Az állami tulajdonú mezőgazdasági hasznosítású földek felszínén és annak felszíne alatt korábbi öntözési célú vízügyi beruházások tárgyiasult objektumai: vízi létesítmények[1] húzódnak. A földek tulajdonjogának elidegenítése esetén azonnal felmerülő jogkérdés:
■ megszerezte-e, és ha igen minek a tulajdonjogát a földtulajdonos a föld tulajdonjogával együtt: a földfelszíne alatt, a felszínen fekvő vízügyi vonalas létesítmény, vagy csak a helyi vízhálózati egység (öntöző mű csőrendszerének telke alatt lévő része az ún. hidrásokkal, stb... tulajdonjogát,
■ kinek a tulajdonában vannak az átruházott földeken a földbe épített vízügyi létesítmények, köztük az ún. vonalas létesítmény: pl. a helyi vízhálózati egység;
■ ha más személy tulajdonában van a helyi vízhálózati egység, milyen teherjogot kell tűrnie a földtulajdonosnak,
■ kitől lehet a helyi vízhálózati egység tulajdonát megvásárolni;
■ kényszeríthető-e a hálózat működtetője a vízszolgáltatásra.
A vízműhálózat[2] egysége dinamikus egység, amely műszakilag is elkülöníthető részegységekből áll, olyan, mint egy polip, egy fej-törzs és abból kinyúló karok funkcionális egysége. A vízműhálózat funkcionális megközelítésben a fej és törzs a fődolog, és alkotórészei a csövek, mint karok.
- 5/6 -
A földbe épített vízmű vs. vízi közmű elemek: építmények, csőhálózat, hidrások stb. dologi jogi státusukat tekintve vagy a föld, mint ingatlan tartozékai, vagy egy vízmű vs. vízi közmű rendszer alkotórészei. A beépítést megelőzően ingónak tekinthetők, azonban a beépítés által a vízmű vs. vízi közmű alkotórészeivé válnak: a földrészleten a talajba helyezés által a földrészlettel, mint fődologgal nem lépnek dolgi kapcsolatba, ott a közérdekű használati jog: vízi szolgalom (vízvezetés, vízvételi szolgalmi jog) alapján idegen ingatlanon meghatározott és korlátozott használati jogra jogosítanak.
A vízműhálózat több részből álló műszaki és gazdasági egység, amely funkciójában maga is megosztott egynemű dolgok összessége:
■ egyfelől a vízkivételi helyen kiépült építmény és az onnan eredő hálózati vízmű törzse, továbbá törzshálózatának egysége (alaplétesítmény: polip feje);
■ egyes (nem tudni milyen mértékben) földrészleteken a helyi vízhálózathoz beépített vízmű csatlakozási pont (a törzshálózat és a helyi hálózat csatlakozási pontja): az érintett földrészletek közös tartozéka, de az érintett ingatlanok tulajdonosainak tulajdona (a polip karja);
■ egy adott földrészleten kiépített helyi vízhálózat (a polip karjainak vége), amely lehet
■ az adott földrészleten a tulajdonos által a földjére, földjébe kiépített tartozék, és így a földrészlet tulajdonosának tulajdona, vagy
■a vízmű törzshálózat egy adott földrészletre, illetve földbe benyúló része (a kettős együtt a vezetékrendszer, a polip karjai).
A vízi létesítmények tartósan, hosszú távon szolgálják - közvetlenül vagy közvetett módon - szolgálják a vállalkozó tevékenységét és a vállalkozást, ezért a vagyontárgyak létesítésére eszközölt befektetések létesítését beruházásnak, míg a beruházási folyamat eredményeként keletkező eszközöket állóeszköznek nevezzük. A kiépítés, mint beruházási folyamat időtartama alatt kell a felmerült költségeket a beruházások között - elkülönítetten - összegyűjteni és kimutatni.
A vízi létesítmény számviteli jogi értelemben befektetett eszköz: bekerülési értéke magában foglalja a létesítmény telepítésének, kivitelezésének költségein túlmenően annak telepítésével kapcsolatos tervezés, terület-előkészítés, a szükséges berendezések, építmények létesítésének, előállításának a költségeit.
A vízi létesítmények a befektetett eszközökön belül a számviteli törvény[3] (a továbbiakban: Számtv.) szerint, tárgyi eszközként nyernek üzemi, könyvviteli értékelést. A Számtv. 26. § (1) bekezdése alapján a tárgyi eszközök között, a beruházásra adott előlegeket és a beruházásokat, valamint a tárgyi eszközök értékhelyesbítését a mérlegben - a földterület, telek, telkesítés
- 6/7 -
mellett, a rendeltetésszerűen használatba vett - üzembe helyezett anyagi eszközként egyéb építmény, műszaki berendezés alatt kell kimutatni.
A tárgyalandó témánkban felvetett jogkérdések szempontjából fontos rámutatni a Számtv. 26. § (2) bekezdésére, amelynek alapján a vízi létesítményeket az ingatlanok között kell kimutatni. A vízi létesítményeket a rendeltetésszerűen használatba vett földterülettel és a hozzá tartozó minden olyan anyagi eszközzel együtt azzal a földdel kell együtt nyilvántartásba venni, amellyel együtt szerves, tartós kapcsolatban létesítették.
A számvitel logikai-szabályozási rendje szerint az ingatlanok közé sorolandó: a földterület, a telek, a telkesítés, az épület, az épületrész, az egyéb építmény, az üzemkörön kívüli ingatlan, illetve ezek tulajdoni hányada, továbbá az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok, függetlenül attól, hogy azokat vásárolták vagy a vállalkozó állította elő, illetve azok saját tulajdonú vagy bérelt ingatlanon valósultak meg. Az ingatlanok között kell kimutatni a bérbe vett ingatlanokon végzett és aktivált beruházást, felújítást is.
A vízi létesítmények elhelyezését biztosító földhasználati jogokat a Számtv. 26. § (3) bekezdése, mint az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat - nem taxatíve - számba veszi: a Ptk. által szabályozott - az építménynek idegen telken való elhelyezését biztosító - földhasználati jogot, a telki és harmadik generációs szolgalmi jogokat, az ingatlanok rendeltetésszerű használatához kapcsolódó, jogszabályban nevesített hozzájárulások, díjak (víziközmű-fejlesztési hozzájárulás, villamos energia hálózati csatlakozási díj, gázhálózati csatlakozási díj) megfizetése alapján szerzett használati jogokat, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb jogokat.
A számviteli szabályok szerint tehát a vízi létesítmények, így a vízművek vs. vízi közművek ingatlannak minősülnek.
A vízi létesítmény, ezen belül a vízmű vs. vízi közmű állhat magán-, illetőleg köztulajdonban.[4] A magántulajdonban álló vízi létesítmény, a működtető által bérbe vett eszközön, a saját költségen végzett felújítások értékét, mint idegen dolgon végzett beruházást kell nyilvántartásba venni.[5]
A vízügyi ágazat jogászai számára a vízi közművek privatizációja során már korábban jogértelmezési problémává vált az állami, majd állami és önkormányzati tulajdonú közművek forgalmát lehetővé tevő - elsősorban a privatizáció igényelte önálló szerződési tárgy - önálló dolog, és annak tulajdonjogi hozzárendelési módusának megtalálása. Az első reakció jellegű értelmezési keret szabályozási kulcskérdésként határozta meg a vízi léte-
- 7/8 -
sítmények, ezeken belül a vízi közművek dologi jogi státusának jogkérdéseinek az ingatlan dologkapcsolatok keretein belül való szabályozását:
■ önálló ingatlantulajdon tárgyai lehetnek, ún. egyéb építményként,
■ önálló ingatlantulajdon tárgyai lehetnek a földrészlet mellék dolgaként, vagy
■ a föld mellékdolgaként önálló dologi jellegük nincs,
■ ingók és nem tárgyai az ingatlandolognak.
Bármelyik változat is meggyőzőbb, alapkérdés: milyen jogra alapítható e műszakilag folytonos, diszkrét, egységes szolgáltatási rendszert képező speciális építmények más tulajdonában álló földeken. Elsőként tehát a vízi közmű dologi jogi státusát kell tisztáznunk.
A vízművek építményei, mint műtárgyak, mind a speciális építmények alkotórészként szerves kapcsolatba kerülnek mind a földfelszínnel, mind a földfelszín alatti rétegekkel, így különösen a talajjal, talaj- és más felszín alatti vizekkel, sőt az ásványi anyagok rétegével is. Dologi jogi státusuk vagy a ráépítés (túlépítés, hozzáépítés) vagy a beépítés szabályai alá esnek.
