A közpénzfelhasználás sajátos területe a közbeszerzések jogi szabályozása: valamennyi ország alapvető érdeke, hogy amikor piaci szereplőként viselkedve polgári jogi szerződések útján beszerzési igényt elégít ki (árukat vásárol, szolgáltatásokat rendel meg, építési beruházásokat kiviteleztet), akkor a lehető legkedvezőbb feltételekkel kösse meg a gazdasági szereplőkkel az említett szerződéseket. Az Európai Unióban erre is tekintettel irányelvekkel és rendeletekkel szabályozzák a közbeszerzések területét: alapvető célkitűzés ugyanis, hogy a tagállamok megnyissák egymás előtt e piaci szegmensüket is, ne akadályozzák a más EU-s tagállamból érkező vállalkozások piacra jutását protekcionista politikával.
A legjobb feltételek elérése a verseny tisztességes, lehető legteljesebb körű kibontakoztatása útján lehetséges. Az ideális célkitűzés szerint a magánvállalkozások a nyilvános és átlátható, szakmai és jogi szempontból kellő gondossággal előkészített és lefolytatott közbeszerzési eljárásokban a lehető legjobb ajánlatokkal igyekeznek a szerződéskötés jogát elnyerni.
Természetesen a közbeszerzési jogszabályok által felvázolt fenti megközelítés a gyakorlatban nem feltétlenül érvényesül, hiszen a közbeszerzések megfelelő realizálódásához fűződő érdeket - a hatékony és felelős közpénzfelhasználást - számos módon meg lehet sérteni. A közbeszerzési eljárások lefolytatására kötelezett szervezetek, az ún. ajánlatkérők és a versenykörnyezetben működő gazdasági szereplők ugyanis törekedhetnek arra, hogy a közbeszerzési jogszabályokat megkerüljék, a versenyt kiiktassák (a versenytársakat kiszorítsák), ennek megfelelően a döntéseket vagy a piaci viszonyokat jogellenesen befolyásolják. A jogszabály megsértése szankciót eredményez: sérülhetnek a közbeszerzési, az államháztartási, valamint a versenyjogszabályok. A közbeszerzési jogsértések esetében azonban felmerülhet büntetőjogi felelősség kérdése is: a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) nevesít olyan tényállást is, amely kifejezetten közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódóan valósítató meg, de vannak olyan bűncselekmények is, amelyeket a jogalkotó nem kifejezetten e jogsértésekre nézve definiált, mégis alkalmazhatóak a közbeszerzések területén megvalósított visszaélésekre.
A büntetőjog elsődlegesen nem rendezi, hanem védi az életviszonyokat.[1] A jogalkotónak körültekintően, a gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően kell megalkotnia azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák a tényállásszerű, a társadalomra veszélyes és a bűnös magatartásokat. A bűncselekmények e definiálása során a jogalkotónak el kell döntenie, hogy milyen magatartásokat (aktív cselekvéseket, mulasztásokat) rendel büntetőjogi eszközökkel szankcionálni (azaz melyeket kriminalizál), vagyis meg kell határozni azt a szintet, amelynek átlépésével már ezeket az eszközöket kell alkalmazni. A közbeszerzési jogszabályt sértő magatartások vizsgálata - akár kérelemre, akár hivatalból - a magyar jogrendszerben a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) hatáskörébe tartozik a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII.
- 65/66 -
törvény (Kbt.) 145. §-a szerint, a közbeszerzési jogsértést e szervezet szankcionálja (például bírság kiszabásával). Ha viszont bűncselekményi tényállást is megvalósít az adott magatartás, akkor az már a büntetőjogi felelősségre vonást is megalapozhatja. A tanulmány ennek megfelelően arra vállalkozik, hogy áttekintse a főbb, a Btk.-ban szereplő vonatkozó tényállásokat, illetve ezek egyes gyakorlati aspektusait néhány, a joggyakorlatban felmerült eset bemutatásával. Némely esetben nemcsak a közbeszerzések, hanem a közbeszerzési törvény hatálya alá nem tartozó beszerzések speciális büntetőjogi kérdései is bemutatásra kerülnek.
A Btk. a 420. §-ában szabályozza kifejezetten a "Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban" nevű tényállást. A bűncselekmény jogi tárgya a verseny; ennek érvényre juttatása alapvető érdek a közpénzek hatékony és felelős felhasználása érdekében az olyan eljárásokban, amelyek célja, hogy az állammal gazdasági kapcsolatot létesíthessen valamilyen gazdasági szereplő.
A bűncselekmény alapesete az, amikor az eljárás eredményének befolyásolása érdekében az árak, díjak, egyéb szerződéses feltételek rögzítésére vagy a piac felosztására irányuló megállapodást kötnek, vagy más összehangolt magatartást tanúsítanak, és ezzel a versenyt korlátozzák, kizárják. Ugyancsak büntetendő, aki az eljárás eredményének befolyásolása érdekében a vállalkozások egyesülete, a köztestület, az egyesülés és más hasonló szervezet olyan döntésének a meghozatalában vesz részt, amely a versenyt korlátozza.
A jogalkotó szerint nem szükséges (nem célszerű) az általános kartelltilalom megsértésére is kiterjeszteni a tényállást, hiszen "A kartelltilalom megszegése a versenyjog eszköztárával megfelelő védelmet biztosít, a bűncselekmény kiterjesztése valamennyi ilyen visszaélésre inkább veszélyeket hordozna magában, mintsem megfelelő eredménnyel kecsegtetne."[2] A közbeszerzések területén megvalósítandó tisztességtelen piaci magatartások tehát alapvetően a versenyjog körébe tartoznak, azonban ha a Btk. szerinti tényállási elemek megvalósulnak, akkor már büntetőjogi szankció alkalmazandó. Fontos hangsúlyozni, hogy a tiltott tevékenységek közbeszerzési szempontból is relevánsak, hiszen a jogalkotó különböző kizáró, illetve eredménytelenségi okokat nevesít ehhez kapcsolódóan (attól függően, hogy korábbi közbeszerzési eljárásban tanúsított magatartás okán marasztalták el, vagy pedig az adott közbeszerzési eljárásban tanúsított ilyen jellegű jogellenes magatartást a gazdasági szereplő).[3]
A jogalkotó ugyanakkor büntethetőséget megszüntető okokat is rögzít: nem büntethető az, aki - a hatósági eljárás, illetve a vizsgálat megindulását megelőzően - a cselekményt a hatóságnak bejelenti és feltárja. Korlátlanul enyhíthető a büntetése annak, aki a versenyfelügyeleti ügyben eljáró hatóságnál a bírság mellőzésére vagy csökkentésére alapot adó kérelmet nyújtott be, és az elkövetés körülményeit feltárja.
