbi megállapításaim hasznosságára, értékeire. Nem teszek más, mint de lege ferenda javaslataimat ütköztetem az időben később megszületett jogszabályokkal. Ez ellenőrizhető. Hihetetlen, ifjonti optimizmus sugárzik abban, hogy a tiltott határátlépés hatályon kívül helyezését vetettem fel, s lám 10, azaz tíz esztendő múlva eltörölték. Az általam (is) megálmodott határok légiessé, szimbolikussá válása folyamatának megkezdésére cikkem megjelenésétől 16, azaz tizenhat évet kellett várnunk. De merésznek tűnik - utólag - az 1952-ben bevezetett és hazánkban nagyon is népszerű, anonim bankbetétek nevesítésének felvetése 48 évvel később,[2] amelyet annak majd két év múlva történő kötelező nevesítése.
Az elektronikus adatok és rendszerek elleni bűncselekmények meghatározása jelentős változáson ment keresztül 1994 óta, bár még mindig pontosítható a törvényi szabályozás. A bűncselekmények típusait a törvény-előkészítéshez - felkérésre - nevesítettem, igaz mindegyiket önálló tényállásban. A törvény végül egyetlen tényállásba szorította a különböző bűncselekményeket. A kissé elhamarkodottan eltörölt érték-egybefoglalás gyakorlati hiányára is konkrét példákkal mutattam rá.
Nyilván többen gondolhattunk arra, hogy az aktív vesztegető büntetlenül maradásának az ígérete talán segíti a korrupciós bűncselekményeknek a feltárását. A fájlcsere elleni küzdelem eredményességét segítené - alapbűncselekmény hiányában - az ahhoz történő delictum sui generis részesi tevékenység önálló kriminalizálása.
Már itt vannak a vadonatúj jelenségek a számítógépes környezetben. Az adathalászat (phishing), a még magyar elnevezéssel sem bíró botnet, vagy war-driving kapcsán felvethető büntetőjogi felelősséget felvető elmélkedések. Idevonható a mentelmi jognak csak magánvádas bűncselekményekre történő korlátozására tett javaslat.
Természetesen nem állítom, mert nem is állíthatom, hogy valóban tanulmányaim, előadásaim indították el a törvényalkotást. Kivéve, a számítógépes bűncselekmények újbóli kodifikálásakor, amikor felkérésre fogalmaztam meg következtetéseimet. Talán a szóbeszéd, az írások elolvasása előadások hallgatásakor rögzülő emlékezet vitte tovább a gondolataimat, de számomra az fontos, hogy meglátásaim helyesek, illetve lépést tartok a jog belátható, vagy kívánatos változásának fő irányaival.
1. Magyar Jog 1992 február[3]. A tiltott határátlépés bűncselekményének hatályon kívül helyezése mellett érveltem.
"A remélt európai fejlődés iránya ... a határok szimbolikussá, "légiessé" válása. Végérvényesen a múlté lesznek az aláaknázott határok, az elektromos áramot vezető szögesdrótok és a határok "védelmében" kiadott tűzparancsok.
Ezzel a folyamattal szükségszerűen együtt jár a határok büntetőjogi védelmének elenyészése. ... Mondjunk búcsút a tiltott határátlépés büntetőjogi tényállásának, hiszen "elszállt felette" az idő." - zártam soraimat e mondattal 1991 nyarán (!).
2001:CXXI. tv. 88. § (2) bekezdése a) pontja hatályon kívül helyezte a tiltott határátlépés büntetőjogi tényállásának.
2008. január 1-től Magyarország csatlakozásával a schengeni övezethez határok szimbolikussá, "légiessé" váltak az Európai Unió országaiban (kivéve Románia és Bulgária esetében).
