Mint ismert, 2012. január 1-jétől az önkormányzati rendeletek felülvizsgálati rendje megváltozott: míg korábban mind alkotmányossági, mind törvényességi probléma felmerülésekor egységesen az Alkotmánybíróság járt el, addig az új szabályozás következtében kizárólag az alkotmányossági problémát hordozó helyi joganyagok esetében rendelkezik hatáskörrel ez a testület. A helyi önkormányzati rendeletek jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, valamint a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról az Alaptörvény, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.), valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) értelmében a Kúria, azon belül is az Önkormányzati Tanács dönt.[1] Emiatt érdekes az új szabályozás alapján hozott kúriai döntések - köztük a címben jelzett téma - vizsgálata.
A helyi önkormányzatok rendeletalkotási tárgykörébe tartozik az Alaptörvény 32. cikk (1) bekezdés h) pontja értelmében a helyi adó megállapításának a joga, azaz helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről. A törvényi keretet elsősorban a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) adja, amelynek értelmében a helyi önkormányzatok a Hatv. alapján és keretei között megalkotott helyi rendeletek szerint végezhetnek adóztatási tevékenységet.[2] Fontos kiemelni, hogy az önkormányzatok jogosultak, de nem kötelesek helyi adókat bevezetni. Amennyiben a lehetőséggel élni kívánnak, az ennek megfelelően alkotott rendeletek nem lehetnek ellentétesek más jogszabállyal,[3] így különösen figyelemmel kell lenni a helyi adó mértékének meghatározására[4] és a kedvezmények körének[5] megállapítására.[6]
A fentiek szerint a helyi önkormányzatok adóztatási lehetősége nem korlátlan. Így van ez a helyi adó egyik fajtájaként megjelenő telekadó esetében is, ugyanis a Hatv. meghatározza a telek fogalmát[7] - mint adókötelezettség tárgyát -, illetve az e fogalom alóli kivételeket is felsorolja,[8] amely azért releváns, mert a telekadó csak a törvény szerinti adótárgyat terhelheti, az önkormányzat azt ettől eltérően nem fogalmazhatja meg.[9] A konkrét kérdésnek éppen ez adja az alapját, mivel a Hatv. módosítása következtében 2012. január 1. és 2012. május 14. között a korábban a kivételek között szereplő köztemető szövegszerűen nem volt megtalálható a felsorolásban.[10]
E "lehetőséget" kihasználva a jelzett időszakban számos kerületi önkormányzat[11] helyi rendeletében telekadó megfizetésére kötelezte a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-t, mint adózót. Az Önkormányzati Tanácsnak tehát azt kellett megvizsgálnia, hogy az érintett kerületi önkormányzatok jogszerűen terhelték-e az adózót ebben a négy és fél hónapban - az egyes kerületekben eltérő mértékű - telekadóval. A Kúria e kérdés megválaszolásának érdekében az eljárások során vizsgálta az úgynevezett "helyi sajátosságok" körét, a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok kapcsolatát, valamint az adó mértékét.
A Hatv. 6. § c) pontjában rendelkezik arról, hogy az önkormányzatnak "az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességeihez igazodóan" kell megállapítania. A "helyi sajátosságokat" nem csupán az adó mértékének megállapításakor kell figyelembe venni, az önmagában az adó kivetésének megfontolására is alkalmas lehet. Az Önkormányzati Tanács korábbi ügyei kapcsán "helyi sajátosságként" tekintett a külterületi ingatlanok méretbeli sajátosságaira, funkcióbeli különbségeire,[12] településen belüli elhelyezkedésre.[13] Jelen esetben tehát azt kellett vizsgálni, hogy "helyi sajátosságnak" minősül-e az a körülmény, hogy az önkormányzat illetékességi területén köztemető közszolgáltatási funkcióval terhelt telek van. Ezzel összefüggésben ki kell térni a fővárosi és kerületi önkormányzatok kapcsolatára is: a Kúria Önkormányzati Tanácsa a Köf.5.022/2014/4. számú határozatának 15-18. pontjában[14] megállapította, hogy a feladat- és hatáskörök megosztása a fővárosi és kerületi önkormányzatok között alapvetően eltér a települési és a megyei önkormányzatok közötti feladat- és hatáskörök megosztásától. Ebből adódik, hogy a fővárosi és kerületi önkormányzatok jogállása is eltér más települési önkormányzatok jogállásától, ez pedig a fővárosnak az országban betöltött szerepéből adódik, valamint abból, hogy a főváros egésze alkot egy települést. Ennek megfelelően a Mötv. 22. § (1) bekezdése rögzíti a főváros kétszintű önkormányzati rendszerét, valamint azt, hogy ennek következtében a fővárosi és kerületi önkormányzatok önkormányzati alapjogai egyenlőek, feladat- és hatásköreik azonban eltérőek lehetnek. Ilyen eltérésnek tekintendő a köztemetők
- 29/30 -
kialakítása és fenntartása, amely a Mötv. 23. § (4) bekezdés 9. pontja értelmében a Fővárosi Közgyűlést terheli,[15] azaz a kétszintű önkormányzati modellből adódóan vannak olyan feladatok, amelyek abból adódóan, hogy több kerületre vagy az egész városra kiterjednek, nem utalhatóak a kerületi önkormányzat feladat- és hatáskörébe - ugyanakkor fontos, hogy ez a sajátos viszonyrendszer az össztelepülési érdekeltség miatt nem vezethet az önkormányzati jogok ellenérdekelt gyakorlására. Az Önkormányzati Tanács mindezzel arra kívánt utalni, hogy jelen esetek hátterében problémás az is, hogy a köztemetők fenntartása, mint a főváros egészét érintő feladat a fővárosi önkormányzatot terheli - amely a tulajdonában álló Budapesti Temetkezési Intézet Zrt.-n keresztül tesz eleget e kötelességének -, míg a telekadó megállapításának jogával a kerületi önkormányzat rendelkezik. A Mötv. fentebb említett rendelkezései alapján levonható az a következtetés, hogy a közszolgáltatás megszervezésében az egész település érdekelt, így az érintett kerületek lakóközösségeit is érintő kötelezettségről van szó. Ebből adódik pedig, hogy az egyes kerületek a közszolgáltatás megszervezése és biztosítása tekintetében a kötelezettség oldaláról, mint érintettek, a lakóközösség oldaláról pedig, mint jogosultak jelennek meg.[16]
Végezetül az Önkormányzati Tanács kitért arra a kérdésre is, amely a Hatv. 6. § d) pontja alapján merül fel, azaz, hogy az érintett önkormányzat autonómiájába tartozik, hogy milyen körre terjeszti ki az adó alóli mentesség lehetőségét, amely keretében az érintetteknek kötelességük lett volna figyelembe venni az illetékességi területükön lévő köztemető funkcióját betöltő telek esetében ezt a sajátos rendeltetést.
Ezen túlmenően, az érintett önkormányzatok az adó mértéke tekintetében az egyes telkek eltérő méretétől és funkciójától függetlenül egységes adómértéket alkalmaztak, ami ráadásul a vizsgált hat kerületi önkormányzat közül négyben abszolút értelemben is magasnak minősült, s ez alkalmas lehetett az adó konfiskáló jellegének megállapítására is.[17]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