Ezenkívül enyhébben büntetendő (a privilegizált esetalapján), ha a bűncselekményt jelentős értéket meg nem haladó közbeszerzési értékre követik el. E megoldással szemben kritikaként azonban megfogalmazható, hogy "A közbeszerzési eljárások okán kifizetésre kerülő közpénzek védelme az adott eljárás tárgyát képező összeg mértékétől függetlenül jellegükből adódóan fokozott védelmet igényelnek, ami [...] nem teszi lehetővé az egyébként a büntetőjogi szankciórendszerben megszokott, elkövetési értéken alapuló enyhébb elbírálást."[4]
A büntethetőséget megszüntető okok, illetve a büntetés enyhítését lehetővé tevő elkövetői magatartások megfelelő szabályozása azért különösen fontos kérdés, mert a jogalkotó szerint nagyobb társadalmi érdek fűződik a titkos kartellek feltárásához, mint az elkövetők megbüntetéséhez, tekintettel arra, hogy az ilyen cselekmények felderítése - a kifinomult eszközök, a rejtőzködés és a résztvevők érdekközössége folytán - a legnehezebb.[5] Ezért szükséges az elkövetői (résztvevői) körnek olyan engedményeket kínálni, amelyek érdekeltté teszik őket az önkéntes feltárásban, beismerésben.
A tárgyalt tényállás ún. kerettényállás, hiszen az általa alkalmazott fogalmak, jogintézmények, eljárások, jogsértő magatartások tartalmát más törvények határozzák meg. Ilyen törvény a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (Kontv.), a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) és természetesen maga a Kbt.[6]
A szakirodalomban különös figyelem övezi a korrupció kérdéskörét, a közbeszerzések tisztaságát.[7] A közbeszerzésekhez kapcsolódó egyik legsúlyosabb és a közbizalmat leginkább károsító cselekmény az, ha valamely, az ajánlatkérőhöz köthető személy a nyers anyagi haszonszerzés céljából, ellenérték (előny) fejében előnyben részesíti valamely gazdasági szereplőt, vagy ellenértékhez (előny juttatásához) köt valamilyen egyébként is teljesítendő
- 66/67 -
cselekmény végrehajtását. A következőkben egy ilyen "klasszikus", "visszaosztáson" alapuló, "borítékban mozgó pénzre" épülő cselekmény kerül röviden bemutatásra,[8] de jogi szakértők kiválasztására vonatkozó példa is említhető ("belépési díjért" cserébe további jogi megbízásokat lehet kapni),[9] valamint a vezetői "jutalékok" kérdése is felmerülhet (kórházi beszerzésekkel/közbeszerzésekkel kapcsolatban).[10]
A példaként elemezhető ügy tényállása szerint honvédségi közbeszerzési eljárást indítottak tőrök (kések) beszerzése céljából. Az elkövetők magas beosztású minisztériumi vezetőként, illetve megbízási jogviszony keretében minisztériumi alkalmazottként jártak el. A megbízott (felkért) személy szakemberként (munkatársként) közreműködött a közbeszerzési eljárás előkészítésében, a műszaki leírás alapját képező lehetséges mintapéldányok összegyűjtésében, a bírálóbizottsági munkában. A megindított közbeszerzési eljárásban végül két ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, a nyertes ajánlattevővel a szerződést megkötötték. A megbízott munkatárs a szerződés tárgyát képező tőröket átvette a gazdasági társaság képviselőjétől, aki a bruttó 31 850 000 Ft ellenértékről a számlát kiállította. Ezt követően kereste meg a megbízott munkatárs a minisztérium főosztályvezetőjét, hogy a nyertes kft. ügyvezetője hajlandó lenne visszajuttatni a szerződés nettó értékének 8%-át. A két személy ekkor megállapodott abban, hogy az ajánlatot elfogadják és a pénzt a megbízott munkatárs fogja átvenni, majd pedig átadni a minisztériumi főosztályvezetőnek. A kft. ügyvezetőjével a megbízott munkatárs találkozót beszélt meg, két szablya gravírozása ürügyén, és el is látogatott a telephelyre. Az ügyvezető azonban tudta, miről fog szólni a találkozó valójában, így egy legalább 2 000 000 Ft-ot tartalmazó normál méretű, címzés nélküli fehér borítékot adott át. Ezt követően a megbízott munkatárs a főosztályvezetőnek - annak irodájában - egy legalább 1 000 000 Ft-ot tartalmazó borítékot adott át, míg magának legalább további 1 000 000 Ft-ot megtartott. A büntetőeljárás során a főosztályvezető a jogosulatlan előnyként átvett 1 000 000 Ft-ot ügyvédi letétbe helyezte, továbbá teljes körű, beismerő, feltáró vallomást tett, hangsúlyozta megbánását és a meggondolatlanságát. A megbízott munkatárs a másodfokú eljárásban is tagadta bűnösségét, csak annyiban érezte magát felelősnek, hogy ő kézbesítette a pénzt.
Mind első fokon, mind pedig másodfokon bűnösnek mondták ki a két vádlottat; a főosztályvezetőt vesztegetés bűntette, a munkatársát pedig felbujtóként elkövetett vesztegetés bűntette miatt ítélték el (többek között végrehajtandó szabadságvesztésre). A felülvizsgálati eljárásban (a felülvizsgálati kérelem nem volt megalapozott) a Kúria megjegyezte a cselekmény tárgyi súlyával kapcsolatban a megbízott munkatárs felkészültségét, és azt, hogy a szakmai helyzetét felhasználva a Magyar Honvédség érdekeit súlyosan sértő, társadalmi megbecsültségét aláásó, a közélet tisztasága elleni bűncselekményt nyugállományú ezredesként, a Honvédelmi Minisztérium megbízottjaként követte el.