2. Rendészeti Szemle 1992 május[4]. A tiltott határátlépés tényállása szövegének értelmezése volt a tanulmány célja.
A külföldre utazásról és az útlevélről szóló 1989. évi XXVIII. törvény 20. § (2) bekezdése a következőképpen fogalmazta meg a tiltott határátlépés tényállását:
"217. § Aki a Magyar Népköztársaság államhatárát engedély nélkül vagy meg nem engedett módon
- 150/151 -
fegyveresen lépi át, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Kérdéses volt, hogy a "fegyveres" elkövetési mód mindkét elkövetési magatartáshoz, vagy csak az utóbbira vonatkozott. A bizonytalanság orvoslására az alábbi de lege ferenda javaslatom volt 1992-ben:
"Aki a Magyar Köztársaság határát fegyveresen és
a) engedély nélkül vagy
b) meg nem engedett módon lépi át[5]...
Az 1994. évi IX. törvény 2. §-a az alábbiak szerint módosította a tiltott határátlépés tényállásának szövegét:
"Aki a Magyar Köztársaság államhatárát
a) engedély nélkül,
b) meg nem engedett módon fegyveresen lépi át ...
3. Számítógépes bűncselekmények szabályozása kapcsán írt megállapítások. Az 1994. évi IX. törvény 22. §-a a következőképpen fogalmazta meg a Btk. 300/C. §-át:
"Számítógépes csalás
300/C. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett, vagy kárt okozva valamely számítógépes adatfeldolgozás eredményét a program megváltoztatásával, törléssel, téves vagy hiányos adatok betáplálásával, illetve egyéb, meg nem engedett műveletek végzésével befolyásolja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a számítógépes csalás jelentős kárt okoz;
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a számítógépes csalás különösen nagy kárt okoz."
Belügyi Szemle1999 november[6]
"A tényállás megnevezése "számítógépes csalás", de szövegében nemcsak a csalás elemei, hanem a károkozás elemei is szerepelnek. Ezáltal ellentmondás mutatkozik a cím és a tartalom között. Ez feloldható akár úgy, hogy a számítógépes csalás mellett majdan az adatfeldolgozás elleni intellektuális támadás szabályozására is sor kerül. Ez utóbbi bűncselekmény-kategória az elektronikus adatfeldolgozás és adatátvitel akadályoztatása.
A számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények kodifikálásának első fázisán már túl vagyunk és nagyon rövid időn belül a második szakaszba kell lépnünk, amikor olyan rendelkezéseket kell(ene) az anyagi büntetőjog szabályai közé beiktatni, mint
- a számítógépes csalás szövegének pontosítását és a tényállás rendszerbeli helyének megváltoztatását,
- a számítógépes adatok és programok elleni támadások,
- az adatkikémlelés és
- elektronikus betörés szubszidiárius jellegű szankcionálását."
A törvény-előkészítés során - az a nagy megtiszteltetés ért, hogy - véleményt kértek a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények de lege ferenda szabályozásáról.
Javaslatom csak annyiban tér el a 2001-ben elfogadott törvényi rendelkezéstől, hogy jómagam önálló tényállásokban fogalmaztam meg az alábbi bűncselekményeket.
A hatályos tényállás szövegét az 2001. évi CXXI. törvény 57. §-a állapította meg:
"Számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény
300/C. § (1) Aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Aki
a) számítástechnikai rendszerben tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatot jogosulatlanul megváltoztat, töröl vagy hozzáférhetetlenné tesz,
b) adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését jogosulatlanul akadályozza, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(3) Aki jogtalan haszonszerzés végett
a) a számítástechnikai rendszerbe adatot bevisz, az abban tárolt, feldolgozott, kezelt vagy továbbított adatot megváltoztat, töröl vagy hozzáférhetetlenné tesz, vagy
b) adat bevitelével, továbbításával, megváltoztatásával, törlésével, illetőleg egyéb művelet végzésével a számítástechnikai rendszer működését akadályozza,
és ezzel kárt okoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
4. A 2000 október 13-i, a PTE ÁJK, a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és a Friedrich Ebert Alapítvány által szervezett konferencián "A korrupció társadalmi hatásai és a jog" előadásban két nagyon fontos de lege ferenda javaslatom hangzott el.