Izgalmas kérdés az rögzített öntözőrendszerek: a vízkivételi helyen kiépülő öntözőtelepek és azok idegen földrészletek alá nyúló, az öntözés helyéig nyúló szerteágazó csőrendszere, a mások tulajdonába is "ráépített": értsd saját anyaggal idegen földrészletbe épített vonalas vízi létesítmények tulajdonjogi státusa.
A földrészletek tulajdonosainak tulajdonjogi érdekeit közvetítő egyik álláspont szerint a vízművek azon részei, amelyek más személy tulajdonában álló földrészletre terjednek ki, ott az adott földrészlet, mint fődolognak a dologi jogi értelemben vett alkotórészei, megengedőbb megközelítésben tartozékai, amelyeken/amelyek alatt elhelyezkednek.
Ez a tétel a föld alatt húzódó (öntöző-) vízvezetékrendszerre önmagában sem helyt álló. Az ilyen földtulajdonosi igények ésszerűsége első vizsgálatra is önkényesnek tűnik, így annak a polgári jogi dogmatikával való összeegyeztethetősége több, mint valószínűtlen. Ha az idegen, azaz más tulajdonában álló földrészleteken/ felszín alatt áthaladó vezetékrészek a helyet adó földrészlethez (telekhez) tartoznak tulajdonjogi értelemben, azaz a vezetékrendszer, mint vonalas létesítmény tulajdoni szempontból az uralkodó ingatlan/telek sorsát osztja, akkor a műszakilag és egyberendezett, gazdasági egységet alkotó rendszer jogi értelemben esik darabjaira, úgy, hogy annak vízműszaki központja, gazdasági üzemközpontja egyúttal el is veszíti működtetési jogát a vízi létesítmény felett. A földbe szervesen beépített vízi építmények, mint speciális építményfajták még lehetnek alkotórészek, de a benyúló/áthaladó csőrendszer legfeljebb tartozék lehetne a szerves építési
- 8/9 -
kapcsolat hiányában, de azt nem alapozza meg semmiféle tartalmi elem a polgári jogi oldaláról. Nincs szó valójában összetett dologkapcsolati rendszerről, mert nincs gazdálkodási kapcsolat. A csőrendszer nem a föld felszerelése, berendezése, bár ahhoz is kötődik fizikálisan, gazdaságilag, műszakilag. Ez a kötődés a csőrendszer, illetőleg a föld között azonban bármikor megszüntethető a csőrendszer megsemmisülése, illetőleg a föld irreverzibilis megváltozása nélkül.
Praktikus, felszíni megközelítésben is felettébb terméketlen megoldáshoz vezet a számtalan földrészlet alatt húzódó vezetékrendszernek számtalan, ugyanakkor vak tulajdoni egységgé alakítása, amelynek csak egyetlen logikus hozzárendelési rációja van: a sok földrészlet sok tulajdonosa között kell tulajdonjogilag megosztani. Ehhez képest nincs semmi, ami kiszolgálná vízügyi-műszaki, illetőleg vízgazdálkodási egység szempontját, amely viszont ténylegesen egy rendszer, műszakilag és gazdaságilag egység.
Ez tulajdonjogi szempontból felettébb aggályos, mert a létesítőnél/üzemeltetőnél egy önkormányzat hiába egy egység a számviteli nyilvántartásaiban, mint pl. vízműtelep (alaplétesítmény) és az abból kiinduló vezetékek hálózata, ha az adott vízügyi létesítmény hálózattal összefüggő földrészletek mindegyik tulajdonosa tulajdoni igényt tart a vezeték földjére eső szakaszára.
A földrészleten átnyúló vízvezeték "n" számú ingatlannal van fizikai kapcsolatban, és az tulajdonjogi szempontból vízügyi-műszaki, gazdálkodási és ennek következtében jogi egységet képez, önálló ingatlan. Ez megfelel a vízmű vs. vízi közművek számviteli (vagyoni) nyilvántartásaival tulajdoni hozzárendelés tekintetében, viszont azt nem tudják megfeleltetni ingatlan nyilvántartási adatokkal.
A vízvezetékrendszer egy tágabb dolog: a vízmű vs. vízi közművek alkotórésze.[6] A vízmű vs. vízi közművek: akár a földbe, vagy akár a földre épített létesítmények, oszthatják a telek tulajdoni sorsát, de lehetnek önálló tulajdonjog tárgyai is. Ezeket a magyar jogrend nem ingóként kezeli, hanem - időnként sajátos - építményként (műtárgyként) önálló ingatlanok, és a Ptk. által szabályozott ún. építménytulajdon szabályai alá eshetnek.
A vízmű vs. vízi közmű és az annak alkotórészét képező csőhálózat (egyszerű képi magyarázati hasonlattal ún. polip elv szerint felépülő építmény lehet
■ egy adott földfelszíni telek, az adott földrészlet jogi értelemben vett alkotórésze, és osztja annak jogi sorsát (telek és építmény tulajdoni egységén alapuló vízmű vs. vízi közmű). Ebben az esetben az idegen ingatlanokra belépő csőrendszere és kiszolgáló egyéb építményrészei az ún. közérdekű szolgalom szabályai szerint teherjogként jelennek meg az adott földrészleteken (sajátos vízügyi ún. vízvezetési szolgalom).
A csővezeték rendszer idegen ingatlanokon elhelyezkedő részei is a közműépítményhez tartoznak tulajdoni értelemben, azaz a vezeték tulajdoni szempontból az uralkodó
- 9/10 -
telek sorsát osztja. Nem fordulhat az elő, hogy a vezeték "n" számú ingatlannal van tulajdonjogi kapcsolatban, és ők a tulajdonosai adott vezetékrésznek.
Sajnos azt tapasztalom, hogy a vízmű vs. vízi közművek számviteli (vagyoni) nyilvántartásaiban nyilvántartanak sajátos tulajdoni összetételt adnak, amely nem feleltethető meg sem az ingatlan-nyilvántartási, sem a polgári jognak, de eltér az ún. vízjogi engedélyek (létesítő, üzemeltetési) jogosultsági tartalmától is, mesterségesen is gerjesztve a tulajdoni káoszt, és a peres jogvitákat.
Ezt rendkívül aggályosnak tartom, és az állami tulajdonú földeket is érinti, különösen erősen akkor, ha a korábbi vagyonkezelők, haszonbérlők létesítettek ilyen építményeket, és igényt tartanak azok tulajdonára.
A vízi létesítmények központi magelemének: törzsmű mindig van egy adott földrészlethez való kötődése. Így földrészleten épült vízmű vs. vízi közmű építmény: ilyen lehet pl. a víznyerő kút, víztisztító mű és annak alkotórészét képező alépítmények, illetőleg az onnan induló csőhálózat és részei mind mellékdolgok.
A vízmű[7] vs. vízi közmű eredetét tekintve sajátos ún. építményfajtaként[8], működése célját és funkcióját tekintve vízi létesítményként definiálható. Ez egyben a mi jogi értelmezési és rendszerezési problémánkat is segítő definíciós elem: a magántulajdonú és privát célú vízi építmények is ugyanilyenek: műszaki alkotásként építmények, funkciójuk szerint speciális célra: vízszállítás, tisztítás, tárolás, földre/földbe juttatás vízi létesítményei.
Az építmények, épületek a kodifikált régi magyar polgári törvénykönyvben[9] a földrészlet, mint önálló alapingatlan, egyben fődolog alkotórészei, vagy kivételesen és kizárólag az építkezés folyamata alatt a földrészlettől elválasztható egyéb önálló ingatlanok.
A Ptk. hatálybalépését követően alkotott, az építésügyről szóló 1964. évi III. tv. (Éptv.) rendszerezi az "épületek", "építmények" közjogi fogalmi rendszerét, ahol az építmény a gyűjtőfogalom, és az alá vont minden más építményi fajta, így az épület is.[10]
Ezzel összhangban nyert dologi jogi szabályozást az építményjog magánjogi rendszere is, az 1959. évi IV. tv. módosításával[11], és a módosított és egységes szerkezetbe foglalt Ptk.-ban egy olyan értelmező szabály került felvételre, amely szerint az épületekre vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók az egyéb építményekre. A Ptk. miniszteri indokolása a szabályozási összhang követelményét hangsúlyozva, az egyéb építmények jogi
- 10/11 -
fogalmának meghatározása - a releváns tárgyi összefüggés szabályozás elve alapján - feladatát a közjogra, az építésügyi jogszabályokra hagyta.
