(Notar 1/2010)
A végrendeleti végrehajtó megfelelő díjazása - ha nem is minden esetben - az ún. Új Rajnai Táblázatból - ami támpontként használható,meghatározható. Ez az átlagosnál magasabb értéket tartalmazó hagyatékokra is vonatkozik.
Az új Rajnai Táblázat figyelembe vételével a végrendeleti végrehajtó szabály szerinti díjszabásának alapja a bruttó hagyatéki érték, ha a végrehajtási tevékenység a kárrendezést is tartalmazza. "A végrendeleti végrehajtó megfelelő díjazásra jogosult, ami a Német Egyesület által ajánlott "Új Rajnai Táblázat" (a lehetséges jövőbeli bővítésekkel együtt) szerint meghatározható. A végrendeleti végrehajtó jogosult arra, hogy díjazását méltányos mérlegelés alapján állapítsák meg." A díjazásra vonatkozó jogosultság elvesztése csak a végrendeleti végrehajtó hivatali kötelezettségének szándékos illetve súlyosan gondatlan megsértése esetén jön szóba.
A jogirodalomban képviselt nézettel szemben az örökség korábbi megszerzése nem számítható a hagyaték értékéhez akkor sem, ha ezt a hagyaték elosztásánál figyelembe veszik. A végrendeleti végrehajtó részéről ez a kiegészítő ráfordítás, többletmunka érvényesítése csak a Táblázat szerinti felárak mérlegelésével lehetséges. Ugyanígy egy külső tanácsadó együttműködése (pl. adótanácsadó, ügyvéd, közjegyző, szakértő) csak a felár megállapítására van kihatással, nem pedig a díjazási alapértékre.
A Táblázatban ajánlott felárak is az egységes díjazási igény részei és így a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság igazságszolgáltatása keretében alkalmasak az egyes esetek figyelembevételére is. A magas bruttójú hagyatéki értékek relatíve magas alapdíjazása tekintetében ezek azonban a Bíróság nézete szerint inkább visszafogottan alkalmazandók.
A gyakorlatban a Bíróság jóváhagyta és alkalmazza a Német Közjegyzői Egyesület díjazásra vonatkozó javaslatait abban a tekintetben is, hogy az adót ehhez a díjazáshoz mérten kell megtéríteni.
A végrendeleti végrehajtás tárgyában hozott felsőbb bírósági ítélet nagyon ritka. Az "Új Rajnai Táblázat" felépítése általában alkalmas egy megfelelő díjazás kiszabására, akkor is, ha a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság értelmében minden egyes esetet egyedilag kell vizsgálni.
A Táblázat széles körű elismerése miatt a jogszolgáltatásban különösen alkalmas a végrendeleteknél való alkalmazásra is.
(Összefoglaló az UINL kiadványból)
Az 1948. október 2. napján, Buenos Airesben megrendezett első konferencián, 19 európai és amerikai ország küldöttjeinek részvételével alakult meg a Latin Típusú Közjegyzőségek Nemzetközi Uniója (Union International du Notariat Latin), melynek eredeti Alapszabályát karta formájában, az 1950. október 21. napján Madridban megtartott II. Nemzetközi Közjegyzői Konferencia alkalmával fogadták el a tagok hivatalosan is.
Az Unió céljaként tűzte ki a latin típusú közjegyzőség alapelveinek és etikájának hirdetését, a közjegyzőségek képviseletét a nemzetközi szervezetekkel szemben, a nemzeti közjegyzőségek együttműködésének kialakítását, és a latin típusú közjegyzőségek jogrendszerének, jogi szabályozási mintáinak tanulmányozását és összehasonlítását.
Napjainkban a világ népességének több mint fele latin típusú közjegyzőséggel rendelkező államokban él, ide értve a legnagyobb népsűrűségű országokat is, mint Japán és Kína, mely országok szintén a római-germán alapokon nyugvó közjegyzői rendszer felállítása mellett döntöttek.
Az Unió székhelye Buenos Airesben (Argentína) található, adminisztratív székhelye pedig Rómában (Olaszország) van, és jelenleg öt kontinensről 76 ország közjegyzősége képviselteti magát tagként a szervezetben.