Az első javaslatom: "Nagyobb személyi kört, és gazdasági, személyiségi jogokat érintő ellen érdekeket érint a bankbetétek anonimitásának szűkítése, esetleg teljes feloldása."[7] A konferencia szünetében az anonimitás feloldását erősen kétségbe vonták néhányan. Majd rá két évre 2002-ben lépett hatályba a 2001. évi LXXXIII törvény 3. § (3) bekezdése:
"A bemutatóra szólóan, fenntartás nélkül elhelyezett takarékbetét feletti rendelkezésre az jogosult, aki az okiratot először mutatja be a kibocsátó hitelintézetnek és akinek
- 151/152 -
az azonosítását a hitelintézet elvégezte. Az ilyen takarékbetétet a hitelintézet köteles a betétes első azonosításának időpontjában a betétes nevére szólóvá átalakítani.
A nem névre szólóan, a rendelkezési jog fenntartásával elhelyezett.... takarékbetétet a hitelintézet köteles a betétes első azonosításának időpontjában a betétes nevére szólóvá átalakítani."
A bankbetétek nevesítését egyébként 2004-ig végre kellett hajtani.
5. A második 2002-ben elhangzott, de lege ferenda javaslatom:. "Ha az aktív vesztegető feltárná, hogy kinek, milyen előnyt, mi célból stb. juttatott, úgy büntetése korlátlanul enyhíthető lehetne. Ez egy kényszerű kedvezmény a bűnelkövetők irányába, azért, hogy a súlyosabb bűncselekmény hatékonyabban üldözhető legyen."[8]
Majd ismét két évre rá a 2002. április 1-jén hatályba lépett 2001. évi CXXI. törvény 43. § (2) bekezdése szerint az aktív vesztegetőre az alábbi rendelkezés vonatkozik:
"Nem büntethető a 253. §-ban, 254. §-ban és 255. § (1) bekezdésében meghatározott [azaz az aktív vesztegetés] bűncselekmény elkövetője, ha a cselekményt, mielőtt az a hatóság tudomására jutott volna, a hatóságnak bejelenti, és az elkövetés körülményeit feltárja."
6. Rendészeti Szemle 2007 október[9]
A bűnrészesek felelőssége terjedelmével kapcsolatos problémák elemzése volt a tanulmány célja. Milyen ellentmondást vet fel az a bűnrészesek vonatkozásában, ha a tettesek az alapbűncselekményeket szabálysértési értékre követik el. Hiányzott a magyar büntetőjogból - udvariasan fogalmazva elhamarkodottan, átgondolatlanul eltörölt - érték-egybefoglalás. "Kiindulási alap, hogy a bűnrészes felelősségét szándéka terjedelme határozza meg. Ez az az elv, amelyet következetesen - akár de lege ferenda is - alkalmaznunk kellene." Nézzünk néhány esetet, amelyek az elv alkalmazásának anomáliáit jelzik.
- A hitelezés során megvalósuló csalás kapcsán gyakori az, hogy a felbujtó több személyt arra bír rá, hogy azok hamis munkáltatói igazolással fogyasztási cikkeket vásároljanak. A hitelre vett fogyasztási cikkek a felbujtóhoz kerülnek, míg a hitelek visszafizetése nem történik meg. A felbujtó kifizeti a közreműködőket, és a megszerzett fogyasztási cikkeket értékesíti piacokon, kéz alatt, bizományikban stb. Ez esetben a felbujtó bűnösségét annyi rendbeli bűncselekményben kell(ene) megállapítani, ahány tettest felbujtott.
- Egy másik eset az úgynevezett számlagyártás. A bűnsegéd kiállít több tíz vagy több száz fiktív számlát. Ezeket továbbadja több személynek, akik ezekkel csökkentik áfa-fizetési kötelezettségeiket, vagy az adóhatóságtól meghatározott összegű áfát igényelnek vissza. A befizetési kötelezettség csökkentéséből,
illetve az áfa visszaigényléséből származó összeget a tettesek - némi "jutalék" fejében - a bűnsegédnek adják. Ez esetben a bűnsegéd cselekményét annyi rendbelinek kell(ene) minősíteni, ahányan a hamis számlát befogadják.