A még a régi Ptk. hatálya alatt hatályba léptetett új Éptv. Az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről részletezőbb fogalmi apparátust vont a törvényi szintű szabályozási körbe.
A hatályos Éptv.[12] - a szabályozási synergia követelményének megfelelően régi és új Ptk.-ra is kiterjedő hatályú - alkalmazásában az építmény - annak rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélküli - helyhez kötött műszaki alkotás, amely a talaj, a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével jön létre.
Az építmény normatív fogalma keretében nyer jogi definíciót az épület, a műtárgy, a sajátos építményfajta jogi fogalma.
Az épület[13]: olyan építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés céljából, a gáz, a folyadék és az egyéb ömlesztett anyag tárolására és szállítására szolgáló műszaki alkotások (műtárgyak) kivételével.
A Műtárgy[14]: mindazon építményfajta, ami nem minősül épületnek, és abban (azon) emberek csak karbantartási, közlekedési céllal vagy rendkívüli esetben ideiglenesen tartózkodnak. Pl. a gáz, a folyadék és az egyéb ömlesztett anyag tárolására és szállítására szolgáló műszaki alkotások (műtárgyak).
A sajátos építményfajták[15]: az épületnek nem minősülő közlekedési, hírközlési közmű- és energiaellátási, vízi-, a bányaműveléssel kapcsolatos, továbbá az atomenergia alkalmazására szolgáló építmények.
A 253/1997. (XII. 20.) OTÉK rendelet épület, helyiség fogalmának megfelelő részek, továbbá a rendeltetésének megfelelően épületszerkezettel minden irányból, vagy meghatározóan több irányból körülzárt teret képező építmények az ingatlan-nyilvántartás tekintetében is leválaszthatók a földtulajdonról, önálló tulajdonjog tárgyai lehetnek, ily módon a vízi közmű létesítmény és a földtulajdonos személyének elválása is megoldható. Ennek azért feltétele az is, hogy az ingatlanon jogszerűen elhelyezhetők az ilyen objektumok, és a földrészletet megterhelését (a közérdekű használati jog teherjog) törvény nem zárja ki.
A kiindulási pontként rögzíthető normatív fogalmunk tehát adott, a vízi létesítmények egyfelől sajátos építményfajták, vagy műtárgyak, másfelől - az önálló dologi minőséget, az abból eredő dologi jogi státuszt és forgalomképességet meghatározó polgári jogi rendszerben - az ingatlan fogalom alatt nyernek elhelyezést.
A hatályos Ptk.[16] az alkotórész jogi fogalmát - közvetetten a tulajdonjog tárgyi kiterjeszkedésében - dologkapcsolati viszonylatban definiálja. A Ptk. 5:18. §-a ezt konkrétabban
- 11/12 -
az épület/építmény és a föld tulajdonjoga dologi jogviszonya meghatározásakor terjeszti ki a jelen tanulmány tárgykörére is kiterjedően. "Az épület tulajdonjoga - ha az épület és a föld tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - a földtulajdonost illeti meg." (2) Az ingatlan tulajdonosa rendelkezhet úgy, hogy a földet és a rajta álló épületet önálló ingatlanokként jegyezzék be az ingatlan-nyilvántartásba. Ezzel a szabállyal a számviteli törvény szerint ingatlanonként meghatározott vízi létesítmények egyfelől besimulnak a föld tulajdonjogi erőterébe, másfelől a föld tulajdonosának rendelkezése alapján önálló dologgá válhatnak, így önálló tulajdonjog tárgyaivá.
Ebből a szabályozási megközelítésből még nem dönthető el, de már körvonalazható, hogy mely vízi létesítmények tarthatnak igényt alkotórészi súlyra: a földhöz szervesen kötőtő építmények, és melyek nem. Ez utóbbiak a tartozék mellékdologi fogalmi körébe esvén egy lazább, a fődolog jogi vonzáspontjához képest egy gyengébb, ún. külső gravitációs pályára esnek, ahol a Ptk. 5:16. § -a szerinti tartozékként minősülve már csak akkor marad fenn - tulajdoni egybeesésre kiterjedő a dologkapcsolati vonzás, ha a funkcionális feltétel: ha a mellékdolog a fődolog rendeltetésszerű használatát vagy épségben tartását rendszerint elősegíti vagy ahhoz szükséges.
Ha a Ptk. absztrakt dologkapcsolati rendjét ráillesztjük a vízi létesítmények műszaki rendszerére, akkor a fenti elvont rendszert már konkretizálhatjuk.
A magáncélú vízművek vagy a közérdekű céllal létesített ún. közművek az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 2. § 8. pontja alapján jogi természetüket tekintve helyhez kötött műszaki alkotások, amelyek a földfelszín: talaj, vagy a földfelszín alatti rétegek, illetőleg a víz vagy az azok feletti légtér természetes állapotának tartós megváltoztatásával, beépítésével, rendeltetésük szerint meghatározott vízi munka kiszolgálására jönnek létre, és a rendeltetésükre jellemző szerkezeti megoldással, anyagból készülnek el.
A vízművek, vagy a magánvízművek vagy a közérdekű céllal létesített ún. közművek az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 2. § 17. pontja szerint jogi természetüket tekintve Sajátos építményfajták: az épületnek nem minősülő közlekedési, hírközlési közmű- és energiaellátási, vízi-, a bányaműveléssel kapcsolatos, továbbá az atomenergia alkalmazására szolgáló építmények. Részben osztják az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről 2. § 14. pontja szerinti műtárgy jogi fogalmát is, mivel olyan építményfajták, amelyek nem minősül épületnek, mert abban (azon) emberek csak karbantartási, közlekedési céllal vagy rendkívüli esetben ideiglenesen tartózkodnak.
A vízi létesítmények a felszín alatti vízkivételt megvalósító kúttól, a felszíni vizet kiemelő szivattyúháztól a kivett vizet tároló és kezelő, szállító és a földre/földbe kijuttató berendezésekig egy műszaki-funkcionális, egységes egészet alkotó rendszert: vízműhálózatot alkotnak, és előbbiek annak dologi jogi értelemben alkotórészei: nevezetesen a kút,
- 12/13 -
a szivattyúház, a tároló és vízkezelő, vízszállító, vízkijuttató berendezések, így a tulajdonjog is kiterjed rájuk. Ahogy e rendszernek főeleme a földhöz szervesen kapcsolt építmény, úgy az lesz a tulajdonjog meghatározója is, és annak tulajdonjoga fog kiterjeszkedni a tároló és vízkezelő, vízszállító, vízkijuttató berendezésekre is, függetlenül attól, hogy azok idegen vagy saját földeken vagy földek alá nyúlnak be. A föld tulajdonosának idegen dolgok maradnak.
A vízmű vs. víziközmű-hálózat, mint önálló, összetett dolog a fenti műszaki rendszerben funkcionális egységességen alapuló egynemű dologösszesség universitas rerum cohaerentium, és ekként vagy
■ önálló dolog a hálózat maga,
vagy
■ vízmű vs. vízi közmű annak földrészlet alkotórésze, amelyen felépítették,
Kivételesen a földtulajdonos által megvalósított beruházás eredményeként a földön kiépített helyi csőhálózatként, mint a föld tartozékaként a földhöz tartozik tulajdonjogilag is, de gyenge tulajdonosi gravitáció mellett (fundus cum accesorium).
A vízkivételi mű feje a kút alkotórészeivel, tartozékaival együtt önmagában is építménynek minősül, amelyre a felek eltérő megállapodása hiányában - a Polgári Törvénykönyvnek a ráépítéssel (túlépítés, hozzáépítés, beépítés) való tulajdonszerzés szabályai alkalmazhatók. A vízkivételi mű, pl. a kút olyan építmény, amely - a tulajdonában lévő földrészlet vízellátását biztosító - vezeték-rendszernek üzemeltetése szempontjából szükségképpeni főeleme, és ahhoz alkotórészi kapcsolatban állnak a vízszállító csövek. Ez a jogviszony teszi lehetővé, hogy a felek jogvitája a Polgári Törvénykönyvnek a túlépítésre, túlépítés, hozzáépítés, beépítés vonatkozó szabályai megfelelő alkalmazásával legyen rendezhető.
Ebben a műszaki, gazdasági, jogi értelmezési modellben tárgyalható a mezőgazdasági földeken lévő kutak tulajdoni hozzá rendelésének kérdése is. A dologi jogi elemzés egyúttal a dologi jogi megoldások tesztje is.
