"Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek.
S ez nem egészen igy van."
Kassák Lajos: Távoli üdvözlet[1]
Jelige: "lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten"[2]
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alkalmazása körében is irányadó, a Legfelsőbb Bíróság 1989. május 15-i 279. számú PK állásfoglalásának II. pontja szerint a házastársi közös lakásból az életközösség megszűnésekor távozó házastárs az elköltözését követően a lakásban maradó házastársától a kizárólagos - illetőleg a tulajdoni hányadot meghaladó - használatért pénzbeni ellenértéket (használati díjat, többlethasználati díjat) követelhet.
A használati díj - az állásfoglalás definíciója szerint - a birtoklási és használati jogától megfosztott volt házastársnak járó, a hasznosítási jogán alapuló időszakos pénzbeli kiegyenlítés, amely őt tulajdonjogának a fennállása alatt folyamatosan megilleti.
Az állásfoglalás azzal érvel a díjfizetés mellett, hogy a birtoklás és a tényleges használat jogának átadása, a másik fél részére való biztosítása - ilyen tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányában - nem jelenti a tulajdonjogból eredő egyéb jogosítványok, így a dologból folyó hasznok szedésének a megszűnését; díjfizetés hiányában a bennlakó kizárólagos vagy a tulajdoni hányadát meghaladó használata ellenszolgáltatás nélkül maradna.
A családjogi ítélkezési gyakorlat ezt a szabályt lényegében már az alkalmazása kezdetétől igyekezett megszorítóan értelmezni. Kimondta, hogy a lakásban bennmaradó tulajdonostárs nem kötelezhető arra, hogy az elköltözött fél tulajdoni hányadát tényleges szükséglet hiányában is térítés ellenében használja. Az elköltözött házastárs pénzbeli térítést csak akkor igényelhet, ha a tulajdoni hányadának megfelelő használatra - a bentlakó tulajdonostárssal kötött megállapodása vagy a bíróságnak a bentlakó házastársat a lakás kizárólagos használatára feljogosító döntése következtében - nincs módja, vagy ha bizonyítja, hogy tulajdonostársa a lakás használatában "összeférhetetlen" magatartást tanúsítva vagy egyéb módon (például zárcserével) őt megakadályozta.
Ha a házastárs a közös lakásból "önként és a visszatérés szándéka nélkül" költözött el, használati díjra nem tarthat igényt.[3]
Ezeken a kiindulópontokon vagy kiindulópontokból Kassák öreg szalmaszékén eltöprengve számos kérdés rajzolódhat ki előttünk:
• a házastársi közös lakásból elköltöző(tt) és az ott bennmaradó házasfeleknek miben, illetve milyen formában kell megállapodniuk egymással?
• a használati díjról való lemondást jelenti-e az a bírói egyezségekben szereplő gyakori fordulat, amely szerint az elköltöző(tt) fél a bennmaradó házastárs tulajdoni hányadát meghaladó mértékű használata ("többlethasználata") ellenére "lemond" a használati díjról?
• mit értünk a közös használatot lehetetlenné tevő "összeférhetetlen" magatartáson (az azonos-e a közös lakás használatának szubjektív oszthatatlanságával), illetve mikor beszélhetünk "önkéntes és a visszatérés szándéka nélküli" elköltözésről?
• miként értékelendő a bennlakó fél által végrehajtott zárcsere és/vagy a riasztórendszer kódjának a megváltoztatása (kulcs- és/vagy kódküldés esetén az ajtó belülről való beszögelése)?
• a használati díj mikortól, meddig és milyen összegben jár - a megfizetése iránti igény az általános elévülési időn belül érvényesíthető-e, kamat megítélhető-e utána, ha igen, mikortól?
- 22/23 -
• a bennlakó fél az általa fizetendő használati díjba kérheti-e az általa viselt (kifejezetten a tulajdonjoghoz tapadó) költségek beszámítását?
• egyáltalán: mivégre a használati díj, ha az elköltözött házastársnak elvesztett lakáshasználata kompenzációjaként jár egy tisztán családjogi térítés, nevezetesen a lakáshasználati jog ellenértéke (is)?
Dolgozatomban a fentebb vázolt kérdésekre a családjogi ítélkezési gyakorlat által adott leggyakoribb válaszokból megpróbálom összepakolni a használati díj jogesetes-batyuját, hogy azzal útnak indulva egy családi tűzfészekbe[4], s onnan - a kijáratot keresve - a használati díj/lakáshasználati jog ellenérték értelm(ezés)ének egy másik lehetséges kiindulópontjára vigyem az Olvasót.[5]
A felek házassági életközösségük megszűnésekor a házastársi közös lakásuk használatát ráutaló magatartással is rendezhetik.[6]
A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban kifejtette[7], hogy az ingatlanban bentlakó, az ingatlan terheit egyedül viselő féllel szemben az éveken át fennállott és a másik fél által nem kifogásolt állapot olyan ráutaló magatartással létrejött megállapodásnak minősül, amihez a felek kötve vannak, és ez a megállapodás a használat visszterhességét - a kereset benyújtását megelőző időre nézve - kizárja.
Ez azt jelenti, hogy a tulajdonjogából fakadó jogai és jogos érdekei sérelmére hivatkozással a tulajdonostárs az ingyenes szerződés egyoldalú módosítására, visszterhessé tételére visszamenőleges hatállyal nem jogosult. [8]
A közös lakás használatával kapcsolatos, például ráutaló magatartással létrejött megállapodás ugyanakkor csupán időlegesen szüntetheti meg a tulajdonjogból eredő használati, illetve haszonszedési jogot, és amennyiben a korábbi megállapodást a tulajdonostársak megszüntetik, abban az esetben a használat, illetve a hasznok szedésének a joga feléled.[9]
A bírói gyakorlat a ráutaló magatartással létrejött ingyenes használat megszüntetésének tekinti például azt a nyilatkozatot, amelyben a bentlakó kijelenti, hogy az ingatlanból nem hajlandó kiköltözni, és az elköltözött fél tulajdoni illetőségét sem kívánja magához váltani. Ez a nyilatkozata akként értékelendő, hogy ráutaló magatartással az ingatlan egészét használni kívánja, ami megalapozza az elköltözött tulajdonostárs használati díj iránti igényét.[10]
A felek - ráutaló magatartás mellett - a házassági bontóperükben kötött egyezségükben is megállapodhatnak a "többlethasználat" ingyenességében, ez azonban nem minősül az elköltözött fél használati díj iránti igényéről való végleges, anyagi jogi joglemondásnak; eltérő tartalmú megállapodás hiányában az pusztán az életközösség megszűnésétől, illetőleg az elköltözéstől a használati/visszaköltözési szándék bejelentéséig avagy a használati díj megfizetésére irányuló kereset előterjesztéséig jelent ingyenes használatban való megállapodást.[11]
A félnek a többlethasználati díj iránti keresetétől/viszontkeresetétől a bontóperben történt elállása sem értékelhető anyagi jogi joglemondásnak, tehát önmagában az elállás a használati díj iránti igény későbbi érvényesítését nem zárja ki (az elállás bejelentésétől a használati díj iránti igény előterjesztéséig a felek használati megállapodását a gyakorlat ugyanakkor ingyenesnek tekinti[12]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