Látható, hogy ezekben az esetekben - a hatályos rendelkezéseknek, ítélkezési gyakorlatnak és jogirodalmi állásfoglalásoknak megfelelően - a bűnrészes felelőssége az egy-egy tettes által elkövetett bűncselekményekre korlátozódik. Viszont látnunk kell, hogy sem a rendbeliség, sem a folytatólagosság egysége nem fedi teljességében a bűnrészes bűnösségét. A bűnrészes - általa is egységesnek gondolt, kitervelt cselekményéhez fűződő - felelősségét a büntető joggyakorlat - törvényi szabályozás hiányában -"szeletekre vágja fel". A bűnrészes nem többrendbeli alacsonyabb kárérték (például szabálysértési kár) megvalósulását kívánta ténylegesen, hanem bűnössége egy jelentősebb kár előidézésére terjedt ki.
... - bár a bűnrészes(ek) bűnössége nem szabálysértési érték megszerzésére irányult, de - a bűnrészes felelőssége is szabálysértési körben marad. A szabálysértések felbujtójaként kell(ene) minősíteni."[10]
2009. évi CXXXVI. törvény a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról rendelkező "salátatörvény" az alábbiakban rendelkezett:
28.§ (2) Nem szabálysértés, hanem bűncselekmény valósul meg ugyanazon elkövető által elkövetett és együttesen elbírált tulajdon elleni szabálysértés esetén, ha a dolog értéke, az okozott kár, illetve az okozott vagyoni hátrány érték-egybefoglalás folytán az (1) bekezdés d)-g) pontjában meghatározott összeget meghaladja.
7. A 2009 június 5-6-án a PTE ÁJK és a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület által a "Politika és korrupció - A törvényesség és a törvénytelenség határán" szervezett konferencián "A spontán privatizációtól a többpárti korrupcióig" című előadásomban a politikai elitet kivételezett helyzetbe hozó jogszabályok között megemlítettem az 1990. évi LV. törvényt, amely a képviselők mentelmi jogáról rendelkezik. Ennek kritikájaként javasoltam, hogy a mentelmi jogot csak magánvádas bűncselekményekre lenne kívánatos korlátozni. "Ettől eltérő megoldás túlzott "előnyöket", súlyos bűncselekmények elkövetésének lehetőségét biztosítaná az országgyűlési képviselőknek."
A 2010 nyarán felálló kormány a "magánvádas bűncselekményekre" korlátozná a mentelmi jogot.
8. A nem túl távoli jövő dönti el, hogy banki ügyfelektől történő személyes adatok megtévesztéssel történő megszerzését, az ún. adathalászatot (phishing)[11], vagy a mások számítógépeinek - tudtukon kívül is történő, - más bűncselekmény elkövetésére történő
- 152/153 -
jogosulatlan felhasználását (botnet-támadás), vagy a wifi-hálózat jogosulatlan, az előfizető engedélye nélkül történő használatát kívánják-e büntetni[12].