Az építményi önálló dolog logikai rendszerében a kút (mint vízmű alaplétesítménye)-alkotórészeivel és tartozékaival együtt - olyan építménynek minősül, amelyre, ha idegen tulajdonban (3. személy tulajdonában) valósul meg - a felek eltérő megállapodása hiányában - a Polgári Törvénykönyvnek a ráépítéssel való önálló tulajdonszerzés szabályai alkalmazhatók. A kút olyan építmény, amely - a tulajdonában lévő földrészlet vízellátását biztosító - vezeték-rendszernek üzemeltetése szempontjából szükségképpeni alkotórésze.[17]
A lakosság széles körét érintő víz, szennyvízszolgáltatás az ún. vízi közművek mentén valósul meg, és közérdekű szolgáltatás.[18] Az egységes egészet alkotó vízközmű rendszernek egyes alkotórészei (kút, a szivattyúház, a tároló és vízkezelő, vízszállító, vízkijuttató beren-
- 13/14 -
dezések stb.) és a rendeltetésszerű működést lehetővé tevő funkcionális kapcsolat fenntartása mellett fizikailag sem, így jogilag sem választhatók szét. Ennek következtében annak egyes részein: így a pl. a vezetékeken sem lehet külön tulajdont szerezni, így különösen annak a földtulajdonosnak sem, akinek földjén vagy földje alá húzódik.[19] Ez a tétel a helyi hálózatra nem terjed ki.
Itt is a létesítés célja: a közművet saját gazdasági tevékenysége keretében, üzleti vállalkozásként működtesse. A víz (köz) műrendszer összetett dolog, universitas rerum cohaerentium típusú dologösszesség alkotórészek. Ezt erősíti meg a bírói joggyakorlat is.[20]
■ ba) a vízmű, vs. víziközmű-hálózat egységessége;
■ bb) a vízmű vs. vízi közművek és a földrészlet dologkapcsolata.
A vízmű vs. vízi közművek önálló ingatlanokként csak egyes esetekben határozhatók meg.
Önálló ingatlan a vízmű vs. vízi közmű, ha a földrészlet jogi jellegét tekintve ún. vízi ingatlannak minősül. Ebben az esetben a rajta levő vízközművek dologi jogi státusa nem kérdéses. Ilynek pl. vízi létesítmények, mint vízmű vs. vízi közmű műtárgya, berendezései, felszerelése vagy szerkezete. Önálló ingatlanok földrészletként a folyók, csatornák.
Önálló ingatlannak, ezen belül egyéb önálló ingatlannak minősülnek a földrészlet tulajdonától elválasztható épületek és olyan építmények, amelyek szerkezeteikkel részben vagy egészben, meghatározott rendeltetés céljából teret zárnak körül, és ahol emberek csak karbantartási, közlekedési céllal vagy rendkívüli esetben ideiglenesen tartózkodnak. Lehet egyéb önálló ingatlan a kiépített föld alatti víztároló. E fogalom-meghatározás kizárja viszont föld-felszíni és felszín alatti csővezetékek, az útépítmények, az áthidalások, átereszek, felszíni szivattyúk és házaik, más berendezések földrészlet tulajdonjogától elváló önálló ingatlani jellegét.
A föld-felszíni és felszín alatti csővezetékek, áthidalások, átereszek, felszíni szivattyúk és házaik, más berendezések a vízmű ingatlan alkotórészeként, vagy a földingatlan tartozékaként értelmezhetők. A vonalas vízi közmű létesítmény szerves és tartós kötésben van a vízmű törzzsel, de nincs ilyen kapcsolata a talajjal, a földtől való elválasztással eredeti funkciójuknak megfelelően azonban nem használhatók rendeltetésüknek megfelelően, maga a föld nem változik meg elválasztásukkal. Ebből adódik e mellékdolgok tulajdonjogi helyzete is.
Tulajdonjogi szempontból a vezetékek, más vonalas vízi közmű létesítmények vízmű tulajdonos tulajdonába kerülnek a vízi közmű rendszer kiépítésével (beépítésével). A vezetékeken, mint mellékdolgokon önálló tulajdonjog nem lehetséges.
- 14/15 -
A fentiekből következően a vízmű vs. vízi közművek, azok rendszere önálló, földrészlettől elváló tulajdonjoga államot, önkormányzatot, működtető személyt pl. gazdasági társaságot illethet meg.
Kiinduló tétel: a hálózat egyes elemei között dologkapcsolat áll fenn.
A vízi közművek rendszere, mint közműhálózati rendszer, mint teljes rendszer, a hálózat részei:
■ vízi közmű közhálózat részei:
■ vízi közmű törzshálózat
■ ivóvíz bekötővezeték
■ szennyvíz bekötővezeték
■ csatlakozó vízi közmű hálózat
■ házi szennyvíz- és ivóvízhálózat.
A nem közmű rendszerű vízműhálózat részei sem feltétlenül mások, sőt, lényegében ezzel megegyezőek, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a hálózat nem épül ki ilyen kettős forgalmú (cirkulációs - input-output) rendszerként, hanem egyirányú: vízfelvételi funkcióval bír. Vannak azonban a felesleges vizet összegyűjtő és a földrészletekről elvezető alagcsövezési hálózatok is, amelyek funkcionálisan már kettős hálózatként is értelmezhetők teljes kiépülésük esetére. Itt egy végső befogadóra is szükség van, amely nyilvánvalóan nem lehet az vízkivételi hely.
Az ilyen építményi hálózat elemei között a hálózaton belül alkotórészi kapcsolatrendszer áll fenn, ugyanis a hálózat egyes elemeinek elválasztásával nemcsak a teljes rendszer, de az egyes elemek használhatóság is nagymértekben csökkenne, sőt meg is szűnhetne (a helyi hálózat használhatatlan a törzshálózat nélkül, vs. a törzshálózat létesítésének célja a helyi hálózat üzemeltetése.[21] Funkcionális megközelítésben lehetséges a dologkapcsolati rendszerben az alkotórész és a fődolog közötti egységes kapcsolat megbontása is.
A vízközművek esetén az ún.. házi szennyvíz- és ivóvízhálózat a Kr. 2. § 5. és 7. pontjai értelmében az ingatlan tartozékának minősülnek. A csatlakozó közhálózat a Kr. 2. § 2. pontja szerint az érintett ingatlanok közös tartozékának minősül. A nem közmű minőségű vízművek esetén a helyi vízhálózat az érintett föld tartozéka is lehet, ha azt a föld tulajdonosa létesítette, saját beruházásban. A vízmű funkcionális oldaláról azonban a törzshálózat alkotórésze is egyben.
- 15/16 -
A vízmű vs. vízi közmű törzshálózata azonban nem áll dologi kapcsolatban az általa érintett földrészlettel ugyanis a törzshálózat nem azzal általa érintett földrészlettel áll dologkapcsolatban, hanem a törzshálózat és a helyi hálózat többi elemével.
A problémát éppen a fentiek alapján a vízmű vs. vízi közművek tulajdonjogának rendezése képezi a vízközműveknél, amely a nem közmű minősítésű vízműveknél is ugyanígy előáll: ugyanis a hálózat elemei között műszaki- működtetési alkotórészi kapcsolat áll fenn, és mégis előfordulhat, hogy tulajdonjogilag mégsem egységesek: a törzshálózattól elválik a csatlakozó és helyi hálózat. Ezzel ellentétben a helyi és a csatlakozó hálózat az érintett földrészlet tartozékaként annak tulajdonjogához sorolt, és azzal képes egységet.
Dologi jogi önellentmondás, ha egy egység dologkapcsolati rendjét a létesítés forrása és alanya határozza meg. Ennek a feladványnak a megoldása akként lehetséges, hogy a fej-, törzs és a törzshálózat ma fődologként minősül, és a vele alkotórészi kapcsolatban álló mellékdolog: a helyi hálózat - éppen a létesítő alany és létesítési forrás elkülönülése nyomán - tulajdoni értelemben elválik a fődolog fej- és törzs, törzshálózat tulajdonától. Az elválás azonban sajátos: nem önálló dologként, hanem az érintett földrészletbe beolvadva, annak tartozékaként. A dologi jog dologkapcsolati megoldás nem szép, de legalább rendszerszintű.
A válasz a fenti okfejtést követve kettős és bonyolult.
A fentiek alapján önmagában a vízvezeték tulajdonjoga a föld tulajdonjogától nem válhat el anélkül, hogy egy másik fődolog: a vízműtörzs és annak törzshálózata tulajdonához ne tartozna. A vezetékrendszer, mint hálózati csáprendszer önmaga mindig mellékdolog, a kérdés csak az, hogy
■ törzshálózati elem, mert akkor a vízműtörzs alkotórésze, vagy
■ helyi hálózati elem, mert akkor lehet törzshálózati elem, mert akkor a vízműtörzs alkotórészből és a vízműtörzsből álló fődolog alkotórésze vagy attól elkülönülten az érintett föld tartozékaként ahhoz kapcsolt mellékdolog.
