A Szombathelyi Városi Bíróság 2004. június 10-i végzésével előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Közösségek Bíróságához (Bíróság).1
A kérelem 2004. július 19-én érkezett a Bíróság Hivatalához.2 Az Ynos Kft. kontra Varga János ügyben a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv helyes értelmezése merült fel problémaként. A Szombathelyi Városi Bíróság a következő kérdésekről kérte a Bíróság döntését:
"1. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 6. cikkének (1) bekezdése, amely szerint a tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, értelmezhető-e akként, mint amely alapját képezheti olyan belső rendelkezésnek, amely olyan, mint a Polgári Törvénykönyvről szóló, 1959. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Ptk.) az általános szerződési feltétel tisztességtelen voltának megállapítása esetében alkalmazandó 209. § (1) bekezdése, amelyből adódóan az alkalmazott tisztességtelen feltételek nem ipso iure, hanem csak a fogyasztó külön nyilatkozata, azaz a szerződés sikeres megtámadása esetén nem jelentenek kötelezettséget reá nézve?
2. Az Irányelv azon rendelkezéséből, miszerint ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket, következik-e, hogy amennyiben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, viszont a szerződés részét képező ezen feltételek hiányában az eladó vagy szolgáltató nem kötött volna szerződést a fogyasztóval, úgy a szerződésnek a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthetősége esetén az egész szerződés érvényessége nem dőlhet meg?
3. A közösségi jog alkalmazása szempontjából van-e bármiféle relevanciája annak, hogy az alapul fekvő jogvita a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását megelőzően, de az Irányelvnek a belső jogba történő átültetését követően keletkezett?"
1. Az EKSz 234. cikke alapján bármely tagállami bíróságot megilleti az a jog, hogy előzetes döntést kérjen a Bíróságtól. Ezért ilyen kérelmet első fokon eljáró bíróságok is előterjeszthetnek. Azok a tagállami bíróságok, amelyeknek döntései ellen az adott ügycsoportban nincs jogorvoslati lehetőség, az EKSz 234. cikkében meghatározott esetekben egyenesen kötelesek előzetes döntést kérni. A Bíróság több mint ötven éves gyakorlata azt mutatja, hogy az alsó bíróságok által előterjesztett előzetes döntés iránti kérelmek száma lényegesen meghaladja a felső bíróságok által kért előzetes döntések számát. 1952 és 2002 között például Franciaországban a Cour de cassation 65 ügyben, alsóbb bíróságok 555 ügyben, Németországban a Bundesgerichtshof 85 ügyben, alsóbb bíróságok 909 ügyben kértek előzetes döntést, és hasonló arányok figyelhetők meg a többi tagállam tekintetében is.3 Így nem csodálkozhatunk azon, hogy Magyarországon is egy helyi bíróság terjesztette elő az első ilyen tárgyú kérelmet.
2. Az itt tárgyalt ügyben a magyar bíróság egy irányelv rendelkezésének értelmezését kérte a Bíróságtól. Az EKSz 234. cikke szerinti előzetes döntés iránti eljárásnak egyik célja a közösségi jogszabályok értelmezése. A Bíróság eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy a közösségi jogszabályok értelmezése keretében az adott közösségi norma tartalmának feltárására és jelentésének kifejtésére kerül sor. Az értelmezési folyamat során a Bíróság - többek között - pontosíthatja a közösségi jogszabályok terminológiáját és értelmét, valamint alkalmazási körét, megállapíthatja a kérdéses norma időbeni hatályát, s állást foglalhat a szóban forgó közösségi jogszabály hatályának közvetlen, illetve végrehajtási jogszabályt megkívánó volta tekintetében.4
A Bíróságnak - mondhatni: természetesen - nincs joga arra, hogy maga alkalmazza a közösségi normát a konkrét ítéleti tényállásra, hanem az értelmezésnek magában kell állnia. A Bíróság ugyanis nem veszi át a nemzeti bíróságtól a döntés feladatát, hanem csupán a közösségi jog alkalmazásának egységéről kell gondoskodnia a tagállamokban.5
Fontos korlátja a Bíróság jogkörének az is, hogy az értelmezés keretében nem kerülhet sor a közösségi jog és a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetőségének kérdésében történő állásfoglalásra. A Bíróság tehát nem ítéli meg a nemzeti jogot a közösségi joggal fennálló összhangja szempontjából sem; a Bíróság feladata e körben az, hogy a közösségi norma értelmezésével iránymutatást adjon a nemzeti bíróságnak abból a célból, hogy ez utóbbi maga tudjon állást foglalni az összeegyeztethetőség kérdésében az előtt lévő ügy eldöntése érdekében.6
Mindkét korlát a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti hatáskörök világos és egyértelmű megkülönböztetéséből fakad: a nemzeti bíróság feladata nemcsak a konkrét ügy eldöntése, hanem az adott nemzeti jogszabály eurokonform jellegének megítélése is; a Bíróság hatáskörébe csak a közösségi norma értelmezése tartozik.
3. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Szombathelyi Városi Bíróság felterjesztése, az abban megfogalmazott kérdések mindenben kielégítik az európai jog követelményeit, és teljes egészében megfelelnek a Bíróság értelmezési hatáskörével kapcsolatban kialakult évtizedes gyakorlatnak. A felterjesztésben megfogalmazott első kérdés nyakatekert volta éppen abból adódik, hogy a Szombathelyi Városi Bíróság közösségi norma értelmezését kéri ugyan a Bíróságtól, de valójában a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdésében foglalt norma és az annak hátteréül szolgáló közösségi irányelvben adott jogszabály összeegyeztethetősége merül fel kérdésként. A felterjesztés a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmezését kéri, de tulajdonképpen e norma és a Ptk. 209. § (1) bekezdésében foglalt szabály összeegyeztethetősége a valódi kérdés. Hasonló ebből a szempontból a felterjesztésben foglalt második kérdés európajogi megítélése is. Ezt a kérdést a Ptk. 239. §-a miatt kellett feltenni.
Amint a jogirodalom arra rámutat, nem ritkán előfordulnak olyan esetek, amelyekben szinte elkerülhetetlen, hogy a Bíróság - legalább implicite - ne foglaljon állást a nemzeti jogszabálynak a közösségi joghoz való viszonyáról. Ez a helyzet alakul ki mindenekelőtt olyankor, amikor a nemzeti bíróságnak a saját normája vagy az a mögött álló közösségi jogszabály alkalmazása között választania kell, mivel a kettő nyilvánvalóan nincs összhangban.7 Nézetem szerint ilyen esetről van szó az adott ügyben is; a 93/13/EGK tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdése és a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése ugyanis nyilvánvalóan nem egyeztethető össze.8 Ezért kellett a felterjesztés első kérdését olyan "hátulról-mellbe" formában megfogalmazni. A "kéz Ézsaué, de a hang Jákobé" tipikus esetéről van szó: a közösségi norma értelme iránt feltett kérdés ténylegesen a magyar jogszabály eurokonform jellegével kapcsolatos kétséget juttatja kifejezésre.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