9. Az Interneten megvalósítható fájlcsere megítélése évek óta vitatott, és úgy tűnik, hogy a felhasználók cselekményének jogi megítélése vitatott. A magyar Btk. mereven elválasztja a tettességet és a részességet egymástól. A részesek tevékenysége csak mint járulékos tevékenység minősíthető. Így, ha nem állapítható meg alapbűncselekmény, nem bizonyítható a szerzői alkotás letöltése (ennek technikában rejlő okai vannak), akkor bűnrészesi tevékenység sem állapítható meg. Holott ez bizonyítható aggálymentesen. A szerver, a szerver tulajdonosa, üzemeltető kiléte megállapítható. Megoldást jelentene a Btk. 329/A.§ delictum sui generis tényállása, amely a szerzői jogi jogsértésekhez nyújtott bűnrészesi tevékenységet szankcionálná. Ebben az esetben nem szükséges alapbűncselekmény.[13]
Magam nem kívánok leragadni egy jogágnál, vagy egyetlen büntetőjogi tényállásnál. Gyakran teszek szellemi kirándulásokat más területekre, ami az értelmiségi létformához tartozik. Ám itt csupán hosszabb távon érhető tetten politológiai jellegű, vagy politikai, kisebbségi jogi (különösen a lisszaboni szerződésben nyíltak - még ha szűk körben is, de - valódi lehetőségek a kollektív kisebbségi jog érvényre juttatására), biztonságpolitikai tartalmú munkáim megítélése. Még egyszer hangsúlyozom, a törvényváltoztatások javaslatait - számítógépes bűncselekmények esetét kivéve - nem vindikálom magamnak. Nekem az is elegendő, ha az írásban vagy szóban említett ötletem gondolkodásra indított másokat, vagy egyszerűen rátapintottam a változás irányára.
Oktatói-kutató munkásságunk hasznosságának nincs reális mérőszáma, az objektív számok is néha szubjektívvé válhatnak.[14] Az oktatót inkább ön-marketingje, sokszor kapcsolatai röpíthetik előre, PhD-hallgatókhoz sokszor nem lehet "jutni".[15] A publikációk száma, idézettségek (még ha azok a határon belül vagy másutt a világban "előre egyeztetett kölcsönösségen" is alapulnak és bár kétséges, sőt komolytalan de) mérhetők mennyiségileg. De munkánk valódi hasznossága, ötletessége, - ha azok behatárolt korszakban, években, évtizedekben is érvényesek, - a kor kívánalmainak, folyamatainak megértése, arra adott válaszok minősége mérésére ma semmilyen mutató nem szolgál. A munkásság mérésére szolgáló mutatók - szinte minden fokozathoz - formálisnak tűnnek, még ha gyakorta szigorodnak is a feltételek, akkor is azok a mennyiségre koncentrálnak[16] (publikációk, citátumok száma, pontok, százalékok stb.). Miközben senki sem kérdez arra, hogy "te, mit is tettél az asztalra. Nem a fiókba, hanem ténylegesen a tudomány, a jogalkotás, jogalkalmazás asztalára!"
Kutatói munkásságunk mérésekor a tartalomra, annak minőségére is figyelemmel kellene lenni. A mennyiségi mérőszámok és a minőség ellentmondására említek két példát. A Katonai Biztonsági Hivatal Tudományos Tanácsa "Szakmai Szemlé"-jének 2009. 1. számában egyetlen hosszabb tanulmány 9, azaz kilenc cikkemre hivatkozik.[17] Megnyugtató mindannyiunknak és természetesnek veendő a szakszolgálat aktivitása, figyelme, érdeklődése. A publikációk elszámolásakor a mai feltételek szerint fenti 9 hivatkozás mennyiséget jelent. Ám - hadd lépjek túl szerénységemen - ez már a munkásság elismerését, talán minőségét is mutatja (legalábbis számomra), mert a szakma figyelt fel rá.
A Rendőrtiszti Főiskola 2009-2010. évi tanulmányi tájékoztatójában 7, azaz hét tanulmányom szerepel megadott szakirodalomként.[18] Ez a tény viszont az előmenetelhez előírtakban semmilyen pontot, százalékot és más mérőszámot nem jelent. Nem publikáció, de nem is hivatkozás, hiszen nem tanulmány utal rá. Ez ismét minőséget jelent, mert tanulmányaimat a szakmában fogadják el. Egyébiránt ezek a szakmából jövő tények jelzik könyvem minőségének elfogadhatóságát.[19]
Talán, egyszer az is szempont lesz, hogy írott munkáink mennyiben (voltak) hasznosak, szolgálták-e, segítették-e a jogtudományt, a jogalkotást, vagy a jogalkalmazást, amelyet szakmánk joggal elvár tőlünk, és a munkák nem az asztalfiók tartalmát gyarapítják, vagy olvasatlanul porosodnak a könyvtárak polcain. Természetesen ez nem az egyetlen, pláne nem kizárólagos szempont oktatói-kutatói munkánk minőségének megítéléséhez.