A vezeték egyes elemei azonban, legyen az
■ törzshálózati elem: alaplétesítmény és az ahhoz tartozó törzsvezeték,
■ csatlakozó pont
■ helyi vezetékhálózati elem
mindig olyan mellékdolgok, amelyek önálló tulajdon tárgyát nem képezhetik.
- 16/17 -
A kérdést a magán vízműveknél nem, de vízközműveknél tovább bonyolítja a vízközművek tulajdoni stratifikációja. A 2011-ig a vízgazdálkodási törvény (Vgtv)[22] a vízi létesítményekkel összefüggő ingatlanokra vonatkozó rendelkezések között külön kitért a közcélú vízi létesítmények[23] tulajdonjogi, továbbá az elhelyezésüket idegen ingatlanokon megalapozó szolgalmi jogi szabályozásra[24].
A Vgtv. 2011.-ig hatályos 6. § (1) bekezdése[25] szabályozta az állam kizárólagos tulajdonát képező vizeket és vízi létesítményeket. A törvény végrehajtásáról szóló 11/2009. (VIII. 5.) KvVM rendelet II. pont 5. pontja jegyzéket tartalmazott az állam kizárólagos tulajdonát képező vízi létesítményekről.
A Vgtv. 6. § (3) bekezdése[26] - az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 19. § szerinti - a helyi önkormányzatok kizárólagos tulajdonában, és ennek megfelelően törzsvagyonát képező vízi létesítményeket szabályozta.
A Vgtv. Most is hatályos 6. § (4) bekezdése az ingatlan tulajdonosának tulajdonában álló vízi létesítményeket rögzítette.
Tehát a vízművek, köztük a vízközművek
■ állami, illetve önkormányzati tulajdonban álltak, független az érintett ingatlantól,
■ a csatlakozó vízmű vs. vízi közmű hálózat: az érintett ingatlanok közös tartozéka, az érintett ingatlanok tulajdonosainak tulajdonát képezték,
■ a házi, illetve helyi szennyvíz- és ivóvízhálózat az ingatlan tartozékaként, az ingatlan tulajdonosának tulajdonába estek.
A most hatályos ún. Nemzeti Vagyon tv. 4. § (1) bekezdése e. pontja alapján az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak a tv. 1. sz. mellékletben meghatározott csatornák, tározók, árvízvédelmi fővédvonalak és egyéb vízi létesítmények, valamint az állami tulajdonban álló vízi közművek. Ugyanerről rendelkezik a 2011. évi, a vízmű vs. víziközmű-szolgáltatásról szóló CCIX. Törvény 6. § (1) bekezdése is:" Vízmű vs. vízi közmű - ha az önálló
- 17/18 -
ingatlannak minősül - kizárólag az állam, a települési önkormányzat vagy a települési önkormányzatok társulása tulajdonába tartozhat." A tv-i hely (2) bekezdése alapján, ha a vízmű vs. vízi közmű nem minősülne önálló ingatlannak, a vízgazdálkodásról szóló törvényben meghatározott vízvezetési szolgalmi jog az államot, a települési önkormányzatot vagy a települési önkormányzatok társulását illeti meg.
Ezeket a vízközmű rendszereket a szolgáltató számviteli elszámolásaiban az egyéb saját tulajdonú eszközeitől elkülönítetten tartja nyilván, és gondoskodik a szükségessé váló felújításáról, pótlásáról.
A vízi közművek esetén is előfordulhat, hogy vízi közmű nem állami vagy önkormányzati beruházásban jön létre, de a 2011. évi, a vízmű vs. víziközmű-szolgáltatásról szóló CCIX. Törvény 8. § (1) bekezdése alapján a beruházó az általa létesített vízi közmű tulajdonjogát a közmű üzembe helyezésének időpontjában az ellátásért felelősre átruházza. Az átruházásról a felek szerződést kötnek. Ha pedig a beruházás más személy ingatlanán valósult meg, akkor a vízi közműnek a vízvezetési szolgalmi jogát kell az ellátásért felelősre átruháznia.
Az ilyen átruházás térítésmentessége esetén a vagyonátruházás az általános forgalmi adó szempontjából közcélú adománynak, a társasági adó szempontjából a beruházó vállalkozási, bevételszerző tevékenységével összefüggő költségnek, ráfordításnak minősül.
A vízi közmű hálózat tehát állami, illetőleg önkormányzati tulajdonban áll, és csak az ún. helyi vagy házi szennyvíz- és ivóvíz hálózat- az érintett ingatlan tartozékaként esik magántulajdon körébe, a tulajdonjog egysége alapján.
Számviteli szempontból az önkormányzatok, mint törzsvagyonukhoz tartozó vagyonelemeket nem magát a vízi közmű létesítményt, mint dolgot tartják nyilván, hanem a közérdekű jog alapján létesített beruházás vagyoni értékét. Ily módon történik az amortizáció elszámolása is. A közérdekű használati jog átadása mindig együtt jár a hozzárendelt közművagyon, mint dolog, illetőleg mint vagyoni érték átadásával. A dolog, illetőleg a vagyoni érték a közérdekű használati joghoz tapadó mellék-dolog, a jog "alkotórésze".
A vízi létesítményekkel azonos tulajdonjogi szabályozási problémát okozott a föld alatti gáztároló is, kivetítve a problémát a forgalmi adójogi[27], és bányajogi vetületben.[28]
Az adóügyi perben[29] dologi jogi kérdésként merült fel, hogy a szénhidrogén kutak részét képező béléscső, termelőcső ingatlan vagy ingó dolog. A vezetéki béléscső a fúrólyuk elengedhetetlen szerves része, és így a föld jogi sorsát osztja. A termelőcső azonban a béléscsőben a talajtól függetlenül, attól fizikailag elkülönítve biztosítja az anyag felszínre hozatalát. A termelőcsövet a kitermelés befejezését követően a bányavállalkozó jogosult és köteles a bányatelekről elszállítani, azt másik bányatelken felhasználhatja, a béléscső
- 18/19 -
azonban a földben marad. Következésképpen a béléscső ingatlan, a termelőcső viszont ingóságnak minősül.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a következőket állapította meg: a gázkutak funkcionális egységet képeznek, a sapkagázkút béléscső és termelőcső nélkül nem használható, nem alkalmas a szénhidrogén kinyerésére, a béléscső és a termelőcső egymás alkotórészei, legalábbis tartozékai. Ilyen jogértelmezés mellett az elsőfokú bíróság az átruházott eszközöket egységesen, mint funkcionális egységet a felszíni ingatlan alkatrészének, valamint a föld mélye részének minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság is azt állapította meg, hogy a gázkutak funkcionális egységet képeznek, a gázkút sem béléscső, sem termelőcső nélkül nem használható, nem alkalmas szénhidrogén kinyerésére. Az ingatlan, illetve az építmény fogalmának meghatározásánál figyelemmel volt a Btv., a Ptk., és az Étv. továbbá az ingatlan-nyilvántartásról szóló jogszabály rendelkezéseire.
A kutak helyhez kötött, a talaj természetes állapotának megváltoztatásával létesített, azzal betonalapokkal tartósan egyesített építménynek minősülnek. Állagsérelem nélkül ezt a tartós fennmaradásra szánt építményt a földtől elválasztani nem lehet, a szétszereléssel az adott funkciójú műszaki létesítmény alkalmatlanná válna az eredeti rendeltetésének megfelelő használatra. A létesítmény, azaz a szerződések tárgyát képező eszköz tehát komplex formájában funkcionális egységként kimeríti az építmény jogi kategóriáját.
A gázkutak funkcionális egységként a földingatlan alkotórészei, és vagy osztják a fődolog jogi sorsát vagy attól elválnak tulajdonjogilag.
