A társadalmi rendet megzavaró kifejezések korlátozhatósága tekintetében az Egyesült Államok jogrendszere sajátságos megoldást alakított ki. E kifejezések az USA-ban példátlanul széles védelmet élveznek, ami európai szemmel idegenül hathat, ennek ellenére a választott megoldás egyes elemei át-átkalandoznak a kontinensre: a híres-neves "clear and present danger" ("nyilvánvaló és közvetlen" vagy "világos és jelenvaló" veszély) elve 1992-ben Magyarországon is felbukkant az Alkotmánybíróság (AB) egyik határozatában - de nem elsősorban a közrend, hanem a gyűlölködő kifejezések elleni védelem összefüggésében.
Az elv megszületése lényegében két hírneves legfelső bírósági bíró, Oliver Wendell Holmes és Louis D. Brandeis nevéhez köthető. Fokozatos térnyerése, majd későbbi kanonizálása a Supreme Court ítélkezési gyakorlatában szép példája lehet a common law jogfejlődés "evolúciójának": az elv először kisebbségi álláspontként, különvéleményekben jelent meg, olyan ítéletekhez csatolva, amelyekben a szólásszabadság más érdekek mögé szorult, mígnem lassacskán, a testület többségét megnyerve magának, évtizedek elteltével -már jóval Holmes és Brandeis halála után - a szólásszabadság korlátozási lehetőségeit meghatározó egyik legfőbb vezérelvvé vált.
Ebből is látszik, hogy alakulhatott volna másként is - az amerikai Alkotmány szólásszabadságról rendelkező Első Kiegészítéséből nem olvasható ki a "clear and present danger" elve. Akár Learned Hand bírónak is lehetett volna igaza, aki - két évvel az elv felbukkanása előtt - egy New York-i kerületi bíróságon ítélkezve, a Masses Publishing Co. v. Patten ügyet1 eldöntötte. Hand - aki sokak szerint a legnagyobb amerikai bíró volt azok közül, akik nem jutottak el a szövetségi Legfelső Bíróság székéig2 - ebben az ügyben a későbbi elvtől eltérően döntött ugyan, de később az ő felfogása is - ha nem is futott be akkora karriert, mint a holmes-i és brandeis-i gondolat - vissza-visszaköszönt némely ítéletben. 1917-ben vagyunk, a Lusitania elsüllyesztése után az Egyesült Államok belépett a háborúba. Az ugyanebben az évben elfogadott ún. kémkedési törvény (Espionage Act) alapján tiltja meg a New York-i polgármester a Masses című anarchista lap terjesztését. Hand bíró azonban a lap javára ítélt, és ítéletében kimondta, hogy a törvény nem alkalmazható azokra az esetekre, amikor a vitatott szólás nem buzdít kifejezetten másokat törvénysértésre. A kifejezés tartalma, és nem az általa kiváltott hatás (illetve a veszély közvetlensége) a meghatározó. Hand bíró döntését másodfokon megváltoztatták, és végeredményben a szólásszabadság amerikai története is másfelé kanyarodott.