Az Alapszabály 2007. évi madridi reformjával az Unió neve a Közjegyzőségek Nemzetközi Uniója névre rövidült, azonban az Unió a rövidített nevét továbbra is az eredeti formájában kívánta megőrizni (UINL).
Az 1948-as első konferencia ötlete 1946-ban vetődött fel, amikor is az Unió alapítójaként tisztelt José Adrián Negri, argentin közjegyző a spanyol nyelvű közjegyzőségek együttműködésének megerősítése céljából egy konferencia megrendezését javasolta a Buenos Aires-i közjegyzői kamarának. A konferencia megrendezésében támogatóra és komoly segítőre lelt don Rafael Núnez Lagos, a nagy tiszteletben álló madridi közjegyző személyében, akit második alapítóként tart számon az Unió története.
Az első nemzetközi közjegyzői Konferencia szellemisége és szakmai programja végül 19 ország küldötteit ihlette meg: Argentína, Belgium, Bolívia, Brazília, Kanada, Kolumbia, Costa Rica, Kuba, Chile, Ecuador, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Mexikó, Paraguay, Peru, Puerto Rico, Svájc, és Uruguay közjegyzői képviseltették magukat a rendezvényen.
A konferenciát rendkívül ünnepélyes keretek között, 1948. október 2. napján maga Juan Domingo Perón argentin elnök nyitotta meg, mellette az emelvényen felesége, Maria Eva Duarte de Perón foglalt helyet, Argentína igazságügy-miniszterének és a Legfelsőbb Bíróság elnökének társaságában.
A konferencia programja hét plenáris ülésre tagolódott, melyek közül az első - a nyitóünnepség - és az utolsó, a záróülés között komoly szervezeti és szakmai munka vette kezdetét. A konferencia elnökéül José Adrián Negri-t választották, aki három alelnök segítségével látta el feladatait. A szakmai kérdések a közjegyzőségek nagy problémáit vették sorra: a közjegyzők képzése és a közjegyzői tanulmányok, közjegyzői könyvtárak felállítása, szakmai folyóiratok alapítása, a közjegyzői okiratok határokon átnyúló elfogadása, a közokirat kérdése, a közjegyzői működés és hatáskör jellemzői, a közjegyzői alapelvek, továbbá kamarák, közjegyzői intézmények és akadémiák alapítása.
Összesen 26 határozatot fogadtak el a résztvevők, ezek közül az egyik legjelentősebb a Közjegyzőség Világnapjának minden év Október 2. napján történő megünneplésére vonatkozó határozat volt.
A II. Nemzetközi Közjegyzői Konferencia alkalmával Madridban, 1950. október 14. napján már 27 közjegyzőség képviseltette magát, amikor is Henri Maigret kezdeményezésére megalakult az UINL, és ekkor kerültek kialakításra az Unió főbb szervei is, mint pl. az Állandó Tanács. Megválasztották az Unió első tisztségviselőit: az elnöki tisztségben a leköszönő José Adrián Negri-t don Rafael Núnez Lagos váltotta, mellette négy alelnök került megválasztásra.
Az Unió elnökének teendőit 1948-tól napjainkig összesen 14 országból származó, 21 elnök látta el, közülük 11-et az amerikai kontinensről, 10 elnököt pedig európai közjegy-zőséget képviselve választottak meg.
Az első konferenciát eddig 24 további követte, az Unió szinte a világ minden táján hirdette már a közjegyzőség szerepét és fontosságát.
A 2010-es év jeles UINL-eseménye az októberben, Marrakech-ben (Marokkó) megrendezésre kerülő konferencia lesz, melyre a 60. évforduló alkalmából közjegyzőség-tör-téneti kiállítással is készülnek a szervezők.
A magyar közjegyzőség 1992-ben, a Cartagena-ban (Kolumbia) tartott XX. Nemzetközi Közjegyzői Konferencián nyert felvételt az UINL tagjai közé, ettől kezdve képviseltetjük magunkat az Unió bizottságaiban és rendezvényein. Sok magyar közjegyző vett részt a későbbi konferenciákon is.
Végül az UINL jelmondatával zárjuk e sorokat: "Lex est quodcumque notamus" -Amit lejegyzünk, az törvény.
Visszaugrás