Ezzel azonos módon a víznyerő kutak, de a szénhidrogén termelő kutak is, mint a talaj természetes állapotának megváltoztatásával létesített, azzal betonalapokkal tartósan egyesített építmények, funkcionális egységet képeznek, és a földingatlan alkotórészei[30]. Ezek visszterhes önálló forgalma esetén az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályok alapján - ha ennek egyéb feltételei is fennállnak - az értékesítésük fordított adózás alá esik.[31]
Nem válhat el tulajdonjogilag a vízmű a forgalomképtelen földingatlantól, függetlenül attól, hogy annak felszínén, vagy felszíne alatt, netán a felszíne feletti részén létesült. Ilyen esetben annak tulajdonjogát kizárólag a földtulajdonos szerezheti meg. A forgalomképtelen földingatlan esetén osztott tulajdon keletkezése kizárt.[32]
- 19/20 -
Kézenfekvőnek tűnt a szolgalmi jogra való alapozás, de ennek azonnal uralhatatlannak tűnő nehézségei támadtak: a telki szolgalom alapszabálya, hogy az csak a fődologhoz (tipikusan föld) tapad, és sohasem a jog alanyához. Ennek következtében a jogosultja a fődolog mindenkori aktuális birtokosa. A probléma pedig éppen abban állt, hogy e vízügyi létesítmények szabály szerint mások tulajdonában álló, idegen földeken/alatt húzódnak, a szolgáltatás jellege okán. A szolgalmi jog tulajdonjogot nem eredményez annak tárgyán, de eltérően a teleki szolgalmaktól és hasonlóan a pinceszolgalmakhoz forgalomképesek.
A vezetékek, mint vonalas vízmű vs. vízi közművek, továbbá azok rendszereinek jogi státusa a földrészlet tulajdonjogához képest, mint harmadik személyt megillető jog sajátos használati jog alapján értelmezhetők. Ez az ún. harmadik típusú szolgalmi jog, a közérdekű használati jog, amelyet vezetékjogként, bányaszolgalmi jogként is nevez a jogirodalom, de a jogalkotás is.
A közérdekű használati jog alapja a Ptk.-nak a közérdek használati joga. A használati jog alapításának a Ptk. szerint egy módja lehetséges: hatósági határozat. A közérdekű használati jogok alapításának eseteit külön törvények - pl. a kisajátítási jog példájára - a felek megállapodására is alapíthatják azzal a céllal, hogy a felesleges hatósági eljárásokat megelőzzék.
Az új Ptk. 5:27. §-a megteremti a dologi jog oldaláról a közérdekű használati jogot. A Ptk. 5:27. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre jogszabályban feljogosított személyek - a feladataik ellátásához szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy az azon fennálló tulajdonjogot egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát a korlátozás mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. A (2) bekezdés alapján, ha a korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát lehetetlenné teszi, vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan kisajátítását kérheti.
A magánjogi rendszer szerinti általános közérdekű használati jogok vízügyi eseteit rögzíti az 1995. évi LVII. számú vízgazdálkodási törvény "20. § (1) bekezdése szerinti vízvezetési szolgalmi jog: "Az ingatlan tulajdonosa (használója) köteles tűrni, hogy a vízügyi igazgatási szervnek határozata alapján a közcélú vízi létesítményt az ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az ehhez szükséges vízi munkákat elvégezzék, feltéve, ha az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki (vízvezetési szolgalmi jog)."
Maga a közérdekű használati jog minden olyan jogosultságot tartalmaz, amely a létesítmény idegen földön való elhelyezéséhez, megépítéséhez, működtetéséhez, javításához, és megközelítéséhez szükséges, és mindenki felé hat, függetlenül a földrészlet tulajdoni és használati viszonyaitól[33]: így a birtoklás, birtokvédelem, használat, hasznok szedése, a hasznokkal való rendelkezési jog. A közérdekű jog jogosultja külön törvény rendelkezése alapján korlátozottan rendelkezhet a jog elidegenítése jogával is: amennyiben ő látja el,
- 20/21 -
ő veszi át akár megállapodás, akár hatósági határozat vagy jogszabály rendelkezése folytán azt a közérdekű feladatot, amelynek gyakorlását a vonalas vízmű vs. vízi közmű létesítmény megvalósítja. Ugyanakkor a vezetékrendszernek, mint nem önálló dolognak a tulajdonjogát nem szerezheti meg. Ezen mellékdolgok tekintetében nem tulajdonos, hanem a közérdekű jog alanya, és e jog alanyaként birtokolja és használja e jog tárgyait jelentő földrészlelet, berendezéseket.
A közérdekű jog alapján lehetőség van a vízi közmű létesítmény elhelyezésére, működtetésére, üzemeltetésére, karbantartására, kijavítására, átalakítására, eltávolítására, és mindezekhez mérten a más tulajdonában álló földrészletre belépésre, ott tartózkodásra. A közérdekű jog magában foglalja a létesítményt, a vezeték mentén lévő, a biztonsági övezetet sértő fákat, bokrokat, azok ágait, gyökereit szintén eltávolíthatja, azonban azt olyképpen kell gyakorolni, hogy az elkerülhetetlenül szükséges és az az ok- és célszerű használatot meghaladó mértéket meghaladó kárt, korlátozást ne okozzon a földtulajdonosnak. Törvény állapítja meg a jogszerű használattal felmerült károk megtérítését (kártalanítás). Ezt meghaladó károkozás jogellenes, az kártérítéssel jár következményként.
Fontos még e körben a kártalanítással, mint szükséges következménnyel számolni. A kártalanítás alapvetően a közérdekű jog alapján történő használat miatti forgalmi érték csökkenésével meghatározható, de bizonyos használati korlátok (pl. mélyszántás tilos) miatt is fennállhat.
A Vgtv. 20. § (1) bekezdése a közcélú vízi létesítmények elhelyezését kettős modern szolgalmi joggal biztosította: egyfelől a vízvezetési, másfelől a vízhasználati szolgalmi joggal.
A Vgtv. 2o. §-a szerinti vízvezetési szolgalmi jog nem telki szolgalmi jog[34], valójában közérdekű használati jog, amely hatósági határozattal alapítható: a földrészlet tulajdonosa, illetőleg használója köteles tűrni, hogy a vízügyi igazgatási szervnek határozata alapján a közcélú vízi létesítményt az ingatlanán elhelyezzék és üzemeltessék, illetve az ehhez szükséges vízi munkákat elvégezzék, feltéve, ha az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem zárja ki.
A Vgtv. 2o.§ (2) bekezdése szerinti vízhasználati szolgalmi jog sem teleki szolgalmi jog is közérdekű használati jog a vízügyi igazgatási szerv kérelemre engedélyezi meglévő és vízjogi engedély alapján üzemelő vízi létesítményhez történő csatlakozást, ha a vízi létesítmény az eredeti rendeltetésének, valamint a csatlakozó céljának együttesen megfelel, illetve arra alkalmassá tehető (vízhasználati szolgalmi jog).
- 21/22 -
A 161/B/2006. AB határozat külön is vizsgálta a vezetékjog dologi jogi tartalmi elemeit. Az AB határozat értelmezésében a vezetékjog a Ptk. meghatározásából, de jellegéből következően is leginkább a telki szolgalom jegyeit mutatja. Ennek alapján viszont a vezetékjog, mint telki szolgalom elbirtoklással való megszerzése is lehetséges.
Az alkotmánybírósági határozatból az is következik, hogy a vezetékjog gyakorlása során az ingatlan: föld, építmény használatának akadályozásával, vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának, vagy használójának köteles megtéríteni. Ez pedig folyamatos (eshetőleges) kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára."[35]
Az Alkotmánybíróság az említett határozatában kiemeli továbbá, hogy a jelenlegi jogszabály abból a szempontból is megfelel az alkotmányosság követelményének, hogy a szolgalom létesítéséhez, fenntartásához szükséges feltételek tekintetében - ideértve az esetleges kártalanítási igény érvényesítését is - a tulajdonosok számára biztosított a bírói út igénybevételének lehetősége. Ha a jogosult és a "szolgáló" telek tulajdonosai között a jogvita a szolgalmi jog keletkezését követően, későbbi időpontban teszi szükségessé a szolgalmi jog fennállásának, valamint a szolgalom gyakorlása terjedelmének vizsgálatát, a vitás ügyek bírói úton történő rendezésének eszköze megint csak elegendő garanciát nyújt ahhoz, hogy az egymással szemben álló érdekek egyensúlya a jogbiztonság követelményeinek megfelelően érvényesülhessen.[36]
A vezetékjog bejegyzésére irányuló, nagy tömegben érkező hatósági megkeresések esetében arról van szó, hogy az érintett ingatlanokon a vezetékjog létezik, a vezeték, a tartószerkezet, az átalakító- és kapcsoló berendezés régóta elhelyezésre került. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és a forgalombiztonság szempontjából azonban indokolt, hogy az ingatlanok tulajdoni lapjai a valóságnak megfelelő helyzetet tükrözzék. A vezetékjog ingatlan-nyilvántartásban való bejegyzésének előírása egy jogbizonytalan helyzet felszámolását szolgálja. Azt kívánja megakadályozni, hogy az ingatlant valaki akként értékesíthesse, hogy a vevő - az ingatlan-nyilvántartásban bízva - egy esetlegesen fennálló vezetékjog létéről nem szerez tudomást.