A büntetések kiszabásánál tehát a bíróságok azzal a kérdéssel is foglalkoznak, hogy mennyire elszaporodottak az ilyen esetek, a vádlottak vezetői hatásköreiket, felkészültségüket, közbizalmat élvező intézményeket vezetve vagy azoknál vezető pozícióban követik el.[11] Megemlíthető ebben a körben, hogy az időmúlást - az eljárások elhúzódását - rendszerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint a büntetés kiszabásánál irányadó enyhítő körülményt, nem fogadható el az az ügyészi álláspont, amely szerint a korrupciós cselekmények nehéz felderíthetősége és bizonyíthatósága miatt az eljárás elhúzódásának nincs a büntetésekre kiható jelentősége. ("Ezek a körülmények a vádlottak magatartásával nem hozhatóak összefüggésbe, az állandó bírói gyakorlat pedig a jelentős időmúlás figyelembevételével azt értékeli, hogy a büntetőeljárás hatálya alatt a vádlottak életvitele, terhei nehezítettek.")[12]
Gazdaságilag észszerűtlen vagy éppen nem létező (fiktív) (köz)beszerzések megvalósításának büntetőjogi értékelése körében a hűtlen kezelés tényállása vizsgálandó elsődlegesen. Vannak olyan helyzetek, amikor az ajánlatkérő (beszerző) olyan szerződéseket köt, amelyeket a valóságban nem előzött meg tényleges közbeszerzési eljárás, vagy amely mögött nincs tényleges beszerzési igény.
A joggyakorlatban a következőképpen szokott megjelenni e tényállás értékelése: "A materiális bűncselekmény törvényi tényállási eleme, az eredménye, a vagyoni hátrány, amely a vagyonban okozott kárt és elmaradt vagyoni előnyt jelenti. Kárként a vagyonban okozott értékcsökkenés értelmezhető. Amennyiben az elkövetési magatartással ok-okozati összefüggésben nem következik be értékcsökkenés, akkor a magatartás nem tényállásszerű és a bűncselekmény nem valósul meg." (Kamatveszteség is lehet akár elmaradt előny).[13] Hűtlen kezelés helyett azonban más bűncselekmény elkövetése állapítandó meg, ha "a jogilag tilalmazott magatartásban valamely másik vagyon elleni bűncselekmény elkövetési magatartása - jogtalan eltulajdonítás, sajátjaként való rendelkezés vagy jogtalan haszonszerzés végett más tévedésbe ejtése, tévedésben tartása - ölt testet."[14] Megállapítható hűtlen ke-
- 67/68 -
zelés, vagy éppen csalás például, ha indokolatlanul vonnak be jogügyletbe egy, érdemi tevékenységet nem végző gazdasági társaságot (az e bevonás nyomán előállt többletköltség a vagyoni hátrány), ha szükségtelen beszerzéseket (indokolatlan készletezést) valósítanak meg, ha a beszerzett áruk nem felelnek meg a jogszabályi követelményeknek, ha nem valós (a tényleges mértéket lényegesen meghaladó) mértékű munkavégzésről kiállított számlát fogadnak be és fizetnek ki (tudatos túlszámlázás), ha a tényleges forgalmi értéket lényegesen meghaladó vételárat fizetnek ki egy áruért, ha a társaság munkavállalóit magáncélú munkavégzésre rendelik ki munkaidőben, vagy ha értéktelen termékek vételárának visszaszerzésére nem tesznek kísérletet.[15] Ugyancsak felmerülhet a büntetőjogi felelősség megállapíthatósága, ha az államháztartási törvény által szabályozott olyan kötelezettségvállalást lát el ellenjegyzéssel a pénzügyi ellenjegyző, amely jogsértő (mert például sérti a gazdálkodásra vonatkozó szabályokat), és a hozzá felterjesztett iratokból ez megállapítható volt. Egy esetben - egyéb jogsértő magatartások megvalósítása mellett - nem folytattak le közbeszerzési eljárást, és e nem orvosolható jogsértést utólagos ajánlatokkal próbálták meg elfedni, az ellenjegyző azonban nem tagadta meg az ellenjegyzést, pedig "egyértelműen tudta, hogy az adásvételi szerződés megkötésére mind az államháztartási törvény, mind a közbeszerzésről szóló törvény, mind az egyéb gazdálkodásra vonatkozó jogi normák megsértésével került sor, így a kötelezettségvállalást megelőző ellenjegyzés alkalmával olyan részjogosítványokat gyakorolt, amelyek a vagyonkezelői kötelezettség részének tekintendőek."[16]
A közbeszerzések területén az is érdekes kérdés, hogy a résztvevő szakértők, hivatali munkatársak és döntéshozók milyen hierarchikus viszonyban állnak. Egy esetben közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kerültek szerződések megkötésre. Amikor hírét vették a beszerzést megvalósító (azaz az ajánlatkérőként meghatározott) szervezetnél annak, hogy ellenőrzés várható, utólagosan közbeszerzési eljárásokat színleltek, visszadátumozott iratokat, felkéréseket, jegyzőkönyveket, meghívókat készítettek. A pénzügyi igazgatót, valamint az érintett vezetőket társtettesként, folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelésben és magánokirat-hamisításban találták bűnösnek. Az ügyletben ügyvéd működött közre, akit végül bűnpártolásért és magánokirat-hamisításban való bűnsegédletért ítéltek el. A bíróság megállapította, hogy a vagyoni hátrány igen is felmerült, hiszen ha szabályos közbeszerzési eljárásokat folytattak volna le, akkor nem került volna sor bizonyosan túlszámlázásra, és nem kerültek volna kifizettetésre olyan munkák a kincstárral, amelyek nem vagy nem a számlában megjelenő minőségben készültek el. (Valós teljesítés és az értékarányosság is hiányzott a vád tárgyává tett ügyletekből). A sértett alkalmazásában álló egyik, a közbeszerzések dokumentálásáért felelős jogász feladata lett volna a tulajdonosi viszonyok és az összeférhetetlenségi szabályok megtartásának ellenőrzése, azonban felettese utasítására ennek nem tett eleget (e feladata teljesítését mellőzte), továbbá a valótlan tartalmú jegyzőkönyvek elkészítésében közreműködött. Érdekes az "utasításra tettem"[17] védekezés megítélése: a bíróság rámutatott arra, hogy e munkatárs "abban az esetben járt volna el helyesen, ha a sorozatos szabályszegések után feláll, és azt mondja, nem csinálja tovább, és az, hogy mégis részt vett benne, az ő büntetőjogi felelősségét is megalapozza."[18] (Arra hivatkozott a megvádolt jogász, hogy mindenben az utasítások szerint járt el, és nem is nagyon engedtek betekintést a közbeszerzés hátterébe, számára is diktálták a jegyzőkönyvek tartalmát.)