Mindazonáltal mindenkinek javaslom szembenézést korábbi munkáival, ha nem is kívánja megosztani, de legalább önmaga társaságában, és őszintén. ■
JEGYZETEK
[1] http://verspatika.wordpress.com/2009/02/09/teller-ede-vers-cim-nelkul-a-tudos-es-vilaga/ [2009.12.08.]
[2] 449 milliárd forint anonim betéti állomány nevesítése volt az elérendő cél. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20021018azanonim.html [2009.12.08.]
[3] Nagy Zoltán: A tiltott határátlépés dekriminalizációjának lehetőségéről. Magyar Jog 1992. február 91-94. o.
[4] Nagy Zoltán: Hogyan értelmezhető a tiltott határátlépés törvényi szövege? Rendészeti Szemle 1993. 5. sz. 86-87. o.
[5] Nagy Zoltán: Hogyan értelmezhető .. 87. o.
[6] Nagy Zoltán: A számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények kodifikációjáról, de lege lata - de lege ferenda. Belügyi Szemle 1999. 11. 16-27. o.
[7] Nagy Zoltán: A korrupció társadalmi hatásai és a jog "Korrupció Magyarországon" - tanulmánykötet. (Szerkesztette: Dr. Csefkó Ferenc - Dr. Horváth Csaba) Pécs 2001. 156. o.
[8] Nagy Zoltán: A korrupció társadalmi hatásai és a jog ... 161. o.
- 153/154 -
[9] Nagy Zoltán: Néhány de lege ferenda javaslat: a felbujtó felelősségének megállapításához, a rablás és zsarolás szubszidiaritásához és a 300/C § részekre osztásának szükségességéhez. Rendészeti Szemle 2007. 10. sz. 54-60. o.
[10] 1999. évi LXIX. törvény a szabálysértésekről 6. §.
[11] Magyarország az első tíz között végzett az adathalász weboldalak származási helyét illetően 2009-ben. http://infovilag.hu/hir-17557-symantec-jelentes-kiberbunozesrol.html [2010. április 30.] A törvényhozó erre még nem reagált (remélem, megérti a problémát).
[12] Nagy Zoltán: A phishing, botnet, wifilopás büntetőjogi reakciója de lege ferenda. Rendészeti Szemle 2009. 05. sz. 12-23. o.
[13] Ügyészek Lapja 2010. 2. sz. 33-43. o.
[14] Egyik oktatótársunk előmenetelének elutasítása igyekezetében Litvánia, Csehország, Lengyelország stb. szomszédos országnak minősültek, amely a külföldi publikációkat, negatív tényezőként lett figyelembe véve.
[15] Két "szűrőn" kell átjutni egy hallgatónak, hogy hozzám érkezzen.
[16] 80, abból majd' egy tucat külföldi közleménnyel és félszáz idézettséggel rendelkezem. Tehát nem kibúvókat keresek.
[17] Sági Norbert: A számítógépes bűnözés hazai és nemzetközi helyzete. KBH Tudományos Tanácsa Szakmai Szemle 2009. 1. sz. 61-81. o.
[18] http://www.rtf.hu/01_szervezeti/02_12_01.pdf [2010. április 30.]
[19] Könyvem magánkiadásban jelent meg. A kiadó viszont a témára tekintettel a kockázat (értsd: költség) felét átvállalta. Sőt újabb könyvvel is várnak. Sajnos, igaza lett az egyik nagy könyvkiadónak, amely elzárkózott könyvem megjelentetésétől, valóban nem sikerült 300 példányt eladni (2009 október -2010 nyara közötti időben). De ennél jobban sajnálom azt, hogy könyvem Budapesten került először bemutatásra, és nem Pécsett, a Karon. A jelentkezési határidő által történő elmulasztása elvitathatatlan, de talán korrigálható lett volna.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