A tulajdonnal kapcsolatos jogok (rendelkezés, elidegenítés, használat) sérelme és korlátozottsága kapcsán megállapítható, hogy a bejegyzés önmagában semmiképp sem korlátozza az ingatlan használatát (csökkenti az ingatlan értékét), hiszen ezek a hálózatok több éve már ott találhatók az egyes ingatlanokon, illetőleg azok környezetén.
- 22/23 -
A fentiek alapján az ingatlan-nyilvántartás tehát nem tartja, nem is tarthatja nyilván önálló tulajdoni lapon azokat vízmű vs. vízi közműveket, amelyek, nem lehetnek egyéb önálló ingatlanok, így különösen a vonalas jellegű vízmű vs. vízi közművek és azok berendezései. Az ingatlan-nyilvántartás ezeket a vízmű vs. vízi közműveket, mint a földrészlet terheit, a közérdekű használati jog alapján tartja nyilván.
A közérdekű használati jog a földrészlet mindenkori tulajdonosát kötelezi, és bejegyzett mindenkori jogosultját jogosítja, Tárgyilag dologi alanyát tekintve személyhez kötött. Bejegyzéséhez a rendelkező, alapító okiraton kívül elengedhetetlen változás vázrajz is.
A már közérdekű kiépített vonalas vízmű vs. vízi közművek ingatlan-nyilvántartási bejegyzését felgyorsítandó, célszerű külön törvényben a közérdekű használati jog fenn állásának kimondása, a jog földtulajdonosi hozzájárulás nélküli bejegyzésének előírása, és pusztán a kártalanítás kérdéskörére szorítani a jogosult és a kötelezett közötti jogviszonyt. E tekintetben az emlékeztető következő fejezetében lévő törvénytervezeti javaslatok még tartalmaznak lehetőségeket.
A vízmű vs. vízi közműről szóló törvény kimondhatja, hogy a vezetékjog megállapítása, illetve annak utólagos bejegyzése az ingatlannal kapcsolatban többlet jogokat és kötelezettségeket nem keletkeztethet, így nem teremt jogalapot kártalanítási igény érvényesítésére sem".
A vízmű vs. vízi közmű törvény alapján a közműhálózat engedélyese a kérelem benyújtását megelőzően tíz évvel korábban idegen ingatlanon megépült és üzembe helyezett közcélú vízvezeték, tartószerkezet és azon elhelyezett berendezés tekintetében, - amennyiben azok elhelyezésére vonatkozó vezetékjog alapítása nem történt meg, vagy a vezetékjogi engedély nem lelhető fel, illetve a vezetékjog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre - a törvény szerinti vízügyi hatóságtól a Vízmű vs. Vízközmű tv. hatálybalépésétől számított pl. öt éven belül kérheti a vezetékjog megállapítását, vagy a vezetékjog bejegyzésére alkalmas határozat kiadását. A vízközmű tv. rendelkezhet úgy, hogy amennyiben a vezetékjog alapítása megtörtént, de azt az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be, úgy hatósági bizonyítvány alapján kérhető a közérdekű használati jog bejegyzését.
A vezetékjog fennállását megállapító ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésre alkalmas határozat kiadás érdekében az engedélyező hatósághoz benyújtandó műszaki dokumentációnak tartalmaznia kell egy ún. bejegyzési dokumentációt. Ez magában foglalja a "földmérő által készített vagy tanúsított, és az ingatlanügyi hatóság által hatályos záradékkal ellátott változási vázrajzot" is. Az engedélyező hatóság ennek figyelembe vételével hozza meg határozatát.
A bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági határozatban, illetve - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) értelmében - azzal egyenértékű hatósági bizonyítványban foglaltak jogszerűségét az ingatlanügyi hatóság nem vizsgálhatja, mivel hatáskör hiányában e tekintetben mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik. A vízközmű tv. rendelkezése alapján kiállított, jogerős határozatban/hatósági bizonyítványban foglaltak ellen az ingatlan-nyilvántartási eljárásban
- 23/24 -
az érdekeltek nem élhetnek jogorvoslattal, a hatóság döntésében foglaltak a vonatkozó eljárási jogszabály rendelkezései szerint támadhatóak. A jogszabályi előíráson alapuló, illetőleg a jogszabályi előírások szerint készült okiratokon alapuló bejegyzés esetén - jogellenesség hiányában - a kártérítés tehát fogalmilag kizárt.
A földhivatal e határozat alapján jegyzi be a vezetékjogot az ingatlan-nyilvántartásba, a Ket. alapján kizárólag a bejegyző határozatot kell kézbesíteni az ügyfél részére. A változási vázrajz, mint a határozatot megalapozó okirat vonatkozásában az ügyfélnek irat-betekintési joga van, azt a földhivatal okirattárában ingyenesen lehet megtekinteni.
Az önkormányzat tulajdonában lévő ingatlanvagyonról kiépített önálló ingatlanvagyonkatasztert (a továbbiakban: kataszter) vettek, ahol a közművek és az egyéb építmények önálló nyilvántartási egységként: ún. adatlapokon, azon belül betétlapokon kerültek nyilvántartásba vételre.
Az önkormányzati ingatlanvagyon-leltárban az ingatlanok, köztük a közművek a nyilvántartott adatainak meg kell egyezniük az adatlapokon:
■ a földre, az épületre vonatkozó adatoknál az ingatlan-nyilvántartás azonos tartalmú adataival,
■ ezen belül közmű adatoknál a közmű üzemeltetőjének nyilvántartásával.
Az adatlapon a "K" betétlap Közmű: víz-csatorna adatlapja. A betétlap tartalmazza a vízmű, illetőleg a csatornamű alaplétesítményeit és vezetékét. A betétlap első oldala a vízmű létesítményeit, a második oldala a csatornamű létesítményeit fogja össze.
Az alaplétesítmények - többnyire felszíniek - földrészlettel együtt vagy attól építményként elválasztva, önálló helyrajzi számmal[38] rendelkeznek és a földhivatal nyilvántartásában megjelennek, míg a vezetékek - miután általában terepszint alattiak - abban nem vagy nem teljes körűen szerepelnek. A vezetékek (csatornák) nyilvántartását a kataszter
- 24/25 -
emiatt az alapközmű adataihoz rendeli. Az egyes vezetékek ott szerepeltetendők, amely műtől a vezetékek kiindulnak.
A tanulmány alapján a közműnyilvántartás ingatlan-nyilvántartással összhangban lévő rendje az alábbiak szerint alakulhat:
1. A telektulajdonossal azonos építési jogosult esetén, a vízkivételi helyen kiépült építmény és az onnan eredő hálózati vízmű törzse, továbbá törzshálózatának egysége (alaplétesítmény: polip feje), mint beépített földrészlet, önálló ingatlanként kap nyilvántartásba vételt, azzal, hogy ez a földrészlet egyúttal uralkodó telek is azokra a földrészletekre, mint szolgáló telkekre, ahová a vezetékrendszere behatol a víz eljuttatása végett.
2. A telektulajdonostól eltérő építési jogosult esetén a 3. személy tulajdonába került, önálló, a földrészlettől tulajdonjogilag elvált vízkivételi építmény és az onnan eredő hálózati vízmű törzse, továbbá törzshálózatának egysége (alaplétesítmény: polip feje), mint egyéb önálló ingatlan kerül nyilvántartásba vételre, azzal, hogy
■ a vízmű építménye a telekre bejegyzett földhasználati joggal, a telekre, mint szolgáló telekre teherjogot rovó földhasználati joggal (III. rész) bír,
■ a vízmű építménye, mint önálló ingatlan, a telken uralkodó saját ún. jogosító bejegyzett földhasználati joggal (I. rész) bír,
■ a vízmű építménye, mint önálló ingatlan egyúttal uralkodó ingatlan is azokra a földrészletekre, mint szolgáló telkekre, ahová a vezetékrendszere behatol a víz eljuttatása végett, és ennek megfelelően kettős vízszolgalmi jogviszony nyilvántartás alakul ki:
■ vízvezetési szolgalmi jogosultság a vízmű tulajdoni lapján
■ vízvezetési szolgalmi kötelezettség a vezetékkel érintett telkek tulajdoni lapján.