Fontos a közbeszerzési és a magánberuházásokra vonatkozó szabályozás megfelelő elhatárolása. Hűtlen kezelés, illetve csalás körében felmerült vádak (például túlszámlázás) esetében egy magánépítkezésnél nem lehet a közbeszerzési szabályokból kiindulni, azokra például rezsióradíjak számítása körében nem lehet hivatkozni. Egy ilyen esetben a bíróság megállapította, hogy "Kétségtelen, hogy a beruházás nagy volumenű volt, azonban az közpénz felhasználása nélkül, magánerőből történt, ilyen formában a közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazására - a pótmagánvádló álláspontjával szemben - nem kerülhetett sor."[19]
Fontos, hogy a hűtlen kezelést el kell határolni a sikkasztástól akkor, ha a kötelezettséget vállaló tudja, hogy a szerződést nem fogja a másik fél teljesíteni: "A számlakövetelés büntetőjogi értelemben nem minősül dolognak, tehát sikkasztás tárgya sem lehet. A kancellár hűtlen kezelést követett el, amikor a szerződést abban a tudatban kötötte meg, hogy tényleges teljesítésre a másik fél részéről nem kerül sor, továbbá teljesítés hiányában a szakmai teljesítés igazolás aláírásával, továbbá 8 millió forint kifizetésére intézkedésével ezeket a vagyonkezelői kötelezettségeit megszegte."[20]
Alapvető érdek, hogy az állam biztosítsa azt, hogy adott tevékenységeket, foglalkozásokat csak olyan személyek
- 68/69 -
végezhessenek, akik arra ténylegesen képesek, az előírt végzettségekkel, engedélyekkel rendelkezzenek. Külön büntetőjogi védelmet élveznek ennek megfelelően azok a tevékenységek, amelyeket törvény szerint kizárólag ügyvéd (jogi végzettséggel, szakvizsgával, felelősségbiztosítással, kamarai tagsággal stb. rendelkező személy) végezhet. A Btk. 286. § (1) bekezdése értelmében "Aki jogosulatlanul és üzletszerűen ügyvédi, szabadalmi ügyvivői vagy közjegyzői tevékenységet végez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Ügytv.) határozza meg, hogy mi minősül ügyvédi tevékenységnek. Az Ügytv. e körben nevesíti a jogi tanácsadást. Mivel "a zugírászat törvényi tényállása kerettényállás, elkövetési magatartását külön törvényekben meghatározott szabályok töltik meg tartalommal. Nem az ügyvéd, jogtanácsos, közjegyző bárminemű tevékenysége, hanem kizárólag az általa végezhető szakmai tevékenysége tartozik büntetőjogi védelem alá."[21]
Ügyvédi tevékenység nem végezhető gazdasági társasági formában. Így ha gazdasági társaság vállal arra kötelezettséget, hogy visszterhesen jogi tanácsadást végez, akkor a bűncselekmény megállapítható. Egy esetben a vádlott - aki korábban ügyvédjelölt volt - betéti társaság tagjaként vállalt kötelezettséget arra, hogy jogi tanácsadást végez havi meghatározott összegű ellenszolgáltatásért (ekkor már törlésre került a kamarai névjegyzékből); ennek keretében szerződéseket láttamozott (szignózott). A vádlott azt állította, hogy a közbeszerzési munkához használta a tudását, és nem merítette ki a jogi tanácsadás fogalmát. Az ügyben eljáró bíróság és a fellebbviteli fórumok is megállapították, hogy kimerítette a vádlott tevékenysége a zugírászat tényállását.
A Kúria szerint "a szerződések, megállapodások jogi szempontból történő áttekintése más tevékenységnek, mint jogi tanács adásának nem értelmezhető." Ezenkívül "kizárólagos ügyvédi tevékenység körébe tartozik a szerződéskötéssel kapcsolatos joggyakorlásra vonatkozó jogi tanácsadás" is. Vizsgálták az ellenjegyzés (a szignózás, láttamozás) és a jogi tanácsadás viszonyát: a Kúria szerint "A jogi tanács adása abban találkozik az ellenjegyzéssel, hogy jogi vonatkozása van, a jogszabályoknak megfelelésről szól." Az ellenjegyzés az ügyvédi iratkészítő tevékenység része, de a bíróság szerint ez esetben nem erről volt szó, hiszen "az ellenjegyzés fogalmának irányadó tényállás szerint használata csupán a szignálás, láttamozás jelentéstartalmat hordozza, s nem következik belőle az [ügyvédi törvény] szerinti okirati ellenjegyzéshez fűződő jelentéstartalom." Azt is megállapították, hogy "Amennyiben a terhelt kizárólag és kifejezetten arra vállalkozott volna, hogy a jövőben kötendő szerződéseket adó, társadalombiztosítási, pénzügyi, avagy közbeszerzési szempontból kontrollálja, véleményezi, akkor magatartása valóban nem lenne tényállásszerű. Az Ügytv. szerint ugyanis ezek a szaktanácsadások nem tartoznak a kizárólagos ügyvédi tevékenység körébe." Végül a vádlott megrovásban részesült. Az elsőfokú bíróság e körben kiemelte a rendezett életvitelt, a bűnismétlés kizárhatóságát és a csekély tárgyi súlyt, valamint azt, hogy a szerződő félnek hasznos tevékenységet végzett.[22] Megjegyzendő, hogy az elsőfokú döntést jóváhagyó másodfokú bíróság ez utóbbi körülményre való hivatkozást nem tartotta helyénvalónak, mivel "A zugírászat bűncselekményének társadalomra veszélyessége éppen abban áll, hogy a vádlott nem jogszerűen, hanem jogosulatlanul végzett olyan jogi tanácsadást, amelynek ellátására ügyvéd vagy jogtanácsos jogosult, akiknek tevékenysége az ügyvédi kamarai tagság, illetőleg a kamarából való kizárás, valamint a jogtanácsosi névjegyzékbe történő bejegyzés és az onnan való törlés alapján ellenőrizhető. Ez a társadalmi érdek sérül a zugírászat során." Az egyéb mérlegelési szempontokat azonban jogszerűnek fogadta el.[23]
A felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Kúria döntése is említette, hogy a további tanácsadási tevékenységek - így például az adó-, pénzügyi tanácsadás vagy a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadói tevékenység - jogszerűen képezhette volna a vitatott szerződés tárgyát, arra vállalhatott volna kötelezettséget. Érdekes kérdés ebből kifolyólag, hogy hol húzódik a "közbeszerzési tanácsadás", az "adótanácsadás" határa: meddig nem minősíthetőek ezek a tevékenységek jogi tanácsadásnak, tekintettel arra, hogy ezek a tanácsadási tevékenységek is jogszabályokon alapulnak. Amikor valamely - nem ügyvéd - könyvelő, adótanácsadó, adószakértő felvilágosítást (tanácsot) ad adózás szempontjából, akkor nem tesz egyebet, mint felvilágosítja a megbízóját az irányadó tényállásra alkalmazandó (alkalmazható) jogszabályokról (mennyi az adó mértéke, adómentes-e a tevékenység, adókedvezmény érvényesíthető-e, az adóalap csökkenthető-e stb.). De ugyanez mondható el egy mérnökről is, aki tájékoztatja a megrendelőt, hogy az építési jogszabályok (szabályzatok) alapján milyen feltételek mellett milyen építmény hogyan építhető, alakítható át stb.