A két év múlva megjelenő "clear and present danger" elv ugyanis nem a szólás tartalmát, hanem az általa kiváltott hatást vette figyelembe a korlátozás lehetőségének mérlegelésekor. A Schenk v. United States ügyben3 Holmes bíró fogalmazta meg a Legfelső Bíróság ítéletét. Az ügyben a szocialista párt egyik tagját ítélték el - szintén a kémkedési törvény alapján -, aki a háborús sorozás ellen lázító röplapokat terjesztett. A Holmes által fogalmazott ítéletben megjelenik a "clear and present danger" elv első megfogalmazása: "A kérdés minden esetben az, hogy a használt szavak vajon olyan körülmények közepette kerültek-e nyilvánosságra, és olyan jellegűek-e, hogy jelentős károk [substantive evils] nyilvánvaló és közvetlen veszélyét idézik elő, amit a kongresszusnak joga van megelőzni". Az indokolásban szereplő példa - mintegy az új mérce állandó kísérőjeként - szintén híressé vált: "a szólásszabadság legszigorúbb védelme sem terjed ki arra az emberre, aki tévesen [és persze tudatosan, bár ezt Holmes nem tette hozzá] tüzet kiált egy színházban, és ezzel pánikot okoz". A példa nem volt teljesen hipotetikus: Edwin Baker leírása szerint 1913-ban, a sztrájkoló munkások által szervezett karácsonyi ünnepségen egy provokátor tüzet kiáltva olyan pánikot okozott, amely 62 gyermek és 11 felnőtt halálához vezetett.4
Mindenesetre Holmes és a testület többi tagja úgy vélte, hogy Schenk magatartása - tekintettel a háborús helyzetre, illetve a sorozás zavartalanságához fűződő állami érdekre - előidézte a korlátozáshoz megkívánt mértékű veszélyt. A Schenk-döntés utáni, azonos napon született ítéletek a Frohwerk v. United States5 és a Debs v. United States6 ügyekben megerősítik annak mércéjét. A szintén a kémkedési törvény alapján perbe fogott, németnyelvű újságot szerkesztő és író Frohwerk, illetve a szocialista pártelnök, Debs a háború, illetve a sorozás ellen írt cikket, illetve tartott beszédet. A szintén Holmes által fogalmazott ítéletek ugyan szó szerint nem említik a nyilvánvaló és közvetlen veszély elvét, de megállapítják, hogy ha a szólás az ország háborús politikájának akadályozására irányul, és mindent egybevetve feltehetően el is éri a kívánt hatást, akkor nem élvezhet védelmet. A lehetséges hatás értékelése mellett tehát megjelenik a közlő szándékának figyelembevétele is. A bíróság mindkét esetben fenntartotta a korábbi elítélést.
A nagy holmes-i fordulatot a következő eset, az Abrams v. United States ügy7 hozta. Az ügyben a kémkedési törvény alapján magukat szocialistának és anarchistának nevező orosz emigránsok ellen indult az eljárás, akik két (egy orosz, illetve egy jiddis nyelvű) röplapot terjesztettek, néhány ezer példányban, azokon azt állítva, hogy az Egyesült Államoknak nemcsak a Németország ellen viselt háború megnyerése, hanem az orosz proletárforradalom leverése is célja. A bíróság többsége - a korábbi ügyeknek megfelelően - ezúttal is fenntartotta a vádlottakkal szembeni ítéletet. Holmes bíró azonban markáns különvéleményt írt a többségi indokolás mellé, amelyhez Brandeis bíró csatlakozott. Ebben azon véleményének adott hangot, hogy bár háborús körülmények közepette bizonyos esetekben megengedhető a szólásszabadság szigorúbb korlátozása, de minden esetben a közlés által okozott veszély közvetlensége a mérce. Egy "ismeretlen ember" "buta röplapjának" "titkos kiadása" nem okozhat olyan mértékű zavart, amely indokolná a korlátozást (és persze a vele járó húszéves börtönbüntetést). A vádlottaknak éppolyan joga volt kiadni a két röplapot, mint a kormánynak kinyomtatni az Egyesült Államok Alkotmányát.
A "clear and present danger" elv újabb, immár letisztult megjelenésén túl a különvélemény jelentőségét az adta, hogy - elrugaszkodva a konkrét kérdés eldöntésétől - Holmes bíró benne szereplő eszmefuttatatása jelentősen átértelmezte a szólásszabadság lehetséges eszmei alátámasztásainak egyikét, és ezzel egyben meg is erősítette annak szerepét. A szólásszabadságnak "az igazság keresésére" alapozott korábbi igazolása a holmes-i gondolatmenetben jelentősen átalakul: "az igazság leghatékonyabb próbája annak ereje, hogy elfogadtassa magát a gondolatok piacának versenyében".8 Ezért nem lehet egy gondolatot megfelelően nyomós indok nélkül elnyomni, a közjót a gondolatok szabad versenye szolgálja. A "gondolatok piaca" [marketplace of ideas] általában John Stuart Milltől eredeztetett, de csak Holmes által megfogalmazott tétele a későbbiekben az amerikai szólásszabadság egyik meghatározó eszméjévé vált, amelyre alapozva az amerikai felfogás a mai napig szinte retteg az alapjog gyakorlásába történő legkisebb állami beavatkozástól is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