3. Olyan földrészleteken, ahol a földrészletek tulajdonosai ún. helyi vízvezetékrendszert, helyi vízhálózatot építettek ki és azt vízmű csatlakozási ponttal csatlakoztatják a törzsvezetékhez, ott a vezeték a földrészlet tartozéka, következésképpen az érintett földrészlet tulajdonosainak tulajdona (a polip karvége). Ebben az esetben a műszaki egység nem társul tulajdoni egységgel.
A fentiek alapján jól látható, hogy az önkormányzati a nyilvántartásában a dologi jogi kapcsolatrendszernek megfelelő nyilvántartás épült ki akkor is, amikor az önkormányzat tulajdonába csak a földben lévő vezeték tartozik, azaz a vezetékrendszer egy része, akkor csak erre, a nem önálló földtartozéki mellékdologra kell nyilvántartást vezetni. Itt szükségszerűen, elválik az közműnyilvántartás az ingatlan-nyilvántartástól, hiszen a tartozéki csőrendszer ott szerepelhet, helyrajzi száma sincs. ■
JEGYZETEK
[1] 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1. számú melléklet 26. pont: vízi létesítmény: az a vízmű (pl. vízi közmű), műtárgy, berendezés, felszerelés vagy szerkezet, amelynek rendeltetése, hogy a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát, a vizek kártételeinek elhárítása, a vizek hasznosítása - ideértve a vízi közművekkel végzett közüzemi tevékenységgel nyújtott szolgáltatást -, minőségének és mennyiségének megfigyelése, illetve ásványi és földtani kutatások végzése céljából vagy ásványi nyersanyag kitermelése céljából befolyásolja:
[2] A fogalom alatt vízmű, illetőleg a csatornamű alaplétesítményeit és vezetékét értem.
[4] A tulajdonjogi hozzárendelés kérdése mind a vízgazdálkodási törvény, mind a nemzeti vagyonról szóló törvényben a vízi közművek esetén - a forgalomképtelen vagy korlátozottan forgalomképes - köztulajdon kimondásában nyer teret. Lásd különösen pl. az 1990. évi LXV. tv.; 1991. évi XXXII. tv.; 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról korábbi 6. §-a; számba vételére pl. a 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendelet az önkormányzatok tulajdonában lévő ingatlanvagyon nyilvántartási és adatszolgáltatási rendjéről
[5] EBH 2008.1822
[2000. évi C. törvény 23. § (3) bek.; 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 20. §].
[6] Ez teljes összhangot képez a közmű nyilvántartás alapmodelljével a közmű betétlapja tartalmazza a vízmű, illetőleg a csatornamű alaplétesítményeit és vezetékét.
[7] A vízmű fogalma alatt a csatornaművet is értem egyúttal.
[8] Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 2. § 18. pontja alapján sajátos építményfajta; működése célját és funkcióját tekintve a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv.) 1. számú melléklet 26. pontja szerint vízi létesítmény.
[9] 1959. évi IV. tv. (Ptk.) 686. §:" E törvény épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell."
[10] A 1964. évi IV. tv. (Éptv.) 2. §-ának b) pontjában az épületeket, továbbá - a bányaműveléshez szükséges föld alatti létesítmények kivételével - a műtárgyakat és más építményeket együttesen "építmények"-nek nyilvánította. Jelenleg hatályos Éptv. az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről. A jogi fogalmi definíciók meghatározóan azonosak.
[11] az 1977. évi IV. törvény
[12] 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 8. pont
[13] 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 9. pont
[14] 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 14 pont.
[15] 1997. évi LXXVIII. törvény 2. § 17 pont
[16] 2013. évi V. tv. 5:15. § a a tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetve az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
[17] (Legf. Bír. Pfv. I. 21.204/2007.)
[18] BH 1999.419.
[19] Szegedi Ítélőtábla Gf. I. 30.627/2009/2. jogerős ítélete
[20] Legf. Bír. Pfv. I. 21.204/2007.
[21] A vízi közmüvek esetén az alkotórészi kapcsolatot támasztja alá a BH 1999.419 is.
[22] 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról
[23] 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról I. számú melléklet 26. a) közcélú vízi létesítmény: amely az államnak, illetve a helyi önkormányzatnak törvényben meghatározott vízgazdálkodási feladatait, különösen a vízi közművekkel nyújtott szolgáltatást, a vizek kártételei elleni védelmet, a vízkészletek feltárását, megóvását, hasznosítását, pótlását és állapotának figyelemmel kísérését, a vízkészlettel való gazdálkodását szolgálja;"
[24] 1. számú melléklet az 1995. évi LVII. törvényhez
3. 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 20.21.§; lásd még az 1. számú mellékletet; csatorna: egy vagy egyidejűleg több vízgazdálkodási feladat (vízátvezetés, vízpótlás, belvízelvezetés, mezőgazdasági és egyéb vízszolgáltatás) ellátására alkalmas vízi létesítmény;
[25] A Vgtv. 6. § (1) bekezdését, a 11/2009. (VIII. 5.) KvVM rend. II. pont 5. alpontját hatályon kívül helyezte a nemzeti vagyonról rendelkező 2011. évi CXCVI. Tv. 31. § c. pontja.
[26] Vgtv. 6. § (3) bekezdését hatályon kívül helyezte a 2011. évi CXCVI. Tv. 31. § c) pontja
[27] 2007. évi CXXVII. Törvény
[28] 1993. évi XLVIII. törvény Btv.
[29] Fővárosi Bíróság 19. K. 32.259/2009/9. Legfelsőbb Bíróság Kfv. V. 35.026/2010/8.
[30] II. A tulajdonjog kiterjed mindarra, ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne.
[31] AEÉ 2010/12.
[32] BH 2009.175 (1959. évi IV. törvény 97. §; 1990. évi LXV. törvény 78. §, 79. §) (Legf. Bír. Pfv. I. 21.446/2008.)
[33] Ez alól nem kivétel a köztulajdonban álló föld sem, de magától értetendő kivételt képeznek közterületek, legalább is azok, amelyek rendeltetése ilyen létesítmények elhelyezése.
[34] A magánjog szerint mind a vízvezetési, mind a vízhasználati szolgalmak a klasszikus telki szolgalmi jogok közé tartoznak. A Vgtv. szerinti közjogi szolgalmak a magánjogban közérdekű használati jogok, hiszen nem kötődnek egyszerre egy vagy több ún. uralkodó, illetőleg szolgáló telekhez, hanem konkrét, név szerint meghatározott közérdekű szolgáltatást vagy tevékenységet végző jogosulthoz, és ennek megfelelően elegendő, hogy csak szolgáló telkek létezzenek.
[35] lásd: 331/E/2004. AB határozat, ABH 2008, 2092, 2097)
[36] ABH 2001, 917, 918-919
[37] Modellértelemben lásd erről elsők között a 147/1992. (XI. 6.) Korm. rendeletet
[38] 44/2006. (VI. 13.) FVM rendelet az önálló ingatlanok helyrajzi számozásáról és az alrészletek megjelöléséről 3.§ (5) bekezdés Ha a vonalas létesítmény a belterületen és a különleges külterületen 1500 m-nél, külterületen 3000 m-nél hosszabb, alkalmas helyen (pl. útkereszteződés, híd stb.) le kell zárni, és az egyes részeket önálló földrészletként kell helyrajzi számozni. 4. § (1) bekezdés Az egymást keresztező vonalas létesítményeket a következők szerint kell helyrajzi számozni: a) ha a vonalas létesítmények egy szintben keresztezik egymást, az alacsonyabb rendű vonalas létesítmény területét a magasabb rendű vonalas létesítmény határvonalánál le kell zárni és külön kell helyrajzi számozni; b) ha a vonalas létesítmények több szintben keresztezik egymást, a föld felszínén haladó vonalas létesítményt egy helyrajzi számmal, az általa megosztott vonalas létesítményt pedig külön-külön helyrajzi számmal kell megjelölni. Nem minősül többszintű kereszteződésnek a vasúti vagy közúti áteresz. (2) bekezdés Helyrajzi számozás szempontjából "föld felszínén" a bemérés időpontjában talált természetes vagy mesterségesen kialakított felszínt (pl. bevágás, folyó) kell érteni. Itt most nem tárgyalandó a vonalas létesítmények rendűségének sorrendje a következő: a) közforgalmú vasút; b) út; ezen belül a sorrend országos közút (autópálya, autóút, elsőrendű, másodrendű főút stb.), önkormányzati közút, saját használatú út, talajút; c) gazdasági vagy iparvasút; d) folyó (folyam), csatorna, árok.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens, ELTE ÁJK
Visszaugrás