Alapvető kérdés tehát, hogy miképpen határolható el a jogi tanácsadás és a közbeszerzési tanácsadás, hiszen a szaktanácsadó is a közbeszerzési jogszabályok tartalmát értelmezi, azokról tájékoztatást ad, felvázolja a közbeszerzési eljáráshoz kapcsolódó stratégiai lépéseket, lehetőségeket. A Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) egyik korábbi döntésében[24] részletesebben vizsgálta ezt a kérdést: "A közbeszerzési eljárásban ugyanis olyan tevékenységek végzése is szükségessé válhat, amelyek az Ütv. értelmében kizárólag ügyvéd által végezhető tevékenységnek minősülnek. Tipikusan ilyennek minősül a jogi tanácsadás és
- 69/70 -
az okiratszerkesztés. A jogalkotó indokolása szerint tehát abban esetben állapítható meg az [Ütv.-ben] meghatározott tevékenységek ellátása, ha a közbeszerzési eljárás során szükséges tevékenységek ellátása mellett (melyet biztosíthat ajánlatkérő, bonyolító, hivatalos közbeszerzési tanácsadó is) ügyvéd által végezhető tevékenység válik szükségessé. A Döntőbizottság szerint tehát az irányadó jogszabályi környezetben az ügyvédi tevékenységhez képest önálló tevékenységként jelenik meg a hivatalos közbeszerzési tanácsadó munkája, aki biztosítja a közbeszerzési szakértelmet. Az elhatárolás tehát a tevékenység oldaláról valósul meg, és önmagában kifejezésre juttatja azt, hogy csak egyedileg a konkrét eset összes körülményének vizsgálata alapján vonható le következtetés arra, hogy az adott jogviszony tartalma milyen minősítés alá vonható."
A KDB tehát különálló szakterületként kezelte a szaktanácsadói tevékenységet e döntésében, amely egyébként azért volt hangsúlyos jogi kérdés, mert a szaktanácsadói tevékenységet mint jogi tanácsadást kivételként kívánták kezelni. A hatályos szabályozás egyébként külön nevesíti - az uniós értékhatár alatti közbeszerzések esetében - a szaktanácsadásra vonatkozó szerződéseket mint kivételeteket, viszont az uniós értékhatárt elérő beszerzések esetében is csak meghatározott jogi szolgáltatások tartoznak a kivételi körbe.
Vagyis önállóan kezelendő a közbeszerzési szaktanácsadói tevékenység, a jogi tevékenységtől elhatárolandó, azonban ebben az esetben a szaktanácsadónak mellőznie kell azon tevékenységek, feladatok elvégzését, amelyet az ügyvédi törvény kizárólagosan ügyvédi tevékenységnek minősít.
Egy rövid áttekintés erejéig megvizsgálható, hogy a jogalkotó miképpen is viszonyul az "ellenjegyzés" kifejezés használatához. A jogalkotó a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadói tevékenységről szóló 14/2016. (V. 25.) MvM rendelet eredeti szövegében akként rendelkezett, hogy a szaktanácsadónak meghatározott dokumentumokat (eljárást megindító közbeszerzési dokumentumok, bontási jegyzőkönyv, összegezés) aláírásával és pecsétjével ellenjegyzéssel kellett ellátnia.[25] Az "ellenjegyzés" kifejezés használatát azonban a 28/2017. (XI. 6.) MvM rendelet módosítása nyomán a jogszabály mellőzi, és helyette a "jóváhagyást" alkalmazza. Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban továbbra is "ellenjegyzés" elnevezéssel hivatkozza mind az Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (továbbra is ilyen elnevezéssel indítatható eljárási cselekmény), valamint az ellenőrzést végző szervezetek is kifejezetten így említik annak ellenére, hogy a tételes jogban régóta nem ismert a szaktanácsadókhoz kapcsolódóan ez a jogintézmény.
Hogy e módosítás mennyire volt megalapozott (indokolt), érdemes megemlíteni azt, hogy az ellenjegyzés más pénzügyi jogterületeken is kifejezetten használt fogalom. Így például az államháztartási jogban létezik a pénzügyi ellenjegyzés fogalma (a költségvetési kiadási előirányzatra vonatkozó kötelezettségvállalást tenni - így például visszterhes szerződést megkötni, foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíteni - csak a pénzügyi ellenjegyzést követően lehetséges).[26] Ezenkívül az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény is lehetővé teszi, hogy az adóbevallást, illetve a vele egyenértékű nyilatkozatot a szakértő (például adótanácsadó) ellenjegyezze. "Az ellenjegyzett hibás adóbevallás, illetve adóbevallással egyenértékű nyilatkozat esetén a mulasztási bírságot az adóhatóság a nyilvántartásba vett adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő terhére állapítja meg."[27]
Az ellenjegyzés általános funkciói a következők szerint határozhatóak meg: a tartalom jóváhagyása, a felelősség (át)vállalása, a másik féllel való ellentét elkerülése, kontrolljog gyakorlása.[28] Egyes jogterületeken a jogalkotó megfelelőnek ítéli a kifejezés használatát, más esetekben azonban inkább tartózkodik tőle, és azt más elnevezéssel helyettesíti. Nincs tehát konzekvens fogalommeghatározás ezen a téren (sem).
Különösen hangsúlyosak az olyan esetek, amikor a verseny teljes kiiktatásával, az ajánlatkérő és az ajánlattevők közötti összejátszás eredményeként valósulnak meg közbeszerzési eljárások. Még olyan eset is említhető példaként, amikor ez az eredmény a finanszírozási, tervezési, előkészületi hiányosságokra vezethető vissza. Az önkormányzat egy társasház nyílászáró-korszerűsítését kívánta megvalósítani. Egy céggel felmérette a munkákat (azok értékét), akik az önkormányzat részéről megerősítést kaptak, hogy a szükséges nyílászárók gyártását és a munkálatokat megkezdhetik (a szerződés megkötését megelőzően, 2008 nyarán). Az önkormányzatnál azonban észlelte egy munkatárs, hogy a megrendelt munkák ellenértéke meghaladta a nemzeti közbeszerzési értékhatárt. Ennek nyomán - egy ilyen irányú sikertelen kísérletet követően, hogy az érintett társasház támogatást kap az önkormányzattól és a társasház lesz a szerződő fél - az önkormányzat az akkor hatályos közbeszerzési törvény szerinti ajánlattételi felhívást készített,[29] amelyet a kivitelező és még másik két olyan cég kapott, amellyel előre egyeztették az árakat. A két további cégnek nem volt valós szándéka a szerződéskötés jogának elnyerésére, a kivitelező lett a nyertes ajánlattevő, miután az előzetes megegyezés szerinti ajánlatot tette. Megvalósult a Kúria szerint a hivatali helyzettel való visszaélésnek megfelelő
- 70/71 -
magatartás az önkormányzat azon tisztségviselője részéről, aki utasította az önkormányzat apparátusát arra, hogy egy másik személy által megjelölt olyan cégeket vonjanak be a közbeszerzési eljárásba, akik valójában nem versenyeznek; ez az egyenes szándékú kötelességszegő magatartás azt az előnyt célozta, hogy a kivitelező kft. a közbeszerzésben részt vehessen, jóllehet a jogszabály szerint abból kizárt lett volna, mivel egyrészt az előkészítésben részt vett, másrészt azért, mert benne a tisztségviselőnek érdekeltsége volt (összeférhetetlenségi helyzet állt fenn). A Kúria szerint miután nem volt "adat az ármeghatározás irreális voltára, a kötelességszegő magatartás az önkormányzat vagyonában vagyoni hátrányt nem okozhatott, ami a cselekmény hűtlen kezelésként való értékelését kizárja."[30]
Ugyancsak megállapítást nyert a hivatali visszaélés akkor, amikor az ajánlatkérő részéről a közbeszerzés során feladatokat ellátó hivatalos személy az egyik ajánlattevő ajánlatát átnézte és javította, illetve az ajánlati árakról átadott információval az ajánlattevő résztvevője számára jogtalan előnyt biztosított.[31]
A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos hírek, beszámolók, tudósítások, politikai megnyilvánulások különösen érdekesek abból a szempontból, hogy miképpen alakíthatják a döntéshozó(k)ról a közvélemény által kialakított képet. Mivel a közpénzfelhasználásra vonatkozó tények állítása, terjesztése különösen érzékenyen érintheti azokat, akikről ezeket állítják, szükséges megvizsgálni azt a témakört is, hogy miképpen jelenhet meg mindez a büntetőjog területén.
Első példaként egy önkormányzati választásokhoz (2010) kapcsolódó eset említhető, amikor is egy magánszemély olyan leveleket terjesztett, amelyekben a település polgármesteréről - a tevékenységével összefüggésben - különböző tényeket állított (különböző ügyeket mutatott be). Ezek között volt egy pont, amely egy korábbi közbeszerzési jogsértéshez kapcsolódó adatokat ismertette. A levél egyik pontja mint rendezetlenül hagyott ügyről arról adott tájékoztatást ugyanis, hogy a KDB 3 millió Ft összegű bírságot szabott ki az önkormányzattal szemben és 200 000 Ft összegű bírsággal sújtotta a polgármestert is, mint a döntéshozatalért egyszemélyi felelősséggel tartozó személyt a D.212/7/2004. számú határozatában. E tartozás rendezésére a korábbi polgármester 2008-ban részletfizetés engedélyezését kérte, amelyet a Közbeszerzések Tanácsa biztosított is számára. A bíróság a rendelkezésre álló határozatok alapján megállapította, hogy a levél valótlan tényállítást nem tartalmazott, hiszen az állítások megfeleltek a valóságnak. Az eset végül a Kúriához került, amely megállapította, hogy a kifogásolt pontok alapján nem marasztalható el a vádlott, "A magánvádló által kifogásolt tényállítások csupán valamely magatartás, gazdasági folyamat, ügyintézés leírásai, mindemellett semmiképp nem gyalázkodók és egyikük sem vonatkozik személyes képességre, tulajdonságra. A tényszerű és valósághű válasz becsületcsorbításra nem alkalmas."[32]
Bár nem klasszikus büntetőjogi kérdés, mégis megemlíthető, hogy a médiában megjelenő téves jogi fogalmak sajtópereket is megalapozhatnak. Az eljárásfajták megfelelő gyakorlati használata - a részletszabályokat nem ismerő szakemberek számára - számos kihívást, összetévesztési lehetőséget rejt magában. Így például rendszeresen összetévesztik a hirdetmény nélkül indítható eljárásfajták megnevezését. A meghívásos eljárás elnevezésének helytelen használata sajnos még a bírósági jogalkalmazásban sem példa nélküli. Olyannyira nem, hogy még téves bírósági ítélet is említhető, amelynek rendelkező része - egy sajtó-helyreigazítási perben - helytelenül rögzítette az eljárásfajta megjelölését, pedig valójában hirdetmény nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást folytattak le (mindez a helyreigazítás szövege szempontjából jelentőséggel bírt). A másodfokú bíróság mutatott rá, hogy a fellebbezett ítélet a törvényi szövegtől eltérően jelölte meg az eljárástípust.[33] Ezért is rendkívül fontos nemcsak a közbeszerzések területén, hanem más jogágakban, jogterületeken is a megfelelő fogalomhasználat, bár kétségtelen, hogy a közbeszerzések területén jártassággal egyáltalán nem rendelkezők számára érzékelhetetlen a különbség, hogy "meghívásos" vagy "hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás" lefolytatását említi egy sajtótermék.
A közbeszerzések területén - különösen a 2008-as pénzügyi válság kibontakozását követően - hangsúlyossá vált az építési beruházások fő- és alvállalkozóinak megfelelő kifizetése. A jogalkotó is igyekezett olyan jogintézményeket szabályozni (például építtetői fedezetkezelés,[34] közbeszerzésekben az alvállalkozói kifizetések kontrollálása),[35] amelyek segíthetnek annak megelőzésében, hogy a szerződésszerűen teljesített munkák kifizetéseit jogellenesen visszatartsák a kötelezettek (megrendelők, fővál-
- 71/72 -
lalkozók). Vagyis fontos célkitűzéssé vált a lánc- és körbetartozások visszaszorítása, az alvállalkozói láncolatban szereplő vállalkozások oly módon történő támogatása, hogy az őket jogosan megillető ellenszolgáltatáshoz időben és teljeskörűen hozzájussanak.
A szerződés szerinti ellenszolgáltatás kifizetésének kikényszerítése alapvetően a polgári jogra tartozik (a bírói út szabálya alapján), azonban vannak olyan kirívóan súlyos jogsértések, amelyek már a büntetőjogi felelősségre vonást is megalapozhatják. Megállapítható így például a fővállalkozó vezetőjének büntetőjogi felelőssége, ha olyan konstrukciót alakít ki, amely egyértelműen arra enged következtetni, hogy már a szerződéskötéskor sem állt szándékában a kifizetések teljesítése. A Fővárosi Ítélőtábla a következőket fogalmazta meg egy ilyen esetben: "A teljesítési igazolások ellenőrzés nélküli aláírása, a sorozatban aláírt engedményezési szerződések, azok visszavonása és annak indokai, az alvállalkozók folyamatos hitegetése a kifizetéssel, miközben a cég számlájára átutalt pénzösszegek azonnal felvételre kerültek és abból csak egy alvállalkozó felé teljesítettek, csak arra vonható következetés, hogy az vádlottaknak a szerződés megkötésekor nem állt szándékában az, hogy a velük szerződő, nekik anyagot biztosító cégeknek, a munkát (építést, szállítást) ténylegesen elvégző alvállalkozóknak a nekik járó, szerződésben kikötött összegeket vagy azok egy részét megfizessék."[36]
A számítógépes rendszerek védelme napjainkban kulcskérdés: az illetéktelen belépések, adatmódosítások és -lopások, jogosulatlan információszerzések ellen megfelelő büntetőjogi védelem is szükséges, hiszen e rendszerekhez kapcsolódó visszaélések rendkívül súlyos károkat okozhatnak.[37] Ennek megfelelően külön szakterületként művelhető a számítógépes környezetben elkövetett bűncselekmények jogi kezelése. E bűncselekmények - a számítógépek lopását, rongálását kivéve - komoly felkészültséget (intellektust) követelnek meg, és az ún. fehérgalléros bűnözés részének tekinthetőek.[38]
A közbeszerzésekkel kapcsolatban számos rendszert kell használniuk az ajánlatkérőknek, illetve az ajánlattevőknek. Ezek közül kiemelkedik a 2018. április 15-étől kötelező jelleggel használandó Elektronikus Közbeszerzési Rendszer (EKR), amelyet az uniós irányelveknek megfelelően kötelező az EU tagállamaiban kialakítani, bevezetni és alkalmazni.[39] Ez azt jelenti, hogy a hagyományos, papíralapú ajánlattétel és eljárás-lebonyolítás (kommunikáció) megszűnt, az eljárási cselekmények teljesítése egy speciális rendszeren keresztül történik: az ajánlatkérő ezen rendszerbe tölti fel, illetve ebben kezeli az eljárás dokumentumait, az ajánlattevők az ajánlataikat és egyéb irataikat is e rendszeren keresztül küldik meg. A verseny egyik alapvető feltétele, hogy az ajánlatok tartalma ne legyen megismerhető mindaddig, amíg azokat előre, a felhívásban pontosan megadott időpontban egyszerre fel nem bontják. Ha az ajánlatok titkát nem sikerül megőrizni a bontásig, akkor "a verseny azon eleme semmisül meg, amely megvédi a közérdeket a csalással és a korrupcióval szemben, és amely lehetővé teszi minőségi áruk és szolgáltatások megszerzését versenyképes árakon."[40]
Az EKR-ben tehát kulcsfontosságú iratok kerülnek feltüntetésre, a felek jognyilatkozatokat tesznek, üzleti titkokat tartalmazó dokumentumokat nyújtanak be a gazdasági szereplők. Alapvető feladat tehát ezen adatok megfelelő védelme, biztosítani kell, hogy illetéktelenek ne férjenek hozzá, ne szerezhessenek idő előtt információt ajánlati tartalmakról. Mindez különleges biztonsági felkészültséget követel meg, hiszen e rendszer manipulálása (feltörése) rendkívül súlyos károkat okozhat.
Mindezekre figyelemmel fontos, hogy az ajánlatkérők a közbeszerzési szabályzataikban hogyan szabályozzák a különböző jogosultságokat (ki jogosult közbeszerzési eljárást létrehozni, irányítani, szerkeszteni, ki jogosult csak betekinteni az üzleti titkok megismerésének lehetősége nélkül stb.) Amikor pedig az első superuser regisztrálja az adott szervezetet, akkor büntetőjogi felelőssége tudatában teszi ezt meg (tehát tisztában kell lennie azzal, hogy jogosult az adott szervezetet regisztrálni és a superuseri jogosultságokat gyakorolni).
Mivel a rendszer viszonylag új, ezért nincs még kialakult joggyakorlat arra nézve, hogy milyen büntetőjogi visszaélések hogyan kerül(het)nek feltárásra, megítélésre (mindez jövőbeli kutatások tárgyát képezheti). Az is rendkívül lényeges, hogy az ajánlatkérők szervezetében, személyi állományában bekövetkező változásokat a jogosultságok szempontjából naprakészen nyomon kövessék (a jogosultságokat időben vonják vissza például egy távozó munkatárstól vagy egy megbízott szervezettől a szerződésének lejártát, illetve megszüntetését követően).
- 72/73 -
A törvényhozás feladata annak eldöntése, hogy milyen (jog)viszonyokat rendel büntetőjogi eszközökkel (is) védeni. A közbeszerzésekhez kapcsolódóan számos jogsértés elkövethető, amelyet több jogág (jogterület) is szankcionál: e magatartások közbeszerzési jogi, versenyjogi és büntetőjogi értékelés szükségességét is felvethetik. A büntetőjog ultima ratio jellegéből adódóan a legsúlyosabb cselekményekre alkalmazhatóak a Btk. rendelkezései. Minden történeti tényállás különböző, a jogalkalmazó bíróságok feladata, hogy az adott magatartást megfelelő módon ítéljék meg. Ha a Büntető Törvénykönyv kerettényállást alkalmaz, akkor a kereteket kitöltő további jogszabályok - így különösen a közbeszerzési törvény, az államháztartási törvény vagy a versenytörvény - megfelelő ismerete elengedhetetlen az adott eset megítéléséhez, a megfelelő jogi következtetések levonásához.
A tanulmány arra vállalkozott, hogy áttekintse a vonatkozó példák bemutatásával, miszerint egyes cselekmények milyen törvényi tényállások megvalósítását vethetik fel, a bíróságok hogyan közelíthetnek a felmerülő jogkérdések megválaszolásához, milyen szempontokat hogyan értékelhetnek a büntetések kiszabása terén. A bírósági ítéletek tanulmányozásából következtetés vonható le arra, hogy milyen jogsértéseket tartanak különösen veszélyesnek és melyek tárgyi súlya csekélyebb. Vannak olyan kérdések, amelyek gyakorlata csak később lesz vizsgálható (így például az EKR-hez kapcsolódó visszaélések). ■
JEGYZETEK
[1] Földvári József: Magyar Büntetőjog. Általános rész. Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 27.
[2] A Btk. 420. §-ához kapcsolódó indokolás.
[3] Ld. a Kbt. 62. § (1) bekezdés n) és o) pontját, valamint 75. § (2) bekezdés c) pontját.
[4] Kéryné Kaszás Ágnes Roxán: Kartelljogi aktivitás a hazai és német büntetőjogban. Glossa Iuridica. II. évfolyam 1. szám, 64.
[5] A Btk. 420. §-ához kapcsolódó indokolás.
[6] A 1978. évi IV. törvényhez kapcsolódó Kommentár.
[7] Ld. pl. Nagy Zoltán András: Közbeszerzés és/vagy közben szerzés. Rendészeti Szemle: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakmai, tudományos folyóirata. 2009/7-8., 175-188.
[8] Ld. a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának Kbf.6/2012/6. számú ítéletét, amelyet a Kúria Bfv.I.835/2012/5. számú végzésével jóváhagyott.
[9] Ld. a Kúria Bfv.III.1.918/2017/17. számú végzését.
[10] Ld. a Kúria Bfv.III.396/2016/10. számú végzését.
[11] Ld. a pl. a Fővárosi Ítélőtábla Bf.43/2017/37. számú végzését.
[12] A Legfelsőbb Bíróság Bf.I.758/2000. sz. döntése (BH 2002.471.)
[13] A Győri Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Bhar.63/2015/4. számú ítélete.
[14] A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.101/2014/11. számú ítélete.
[15] Ld. a Pécsi Törvényszék B.395/2012/122. számú ítéletét.
[16] Ld. a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 23.Bf.7690/2015/30. számú ítéletét.
[17] Vannak esetek, amikor katonai büntetőeljárás keretében vizsgálják azt, hogy jogszerűtlen tagadta-e meg ("parancs iránti engedetlenség") az eszközbeszerzés leállítására vonatkozó parancsot az alárendelt; ld. a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.15/2015/6. számú ítéletét.
[18] Pesti Központi Kerületi Bíróság 105.B.10.001/2013/44. (ld. még a jóváhagyásról a Kúria Bfv.II.980/2016/6. számú végzését).
[19] A Miskolci Törvényszék 11.B.1637/2011/167. számú ítélete (a helybenhagyásáról ld. a Debreceni Ítélőtábla Bf.III.265/2016/8. számú végzését).
[20] A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának Kb.II.21/2015/77. számú ítélete.
[21] A Kúria Bfv. III. 236/2014. számú végzése (BH 2015.122.)
[22] Ld. a Veszprémi Járásbíróság 10.B.384/2012/12. számú ítéletét.
[23] Ld. a Veszprémi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2. Bf. 199/2013/3. számú ítéletét.
[24] A Közbeszerzési Döntőbizottság D.78/24/2007. számú határozata (a döntéshozatal időpontja: 2007. április 4.; a határozat közzétéve KÉ-6598/2007. szám alatt a Közbeszerzési Értesítő 2007/47. számában 2007. április 25-én)
[25] Ezt a kifejezést használta az előző vonatkozó jogszabály, a 46/2015. (XI. 2.) MvM rendelet is.
[26] Ld. az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (Áht.) 37. §-át.
[28] Petrétei József: Az ellenjegyzés intézményéről. Jura, 2011/1, 104.
[29] Ld. a 2009. április 1-jével hatályát veszített, a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 299. § (1) bekezdését.
[30] A Kúria Bhar.III.47/2014/23. számú ítélete.
[31] A Legfelsőbb Bíróság Bf.I.758/2000. sz. döntése (BH 2002.471.). Vö. a Kúria Bhar.I.297/2014/10. számú ítéletével.
[32] A Kúria Bfv.III.957/2011/5. számú végzése. Közbeszerzési vonatkozású helyreigazítási perről ld. még a Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.20.327/2018/4-II. számú ítéletét.
[33] Ld. a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.325/2015/5-II. sz. ítéletét.
[34] Ld. az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 17. §-át.
[35] Ld. az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 32/A. §-át.
[36] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.146/2015/19. számú ítélete
[37] Egyes elhatárolási kérdésekről ld. Gál István László: Szempontok a kémkedés és a gazdasági titok megsértése elhatárolásához. In: Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére (Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2011).
[38] Nagy Zoltán András: Bűncselekmények számítógépes környezetben. Ad Librum Kiadó, Budapest, 2009. 19.
[39] Ld. az 2014/24/EU irányelv 22. cikkét és a 2014/25/EU irányelv 40.cikkét.
[40] Bezer, Donavan: The inadequacy of surety bid bonds in public construction contracting. Public Contract Law Journal, 2010/1., 90.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, PTE ÁJK.
Visszaugrás
